Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-22 / 170. szám

1Ü ÖÉLiMAGYARORSZÁG. Szeged, 1917. julius 22. vei bőséggel, nyújts feléje, védő kart ha küzd ellenséggel ..." R. S. Hatvanezer tojást vásárol a szegedi közélelmezési üzem. (Saját tudósítónktól.) Most ismét egy elsőrendű fontosságú élelmicikkről lesz szó. Az elmondottak során kiderül majd ihogy csinálnak karriert egyes .szükségleti cikkek. Ez alkalommal a tojásról szólunk; a tojásról, amelyet e sorok inkognitóban rejtőző irója még abból az időhői ismer, amikor egyike volt a legolcsóbb és igy legnépszerűbb élelmicikkeknek. Egy hatos volt egy tucat tojás ára. Békésben is, Biharban is. de még Csongrád-megyéiben is. Igaz viszont, hogy ekkor egy tizes számjeggyel kevesebb szerepelt a naptári éVek megjelölésénél, mint ma, 1917-ben. Azóta . . . azóta a tojás karriert csinált. Egy kicsit kisebbet ugyan, mint alakrokona: a citrom: amelynek ma kettő korona darabja, viszont nem szabad elfelejteni, .hogy ennek a sárgalhéju jószágnak a gyűlölt Itáliában van a hazája, mig a tyúkok, akik tudvalevőleg őstermelői a tojásnak, a háború ellenére is tojnak és nemcsak Itáliában, hanem — például — Szegeden is. Hogy a karrierje fáj nekünk, békés polgároknak, természetes. Még eddig minden élelmieikk. karrierje a mi zsebünk amúgy is csekély és megfogyatkozott tartalmát apasztotta olyan rohamos mértékben, amilyen rohamos mértékű volt ez a karrier és joggal szorul ökölbe a kezünk, ha arról hallunk, hogy itt és itt ujabb merénylet készül zsebünkön át a gyomrunk ellen. Mert most már .minden áremelkedés a gyomrunkra megy, miután nem tudjuk az előirt árat megfizetni többé. A tojás piaci ára a legutóbbi betekben tudvalevőleg 36-A4 fillér között váltakozott. Akiknek inkább hajlik a nyakuk és jzsebük a megalkuváshoz, megállapodtak és megnyugodtak abban, hogy negyven fillér egy darab tojás ós az igy is fog maradni. Ám ennek a cikknek elolvasása után be kell látniuk, hogy csalódtak. Keservesen és csúnyán csalódtak, mert ez az ár egyáltalán nem az utolsó ár és valószínű, hogy a téjfen a tojás ár\a az egy koronát is megközelíti, sőt, ha jól megy, még el is hagyja. Erről gondoskodnak a termelők és a n a gyv ál lakozók. Maga az eset amelynek kapcsán mindezt szóvátettük, a következő: Egyik szegedi kereskedőcég tulajdonosa néhány nap előtt megjelent Balogh Károly tanácsosnál, a közélelmezési, üzem vezetőjénél, akinek ajánlatot tóit hatvanezer damb tojás szállítására. — És mibe kerülne ez a tojás? — kérdezte Balogh Károly. — Ötven fillérért szállitanám a tojás darabját a városnak — mondta a kereskedő. A közéielmezési üzem vezetője felszottyant: — Hogyan, hiszen most negyven fillér sincs darabja! A vállalkozó mosolygott. — Kérem tanácsos ur, a helyzet teljes egészében a következő: Nekem — ha megbízást kapok a szállításra — össze kell szednem a tojást. Ezt csak ügynökök utján tudom megtenni. Az ügynököket pedig meg kell fizetnem. Ezenkívül a tojás nag-yon törékeny valami, vállalnom kell tehát a rizikót is. De ez még mind kevés. A tojást a város eltenné télre, amikejr bizonyára jóval drágább lejsz még ötven fillérnél is, de, hogy a romlás ellen biztosítva legyen, konzerváltatnom is kell. Mindezt hajlandó vagyok én magamra vállalni. A tojást a legbiztosabb csomagolásban a törésért való felelősség mellett, konzerválva szállitanám a városnak ötven fillérért darabonkint. Bizonyos, hogy a téli hónlapok alatt fölmegy majd a tojás ára, még pedig nagyon erőben s akkor a város abban a helyzetben lesz, hogy amellett, hogy enyhít az akkor következő tojásihiányon, még sokkal olcsóbban adhatná a rendes piaci árnál. .... Az ügy a közélelmezési tanács elé került amely arra az álláspontra helyezkedett, hogy ia tárgyatűst nem szabad megszakítani és szükség esetén a szerződést is megkötheti Balogh Károly a szállításra. Különösen Szász Ernő kívánta a tojás megvásárlását, amely bizonyos, hogy nagyon ohsó lesz ai téli áraikhoz viszonyítva s ezenfelül megszünteti a tojáshiányt is. Bár fogcsikorgató haraggal, de meg kell állapitanunk, igaza van s Balogh Károlynak is igaza lesz, ha megköti a szerződést a hatvanezer darab tojás szállítására. Egyet azonban nem .szabad figyelmen kivül hagyni a szerződés megkötésénél és pedig: ki kell kötni, hogy a tojást nem szabad Szeged környékén összevásároltatni a vállalkozónak. Mert, ha egyszerre ilyen nagy lesz a kereslet, az élelmes tanyaiak nem fogják bevárni a tyúkok .sztrájkjának idejét és már most fölemelik a tojás árát, ezenkiviil pedig a tél helyett most nem lesz majd tojásunk, ha összevásárolják előttünk. És ennek .semmi értelme sem lenne. Vegyük teihát tudomásul, jámbor szegedi polgártársak, hogy lesz még egy korona is a tojás ára. Egy-egy darabot vásárolhatunk a várostól is, ötven, vagy ötvenkét fillérért s csak a többit kell majd méregdrága áron honorálnunk, Vegyük tehát tudomásul, hogy drága lesz a tojás és igy drágul, a váltakozók és termelők közös érdekkapcsolódásával. tfskffihbaeiaihmnabaabbhabmahbiabbitbiaaiitaisesaesa&bsa SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo A Korzó-mozi keddi hangversenye. A Korzó-mozi ezidei, a vidéki városok nivóján felülálló koncertjeinek és operaelőadásainak során, e héten kedden a budapesti Operaház szerepel két egy felvonásos operával: A Nürnbergi ba'bával és Susanne titkával. Mindkét darabban az operaház elsőrendű erői lépnek fel: Suimsen Mária, a kiíiinő operaénekesnő, "Pusztai/ Sándor, Kertész Ödön és Hegedűs Ferenc, valamennyien aü Operaház tagjai. Ugy a bájos két kis opera, mint a szereplő művészek a keddi estét igazi eseménnyé teszik városunk zenei életében. Az előadás két teljes órát vesz .igénybe és jó időben a Korzó-mozi nyári helyiségében lesz megtartva. Helyárak 5, 4, 2 ós 1 korona. A színház héziszabályzata, A tanács •szombati ülésén dr. Szailay József indítványozta, liogy a szinliáz háziszabályzatát, amely 35 év előtt készült és azóta már elévült, a mai kornak megfelelőleg módositsák. A tanács kiadta az ügyet a szinügyi bizottságnak. re igy meg akarta nyitni a szivét és mélyen elpirult. Kallós tetette, hogy nem hallotta meg ai félbehagyott mondatot; kedves udvariassággal szólt: — Látja, kiesi Manci, én .sohasem várakoztatnám, de szivesen várnék magára órákhosszat is. Hanem a férfiak nem egyformák, ugy-e? Manci: (Meglepetéssel, csudálkozva). Honnan tudja a nevemet? Kallós: Ugy néz ki, hogy nem is hívhatják másképp . . , Manci: Maga nagy kujon lehet. Kallós: Ki1 tudja? Egy kicsit ismerem a nőket, ennyi az egész. (Melegen.) De liigyje el, sokkal jobban szeretném, ha kevésbé volnék járatos ebben a tudományban és most lenne egy, aki megsimítja néha a homlokom. Manci: Nagyon egyedül van? Kallós: Nagyon. Ezen a kerek világon, senkim ninicsen! M cinci: Ez igy nagyon szomorú lehet... Kallós: (.Szívből keserűn). Az. Szomorú. Sokkal szomorúbb, mint hinné az ember. Most, ha egyszer, először életemben, ugy istenigazában, érzem nagy egyediülvalóságomat, mindent szívesen odaadnék cserébe egy kis szeretetért. Manci: Gazdag? Kallós: Nem tudom. Vagyonom van, azt mondják: milliók. Mégis szegényebbnek érzem magam a koldusoknál. Manci: (Sóhajt). Ha-vagyona van; mindene van. • > ; > r | fi Kallós: Szeretne gazdag lenni? Manci: Istenem, az olyan jó lehet. Nem | kell szűkölködni, nyomorogni. Amit megÓhajt az ember, mindent elérhet, — Gondolja? — kérdi Kallós és egyszerre valami nagyon furcsa, örömmel, reménykedéssel, lemondással vegyes szomorúságot érez. Pillanatokig meredten bámul maga elé és elgondolja: itt. van a lány; milyen szép, milyen csinos; az arca, mint az angyaloké; tiszta és becsületes. És szegény és. hogy sóvárog a gazdagság után, amelyben ő annyira szegényen érzi magát! Nem lenne-e a kettőjük életének legjobb megoldása, ha most megkérné a lányt; jöjjön el vele. legyen a felesége és egyszerre lesz palotája, cime, selyme és nem is kell érte, csak egy kis szeretetet adnia, talán még azt sem sok ideig. Fölsóhajt és nyomban utána beszólni kezd hirtelen elhatározással; a hangja olyan lágy, meleg, mint az őszi verőfény. Kallós: Látja, kicsi Mancika, az élet is produkál néh.a olyan helyzetet, amilyeneket a mesékben olvasott. Csak kivánnia kell a . gazdagságot és eléje áll a jó öreg tündérkirály, aki készséges örömmel teljesiti kivánságát. Egy szóval kell mondania és máris mindene megvan, amit csak kiván: lova, hintója, palotája, aranyos szobái. Nézze, (Mancika, én világéletemben különc voltam és nem bántani meg sohasem, bármit tettem is; | bizonyos, hogy ezt sem fogom. Jöjjön el hozzám, legyen a feleségem és mindenem a maI gáé, amim csak van. No, nézze, ne szóljon könnyelműen, ne védekezzék és ne liigyje, hogy megőrültem. Igaz, hogy én semmit nem tudok magáról, nem láttam sohasem, azt sem tudom, hogy hívják, esak az az egy a bizonyos, hogy jő, nagyon. Ezt megmondta az emberismeretem ós nekem elég is enynyi. Ha eljönne is velem, nem kivánnék;sokat magától, esak egy nagyon, nagyon kiesi melegséget, hogy lehajthassam a 'fejem az ölébe néhanap, és, hogy szeretettel szóljon hozzám, ha már nagyon fáj az én öreg, nagyon elnyűtt szivem . . . Egy 'kis napfény kellene csak, ezt talán mégis megérdemelném. És, ha kimondta az igent, ez a tárca máris a magáé; tessék; parancsoljon; nézze meg, mi van benne? És aztán megyünk azonnal haza, magukhoz ós holnap már esküszünk is és megyünk, ahová akarja és teszem azt, amit maga akar . . . Nos, most válaszoljon. (Manci elfúló lólekzettel, bámulva hallgatja Kallós szavait. Előbb egy kissé meg is ijed, de — ahogy látja, hogy a férfi teljesen nyugodt — elmúlik az ijedtsége és mohó öröm gyul ki a szivében; nagynak, erősnek, boldognak érzi magát. Amikor átveszi Kallóstól a tárcát, reszkető kezekkel bontja ki és szinte beleszédül a sohasem látott nagy bankók nagy tömegébe, de aztán elmúlik ez is. Most Kallós felé fordul a figyelme, •olyan Őszintén, szivéből sajnálja; ugy érzi, hogy kötelessége lenne vele menni. És káprázatos aranyhegyek alakjában feltündöklik előtte a gazdagság boldogsága is; autók és termes