Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-29 / 176. szám

4 DÉLMAGYAR.ÜK&ZAG. Szeged, 191,7. iulius 29. Szeged üdvözli az uj kormányt. — Vita a rendkívüli közgyűlésen a vám­malmok visszaéléseiről és díjazásáról. — (Saját tudósítónktól.) Szeged törvény­hatósági bizottsága szombaton délután négy érakor dr Kelemen Béla főispán elnöklésé­vel rendh'ivlili közgyűlést tartott. A bizott­ság tagjai nyáridőben szokatlan nagy szám­ban jelentek meg és a tanácsi előterjeszté­seket — egy "Kivételével — hozzászólás nél­kül, egyhangúlag elfogadták. Amolvan gyors ütemű, szürke, nyári közgyűlés volt a szom­bati rendkívüli közgyűlés, amelvnek legna­gyobb vonzóereje az uj főispán személye volt. Taschler Endre főjegyző ismertette gróf Esterházy Móric miniszterelnök leiratát ő.és kormánya kinevezéséről, majd ezzel kapcso­latosan a tanács javaslatát — amelyet teg­napi számunkban egész terjedelmében ismer­tet tünk. Mintán a főispán fölszólitására sem akadt senki, aki a javaslathoz hozzászólott volna, dr. Kelemen Béla szólt: — Hazafias örömmel jelentem ki, hogy a város közönsége egyhangú határozattal hozzájárult a tanácsnak ahihoz a javaslatá­hoz, mely szerint a kormányt üdvözli. Következett a villamosjegyek megadóz­tatásának ügye, amelyet dr. Gaal Endre fcul­turtanácsos ismertetett. Most megemlítette a Szegedi Újságírók Egyesületének szerepét is. mire halk éljenzés támadt a teremben. A közgyűlés egyébként itt is egyhangúlag hozzájárult a tanács javaslatához s igy au­gusztus elsejétől már két filléres adót fize­tünk a városi szegények számára a villamos­jegy ék után. Ugyancsak elfogadta a közgyűlés a ke­reskedelmi iskolánál szervezendő két rendes tanári állásra vonatkozó tanácsi előterjesz­tést. Ezután került sor a vámőrlések száza­lékának megállapítására. Balogh Károly ismertette a tanács ja­vaslatát, amely szerint a gabona őrlési szá­zaléka 10 és a darálásé 7 százalék lenne. Szabó Gyula az első felszólaló. Nem so­kalja az őrlési százalékot, a gabonával való takarékoskodás szempontjából mégis azt indítványozza, hogy hat százalékban hatá­rozzák meg az őrlési százalékot és a nem szorosan vett őrlési munkáért külön két ko­ronát adjanak a malmosnak 3 gabona má­zsájakint. Ez körülbelül megfelel 10 száza­léknak. Kiss Gyula pártolja Szabó Gyula indít­ványát. De még tovább menne: pénzben fizetné meg az őrlést. Elmondja, hogy mi­lyen sok visszaélést tapasztalt a malmok­ban. Voltak helyek, hol 16—20 százalék vá­mot vettek ki és erről elszámolási jegyzéket is adtak. Aczél Géza a tanács javaslatához járul hozzá. Szabó Gyula indítványát a minisz­ter sem hagyná jóvá, mert a miniszteri ren­delet csak vámőrléseket engedélyez és a malmokat a vámkeresménnyel elszámolásra kötelezi. A vámkeresmények a közellátás egy nagy részét teszik. De a tanács javas­lata is 'hiányos, mert a porlásról nern intéz­kedik. Javasolja, hogy porlásra búzánál 2 és fél, rozsnál három és árpa és tengeri dará­lásnál szintén 3 százalékot számítsanak. A Kiss Gyula által megemlített dolgot közön­séges lopásnak minősiíi, amelyet a törvény büntet. Balogh Károly azzal kezdi beszédét, hogy Szabó Gyula indítványára már meg­adta a választ Aczél Géza. Kiss Gyula ki­jelentésére fölhozza, hogy ha a hatóságnak tudomására hozták volna a visszaéléseket, az minden esetben intézkedett volna. Szabó Gyula és Aczél Géza ismételt föl­szólalásai után Szédsi István szólt, aki 10 százalékos őrlési százalékot kért és a por­lásra 3 százalékot indítványozott. Kiss Gyula Szabó Gyula javaslatát vé­delmezi, majd dr. Kelemen Béla főispán kér­di Szabó Gyulát, nem vonja-e vissza javas­latát, amely miniszteri rendeletbe ütközik s igy olyan veszéllyel fenyeget, hogv a minisz­ter majd nem fogja jóváhagyni. Dr. Somogyi Szilveszter azt hangsú­lyozza, hogy a rendeletek ismerete nélkül bajos ehhez a kérdéshez hozzászólni. Felel az egyes fölszólalásokra, majd javasolja, hogy a porlás százalékának megállapításá­val ne foglalkozzon most a közgyűlés; ez úgyis a polgármester joga. Vékes Bertalan fölszólalása után a köz­gyűlés nagy többséggel elfogadta a tanács javaslatát. Ezzel a rendkivüli közgyűlés vé­get ért. egyhangúlag a púder és krém mellett nyilatkozik meg, mert e két szer a női szépség egyedüli biztositéka. Próbadoboz kor. 1 — Nagy doboz „ 2.50 A legjobb szórakozó hely a BERLINI Naponta Szegeden elis­mert házi zenekarom hang­versenyez. Minden vasár­és ünnepnapon nagy díszes TOMBOLA-EST, amelyen a legszebb és legdíszesebb tárgyak sorsoltatnak ki. Hideg Italok és poníos kiszolgálás. Helyiség: Deák Ferenc-utca 24. Szíves pártfogást kér HELLER J. a Berlini-kávéház tulajdonosa. Élő- és művirágok állandóan nagy választékban jutányos áron Koszorúk rendelésre azonnal készülnek Orincsák ffliklósné élő- és művirág üzletében Szeged, Széchenyi-tér 17. — Telefon 17—56. Beszélgessünk. A fahonvéd: Megjött az örömhír, a mi­nisztériumban engedélyezték a Balkán-Aka­démia felállítását. Én: Ha nem csurran, csöppen, száz fo­rintból ötven, egyetem helyett Balkán-Aka­démia. A fahonvéd: Az a boldog, aki a kevéssel beéri. Csak aztán az apaság kérdése fölött ne törtenjék összekülömbözés. Én: A kigondoláshoz sokan formálnak jnssot, mert hát mindenkinek jussa volt a kigondoláshoz, de csak egy ember gondolta ki, jó Donawell János. A fahonvéd: Aki ugy járhat majd, mint •az egyszeri ember, alá házat épített, de más lakott benne. Én: És jólakC'tt benne. Nem uj dolog ez. A Szegedi Újságírók Egyesülete is kigon­dolta, hogy mint lehetne a szegény ügyön se­gíteni. No bizony, ötletért, kiadós gondolat­ért még nem kell a szomszédba menniük. A falum véd: Azt hiszem, hogy a legtöbb vároki hivatalba sem. Jut is, marad is. Éh: Magam is vallom. Ha más nem is. ötlet, gondolat, kitalálás még mindig kerti! a tollforgatók között. A fahonvéd: Vagy ahogy némelyek ne­vezik őket: a firkászoknak Én: A firkász, némelyeknek semmi, má­soknak egy világ. És némelyeket egy világ választ el a fi rk ászok tói. A fahonvéd: Emberi elmével nem tudom felfogni, hogy egyesek miért is idegenked­nek ugy a íirkászoktól? Hiszen egy napig sem tudnának meglenni a Árkászok írásai nélkül. én: A Árkászok azonban nagyon sok ember nélkül elüldögélnek. A fahonvéd: És észre sem vennék a hi­ányukat. De a firkászokra nagyon 'sok em­bernek, mondhatnám mindenkinek szüksége van, mint tengernek a partra. Én: Mert. nagyon sok ember a Árkászok révén jut partra. Egyik-másik kitűnőség fa-' Ián maga sem tudná, hogy vari, létezik, ha a Árkászok nem kürtölnék világgá. A fahonvéd: Egy esetben nemcsak a kürt jó, hanem aki fújja is. Én: Azt is mondhatnánk: akii felfújja a nagyságokat. A firkászoknak van egy jó tu­lajdonságuk, olyanok, mint az ősrégi skan­dináv rege, „truöe Hiorba''-ja, állják a osi­pést, a gúnyt és karaván módjára haladnak. Mindig előre és sohasem hátra. A fahonvéd: És szembe találják magu­kat a mészárosokkal, a hentesekkel, akiknek szintén a bögy ükben "vannak. Én: Világos, mint a vakablak, mert a közönséget nem engedik letaglózni. Nagyon is fenn tűitek már a lovon, nehezükre esik le­szállni. A fahonvéd: Különösen a húsárakkal. Eddig az a nóta járta: Föl, föl csontosok az árakkal! És most a kerék lefélé kezd fordul­ni. (Percnyi hallgatás után.1) Azt gondoltam, hogy a Bal kán-Akadémia előtt fel lehetne állítani a kofa-akadémiát. Én: Nem kell ,a kofákat már jobban ki­tanítani. Tökéletesen értik a csíziót. Mióta pedig karszallaggal feszítenek, megfeszülhet az ember, mig valamihez hozájutni képes. A fahonvéd: Nem kizárólag a kofák a hibásak, hanem jórészt a közönség is. Majd meglátnám én, ha csak három napig nem venne a közönség gyümölcsöt, elkérnénelc-e poshadt szilva kilójáért öt koronát. Én: Bizony, a nyakukon kellene száradni hagyni a risz-rosz gyümölcsöt. A fahonvéd: Muszáj annak éppen gyü­mölcsnek lenni? ... í

Next

/
Thumbnails
Contents