Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-22 / 170. szám

' . . —— bélmagyabobszág. Szeged, 1917. julius M. találja a nyomát annak, hogy az uj miniszterek felelősek-e vagy sem. Az élelmezési kérdésben a liszt- és kenyéradagokat kicsinynek tartja és sürgeti ezek felemelését. Qróf Esterházy miniszterelnök báró Fiath felszólalására megjegyzi, ihogy az uj miniszterek felelőssége magától értetődik. Qróf Pálffy-Daun Józsefnek azt válaszolja, hogy a kormány a becsületes választójog megalkotására vállalkozott és azt keresztül is fogja vinni. Kijelenti, hogy a javaslatot nem ugy ahogy Pálffy szeretné a háború után, hanem az ősz folyamán fogják tárgyalás alá venni. Végül tiltakozik Pálffy ama szavai ellen, amelyekkel őfelségének, mint Ausztria császárának a cseh amnesztiarendeletét birálta. , Mezőssy Béla miniszter kijelenti, hogy elsősorban azoknak az élelmezését kell biztosítani, akik megvédelmezték az országot, de tekintettel kell lennünk arra is, hogy szövetségeseink is vaunak. Közli, hogy a termésárak megállapítását a (hivatalos lap vasárnapi száma közli. Kifejezi ama reményét, hogy az élelmezés nemhogy rosszabbodna, hanem a közeli hónapokban jelentékenyen javulni fog. Ezután a minisztériumok szaporításáról szóló javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadta a főrendiház. Úgyszintén a nyeremények kölcsönkötvényéről szóló javaslatot is, amelyhez gróf Dessewffy Emil és dr. Gratz Gusztáv pénzügyminiszter szólott. Várady L. Árpád kalocsai érsek indítványozta, hogy az elnökség a király elkövetkező születésnapja alkalmából fejezze ki a főrendiház szerencsekivánatait. Az illés ezu-tán véget ért. A barcelonai véres tüntetés. Genf, julius 21. A barcelónai tüntetők barrikádokat emeltek a Condé- és Asaltoutcák sarkán. A tüntetéseknek eddig egy sebesültje van. A rendőrség a tüntetőket széjjelszórta. Az éj folyamán minden elcsöndesedett. A spanyol belügyminiszter kijelentette, hogy a csendőrség-oiortiizet adott a tüntetőkre, mire azok elszéledtek. egyhangúlag a púder és krém mellett nyilatkozik meg, mert e két szer a női szépség egyedüli biztositéka. Próbadoboz kor. 1 — Nagy doboz „ 2.50 Mlmfenotf naphold! Beszélgessünk. , A fahonvéd: Nótaszó nélkül kérdem: Mi zengi tul a bérceket? Én: A hus, a hus, a h'us! A fahdjnvéd: Játékos a kedve, uram. Még hogy a hus zengené tul a bérceket? Hisz a hue nem tud zengeni, Én: De mindenki a husi zengi. Itt, a héten egyébről sem zengtek, miint a húsról. A fahcbreéd: Annyi bizonyos, hogy flura egy portéka. Én: 'Aminek mindig kelete volt, van és lesz, minden formájában. A fahonvéd: Különösen a magyar húsnak. Valamikor Muszkaországba szállították, kapós is volt nagyon, most meg Bécsbe akarnák liferátnL Én: A jó hus nem rossz. Ki ilyen, ki olyan; egyszer a muszkának fáj rá a foga, máskor meg a bécsieknek. Amelyiket a musz ka kívánta, mindig volt, sőt mindig1 lesz, csak amelyiket a bécsiek áhítozzék, az nem egyifor mán van. A faho>nvéd: Hát persze, bogy persze. Az üzlet, üzlet és ha a bolt ugy kívánja, hogy ne legyen, akikor nincsen, ha pedig a célszerűség ugy irja elő, hogy legyen, akkor akkor is van, ha. nincsen. Én: És az újságíró mindig megírja, hogy van, ha van, különösen ha elszállítani kívánják az idegenbe. És ha kihívják, kimegy, de csak a harctérre, itthon azonban nem ad alkalmat senkinek, hogy a hősiességét bebizonyítsa. A fahdpivéd: Aki verekedni akar, soha, mióta a világ világ, nem volt jobb alkalma, mint mostanában. Odakünn paksziózhat. Én: Az újságíró pedig, akit a sors idehaza rendelt ki csatázni, elvégzi a mestervágásokat idehaza is, ahol sajnos, ugyancsak bőséges alkalma nyilik az elevenbe vágni, De ezt a vágást uein a maga, hanem a köz érdekében cselekszi. A fahonvéd: (Fura bér volna, ha ezért a szolgálatért az újságírót vágnák meg. Én: Ha hagyná magát. Ki Kútja az védeni a vágásokat karddal is, ha kell, de az itthon csatázó újságírónak csak a toll lehet a kardja, aminthogy az igazság a vártje. A fahonvéd: Az igazság mostanában hajléktalanul bolyong. Én: De néha betéved a különböző szinü egyesületekbe, ahol, mint ma egy hete is, ugyancsak fején találták a szöget. A fahonvéd: A szög elgörbült, de a fej épségben maradt. Én: Erről Írhatna Kipling humoros históriát. A fahonvéd: História mindig kerül, mert mindig vannak, akik a történések központjában állnak. Én: Néha fekszenek is; mint ahogy a strand-fürdőn szoktak, A fahonvéd: Az egyik kirakat-helyiség, a másik igazi közintézmény. /Ebbe már mindenkinek kedve telhet. Én: Az intézményben igen, de a sok sovány, vértelen, vézna gyerek, az már szomorú látvány. A fahonvéd: Ide hozatnám ki mindazokat, akik még nem adtak semmitsem a lélekmentő intézmény fejlesztésére. Ha a szomorú látványra nem esne meg a szivük, akkor az a sziv nem is érdemli meg, hogy dohogjon. Én: A doktor Famgónéé megérdemli, hogy sokáig dobogjon. Mert ő a hónuk alá nyúlt a sápkóros, vértelen apróságoknak és a szive melegével ápolja, ajnározza a jövendő generációt. A fahonvéd: özvegyi gyászban folytatja ott, ahol az ura elhagyta a lélek mentés nemes munkáját. P M- É7 ria.-|i mrádA hinem szívbeli munka. És sokan tanulhatnának tőle, liogy kell csendben, feltűnés nélkül jót tenni. A f'ühovéd: Jól esik tudni, hogy vannak olyan szentek is, akiknek nem maguk felé hajlik a kezük . . . Razzia élelmezési kérdések körül. (Saját tudósítónktól.) Mikor az1 ember nyájasan, vagy dühös hangulatban végigszáguld megszokott napi utain. hol itt, hol ott egy rég nem látott ösmerőse köszön rá zordul, vagy barátságos bon'homiával. Az ember, a nyájas, vagy dühös egy pillanatra meglepődik, maga sem tudja miért, utána néz a ritkán mutatkozó ösmerősnek miközben némi tépelődéssel rájön a meglepődése okára: Ez a szerencsétlen rossz színben van. Lefogyott, mióta nem láttam. Az arca kissé megnyúlt, a pofacsontjai kiállanak. És megy tovább. Más ember köszönt rá kicsit ironikusan : —Nem jól tetszik kinézni, — mondja —• és az is odébb áll. Az impressziók igy keletkeznek, a képzetek kezdenek lassan asszociálódni és végre barátunk rájön, hogy mi bizonv legtöbben nem jól nézünk ki, ahogy kinézünk. Vannak köztünk, amatőr-, professzionátus- és miikoplalók, akik minden hónapban és minden Ihéten önkénytelenül is megfeledkezünk egy életszükségleti cikknek táplálékaink sorában való viszontlátásáról. Egyszer a tej tűnik tova fantáziák álomképe gyanánt, majd a burgonya, a szalámi és a vaj vész el a régi jó idők eltorzított délibábjában. És ki szomorúan és ki elfanyalodva eszmél rá, hogy ragadozó mivoltunk ékes szimbóluma, szervezetünk, erő- és tápszere, létküzdelmünk: motorjának, a gyomornak kedvelt megtöltő* je a hus is kezd már az elérhetetlen vágyak: trónusára mászni. A hus, amely eddig vasárnanonkint jól nevelt tyúk alakjában főtt a kunyhók fazék-( jában, beefsteak és ramsteak cinóberes és félbarna szineiben pompázott a bourgeois por* cellán tálján és mint pacsirtanvelv-Dástétom kedvelt előételként helyet csinált a krözusoE differenciálódott beleiben, a hus problémává! növi ki magát. Van-e elég hus. miért nincs, elég, drága-e a hus. Ha van elég, miért drága és ha nincs elég. miért nincs, és ha nincs, miért van, ha jó árat fizetnek érte. E problematikus kérdésekre nehézi megfelelni. Legutóbb Szegeden vált aktuálissá a probléma a Huspénztár ügyével. Bizony nagy része van a húsnak abban, hogy én. meg te és ő nem jó színben tetszünk lenni. Hogy kissé torz arcunk van és álkapcsunk kiáll, mint az antropológiai muzeumokban az Ősember fizimiskáján* A hus Szegeden nagyon drága, pedig van elég. A Huspénztár 50.000 kilogramm hus kivitelére kért engedélyt. Ez a vállalat nem altruisztikus intézmény, tehát kétségtelenül keresni akart, sőt többet akart keresni, mint Szegeden kereshetne. Ez mind szép és érhető intenció. tDe jó lenne, ha ezen intézmény kebelében, amely szegedi tőkéből létesül;, amelynek vezetőségében szegedi közéleti emberek is szerepelnek, egy kis jóindulatot és agilitást fejtenének ki az itteni közélelmezés javítása érdekében. Ingyen] ezt sem kívánhatja senki egy részvény iá r," saságtól. De a rideg üzleti számításba tes* sék csöppnyi invenciót, némi lokálpatriotizmust és humanizmust belevinni. A hatalmas mennyiségekkel, amelyek rendelkezésére áE lanak ennek a vállalatnak, törjék le a lhus-> uzsorát. Tisztességes polgári haszonnal tuE adhatnak minden árun, szép jövedelmet, tisztességet és becsülést érhetnek el. Abból az 50.000 kilogramm húsból nóbánv dekát X, és Y. elvtárs pofacsontjai köré is lehet visz* szavarázsolni és nem lesz a világ egy re.i fVtiv'H -mtrnpn'Őglai muzeum,