Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-25 / 123. szám

•'• • •• 111,1 1111 •J.WU1. IIIIIIIIIIIWBI1B DÉLMAGYAROaSZÁG Szeged, 1917. május 25. annyira nélkülözhetetlen, természetes hajtása a modern gazdasági 'életnek, hogy senki sem juthat ama gondolatra, hogy lehetetlenné tegye a munkásságnak a sztrájk esetére való szervezkedését. Sem hallgatólag nem tűrhetjük, hogy a szakszervezetek felelősség nélkül intézzék „ezt az óriási munkakört. Azt tartom, hogy a sztrájkjogot rendezni kell .és' szerveznünk kell aként, hogy megengedjük a munkásságnak a munka beszüntetését, az előzetes megegyezést, a szervezkedést, a munkabeszüntetés esetén a segélyezést. Csak arra keli vigyáznunk, hogy a munka beszüntetése ne járjon mások jogainak sérelmével és a dolgozni akarók személyi, vagy vagyoni biztonságának sérelmével. Ezek a szakszervezetek válnának a munkások önkormányzati szervévé és azt a hatalmat, amely a munkásság kezében van, öntudatosan, a kellő felelősség mellett gyakorolnák. Még egy társadalmi osztályról,emlékezem meg, a tisztviselőkről. Ezek a háború fáradalmait olyan önfeláldozással osztották meg, hogy ezek érdekében utolsó lépésünk, amelyet lemondásunk előtt tettünk, (41 van jelentékeny, hogy a nagy lármát keltök utólag lármájukat meg fogják bánni. Az egyszersmindenköri segély, amelyet előleg alakjában fogunk kiosztani, óriási milliókat emészt fel. A juniusi országgyűlés elé a családi pótlék kétszeresét terjesztettük volna. A kormánynak messzemenő tervei voltak az előléptetési viszonyokat és a munkaidő egységességének szabályozását illetőleg.- Olyan munkaidőt kell megállapítani, amelyek mellett a tisztviselők munkaidejüket a köznek épugy rendelkezésére bocsássák, mint a társadalom többi munkássága. Ezután megemlékezett Tisza a nemzetiségi kérdésről. Megállapítja, hogy a nem magyarajknak zöme minden téren kivette részét a háború szenvedéseiből és az áldozatokból. Emellett a kedvezőtlen tüneteket is számításba kell venni, amelyek voltak és amelyekkel szemben a nemzet iránti bűn volna a struccpolitika. Egyes nemzetiségek magas műveltségű tagjai a hazába betört ellenséggel szemben olyan magatartást tanúsítottak, amely semmi esetre sem mutatja a hazafias érzületet. Ebből következik a büntető törvénykönyv idevágó módosítása és más intézkedések. Ezután áttért a miniszterelnök a választójog kérdésére. -— A törvényhozás négy esztendővel ezelőtt mondotta — megvalósított egy választójogi reformot, tehát most óvatossággal kell haladnunk. Intézkedéseink három csoportja közül az első a harctéri kitüntetettek jutalmazása. E tekintetben már a régi törvény is gondoskodik és szavazati joggal ruházza, fel az altiszteket. A kormány most kiterjesztette a jogot a vitézségi éremmel-kitiintettekre is. A második kérdés a területi cenzus teljes kiküszöbölése folytán beállott hézag kitöltése. Az 1913 évi javaslatunkban az adócenzus mellett bizonyos földterület választójogi biztositó rendelkezése is fel volt véve, amelyet ugy látszik a bizottság kihagyott azon aggály folytait, hogy különösen az erdélyi vármegyékben ez érvényesülésre juttatna nem, magyarajka elemeket. Meggyőződtem azonban arról, hogy e tekintetben aggodalomra nincsen ok, mivel Erdély magas műveltségű magyar és német lakossága ezt az intézkedést veszélytelenné teszi. Harmadik csoportja intézkedéseinknek az ipari munkásságra vonatkozik. Itt meglepetésszerű eredményre jutottam. Az 1914 évi novemberi jegyzékben, amikor a munkásság még otthon volt, csak a fele jutott b;' a névjegyzékbe annak a számnak, hogy a törvény jelenlegi struktúrája mellett az ipari munkásosztály politikai érvényesülése Magyarországon nem valósul meg. A törvényalkotás nem érte el a célját, amely mindannyiunk előtt kell, hogy lebegjen. Ezért el kell tekintenünk attól, hogy a munkás ipari szakmunkát végez-e élethivatásszerűen és két kritériumot kell módosítanunk. Az első, hogy a munkásoknak ugyanolyan szákmában kell dolgozniuk. Meg kell elégednünk e tekintetben általában azzal, hogy a munkás ipari munkával foglalkozik. Másodszor el kel! tekinteni az egy évi helyben lakás kritériumától is az állandó ipari munkással szemben és hogy a hadbavonulás is ipari munkába számítson. — A magam részéről — folytatta a miniszterelnök — sohasem tudnám ajánlani, hogy a korhatárt leszállítsuk. Meggyőződésem, hogy az általános szavazati jogban rejlő veszélynek nagy súlyát elhárítja egy magasabb korhatár, de kivételt tehetünk az ipair munkásosztályra nézve. E pontban módosítottam meggyőződésemet. Az igazságnak teszünk eleget, ha az ipari munkásságra alacsonyabb korhatárt állapítunk meg. Ezzel megint növekszik az ipari munkások választóinak száma. Ezen álláspont indított minket arra. hogy a választójog terén tulmenjiink azon a határon, amelyet választottam. A reform a választók számát 200,000—300,000-el növelte volna. Nekem nincs bátorságom ezen a határon tulmenni. Ezzel szavazati joghoz juttatunk mindenkit, aki arra megérett. Nem lehettünk abban a -helyzetben, hogy messzebb menő javaslatot terjesszünk őfelsége elé és mivel ezek őfelségének nem nyerték meg a tetszését, az egyedüli helyes utat követtük és felmentésünket kéftiik. Kötelességünk volt állásunkat inkább otthagyni, mint vállalni a felelősséget olyan alkotásért, amelyet károsnak tartunk a nemzetre és a királyra .egyaránt. Hűtlen szolgái lettünk volna hazánknak és királyunknak, ha más útra léptünk volna. Ugyanezzel a kötelességérzettel kell változott helyzetünkben is tovább haladni. Bármilyen állást is kellene az uj kormánnyal szemben elfoglalnunk, támogatni fogjuk helyes lépéseiben, de a radikális választói jog megalkotásának a tervét meg kell akadályoz miunk. Az az ut, amelyre hívlak benneteket;, nem dicstelen, nem reménytelen és nem haszontalan. Remélem, hogy ezt az utat helyesli a magyar nép zöme is. Ettől a tudattól áthatva kérlek benneteket, hogy mondjatok ítéletet eljárásunk felett. Vizsgálja meg mindenki meggyőződése szerint, melyik ut az, amelyet helyesnek tart, de aki helyesnek tartja ezt az utat, amelyet mig az úristen szemernyi erőt ad bennem, követni fogok, az kövessen engem ezen az utón teljes bizalommal. Amikor gróf Tisza István befejezte beszédét, a párttagok felállva, percekig tartó tapssal és nagy lelkesedéssel ünnepelték a miniszterelnököt. A párt ezután egy határozati javaslatot fogadott cl, amely helyesli a kormány eljárását és felkéri Tiszát, hogy szentelje erejét és tehetségét a párt vezetésének. Tisza rövid köszönő szavai után az értekezlet este félkilenckor véget ért. « A munkásság tüntetése a munkapárti kör előtt. Budapestről telefonálja tudósítónk: Este a munkásság a munkapárti kör helyisége előtt tüntető sétára vonult fel a Károlykörufra. Félkilenckor már néhány ezren gyűltek össze ugy, hogy hatalmas tömeg szorult ki a Kossuth Lajos-utcába is. A tömeg éljenezte a királyt és az általános választójogot, Tiszát és a munkapártot pedig abcugolta. Közben véget ért a munkapárt értekezlete és Tisza Sándor János belügyminiszterrel együtt autón hagyta el a párthelyiséget, A tömeg nem Ismerte fel a miniszterelnököt. Mikor a munkásság megtudta, hogy a munkapárt értekezlete véget ért, akkor a tüntető menet a Ráköczi-utra vonult, onnan pedig az Erzsébeí-körutra fordult be. Az Erzsébet-körutcn bezúzták áz „Az Újság" kiadóhivatalának az ablaktáblák, mire a rendőrség beavatkozott és szétszórta a tiin tetőket. Este tiz órakor már csönd volt és a nyugalom teljesen helyreállott. Az ellenzéki vezérek meghívása a királyhoz. Gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, gróf . Zichy Aladár és gróf Károlyi Mihály csütörtökön reggel táviratot kapott a kabinetirodától, amelyben őfelsége kihallgatásra hi,vja őket. Gróf Andrássy Gyulát pénteken délelőtt féltizenegy órakor fogadja őfelsége Radenben. Andrássy csütörtökön délután öt órakor utazott Bécsbe. Gróf Apponyi Albertet féltizenegy órakor fogadja őfelsége Badenben. Gróf Apponyi Albert, aki csütörtökön reggel eberiliardti birtokára készült utazni üdülésre, utitervét megváltoztatva, délután 2 órakor Bécsbe utazott. Gróf Zichy Aladárt pénteken délelőtt 11 órakor és gróf Károlyi Mihályt pénteken délelőtt ugyancsak 11 órakor fogadja őfelsége Badenben. Gróf Károlyi Mihály és gróf Zichy Aladár csütörtökön délután az ötórás vonattal utaztak Bécsbe. A hivatalos lap a kormány lemondásának elfogadásáról. A Budapesti Közlöny csütörtöki száma közli: Ö császári és apostoli királyi Felsegc folyó évi május hó 23-án Gyöngyösön keit legfelső elhatározásával a magyar összes minisztériumnak hivatali lemondását kegyelmesen elfogadni és egyúttal"meghagyni méltóztatott. hogy laz egyes miniszterek hivatalos működésüket további legfelső elhatározásig folytassák.