Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-13 / 113. szám

Szeged, 1917. május 13. délmagyarország R szegedi sajtó a miniszterelnökhöz és az igazságügy­miniszterhez a cenzúra ügyében. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a szegedi szállítási visszaélések bűnügyében megindított nyomozásról és annak eredmé­nyéről a szegedi lapok nem közölhettek tu­dósítást, mert a királyi ügyészség vezetője a tudósitás közreadását megtiltotta még azok után is, hogy a szállítási bűnügyről a buda­pesti és vidéki sajtó részletes tudósításokat közölt. A szegedi sajtó igy csak akkor szá­molhatott be a bűnügyről, amidőn arról a közönség a budapesti lapokból már értesült. A szegedi lapkiadók és újságírók ebben az ügyben szombaton délután értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy a sze­gedi ügyészségnek a sajtóra anyagi és er­kölcsi tekintetben sérelmes intézkedésével szemben hatásos orvosláshoz folyamodnak. A szegedi sajtó a határozat értelmében a következő azonos szövegű táviratot intézte gróf Tisza István miniszterelnökhöz és Ba­logh Jenő igazságügyminiszterhez: Sándor László budapesti államrendőrség! tanácsos ur a mult héten Szegeden bűnügyi nyomozást folytatott szállítási engedélyekkel elkövetett visszaélések gyanúja alapján két szegedi polgár ellen és az illetőket előzetes őrizetbe vette. A város közönsége a közérdekű nyomozásról tudomást szerezvén, a szegedi lapuik kötelességszerüleg érdeklődtek az ügy iránt, hogy alapos közleményekben tájékoz­tassák olvasóközönségüket. A szegedi királyi ügyészség vezetője május 9-én 17—1917 szám alatt oly értelmű írásbeli tilalmat küldött a szegedi lapokihoz az 1912. évi 63- t.-cikk 11. §-ra való hivatkozással, amely szerint a jelzett ügy­ben Szegeden folytatott nyomozásról, annak körülményeiről és az abban szereplők neveiről hirlapi hirek nem közölhetők. A szegedi lapok kénytelenek voltak ehez az ügyészi tilalomhoz alkalmazkodva, az ügy­ről minden közleményt mellőzni. Bár meggyő­ződésük az volt, hogy az ügy természete egy­általán nem indokolta az ügyészi tilalmat. A szegedi lapoknak ezt a meggyőződését igazolta az a későbbi tény, ihogy a budapesti reggeli és délutáni lapok f. hó 10-én és 11-én részletes tudósítást közöltek a Szegeden folytatott bűn­ügyi nyomozásról, sem a budapesti királyi ügyészségnek, sem a sajtócenzurának nem lé ivén törvényes oka a közlemények eltiltására. A budapesti lapok közleményei a szegedi lapo­kat a város közönségével szemben nemcsak megalázóan sértő helyzetbe sodorták, (hanem meggyarmsitásoknak is (ették ki és még ezek után sem sikerült a szegedi lapoknak ezen ügyre vonatkozó közleményeihez a királyi ügyészség vezetőjének hozzájárulását kieszkö­zölni. Minthogy a háború tartama alatt hasonló sérelmek már több izben érték a szegedi sajtót. amely sérelmek forrását abban látjuk,, hogy a szegedi királyi ügyészség a háborús törvé­nyek és rendeletek világos értelmét túlságo­san kiterjesztőleg magyarázza és a közlési tilalmat olyan forgalmú közleményekre is vo­natkoztatja, amelyekre az egyáltalán nem lenne vonatkoztatható, a szegedi sajtónak ezt a sé­relmét a legutóbbi eset alkalmából azzal a tiszteletteljes kéréssel bátorkodunk Nagymél­tóságod tudomására juttatni, hogy a királyi ügyészség vezetőjét a sajtó szabadságának kor­látozására vonatkozó törvények és rendeletek nagy és a sajtó érdekeinek is megfelelő alkal­mazására utasítani kegyeskedjék. A táviratot a szegedi sajtó megküldötte a Budapesti Újságírók Egyesületének és a Vidéki liirlapirók Országos Szövetségének is, kérve, hogy az ügynek eredményes elinté­zésében hatékonyan közreműködjenek. Xeleplezett szállítási visszaélések. (Saját tudósítónktól.) A vasúti szállítási igazolványokkal folytatott manipulációk két szegedi terheltjét: ifjú Fajka Jánost és Pu­litzer Gusztávot pénteken délben, átkísérték az ügyészségi fogházba. Harsányt Elemér, királyi ügyész szombaton délelőtt kihallgat­ta mindkettőjüket. Sándor László, rendőr­tanácsos szombaton délelőtt Kalmár Hugó detektív kíséretében Ceglédre utazott, hogy Milkó Sándort kihallgassa. Milkó tudvalevő­leg a szegedi gyorson szublimát-pasztillával megmérgezte magát, de a ceglédi kórházban alkalmazott gyomormosás elejét vette a na­gyobb bajnak, ugy, hogy a kihallgatását fo­ganatosítani lehet. Amint állapota megeif­gedi, Harsányt ügyész utasítására Szegedre hozzák. A szállítási igazolványokkal való visz­szaéléseket minden valószínűség szerint ad­dig az időig követték el, amíg a kormány a kölest a belföldi forgalomban is zár alá nem vette, ami a mult év nyarán történt meg. Minthogy addig Magyarország területén szabadon lehetett a kölest szállítani. Miikóék az ország legkülönbözőbb részeiben össze* vásárolták a kölest, amelyért minden árat megadtak, és Szegedre szállították. A ma­nipulációk központjává az Országos raktár­házakat avatták, ide szállították a legtöbb vidékről vásárolt kölest és innen továbbítot­ták Ausztriába a hamis szállítási igazolvá­nyokkal. A raktárházak vezetősége most készíti a teljes kimutatást arról, hogy a kér­déses idő alatt mennyi kölest forgalmaztak. Meg kell jegyezni, hogy a szállítási igazol­ványokat Milkó és Pulitzer mellett még két másik névre is kiállították, nem lehetetlen, hogy a raktárházak kimutatásából ujabb név kerül az egyre nagyobbodó bűnügybe. A köles árát a kormány tudvalevőleg 40 koronában maximálta. Milkó és Pulitzer a szállitási igazolványokkal való manipulá­ció idején minden árat megadtak érte, na­gyon gyakran a mostani ár kétszeresét, ugy, hogy a köleskirályok Szegeden és környé­kén 80—90 koronára hajtották fel a köles árát. Megtehették, mert ők viszont 125—130 koronáért adták el Ausztriába ab feladó ál­lomás. A köles-ügy kibogozása közben szerzett tapasztalatok arra indították a rendőrséget, hogy a Szegeden kiállított valamennyi szál­litási igazolványt és a vele kapcsolatos aktá­kat szakértőileg átvizsgáltassa. 3 Német tengeri haderők sikeres előretörése. — Elsülyesztettek egy ellenséges rombolót. — Berlin, május 12. A Wolff-ügynökség jelenti: Német könnyű haderők május 10-én a Howdenbe előretörtek és 5 óra 40 perc­kor délelőtt az északhinderi világitóhajótól keletre ellenséges haderőket vettek észre, amelyekhez közeledve bennük három mo­dern angol kis cirkálót és négy rombolót ismertek fel. Előbb a flandriai tengerpart irányában messziről vívott harc fejlődött ki, amely egész a Thornton zátonyig húzódott, itt voltak az ellenséges cirkálók. Haderőink tehát meglassították járásukat, hogy az el­lenség kisebb lőtávolságra közeledjék. Az ütközet további folyamán ágyúink hatása az ellenséges vonal egyik rombolóján lát­hatóan kazánrobbanást idézett eJö. A meg­sérült romboló erősen jobboldalra dőlve rö­viddel ezután — amint kétségtelenül meg­állapítható volt — elsülyedt. Haderőink' most az ellenséges rombolókat, amelyek irányt változtatva a legnagyobb sebesség­gel csatlakozást kerestek messzebb álló cir­kálóinkkal, otthagyták és végül, amikor az ellenség észak felöl szem elől eltűnt, be­szüntették a tüzelést. A mi részünkön se sérülés, se veszteség nem volt. Május 10-én az ellenség több repülő­támadást intézett Zeebrügge és Brügge el­len. Mindössze hatvan bombát számláltunk meg. Katonai kár sehol sem volt. Egy ellen­séges repülőgépet elhárító ágyúink lelőttek. A tengerészeti vezérkar főnöke. Bruszilov szerint az orosz sereg nem képes offenzívára. Berlin, május 12. Bruszilov tábornok nyilatkozott egv párisi lap tudósítója előtt, aki azt a kérdést intézte hozzá, vájjon le­het-e számítani még egy nagyszabású orosz offenzívára. — Nem hiszem, — válaszolta, Bruszi­lov — hogy Oroszország ma képes volna nagystilü offenzívára s ez több körülmény­nek tudható be. Mindenekelőtt akadályt vet­nek ez elé a kedvezőtlen időjárási viszo­nyok, amelyek miatt az orosz csapattestek boizasztóan szenvednek. A hóolvadás kö­vetkeztében a hadműveletek területein min­den folyó kiáradt, ilyen terepeken sikeres operációkról szó sem lehet. A pétervári események következtében meglazult a fe­gyelem a hadseregben s több mint való­színű, hogy az orosz katonák a helyzet tisztázódása előtt vonakodnának rohamra menni. A birodalom belsejében a forgalom te­rén zűrzavar van, a termőföldek megmun­kálása sok helyütt elmaradt, a parasztnép! nem dolgozik, eleségben hiány van, a szál­lítás annyira csökkent, hogy az utánpótlás még egy teljesen pihenő hadsereg számára sem elég, offenzívát a hiányos élelmezés miatt egyáltalán nem szabad megkockáztat­ni. Mig a helyzet nem tisztázódik és míg az idők folyamán a meggyengült erőket nem lehet pótolni, addig szó sem lehet bár­miféle orosz offenzíváról.

Next

/
Thumbnails
Contents