Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-20 / 118. szám

gbe#ed, 1917. május 2,0. DÉLM1AG Y AiEORSZAG 3 R ruszcsuki polgármester Szeged szerepéről | a bulgár-magyar összeköttetés terén. Ötven év körüli, rokonszenves férfiú, igazi bolgár típus: magas termet, fekete szem, villogó tekintet, uapba.rsnitotta arc. Állát a 11agyoniáiiyszerű és már őszbevegyülő „bouc" disziti. Mihájlov György, Ruszc.suk város .polgármestere, a kora reggeli órákban fogadott a Kass-szálló ter rászán, kísérőjének, Kovács Brun Emil, temesvári gyárosnak társaságában. — Mindenekelőtt hálás köszönetemet fejezem ki polgármester urnák, hogy kegyes volt alkalmat adni .nekem arra, hogy önben a szövetséges és rokon bolgár nemzet egyik kiváló képviselőjét üdvözölhessem. — Nagyon szívesen állok rendelkezésére? örülök, hogy ily módon alkalmam leeiul, hogy gyönyörű városuk közönségét utazásomnak céljáról bővebben informáljam. Kérdezzen. — Polgármester ur hivatalos kikül detésben van ? — Nemi. Több magyar város és a budapesti „Turámia" meghívására szántam el magam, hogy e súlyos időkben útra kéljek. Bécsen és néhány délnémet, városon keresztül Berlinbe megyek, ahol közgazdasági jellegű megbízatásban fogok eljárni. Innen Karls.badha utazom és négy.heti kúra után, junius Vege felé térek vissza hazámba. — Magyarországi utjának van-e valamely pontosam körülirt, meghatározott célja? — Igen. A magyar-bulgár társadalmi, kulturális és gazdasági egyesülés mindkét országban annyira népszerű eszméjét jöttem propagálni. Tudom, — jegyezte meg mosolyogva, — hogy e téren önnek is vannak érdemei és hogy ez eszmének ön is lelkes barátja. — Milyen impressziókat szerzett polgármester ur, rövid szegedi tartózkodása aiatt? — A fogadtatás, amelyben Temesvárt és Szegeden részesültem, városuk kitűnő és kiváló polgármesterének, dr. Somogyi Szilveszter urnák, szeretetreméltósága, a társadalom minden rétegének irántam megnyilvánuló rokonszenve, felülmúlta azt a különben eddig is nagyon jó véleményt, amelyet a magyar vendégszeretetről magamnak alkottam. Mindenütt mint a két nemzet testvériségének előőrsét fogadtak sé a nevezett városok vezető férfiaival tartott megbeszélésem alapján szerénytelenség nélfkül állithatom, hogy törekvéseimet, siker koronázta. , ; Az, amit szép íhazájja, kereskedelme és indmstriá.lis íefilődéséről tapasztaltam, máris nagyon biztató a jövőre nézve. Meggyőződése ihogy a bolgár kereskedelem a jövőben igen nagy mértékben fogja igénybe venni a magyar ipar termékeit, és hogy Magyarországon a mi nyersterményeink is megfelelő piacokat fognak találni. Biztos vagyok benne, hogy ugy szellemi, mint anyagi téren a legmelegebb és legönzetlenebb bázisokon nyugvó, mindkét nemzet érdekeinek, megfelelő munkálkodás fog kifejlődni a jövőben. — Köztudomásü az a, ragaszkodás, amellyel mi bolgárok szövetségeseink iránt általában viseltetünk, de azzal sem mondók ujat, hogy szimpátiánknak egész melege a lovagias magyar nemzet felé fordul, amely nemzetben nemcsak a szövetségest, hanem a fajrokont, a testvért tiszteljük. És valóban nem tudinék szavakat találná annak az érzésnek hü kifejezésére, amely honfitársaim lelkét, politikai pártállás és osztálykülönbség nélkül eltölti, valahányszor magyarokról van szó. A magam részéről biztosithatom önt, hogy visszatérve hazámba, minden helyes eszközt megragadok, hogy azt a lelki és szellemi köteléket, amelyet az idők ösztöne teremtett meg, minél tartósabbá és minél erősebbé tegyem. Ebben a törekvésemben különben igen nagy és becses szolgálatokat tesz nekem, régi jó barátom, Kovács Brun Emil ur, aki nagy helyismeretével és szaktudásával egyetemben, tanulmányutam sikerét szinte csodaszámba. menő nyelvismereteivel is elősegíti. — Milyenek a viszonyok Bulgáriában, különösen a, népélelmezés szempontjából és milyen a bulgár nép hangulata? — Egy-két jelentéktelen cikktől eltekintve, mindenünk van, s ha az antant arra számit, hogy kiéheztetés! politikájával népüiikev megadásra kényszerűi, ugy alaposan elszámította magát Ami pedig a hangulatot illeti, arra csak egy szavam van: kitűnő!... A bulgár katonában rendithetetlenül él a győzelmi akarat, s a csaknem hároméves háború gyümölcseiről sohasem fog lemondani. — Hajlandó volna-e polgármester ur közönségünket néhány szóval a bulgár pártok egymáshoz való viszonyáról és a Radoslawoff kormány helyzetéiül informálni? — A politikai pártok között a régi ellentétek elsimultak. A 'kormány helyzete szilárd . . . Erejét és az ügyek viteléhez szükséges prestizsét az összes pártok bizalmából meríti. Az ugyneveztt „rnsszofil" párt nem egyéb ma már a mull egy nagyon kellemetlen emlékénél . . . — Mi a véleménye polgármesterurnák az ellenséges sajtóban megjelent ama inszirinati okról, amelyek kel,bizalmatlanságot akarnak kelteni a szövetséges népek között? — Hazugság! Hazugság! és ba ellenségeink minden más vonatkozásban rosszul számítottak, a néppsziehológia terén valósággal analfabéták. Nem ismeri a bulgár ember lelkét, jellemét, az, aki e gyalázatos árulást tételezi fel róla. Rendithetetlenül kitartunk, együtt győzünk, vagy... de lássa, nincsen bolgár, kinek lelkét a kishitűség annyira megmételyezné, ho-gy hinni tudna másban is, mint a győzelemben . . . Természetes, a békehajlandóság bennünk is megvan, minek is tagadnám. Melegen érző lelkek megnyilvánu- lása ez, csak a hiábavaló vérontással, pusztítással szemben, nem egyéb . . . — Szives volna polgármester ur engem arról is informálni, hogy Bulgáriában milyen véleménnyel vaunak Magyarország közjogi helyzetéről, társadalmi és kulturális viszonyairól? — Sajnos, mindez utóbbi időkig sok tévhit keringett nálunk szép hazájuk közjogi állásáról, a magyar kormányzat irányáról és a nem magyar ajkú polgárok helyzetéről. Csak fájdalmas volna önre nézve, ha ezekről részletesebben nyilatkoznék. A háború és az a szerenesés promiscnitas, amelybe a két nemzert került, egy csapásra elénk tárta a valóságot és ba eddig csak éreztük, hogy önök kik lehetnek, ma, tudjuk is, hogy kicsodák!.., — Milyen eszközökkel lehetne az esetleg még meglévő tévhiteket eloszlatni, a magyar nemzet, törekvéseit popularizálni. Én egy olyan, magyarhulgár társaság szervezésére gondolok, melynek tagjai egy közösen alapítandó sajtóorgánummal, felolvasásokkal ismertetnék meg népeink aspirációját, irodalmát, művészeti tevékenységét, egyszóval: a lelkét. — Nagyon helyes! Jó gondolat! A ma, gam részéről mindent el fogok követni, hogy — ha majd aktuálissá válik — e tervet minél életképesebbé tegyem. — Tanuló kolóniák létesítését is nagyon célszerűnek tartanám. Polgármester innak mi a véleménye erről? — Erről az a véleményem, hogy még mielőtt ön ezt előttem emiitette volna, ígéretei tettem dr. Somogyi polgármester urnák, hogy hat szegedi diákot magam fogok ellátni és azon leszek, hogy városom előkelőségei közül minél többen kövessék példámat. E kijelentés után az értékes nyilatkozatot megköszönve, ezekkel a szavakkal vettem búcsút városunk illusztris vendégétől. — Ah! Violá la bonne bcsogne! . . . Je vois les Bulgares á T oeuvre . . Bonne chances! A legemelkedettebb hangulatban távoztam el a Kass-s7.állólM>l és ugy éreztem, hogy velem együtt az egész magyar nemzet rokonszenve kiséri ntjukon derék vendégeinket. Jakab Dávid. Ujabb 23.000 fonna hajótér elsíliyesztése. BERLIN, május 19. A tengerészeti vezérkar közli: Ujabban 8 gőzöst, 2 vitorlásé és egy halászbárkát süly esztettek el búvárhajóink 23.000 toniiatartatommal. Péfervároft nagy zavargások lesznek. Stockholm, május 19. Tökéletesen megbízható forrásból jelentik, liogy az egyik itteni semleges követség azt a figyelmeztetést kapta Pétervárról, hogy a legközelebbi napokban ne küldjön futárt Pétervárra, mert ott ismét nagy zavargásokra van kilátás. Francia lap békeszózata. Genf, május 19. Megjelent az első francia békekiáltás a Progrés nevű újságban, amely igy ir: — Pillanatnyi habozás nélkül tueg kell ragadnia Franciaországinak a kezdeményezést és követelnie keli. hogy az antant jegyzéket tegyen közzé, amelyben iimiepfesen kinyilatkoztatja, hogy az antant hadicéljai ugyanazok, minit a szabad Oroszországéi. Nem akarjuk külpolitikai hatalmunkat gyarapítani és nem kívánjuk aiz ellenség letörését és megaiázását. Egyes francia sajtóorgánumok ilyen propagandája közben a munkások köréiben egyre szélesebb körben (terjed a kívánság, hogy a franciák menjenek ef Stockholmba, hogy ott részt vegyenek a békekötés munkájának előkészítésében. Több különböző1 szocialista pártárnyalat képviselői levelet írtak Saint-Venanhoz, a Federation titkárához. amelyben ezt mondják: — A legnagyobb mértékben helyeseljük a kisebbség részvételét a nemzetközi tanácskozásban, mert tudjuk, hogy az igazi többség a kisebbség mögött áll. Mi el akarunk menni Stockholmba, amelynek nevét éppen ugy meg fogja őrizni a történelem, mint Zimmerwaidét és Kienrhalét, Mától kezdve nem vesszük figyelembe határozataitokat, fogadjátok megvetésünk kifejezését A cenzúra ebből a levélből törölte a gúnyos megjegyzéseket, amelyek Amerika beavatkozása és a szocialista többség soviniszta magatartása ellen irányultak.