Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-29 / 176. szám

Szeged, 1917. julius 29. DÉÉMAGYAE0R8ZÁG i> T)r. Ideiemen Béla beiktatása. (Saját tudósítónktól.) Szombaton dél- | előtt tartott rendkívüli 'közgyűlésén beiktatta | hivatalába a törvényihatósági bizottság dr. j Kelemen Béla főispánt. Az ünnepélyes aktust megelőzően meleghangú és lelkes egyhangú­sággal meghozott határozattal elbúcsúztatta a közgyűlés dr. Cicatricis Lajost. A beikta­tás emelkedett hangulatban- folyt le. A köz­gyűlési terem zsúfolásig megtelt, a nagyon népes karzatokon nagyobbrészt úrhölgyek foglalták helyet. Féltízkor kezdődött a tör­vényhatósági bizottság tagjainak gyüleke­zése a városházán. A megállapított program szerint ugyanis háromnegyed tiz órakor testületileg vonultak föl a rókusi templomba, ahol ünnepi misével kezdődött a beiktatás. Az ünnepi misén megjelentek a katona­ság képviselői, a városi tisztikar, az állami hivatalok kiküldöttei és vezetői, a városi és megyei notabilitások. Pontban tiz- órakor kezdődött az ünnepi szent mise, amelyet Várhelyi József prépost­kanonok távollétében Breizach Béla rókusi plébános celebrált fényes papi segédlettel. Az orgonánál Zdmbó Károly ült. Szántóné Ladányi Mariska énekkel működött közre a misén, amely háromnegyed 11 óráig tartott. A templomból ugyancsak testületileg vonult föl a törvényhatósági bizottság és a meg­jelent közönség a városházára, amelynek közgyűlési terme 11 órára már zsúfolásig megtelt. Megteltek ekkorára a karzatok is, amelyekre csak jegyekkel lehetett följutni. A közgyűlési teremben az első padsorok előtt elhelyezett székeken foglalt helyet a többi között Perneczky Lajos altábornagy, kerületi parancsnok, Nagel és* Németh ezre­desek kíséretében. A hátsó sorokban ott állt a város tisztikara s néhány előkelőbb sze­gedi polgár, akiknek'a karzatokon már nem jutott hely. Az installáló közgyűlést dr. Somogyi Szilveszter polgármester nyitotta meg. — A mai közgyűlés -első tárgya — mon­dotta — a távozott főispánnak, dr. Cicatricis Lajos urnák a város közönségélhez intézett búcsúlevele. Fölkérem a főjegyző urat, hogy ismertesse ezt a tárgyat. Taschler Endre főjegyző ismerteti ez­után a Tisza-kormány lemondásával a sze­gedi föispánságban történt változást. — iDr. Cicatricis Lajos főispánt (éljenzés) — mond­ja — saját kérelmére nyugalomba helyezte a király és helyébe dr. Kelemen Béla volt országgyűlési képviselőt (éljenzés, taps) Csongrád-vármegye és Szeged főispánjává kinevezte. Az eltávozó főispán búcsúlevelet intézett a város közönségéhez. Bemutatja ezt a búcsúlevelet és ezzel kapcsolatosan a tanács javaslatát, amelyeket már részlete­sen ismertettünk. A közgyűlés a javaslathoz egyhangúlag hozzájárult. E szerint a volt főispántól érde­meinek jegyzőkönyvi megörökítésével és az­zal vesz buosut a város, hogy a közgyűlés mai határozatáról értesiti. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester: Most következik mai rendkívüli közgyűlé­sünk legfontosabb tárgya, a főispáni instal­láció. őfelsége a király a magyar kormány bizalmából dr. Kelemen Bélát (éljen, élten!) nevezte ki Szeged főispánjává. Kérem a fő­jegyző urat, ismertesse az erről szóló bel­ügyminiszteri leiratot. Ennék megtörténte után javasolja, a közgyűlés küldjön egy bizottságot a fő­ispánért. A bizottság elnökéül dr. Kószó Ist­vánt, tagjaiul dr. Becsey Károlyt, dr. Ba­lassa Ármint, Bokor Adolfot. Korom Mihályt, Nyári Györgyöt, Papp Istvánt, Peták Józse­fet, Scháffer Mártont és Weiner Miksát ajánlja. A közgyűlés ehhez hozzá is járul, mire a bizottság visszatértéig a polgármester a közgyűlést fölfüggeszti. Pár perc muiva visszatér a bizottság, most már. a főispánnal. Elől három dísz­ruhás városi hajdú. Hatalmas tapsvihar fo­gadja a belépő főispánt. A taps és éljenzés • percekig tart. megszentelt földijéből. Mint egy ember tar­tozunk kitartani a végső győzelemig, kogy meg ne csaljuk a saját kényelmünk és eset­leg életünk kedvéért liősi halált halt, megdi­csőül teknek felettünk lebegő szellemét. A ki­ontott vér legyen drága ára a haza megcltal­mazásának, akkor nem tekinthetők elveszet­teknek azok a ragyogó életek, amelyeket a távoli harcterek pázsitja takar. Ebből folyik a mi legnagyobb háborús kötelességünk. Kitartanak a mi bős fiaink a ibaromezőkön zúgolódás nélkül, ha, tudják, hogy támasz, nélkül itthon maradt családju­kon segit az országos kormányzat — dé jóval nagyobb, vagy. hatályosabb mértékben, mint most. Harcolunk, hiszen mindannyian a ha­za és utódaink jóvoltáért dolgozunk, csak lássuk, csak tudjuk és megérezzük, hogy a legszükségesebb életföntartási dolgokhoz igaz ságcsan, könnyen és megfelelő mennyirég­ben hozzájuthatunk. A népjóléti intézmények teljes erővel- való fejlesztése az a sarokpont, amelytől a jövendő sorsa függ. És ezen a té­ren hiábavaló a helyi hatóságnak minden odaadó, becsületes munkája, ha az, országos 'kormányzat nem megfelelően intézkedik; mert, hiszen a legfőbb hatalom az ő kezeiben van, mi azt csak végrehajtjuk és ha nem megfelelő az országos intézkedés, csak az emberek zokogó jaj-át haljuk anélkül, hogy alaposan sagiteni módunkban állana. Hogy e jóléti intézkedésekből bennünket megillető részhez hozzájussunk — nem itöbbhöz, mint amihez igazság szerint jogunk van. de nem is kevesebbhez, mint amit az ország állapota megenged, — hogy bennünket semmiféle pártfogás a jogunktól el ne üssön, ehhez kér­jük mi méltóságod jóakaratú pártfogását. És ka majd a -béke sóvárgott pillanata elérkezik és mi illően leróttuk adónkat, a becsület adóját örökre elköltözött hőseink özvegyei és árvái javára, amikor már a nép­jóléti intézmények által is gondoskodtunk becsületesen rokkantjainkról s hazatért fia­inknak megadtuk a lehetőséget a boldogu­lásra, — újra fölébrednek e törekvő, ambici­ózus városnak most nyugvó, régi tervei a város fejlesztéséről, uépesitéséről, a külterü­letnek a városhoz a legjobb közlekedéssel való kapcsolásáról, egészségi és kulturális in­tézményekről, — akkor kérni fogjuk méltó­ságodat, bogy legyen szószólónk a kormány­nál aspirációink megvalósításában. •Nem kell nekünk méltóságodat arra kér­ni, hogy lelke forrjon össze a város lelkével, hiszen ,az már régen megtörtént, — mi a jó Istent kérjük arra, hogy adjon méltóságod­nak erőt a várso érdekeivel egybevágó nemes céljai elérésére és én ebben a reményben, eb­ben* a tudatban üdvözlöm szeretettel méltó­ságodat a legnagyobb magytar város közön­sége nevében. A beszédet az egész törvényhatósági bizottság osztatlan lelkesedéssel és tapssal fogadta és siirün szakitotta félbe tetszés­nyilvánításaival. A Dr. NEK1CH RICHÁRD tartalékos főhadnagy a szegedi kerületi munkdsbiztositó pénztár igaz­gatója eljegyezte néhai KRA TOCHW1LL Péter volt föreáliskolai tanár leányát ILONKÁT, Oarabosról. igisi beszerzési forrás 1 Iskolahegedükben, valamint az ösz­szes hangszerekben és alkatrészekben Babós Sándor ftW Iskola-utca 8. — Szolid árak. A polgármester Szeged mellőzéséről, aspirációiról és jővendő terveiről­Végre Tecsillapul a zaj s a polgármester újból megnyitja a közgyűlést, majd a főis­pánhoz fordulva elmondja nagy tetszéssel kisért következő beszédét: 'Méltóságos főispán ur! Tekintetes törvényhatósági bizottság! A főispáni beiktatások pazar fénye és rideg szertartásossága hiányzik e mai iinne­pélyünkről, — távol van a szivekből a feszé­lyezettség érzése is, — családias, meleg érze­lem járja át e teremben a leikeiket, mert mél­tóságod, mint e város szülötte ós kipróbált liii fia, vezérlő állásban ismét idejött közénk. A törvény az ellenőrzés céljából állítja a főispánt a törvényhatóság élére; mi méltósá­godban nemcsak a hideg ellenőrt, de a meg­értő és segitő legfőbb munkatársat reméljük megtalálni. íMert sok és: nehéz, munkát igényel e vá­rás országos fontosságú hivatásának érvény­re juttatása, És bennünket céljaink elérésé­ben nem támogat országos, nagy ne vü és nagy befolyású pártfogó, hlnem csak a mi igazsá­gunk,— de ezt ia hivatása magaslatán álló mindenkori magyar kormánynak el kell is­mernie, — és ez a mi kiáltó nagy igazságunk abban áll, hogy az ország fővárosát kivéve nincsen e hazában másik város, amelynek falai között annyi színtiszta magyar ember élne együtt, mint a mi városunkban, amely­nek lakossága az utánunk következő legna­gyobb várost egy egész nagy város lakossá­gával múlja fölül. És ennek a városnak a la­kossága száz százalékban magyar. Itt a la­kosság vagyonosodása tiszta magyar erőt nö­vel, a kulturának itt minden szikrája1 ma­gyar elmét müvei és magyar szívbe száll. Ma­gyarországot és a színtiszta magyarságot emeli, aki e várost pártolja és támogatja. Ezt kell megtudnia valahára a magyar kormány­nak, amelynek legfőbb kötelessége az annyi véráldozatot hozott magyarságot, emelni. És ezt a leghatásosabban a legnagyobb magyar városban teheti. Ehhez kívánjuk mi első­sorban méltóságod tetterős támogatását. Elértünk a mai napon e veres hadviselés harmadik évfordulójához. Kimondhatatlan vér áldozatot hozott e város a köz érdekében és megimérhetetlenül sokat szenvedett itthon maradit hazafias lakossága. Szívből óhajtjuk, hogy legyen vége a vérzivatarnak és ismét ragyogjon ránk a béke s szeretet csillagának szelíd fénye. Mi is becsületesen akarjuk a békét. He nem a minden áron valót! Meg­gyaláznánk őseinknek szent emlékét és örökre megvetettek lennénk maradélkaink előtt, ha ennyi dicsőséges véráldozat után csak egy talpalattnyit is átengednénk a haza

Next

/
Thumbnails
Contents