Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-29 / 176. szám

6 DÉUM AGYARORSZÁG. Szeged, 1917. julius 28. A főispán esküje és beszéde. Következett az eskütétel, ami után dr. Kelemen Béla elfoglalta az elnöki széket, majd elmondta nagy tetszéssel kisért, más­félórás beszédét, amelyet igen sokszor sza­kítottak félbe hangos és lelkes tetszésnyil­vánításokkal. A beszéd a következő: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Csatazajban, öldöklő harcok közepette, a világháború borzalmainak és miegpróbáltaltá­sakiak három nap .múlva megkezdődő ne­gyedik évében történik ,a mai beiktatásom és igy amikor ö császári ós Királyi felségé­nek, IV. Károly apostoli magyar királynak legkegyelmesebb elhatározása és az Ester­liázy-kormányinak (bizalmából mint Cson­grád vármegye és Szeged szabad királyi vá­ros főispánja Szegeid szabad királyi város (fő­ispáni székét- a mai napon újból elfoglalom, az első gondolat, mely agyamban megsfogam­zik, az első ' szó, mely főispáni esküm lete­vése után ajkaimra jő, nem lehet más, mint a hála érzete és az elismerés szava, ugy a hős katonákkal mint á küzködő polgársággal szemben, akik egyformán büszke öntudattal tekinthetnek vissza arra, amit a harcmező­kön halál,tmegvető elszántságukkal véghez vittek, a gazdasági harc részesei pedig ve­rejtékes mimikájukkal és áldozatkészségük­kel teljesítettek. A páratlanul hős katonák erőfeszítése mint harci eredményt katonai fö­lényünket vivta ki, az itthonmiaradt lakos­ság tevékeny munkája és vagyoni áldozata pedig a katonai fölénynek megtartását tette lehetővé, azt támogatta és biztosította. Ausztria-Magyarország vitéz hadserege ezekben a válságos időkben, a világtörténet­nek mai forduló pontján olyan dicső­séges nagyságról tett tanúbizonyságot, melyet alig lehet eléggé méltányolni; főkép­pen mi magyarok jogos büszkeséggel mutat­hatunk mindenkoron arra a tényre, hogy a mieink, magyar katonák az elsők között az elsők voltiak, kik a háború minden fázisában bámulatosan hősies magatartást, szívósságot ós kitartást tanúsítottak. Küzdöttek sziklákon köveken, hóban, sárban, fagyban, dermesztő hidegben, esőben, vihariban, szélvészben, ép­ugy, mint küzdöttek a sikmezőn, lapályokon, mocsarakban, tikkasztó hőségben^ Szenved- j tek; nélkülöztek; nyomorogtak; a pergőtüz- f ben az ágyuharcban, a gépfegyver pusztitá- | saiban tömegesen áldozták fel életüket, de so- l •ha n eg nem tántorodtak; csüggedést nem is- j •mertek,1 kötelességtudók voltak; bámulatosak voltaik; mindenkor fényes haditettekkel bi­zonyították a sokszorosan nagyobb ellenséges katonai túlerővel szemben rendithetet len vi­tézségüket. (A hősök választójoga.) De amikor hálánk odaiszál] a fegyverben .lló magyar néphez, minden bizakodásunk, minden aggódásunk odaszáll hős katonáink­hoz akik megvédték állami önállóságunkat, nemzeti egységünket, az ezeréves raagyaror­szág területének integritását, megvédtek ben­nünket, hozzátartozóinkat, megségté kanyagi javainkat, magánvagyonunkat, akik meg­mentették azt az országot, megmentettek ben­nünket a kiilellenség elözönlésénck. az ellen­sí res inváziónak szörnyűségeitől, .a. pusztu­lástól, a romlástól, a. megsemmisüléstől, .ak­kor nem lehet elegendő a szó szépsége, a ki­fejezéseik ékessége, azok választékossága, az elismerés koszorúja; a hálát ós az elismerést melyet mélységes bensőséggel és őszinteség­gé] érezünk, tényekkel, cselekedetekkel, in­tézményekkel kell bizonyítanunk. A legkeve­sebb amit tennünk kell (az, hogy a polgári jo­gok teljességével és az elutasithatletn követel­ményként igényelt sociális alkotásokkal, a íbéke korszakában jólétüket biztosító beren­dezésekkel várjuk; ... ha miajd egyszer visszajönnnek. A legkevesebb, amit tennünk kell, hogy befolyást engedjünk nekik annak az országnak sorsa intézéséhen, amely orszá­got a legválságosabb időben, amikor csak­"ugyan a lét és nemlét kérdése forgott koc­kán, hazaszeretetük lángoló érzésével, a leg­teljesebb kötelességtudással, önfeláldozásuk­kal védtek meg és tartottak fenn. . Még gondolatnak is visszás az, hogy azoktól féltsük a hazát a íbéke idejében, akik a hazát megmentették és fentartották a há­borúban, megvédték kültámadá.s idején a krül­ellenség túlnyomó száma és ereje ellen, még gondolatnak is visszás, hogy azok lesznek a nemzet bomlasztó erői, kik a hősök választó jogán kerülnek majd ,az alkotmány épületébe. Még gondolatnak j-s visszás, hogy a lövész­árok hazatérő hőseitől féltsük a béke korsza­kában hazánk nemzeti irányú fejlődését. A politikai előzményekből' és a minisz­terelnök urmak, gráf Esterházy Móric kor­mányprogrammj'ából méltóztatnak t u d'ni: hogy az uj kormány alakulásának, létjogo­sultságának alapja a választójog reformjá­nak megalkotása. Ennek .a reformnak a lé­tesítése a kormány létalapja és az időhöz kö­tött állami szükségletek kielégítése mellett mindent megelőző f ladata. A miiniszterelnölk ur azóta is ismételten kijelentette, hogy a kormánynak ezt a • létalapját ós feladatát nem engedi elhomályositéni hagyni semmi­féle mellékkörülmény által és a kormány tag­jai ép ugy, mint a kormányt támogató poli­tikai pántok mindén más szempontot aláren­•deikiek annak a nagy szempontnak, hogy az országgal szemben vállalt ennek a kötelezett­ségének eleget tegyenek. (Milyen legyen az uj választójog.) Tekintetes .Törvényi)atósági Bizottság. Méltóztatnak tudni, a parlamenti reform, pro­blémája már régi idő óta áll belpolitikai éle­tünk előterében. Azt hiszem, igazat méltóz­tatnak nekem adni, hogy minden választó­jogi reformnak természetes célját elsősorban és főképen az képezi, hogy a választások (tisztasága biztosítva legyen,. a jogikiterj osz­tás utján g. demokrácia érvényesüljön, a kulturális fölény honorálva, a faji szupremia­cia biztosítva legyen. Ami különösen engem, illet, móíítóz tatnak emlékezni, 13 évVel ez­előtt, mint Csongrád-várníe-gyének egyik nép­képviselője, a tápéi kerület országgyűlési képviselője, a partamiemti reform, megvaló­sítása érdekéből önálló indítványt nyújtot­tam he a magyar országgyűlés képviselőhá­zához és akkor is az volt az alapeszmém, évek hosszú sora óta azóta is folyton azt hirdettem, mia is azt hirdetem, hogy nálunk ez .a reform csak olyan lehet, amely Magyarország sajátos nemzeti viszonyainak tekintetbe vételével alkottatik meg, csak olyan lehet, mely az ország történeti fejlődésének folyamatát meg nem akasztja, sőt biztosit ja. iNem változott meg az a felfogásom, hogy ezen probléma megoldásának két sarkpontja van. Az együk sarkpont' az, hogy az alkotmány sáncaiból kizárt nagy néptömeget politikai jogokkal: kell felruházni, a korrupciót, a választási visszaéléseket emberi lehetőség szerint ki kell irtani ós ily módon kell elérni azt a. célt, hogy a politikai .választásoknál a valódi, az igazi népakarat nyilvánuljon meg a maga tisztaságában és ne képezhesse vita tárgyát az, hogy a parlamenti többség akarata fedi-e a nemzeti akaratot. A mlásik sarkpont ,az, elérni kell azt a célt, hogy a népképviselet ugy legyen szervezve, hogy öntudatosan szolgálhassa a magyar faj fejlesztésének mindenek fölött álló legfőbb állami felada­tát; mért egy percre sem szabad felednünk azt, hogy állami fmállásunkat kizárólag nemzeti egyéniségünkhöz való ragaszkodá­sunknak köszönhetjük. Az első szempontból kiindulva, már azért is demokratikus módon, széles alapokra kell fektetni a nópképviseletet, hogy kifogástala­nul tiszta választások utján csakugyan a ma­gyar népnek az akarata érvényesüljön, nem pedig a pártkassza intézményiének erkölcste­len befolyása. A választási aktusból a, kor­rupció minden fegyverét kiküszöbölni kell. De ettől eltekintve, demokratikus alapokra kell fektetni a népképviseletet, mert meg kell szüntetni a külömiböző társadalmi osz­tályok között szinte mesterségesen szított el­lentéteket, meg kell szüntetni minden osz­tály-gyűlöletet, meg kell szüntetni a kü­lömiböző társadalmi osztályok széttagolt­ságát, mert a széttagoltság csat hát­rányos nemzeti életünk fejlődésére. Meg­valósiíammk kell azt, hogy Magyaror­szágon egyetlen társadalmi osztály, egyetlen dolgozó osztály, munkásosztály sem érezze magát elnyomottnak, egyetlen dolgozó mun­kásosztály sem. legyen a politikai jogokhál kizárva; megvalósítarnunk kell azt, hogy a népképviselet, igazi népképviselet legyen, a törvényhozás termében minden társadalmi és gazdasági érdek képviselve legyen, Az Esterházy-kormány a választói jogo­sultság alapgondolatául az értelmi cenzust, az irni-olvasni tudást és a 24 éves korhatárt fogadja el; külön kategóriaként felveszi a Károly-kereszteseknek, a hősöknek választó­jogát, de semmi kétség sem lehet a tekin ben, hogy a választói jogosultság ismérvei­nek meghatározásával egyenrangúan fontos kérdésnek ismeri fel a választókerületek mi­ként történő beosztásának kérdését. Évtize­dek óta örökös bariéra, örökös viszályra, örö­kös keserűségr e ós. elégedetlenségre szolgál­tatott okot az az anomália, hogy a szinitiíszta magyar választó-kerületekben aránytalan űl kok volt a választók száma; a színtiszta . ma­gyar választó-kerületekben aránytalanul több választóra esett egy képviselő, mint a kor­mányzó 67-es politikai pártnak biztos kerü­leteiben, hogy közisizóláfisail fejezzem ld ma­gamat, úgynevezett kormánypárti leltári ke­rületekben; ezeknek a kerületeknek a nagy réséében a választók száma egyezren . alul volt; a színtiszta magyar kerületekben 8—4—5000 választó választott egy képviselőt. Lí nnn ^ _ A Belvárosi kávéháziban ása ^ iS^ .síi ./iá Kellemes szórakozóhely. LEHOTAl hires eigánypr-iesiás • :-: újjászervezett klasszikus zenekara :-: Pontos kiszolgálás­eiepoBifa ganaj'nj^i i i' y*11 5'W/TJWTÍTT 1 • ; 1 Ml iri ____ __ 1 •

Next

/
Thumbnails
Contents