Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-08 / 108. szám

r Szerkesztőség; SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA; egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K. félévre . . 14.— K. egy hónapra .40 K. Jíjtyes szftm Ara ÍO fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szopd, 1917, VI. évfolyam, 108. szám. Kedd, május 8. L HÁGA: Washingtonból jelentik: Az amerikai flotta kifutott a nyilt tengerre, hogy felvegye a küzdelmet a német buvárbajók ellen. BASEL: Francia utasok elmondják, hogy milyen rettenetes veszteségei voltak a franciáknak a legutóbbi harcokban. Negyven óra óta útban levő sebesültszállító vonatokkal találkoztak, amelyekről még a halottakat sem tudták útközben letenni. A sebesülteknek a halottak mellett fekve kellett a borzalmas utat megtenni. BERLIN: A Wolff-ügynökség jelentése szerint az angolok önkéntes repülőosztagot szerveztek báró Richthoíen százados, német repülőtiszt lelövésére, aki eddig már 52 ellenséges repülőgépet elpusztított. Riűhthofen fejére 5000 font sterlinget tűztek ki. ZÜRICH: Svájci lapok beszámolnak a francia sajtó amaz aggodalmáról, hogy Hindenburg a francia fronton ellenofíenzivát indít. Felvetik azt a kérdést, hogy a hadvezetőség elkészült-e meglepetésekre. BERLIN: Hir szerint a stockholmi konferenciát csak juniusban kezdik meg, májusban csak előkészítő ülések lesznek. A halasztás oka a francia szocialisták ezirányu kérésének tulajdonitható, mert ezek biztosan számítanak arra, .hogy a kedvezőtlen harctéri események következtében elmehetnek a konferenciára. Jellemző a franciaországi helyzetre Hervé nyilatkozata, mely nyugalomra inti a népet, amely ha nem tud idegein uralkodni, a katasztrófát elkerülhetetlenné teszi. ZÜRICH: Párisi lapok a svájci határ elzárásából Hindenburg közeli offenzivájára következtetnek. Bizonyosan állitják, hogy a svájci határ közeiéhen nagy csapatmozdulatok vaunak folyamatban. LUGANO: A Corriere della Sera jelentése szerint a munkás- és katonatanács ás a kormány közti ellentétek főokának Miljukovot tekintik, aki hajlandónak mutatkozott arra, hogy bizonyos feltételek mellett állásáról lemond. ROTTERDAM: A Birsevfja Vjedoöioszti londoni jelentés alapján rrja: MHjiíííov népszerűségét elvesztette. Kerettszki a lap tudósítójának kijelentette, hogy az orosz demokrácia reméli, hogy a kormány módosított céljait eléri. A demokrácia meg van arról győződve, hogy a német milítarteanust saját hazájában sókkal jobbam megingatják, mint egy intperialisztikus győzelemmel. Oroszország a hadicélokról való nyilatkozásra kényszeríti az antantot. — Az ideiglenes kormány végleg lemondott a hódító politikáról. — Az orosz ideiglenes kormány legutóbbi jegyzéke, amelyben megjelölte Oroszország háborús céljait, mint ismeretes, éles ellenzésre talált a munkástanácsban. A jegyzék miatt az ideiglenes kormány komoly válságba jutott. A helyzet a véres utcai tüntetések következtében aggasztóra fordult és már arról is szó volt. hogy a kormány a nép felháborodása elől Moszkvába menekül. Most arról érkeznek jelentések, hogy az ideiglenes kormány válsága, legalább egy időre, elintézést nyert. Az elintézés módja örömmel töltheti el a béke híveit. Az ideiglenes kormány ugyanis kénytelen volt uj jegyzéket kiadni, amelyben — előző jegyzékének hiteles magyarázatául — kijelenti, hogy Oroszország az annekszió és hadikárpótlás nélkül való békére törekszik és hivatkozik az április 9-iki nyilatkozatára. Ebben a nyilatkozatban tudvalevőleg az orosz ideiglenes kormány — nyilvánvalóan a forradalmi események hatása alatt — kifejtette, hogy Oroszországnak nem célja uralmát más népekre kiterjeszteni, az orosz nép nem akarja hatalmát más népek rovására növelni és nem törekszik más népek leigázására, sem lealacsonyitására. Épen az ideiglenes kormánynak ez a nyilatkozata tette lehetővé a központi hatalmak számára, hogy Oroszországot illetőleg békére való készségüket megismételjék. A következmények azonban azt mutatták, hogy az ideiglenes kormány nem fáradozik őszintén a tartós béke előkészítésén. Április 9-iki nyilatkozatát, ugy látszott, megtévesztésnek szánta, hogy a munkástanács támogatását — ami sikerült is — megnyerje. Mikor helyzetét szilráidábtbnak hitte, elérkezettnek látta az időt arra, hogy demokratikus hitvallásával szemben a cári kormány reakciós külpolitikáját szentesítse és szövetségeseinek elküldötte legutóbbi jegyzékét. Az ideiglenes kormány azonban roszszul számított. A munkástanács és a nép, amikor a jegyzék nyilvánosságra került, nyomban állást foglalt a hódító politika felélesztése ellen és az ideiglenes kormány lemondását követelte. Miljukov kénytelen volt a népakarat előtt meghajolni. A munkástanács az uj jegyzékét elfogadta és további támogatásáról biztosította az ideiglenes kormányt annak a nyomatékos hangsúlyozásával, hogy a nép résen áll és soha sem fogja engedni, hogy a demokrácia ügyét elárulják. A kormány és a munkástanács fegyverszünetével azonban Pétervárott nem' állott még helyre a nyugalom. A véres tüntetések folytatódnak és a kormánynak nincs ereje ahhoz, hogy a főváros rendjéről gondoskodjék. A kormány a forrongás tovaterjedésétől tart, mert Pétervár parancsnoka azzal az elkoptatott ürügygyei, hogy az ellenség a főváros megtámadására készül, nagy csapatokat akar összevonni Pétervárott. Az előzmények után és ez a legfontosabb — bizonyosra vehető, hogy az orosz ideiglenes kormány többé nem térbet vissza hódító politikájához. Az antanf tehát vagy szintén lemond hóbortos terveiről, vagy nem haladhat tovább egy uíon Oroszországgal. Ugy lehet, hogy az ideiglenes kormánynak ez az uj jegyzéke az antant részén is fölkelti a belátást és megértést. PÉTERVÁR, május 7. A Pétervárj Távirati Ügynökség jelenti: A munka sés katonatanács a következő egyhatigu határozatot hozta a kormány uj jegyzékére: A tanács üdvözli a forradalmi demokráciát, amelyet megóv attól, hogy a hódító imperializmus útvesztőiébe tévedjen. 4 hódító politikáról való lemondást a tanács már régen követelte. A kormány ezt most teljesítette és ezzel a kormány a szövetségeseket ama kényszerhelyzetbe hozta, hogy a hódító politikáról és a hadit célokról nyilatkozzanak. A munkások és katonák tüntetéseikkel megmutatták a kormánynak, hogy a demokrácia sohasem járul hozzá a cári uralom külpolitikájának a feléledéséhez. A demokrácia fontos győzelmének tekinthető, hogy az első lépés megtörtént, hogy a hódító politikáról való lemondást nemzetiközi vita tárgyává tegyék. A munkások és katonák tanácsa a jövőben rendíthetetlenül ragaszkodik a béke harcához és reméli, hogy valamennyi hadviselő ország meg