Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-01 / 128. szám

4 JJÉLMAG YA RORSZÁG Szeged, 1917. junius 1. Károly király trónbeszéde Bécs, május 31. Károly király, mint Ausztria császára ma első izben hívta meg a Burgba a reichsrat mindkét házát, hogy előttük felolvassa a trónbeszédét. Olyan történelmi pillanat volt ez, amikor a biro­dalomnak falai körül a hatalmas világhá­borúnak a hullámai csapódnak anélkül azon­ban, hogy a birodalmat meg tudnák ingat­ni. A legtöbb képviselőn és az urakháza tagjain is meglátszott, hogy tudatában van­nak e pillanat fontosságának, amely nagy jelentőséggel bir az egész birodalom jöven­dő kialakulására. Tiz órakor a nagy ceremóniaterem két oldalán felállított tribünök lassanként meg­teltek magasrangu tisztviselőkkel és a reichsrat mindkét házának tagjaival. Pont­ban 11 órakor jelezte a főszertartásmester a király érkezését. Károly király a trónus­ra lépett és elmondotta trónbeszédét. A trónbeszéd mindenekelőtt megemlé­kezett 1. Ferenc József haláláról. Aztán kifejtette, hogy a császár összehívta a kép­viselőházat, hogy a képviselők gyakorol­hassák alkotmányos munkájukat. A munka megkezdésekor szívből üdvözli a képvise­lőket. Ünnepélyesen megerősítette a trón­beszéd azt a megmásíthatatlan akaratát, hogy uralkodó jogait mindig az igazi alkot­mányosság szellemében gyakorolja és hogy az állam alaptörvényeiben biztosított sza­badságokat csorbítatlanul megtartja. Kifejtette még a trónbeszéd a császár­nak azt az elhatározását, hogy az alkot­mányra a fogadalmat abban a remélhető közeli időben fogja letenni, amikor az uj, erős és boldog Ausztria alapjait az eljöven­dő nemzedékek részére befelé és kifelé szi­lárdan megépítheti. — Népeimnek- — mondja a császári trónbeszéd — mindenkor igaz. szerető, lel­kiismeretes uralkodója akarok lenni, az al­kotmányos érzületnek megfelelően. A trónbeszéd ezután rátért arra, hogy a mi hatalmi csoportunk nem kereste a 1 Az orosz hadsereg nem Kopenliága, május 31. Az orosz főhadi­szálláson a minap igen fontos haditanács volt Kerenszki elnöklete alatt. A tanácsko­záson megállapították egy uj orosz hadse­regszervezet alapjait. Kerenszki nagyobb beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy a katonai szolgálati időt le fogják száíHtani, de csak a háború befejzése után. A kor­mány azt tervezi, hogy az orosz hadsere­get néphadsereggé alq,kitja át, melynek egyetlen feladata az orosz föld és az orosz szabadság védelme lesz és sohasem fog oly tervek szolgálatába szegődni, amelyek ide­gen államok területi épsége ellen irányul­nak, vagy idegen hódítási vágyak érvénye­sülését elősegítik. Ezután megvitatták azt a kérdést, aján­latos-e az örosz hadseregnek offenzáv ak­cióba kezdeni. Néhány hadseregparancsnok az offe nziva mellett nyilatkozott, a katonai bizottságok képviselői azonban erélyesen a reichsrat megnyitásán. világháborúnak ezt a véres erőpróbáját. A ! mi hatalmi csoportunk nyiltan és félreért­hetetlen módon már többször kinyilvání­totta békés hajlandóságát. Oroszországról igy emiékezett meg a trónbeszéd: — A nagy keleti szomszéd nép, amely­hez egykor régi barátság kötött bennünket, lassú eszméléssel igazi céljainak és fölada­tainak tudatára ébredt és a sötét gondo­latokon keresztül keresi az utat, amelyen jövőjét megmentheti, még mielőtt az érte­lem nélkül való háborús politika elnyelné. Reméljük az emberiség érdekében, hogy a belső átalakulásnak ez a folyamata kifelé törekvő erőteljes akarattá fejlődik és hogy a közszellemnek ez a megtisztulása a többi országot is megszállja. Hatalmi csoportunk hajlandó most és a jövőben is mindenkivel szemben abbahagyni a harcot, aki legdrá­gább javaink veszélyeztetéséről lemond. Aki pedig ezután barátságosabb és embe­ribb viszonyt keres velünk, az a mi ré­szünkről bizonyára készséges és engedé­kenységtől áthatott viszonyra talál. Egy­előre azonban nem fog megbénulni harci akaratunk és nem csorbul meg kardunk. Károly király ezután a trónbeszédben sajnálatát fejezi ki az egyre növekvő ál­dozatok fölött,, amelyeket a háború hoSszu tartama a néptől követel. — Sajnálom — mondja a trónbeszéd — vitéz katonáim vérét, derék polgáraim nélkülözéseit.. Majd Ausztria háború utáni föladatai­val foglalkozott a trónbeszéd. Rámutatott arra, hogy Ausztria a háború pénzügyi kö­veteléseit teljesíteni tudta. Hivatkozott a hadikölcsönök sikerére. ' Dolgozni kell a pénzügyi egyensúly helyreállításán. Az ál­lamháztartás vezetését normális, törvényes alapra kell majd helyezni. A háború utáni első föladatok egyike az elesettek hátra­maradottairól és a munkaképtelenekké vál­takról való gondoskodás. Azonikivii! népjó­léti politikát kell követni. indít nagyobb offenzívát. tiltakoztak ez ellen. Az orosz hadsereg fog ugyan kisebb-nagyobb vállalkozásokba kez­deni, hogy szövetségeseiknek megmutassa az orosz csapatok jószándékát, de nagyobb akcióra számitan/i nem lehet. A haditanács véffül átalakította a vezérkart és négy tá­bornokot nyugdíjba küldött. Az orosz front küldöttei a háború befejezését kivánják. Stockholm, május 31. A front kiküldöt­teinek pétervári kongresszusán a háború folytatása kérdésében egyhangúan a követ­kező határozatot fogadták el: A lövészárkokban küzdő hadsereg elő­ször is kijelenti, liogy meg kell tenni min­den intézkedést arra, hogy oly sürgősen, a mint csak lehetséges, vége legyen a vér­fürdőitek és annexió és hadikárpótlás nél­kül való béke köttessék, minden nemzet önrendelkezési joga elismerésének alapján. Proklamálja eg,vuttal a hadsereg azt a jelszót, hogy aki békét akar, annak készül­nie kell a háborúra. Másodszor: figyelmez­tet a hadsereg arra, liogy az orosz had­sereg sokkal súlyosabb körülmények között harcol, mint a szövetséges államok hadse­regei és az orosz katona kénytelen az el­lenséges golyók záporában szinlte védtele­nül, puszta kézzel áttörni a drótsövénye­ken, mig a szövetségesek csapatainak e,zt a munkáját a eiizérség készíti elő. A hadsereg kijelenti, hogy az orosz frontot munícióval és minden egyéb szük­séges hadiszerrel olyan mértékben el kell látni, amint azt a fenti jelszó követeli: Vé­gül bizalmát fejezi ki a hadsereg a mun­kások és katonák tanácsa és az ideiglenes kormányzat iránt. <maai>nuaaia»H«iiiaiHiiiitimiiEat>iiiiBin»ii Szeged tavaszi piacán. (Saját tudósítónktól.) Drágaságról beszél­ni fölösleges ma már. Élelmiszer van vala­mennyi, csak megfelelő tőiké legyen hozzá, mindenki tudja ebben a tej jel-mézzel folyó és uzsorásokkal teli magyar Kanaánban. De a külszín mégis csak az. liogy semmi élelmiszer sinics s miután akadnak tapasztalatlan embe­rek, akik szeretnelc a külszín után indulni, a derék termelőik, ezt is csak maguk hasznára igyekeznek fordítani. Mert vannak, akik el­hiszik, hogy tényleg nincs élelmiszer, vannak „önfeláldozó" és „áldozatkész" termelők is, akik friss terményekkel szaporítják a külön­ben gyatra piacot. (A vásárlások ma már naigyobbrészben nem a piacon, de suba alatt történnek, tekintettel a gyakori rekvirál ásra és á rm a'kszimál ásokra.) (Háziasszonyi körökből kaptuk a panaszt, hogy az uj • terménytfélék lehetetlenül méreg­drága áron kerülnek forgalomba és úgyszól­ván minden fantáziát megszégyenítő gyorsa­sággal emelkednek egyre feljebb. Kimentünk az utolsó májusi piacra, hogy magunk győ­ződjünk meg róla: tényleg ennyire lehetet­len-e a piaci állapot Szegeden? A szokásos piaci leírások helyett szabad­jon egyszerűen csak a puszta tényelket regisz­trálnunk: Egy helyen zöld borsót árulnak. Friss termés; örömmel érdeklődünk az ára után. őnagysága fagyos nyugalommal felel: — Egy liter nyolc korona, A másik zöld-borsós asszony már tiz s a harmadik tizénkéi koronáról beszél. De me­gyünk tovább, most már mi is (fagyos nyu­galommal. Uj krumpli. Egy fél liter: egy ko­rona, Egy kiesükét beleszédülünk, de csak le­győzzük magunkat. Dió. Eél kilogramm 6-—& korona. Most szárnyasok következnek. 2—3 na­pos csirkék: még csipogni is alig tudnak. Egy pár: 8—10 korona. A rántani való, makszi­murn másfél hónapos csiükék párja 20—32 ko­rona. Kis libák következnek; alig egy pár na­posak. Páronkint 8—10 korona. Tovább nem mentünk: ueiu bírtuk. Csak fél füllel hallottuk, — menekülés közben — hogy a tojás datfahonkint 33- 40 fillér, a. tej literje fél (ki 1 ó cukor vagy egy korona. Hogy mi ez. jámbor polgártárs, aki na­ponkint három-négy koronáért ós egy korona drágasági pótlékért körmölsz a különféle iro-

Next

/
Thumbnails
Contents