Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-04 / 105. szám

Szegéül, 1917. május 4. DÉLMAG Y ARORSZÁ G 3 Jfjúsági előadások a szeged-budapesti személyvonaton• (Saját :udósitónktól.) Szombaton délután eiíyueayed liat órakor a Budapest felé induló személyvonatra szálltunk fel. A vonat zsúfolásig megtett utasokkal. Izgatott ide-oda szaladgáló emberek, hatalmas kosarak, bőröndök zárják el az utat. Ne.iu lehet egy lépést tenni, hogy valaki belénk ne szaladjon, vagy ne botoljunk meg valami ládában, vagy kosárban, melyet ott hagynak a személykocsik sziik folyosóin. Az indulás harci zajának koncertjébe ujabb hangok vegyülnek. Fület.tépő és féktelen kedő visitás rázza meg az idegeket h a következő percben mint egy támadó indián csapat, apró emberkék lepik el a folyom sókat. Akik ott tartózkodnak azokat kiszorítják. aki nem megy, azt erélyes gyomorbalökés figyelmezteti, hogy utat kell engednie. A kellemetlen kis utasok könyveket visznek a hónuk alatt. Az egyik könyv — mint olvassuk — a planimetriát, a másik az egyik római auktor életét, ,a harmadik a természetrajzot tanítja. Mintegy tizenöt-tizenhatan szorutak a folyosóra. Alig a vonat áll, egyelőre beérik a lármával. Hanganyaguk — ezt mindjárt az első pillanatban ijedten állapítottuk meg — efég terjedelmes, sőt gazdagnak mondható. A lárma elől egy fülkébe akarunk menekülni Nem lehet. Az ajtó nem nyílik. Éppen az államvasutak igazgatóságára gondolunk, mikor rájövünk, hogy az igazgatóság erről nem tehet. Egy tizenkét-tizenhárom évesnek látszó fiúcska igen ötletesen •Helyezkedett el a kocsi tetején. Hátát az ablak fölötti görbületbe préselte, míg lábaival a fülke ajtójának felső részébe kapaszkodott, jgen komplikált müvelet ez s valameyik tornaversenyen bizonyára dijat nyerne vele. Az ajtó azonban nem nyílik. Szólunk a. fiúnak: — Szálljon csak le kisfiú. Az ajtót nem lehet- kinyitni. A fiúcska egyáltalán nem reagál a szerény felszólításra Teljesen odaadja magát valami bizonyára értékes művészi faragásnak, melyet jobb ügyhöz méltó buzgalommal végez a tollszárón. Ujabb felszólításra' sem reagál. Csak akkor mutatkozik hajlandónak bővebb tárgyalásokba boesájtikozni, mikor szent ígéretet- teszünk, hogy talpra állítjuk félig ülő, félig fekvő, félig álló, de semmiesetre sem tul kényelmes helyzetéből. Féillatkor a vonat megindul. Azt hiszszük, hogy a rettenetes lárma majd elül valahogy útközben, ha az utasok mind helyeikre találnak. -Reményködösünket- egy hatalmas diadalordítás s ennek nyomában hirtelen felfakadó sírás vet véget. Nem történt nevezetesebb esemény. Mindössze annyi, hogy az egész társaság felkapaszkodott a kocsi tetejére és a már ismert félig ülő. félig fekvő, félkor alakú helyzetben helyezkedett el. Az egyik- túlságos könnyedséggel kezdte emelgetni a lábait s szegényke.nem tehet róla, hogy leesett só beütötte az orrát. Végre a kalauz az egész társaságot leszállította a külön szakaszából. Ami ezután következett, nem szolgált az utasok túlságos gyönyörűségére. Ahogy a. vonat, az állomást elhagyta, a tíz-tizenöt éves gyermekek zsebéből jegész dohány raktár került elő, még szivarok sem hiányoztak. A fiuk kezdték magukat túlságosan jól érezni, rágyújtottak s csakhamar olyan hatalmas füstfelhő kerekedett a folyosón, hogy vágni lehetett. A hatalmas füstfelhőn át ide-oda röpködő s nagy csattanással valakinek a fején megállapodott könyvek körvonalait lehetett látni. Természetesen minden ilyen csattanást megfelelő erősségűi és heves csatakiáltások, sivalkodások kisérték. 'Ez volt az érdekes színjáték első felvonása. Amint a vonat mindinkább távolodott Szeged állomástól, a kis diákok kedve mind nagyobb és merészebb lendületeket vett. A második felvonás például azzal kezdődött, hogy egyik társukat a lehető legalaposabban megverték. Nem számoltuk, de sok pofont kapott a szegény fin, míg az utasok szét nem választották a haragosokat. Amint -megtudtuk, a háború kitörésére egy pipa elvétele adott közvetlen okot. Természetes, hogy csak rövid fegyverszünetről lehetett szó, mert amint az utasok fülkéikbe húzódtak, újból föllángolt a harc, ínég pedig az arrasi nagy csatát megszégyenítő hevességgel. Dorozxuia körül jártunk, mikor az első nagy offenzíva véget ért. A hűség kedvéért fel kell jegyeznünk, hogy a verekedők egyike sem vette ki a szájából a cigarettát, a pofonokat cigarettázva kapták és adták vissza. Végül — minden háborúnak ez a vége —•• összebékültek. A béke percének ünnepét egy órán keresztül kiáltozott trágárságokkál ülték meg. A legförtelmesebb trágárságokkál szórakoztatták egymást és egy cseppet sem törődtek vele, hogy a fülkékben ülő nagyobb részt női utasok a nagy meleg ellenére kénytelenek voltak az ajtókat becsukni, nehogy végighallgassák ezeket űz ocsmányságokat. Beszéltünk a diáktársaság egyik tagjáv.al, aki elmondta, hogy szüleik a szomszédos községekben laknak s ők reggelenkint bejönnek az iskolába, a délutáni vonattal pedig hazautaznak. — És mindig ilyen komiszak a vonaton? — kérdeztük. A fiu energikusan tiltakozott. Nem ismerte el, hogy ők helytelen dolgokat cselekszenek. Hát a háesi nem cigarettázott diákkorában? — kérdezte? Aztán elmondta, hogy ő még esak polgáriba jár ugyan, de már réndszenesen < 1 ohányzik. — És hány cigarettát szív el naponkint? — Nem mindig egyformán Ahogy pénzem van. Néha tizet is, néha csak kettőt. — Ez hányadik ma? — kérdeztük a szájában füstölgő hölgy cigarettára mutatva. — Ez a hatodik. — Es a többi fiu is ennyit szivf —- Ojjé. Van aki még többet. Egy órával később üres volt a folyosó. A fiuk a közbeeső . állomásokon kiszálltak, előbb azonban gondosan eloltogatták cigarettáikat, wnsimtiiMi*a R Magyar Városok Országos Kongresszusának programja. — Határozati javaslat a városi polgárság szervezése ügyében. — (Saját tudósítónktól.) A Magyar Városok Országos Kongresszusa — mint ismeretes — május 18-án tartja Budapesten egyetemes iiiését a városi polgárság szervezése ügyében. Dr. Bárczy István, Budapest polgármestere most küldötte meg dr. Somogyi Szilveszter polgármesternek a gyűlésre szóló jneghivót és azt a határozati javaslatot, amelyet a kongresszus egyetemesülése elé fognak terjeszteni. A -határozati javaslat a következő: A Magyar Városok Országos KongresZszusa mint a magyarországi városok egyebemének képviselete, 1917 évi május hó 18-án Buda-pesten tartott 111- rendes egyetemes ülésén tárgyalta nemzeti jövőnk szempontjából a városok fejlődésének és a városi polgárság boldogulásának feltételeit —•• melyek a városi és az állami közélet szoros összefüggése folytán természetszerűleg az egé«z ország fejlődésének is a feltételei •— és a következőket állapította meg: Az uj magyar nemzeti állam kiépítésére irányuló politikának elsőrendű követelése a magyar városok fejlesztése. Nemcsak hogy az ország lakosságának tetemes része a városokban lakik, a városok környéke lakosságának élete is >a városokhoz fűződik, hanem a városok az országnak gazdasági, kulturális és nemzeti tekintetben is egyik legnagyobb értékét foglalják magukban. Ezt a nagy értéket a városi polgárság nehézségeket nem ismerő, kitartó munkája teremtette meg; a inai történelmi idők a polgárság erejének még sokszorosra fokozott kifejtését követelik. Evvel szemben azt látjuk, hogy a városok jelenlegi helyzetükben képtelenek hivatásuknak megfelelni A feladat, ami ma a polgárság előtt áll: bátor kezdéssel felszabadítani és munkába állítani épen maradt fizikai és szellemi erőinket, helyreálltam a megromlottakat és plántálni ujakat; minden rendelkezésre álló anyagi erőt belevetni az ujjáalkotás munkájába és ezzel hazánkat uj és gazdagabb élet elé vinni. Ez jelenti: a városi politikában a városok újjászervezését az önkormányzati szabadság szellemében, vagyis egyfelől a városi lakosság minden rétegének az- önkormányzatban való részesítésével, másfelől az állami beavatkozás terének kisebbítésével és a rendezett tanácsú városok-felett gyakorolt vármegyei ienhatóságnak megszüntetésével; a városok pénzügyi önállóságát és önálló s íejiődésképes adóalapok átengedéséve! képessé tételét az egyre növekvő feladatok terheinek viselésére, a városi hitelműveletek formai és anyagi megkönnyítését, végre az országos ügyek intézésénél felmerülő költségeknek, mindenekelőtt a városok háborús kiadásainak, az állam részéről való megtérítését; a városi közgazdasági élet nekilenditését, elsősorban az építőipar lábraállitását: a fogyasztók két fősziikségl etének kielégítését: a jó, elegendő és olcsó élelmet és lakást; az országos politikában a nép uralmát a törvényhozásban és'a közélet minden terén; egyszerű, gyors és élettel teli közigazgatást. jól fizetett, hozzáértő független tisztviselőkkel : a közterheknek az egész társadalomra egyenlő és a teherviselőképesség arányában való megosztását; a termelésnek minden irányban fokozását és ehhez a közérdek korlátai közt a gazdasági tevékenység szabadságának biztosítását; nagyarányú beruházásokat az állami élet egész vonalán; minden jogi, közigazgatási és társadalmi feltétel megteremtését arra. hogy több etnber szülessék, több maradjon meg s aki megmarad, emberségesen élhessen, boldogulhasson; a munkájuk után élők tisztességes megélhetésének biztosítását és a munkanélküliekről. valamint a munkaképtelenekről való gondoskodást, egyszóval komoly, erőteljes szociális politikát. A Magyar Városok Országos Kongreszszusa e követelések teljesülésében látja a magyar városok és a magyar városi polgárság boldogulásának feltételeit és amidőn ezt. mint a magyar városok egyetemének hivatott képviselete kijelenti, felhívja az ország polgárait, hogy e programot tegyék magukévá, egyesületeiket, köreiket s általában poi-