Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-01 / 128. szám

Szeg-ed, 1917. junius 1. DELM1AGY AROEFXAQ fl kamara a Maros szabályozásáról és a szegedi kereskedelmi kikötőről. A szegedi kereskedelmi és iparkamara, amely éveken keresztül állandóan napirenden tartotta a Szegedet érdeklő különböző vizi forgalmi kérdéseket, április 20-án tar.tott teljes ülésében megbízta dr. Tonelli Sándor titkárt, hogy a Maros szabályozására és a szegedi kereskedelmi kikötő létesítésére vonatkozó anyagot gyűjtse össze és .önálló füzetben adja ki. Célja volt a kamara e határozatának, hogy a város által junius 17-re összehívott gyűlés résztvevő; a tárgyat már előzetesen megismerhessék és fontossága felől teljesen tájékozódjanak. A füzet, amely ma hagyta el a .sajtót, bevezető részében a forgalmi politikának általános irányváltozásával foglalkozik, a melynek legfőbb jelensége az, hogv a világháború alatt, különösen a központi hatalmakhoz tartozó országokban, a vizi forgalmi politikának a kérdései nyomultak előtérbe és a háború után a kormány és gazdasági élet a legnagyobb gondot lesznek kénytelenek a behajózás ügyeire fordítani. Ennek a jelenségnek két oka van. Mióta a hetvenes években Magyarországon a lázas vasútépítés megkezdődött, a viziutakat a vasutak mellett .teljesen: elhanyagolták és a Dunát kivéve, folyóinknál úgyszólván csak árvízvédelmi munkálatok történtek. Amig a forgalom csekély volt, ez a rendszer nagyobb nehézségekkel nem járt, körülbelül nyolc-fiz éve azonban már bebizonyosodott, hogy a vasutak elégtelenek a rengetegül megnövekedett forgalom lebonyolítására. A háború aliatt pedig bekövetkezett a vasút teljes csődje, anélkül, hogy a viziutak a vasútnak segítségére lehettek •volna. Ez a megismerés követeli a viziutaknak erélyes fejlesztését. A másik ok, amely a viziutak fejlesztését követeli, a Duna, mint a keletre vezető viziut jelentőségének felismerése. Németország a háború előtt a Dunával keveset törődött, a blokád-politika azonban erre az útra kényszeritette. Igy merült fel a Duna-Rajna csatorna terve, amelv az Északi-tengert köti össze a Fekete-tengerrel, igy jött létre a Duma-konferencia és igy keletkeztek a többi középeurópai hajózási programok. A folyamhajózás is olyan azonban, mint a vasút, a jőfolvómiak csak akkor lehet igazán nagy forgalma, ha mellékfolyói a fővasutba betorkolló vicinálisok, közutak mintájára alimentálják. A Duna forgalmának fejlesztése igy megkívánja a mellékfolyóik forgalmának lehetővé tételét és fejlesztését is. Szegedet, sőt az országnak csaknem egész keleti részét is e vonatkozásban legjobban ,a Maros szabályozása és hajózhatóvá tétele érdekli, amely hivatva volna, hog^ Erdély számára az olcsó fuvart biztosítsa és a (inainál szorosabban kapcsolja az ország szívéhez. A tanulmány részletesen kimutatja, hogy mit jelentene a Maros hajózhatóivá tétele, a mezőgazdasíág, kereskedelem és egyes iparágak szemoootiából és ismerteti azokat a gyér törvényhozási intézkedéseket, amelyek a Maros szabályozására vonatkoztak. A törvényes rendelkezések végrehajtása azonban oly lassan ment. hogy 1912-ben az érdekelt kereskedelmi és iparkamarák a szabályozás gyorsabb végrehajtása érdekében kénytelenek voltak felírni a képviselőházhoz. Ami a szabályozás módját illeti, arra két terv merült fel. Az .egyik a szabályozást nyilt mederrendezéssel, mig a másik kamarazsilipe'kkel és duzzasztókkal kívánja megvalósítani; Az első tervnek költségeit Hoszpotzkv miniszteri tanácsos 1905-ben tizenkét millióra, a másikat pedig Kvassay miniszteri tanácsos száz millióra becsülte. Tekintettel arra, hogy a Maros forgalmának túlnyomó része kelet-nyugati, vagyis völgymenti irányú lesz, továbbá arra, hogy a mai drágább költségeik mellett száz milliót jóval meghaladó összeget erre a tervre alig lehetne a .kormánytól kapni, a nyilt mederrendezés 1.5 méteres hajózó mélységgel, elégségesnek mutatkozik. A legfontosabb az, hogy minél .előbb végrehajtassék és hogy az országnak ez a nagy fontosságú vidéki hajózható viziutat kapjon. A keresztülvitelt illetőleg Tonelli füzete Deutsch Lipót vállalkozónak egy igen életrevaló tervét hozza javaslatba. Minthogy a kormány bármiféle folyamszabályozási csak egy hosszú évekre felállított program keretében, az évenkint esedékes részletek arányában hajthat végre, ajánlatos volna, ha az érdekelt törvényhatóságok a szükséges költségeket a munkálatok gyors végrehajtása éidekéberi előlegeznék és a kormány ezt az összeget az évi annuitások arányában visszatérítené. Erre már van precedens s az érdekelt törvényhatóságok ilyen irányú állásfoglalásukkal igazán komolyan tudnák dokumentálni azt, hogy a Maros hajózhatóvá tételét mennyire fontosnak tartják. Látszólag csak szegedi érdek, nagyobb perspektívába beállítva azonban Szegeden szintén túlmenő jelentőségű ügv a szegedi kereskedelmi kikötő létesítése is. amelynek kérdésével a kamara már a háborút megelőző időkben is foglalkozott. Fontos egy modern kikötőnek a megépítése azért, mert az egész Tiszának egyetlen rendes kikötője nincs és fontos azért is, mert elő keli készülni a Duna-Tisza csatorna kiépitésére és a Maros szabályozási, ami a Tisza, forgalmát is jelentékenyen emelni fogja. E forgalomnak centruma pedig csakis Szeged lehet/amelyet fekvése, nagysága és a gazdasági életben elfoglalt helyzete egyaránt arra utalnak, hogy átrakó és előszó piaca legyen .az Alföld és Erdély forgalmának. E szempontok által indíttatva mondotta ki az 1908:XL1X. törvénycikkel kapcsolatban a törvényhozás is, hogy a szegedi kikötőt a többi nagy vizi beruházásokkal együtt állami feladat gyanánt tartja megvalósitandónak. A füzet részletesen ismerteti a kikötőre vonatkozólag készült különböző terveket. Az utolsót 1911-ben a szegedi folyammérnöki hivatal készítette. Ez a terv a kikötőt mintegy 44 kat. hold területen, kettős medencével, középütt kereskedelmi célokra használható mólóval kivánia létesíteni, olyformán, hogy a kiemelt földanyag nagy része a vasútnak adassék át feltöltési célokra. A terv ma is teljesen megfelelő, a költségszámitások azonban természetesen revízióra szorulnak. E tervvel a kamara és a város utoljára 1914-ben. közvetlenül a háború kitörését megelőző hetekben foglalkozott s ez alkalommal a város a kamara javaslatára kimondotta, hogy a tervet maga részérő! a megvalósításra alkalmasnak tartja és a szükséges területet az államnak ingyen átengedi. Ugyanez alkalommal ajánlotta a kamara azt is. hogy a kikötő-építéssel kapcsolatban nyerendő védett területek a város! iparfejlesztési politika szolgálatában, gváralapitási célokra használtassanak fel. Ugy a Marós hajózhatóvá tételének, mint a szegedi kikötőnek az ügye a világháború folytán lekerült a napirendről. Ma elérkezett azonban az ideje, hogv mindkét országos jellegű üggyel, melv azonban Szeged városát is a legközvetlenebbül érdekli, ismét foglalkozzunk és őket a tervek megfelelő revíziója után a megvalósulás státíiu3 mába juttassuk. Ezt a célt kivánia szolgálni a Szeged városa által junius 17-re öszszehivott értekezlet is, ennek a célnak tett hasznos szolgálatot Tonejli Sándor is a kérdés minden részletére kiterjedő ismertető füzetének megírásával. Az orosz fronton a helyzet változatlan. BERLIN, május 31. A nagy főhadiszállás jelenti: A keleti harctéren a helyzet változatlan. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, május 31. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Keleti harctér: A helyzet változatlan. A VEZÉRKAR FÖNÖKE. Sikeres előtéri harcok a Cserna-hajlásban. BERLIN, május 31. A nagy főhadiszállás jelenti: Macedón arcvonal: Német és bolgár portyázol küiónttmények a Cserna-hajlásban és a Vardar nyugati partján sikeres előtéri harcokban számos foglyot ejtettek. LUDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, május 31. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: A helyzet változatlan. A VEZÉRKAR FÖNÖKE. Az orosz hadsereg suíyos válsága Genf, május 31. Cachin szocialista nyilatkozik a Petit Parisien-ben Pétervárott szerzett tapasztalatairól és benyomásairól. Az irja. hogy az egész antantra nézve végzetes volna mots takargatni az igazságot; az igazság pedig az, hogy az orosz hadsereg a legsúlyosabb válságon megy keresztül, viszont igaz az is, hogy az ideiglenes kormány forradalmár tagjai mindenképen igyekeznek a hadseregben helyre- . állítani a fegyelmet s az előbbi rendet és hogy e részben a helyzet napról-napra szemlátomást javul. Az orosz hadsereg tiz millió katonából és százezer tisztből áll. Ez az óriási test nem indulhat bomlásnak, nem szabad engedni, hogy felbomoljon, de az orosz katona uidni akarja, hogy miért harcol, látni kívánja küzdelmének végső célját és nem tűrheti, hogy az ő forradalmát, amellyel kivívta a szabadságot, belső erők fenyegessék. Ezért történt, hogy a hadsereg szervezettnek megfelelőleg egyszerű szavazás utján minden században, ezredben és hadosztály kötelékében katonákból és tisztekből bizalmiférfiakat választottak s ez a bizottság azután együttesen vitatja meg a közérdekű kérdéseket. A tisztek legnagyobb része már beleélte magát ebbe a rendszerbe és megba-1 rátkozott vele. De az orosz katona ezzel még nem éri be, nem elég a*z, hogy az orosz kormán ynyiltan szint vallott és kinyilvánította háborús céljait, múlhatatlanul szükséges, hogy valamennyi szövetséges ugyanezeket a háborús célokat kövesse. •