Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-08 / 85. szám

8 DÉLMAG Y ARORSZÁG Szeged, 1917. április 8. h Balkán-Akadémia igazi hivatása. foan vagyunk tengeralattjáróink harcképességével', amely minden kétségen ! felül áll. Mindez a tudat azt a reményteljes meggyőződést érleli meg bennünk, hogy a közeli győzelem előtt állunk. Amerika állásfoglalása alig Változtathat ezen a helyzeten. Akár részt vesz 'aktive a háborúban Amerikával, akár nem, Németország végső győzelmét ez nem fogja megakadályozni, fia föltételezzük, hogy az amerikai Egyesült Államok behozzák az általános védkötelezettséget és sikerülnie egymilliós óadsereget felállítani, még mindig nincs meg a lehetősége hogy ezt a hadsereget Európába hozzák. Másrészt már százezeres ! hadsereg •felállítása is szükségessé tenné, hogy az Amerikából való mnnició és élelmiszerkivitel ímegtiltassék. Mert Amerika kénytelen volna saját készleteiből a hadsereget eltartani. A hadsereg kiképzése hónapokat venne igénybe ® ha már ez is megtörténnék és ha elegendő hajó is rendelkezésre állna még mindig kétséges volna tengeralattjáróink sikerei után hogy ezek a hajók átjuthatnának-e Európába? 1 — Természetesen nem szabad lebecsülni azokat a nehézségeket sem, amelyek az Amerikával való ellenséges viszonyból ránk származhatnak. De egész Németország azon •az állásponton van, amelyet a hamburgi kereskedelmi kamara igazi tíansa-szellemtől áthatva a császárhoz intézett sürgönyében kifejtett: Mindazok a károk veszteségek, akár katasztrófák, amelyek a német kereskedelmet bánmely uj ellenséggel való konfliktusból érhetik, semmit, sem jelentenek szemben a nagyszerű lehetőséggel: legyűrni Angliát. Vécsei Miklós. H Déiisunzás na: n. szerint, még kapupénzre is kevés. Szerette volna mindjárt megolvasni, de nem lehetett, inert az asszonynak a szoknyáját is ki kellett. kapcsolni. A fekete selyem testhez álló szoknya érzékies suhogással csusszant le az asszonyról és mikor földre ért, két ' lalkktoB>ánká.s, gömbölyű láb lépett ki belőle,, azsuros harisnyától és fehér csipkés holmiktól határolva. Dániel nem bírta, (tovább. Ráborult ia szoknyáira és átkarolta az asszony menekülő lábait. —- Hagyj most, Dániel, — mentegetődBÖtt az asszony. — Hiszen úgyis a tieid vagyok, a tied is maradok, de most sietni kell az öltözködéssé], mert szeretném,, ha szinház előtt a vendéglőbe is eljutnánk vacsorázni. Dániel megnyugtatókig (mormogott, eltökélte azonban egy pillanat alatt, hogy ő Biein vár tovább. Nem is várhat! Vendéglőre nincsen pénze, színházra nincsen pénze, másnapra nincsen pénze, szerelemre nincsen pénze, tehát rabolni kényszerült. Akinek pedig rabol ni, 'kell, az nem várhat. Nagyon gyalázatosnak, nagyon gazembernek épeate .magát, tsimi szeretett volna. Elsiratni köznapi nyoanoriiságos életét, amely ba célhoz is ér, menekülni kénytelen a cél elől. Elsiratni nyomorúságos pályáiét, amely örök szegénységre. kárhoztat .és igy nőtlenságre is. Sókkal inkább nőtlen-égre, mint a .papot esküje. Siratni szerette volna a fájó szívót, túlérzékeny lelkületét, feladott becsületét, szentimentális elveit. De erőt vett magán. Ha a sors kegyetion, — gondolta, — én i - 'kegyetlen leszek. É« tovább nem tanakodott 'Megragadta az aszszonyt, belecsókolta minden fájdalmát, az ,©1Mint a gyakorlat embere, ugy vélem, szerénytelenség nélkül vindikálhatom magamnak azt a jogot, hogy a Balkáni Akadémia nagy kérdéséhez én is hozzászóljakMindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az Akadémiának Szegeden való létesítését a legszerencsésebb gondolatnak tartom és csak gratulálhatok a város vezetőségének, áldozatkész intelligenciájának, hogy a nagy jövőjű intézmény anyagi fettételeit, a dúló világháború közepette is, annyi energiával és dicséretre méltó kitartással elő tudta teremteni. Más kérdés azonban az, hogy a kivitel meg fog-e felelni mindenben a kezdeményezés lendületének? És, Ihogy a főiskola valóban az lesz-e, aminek! tervezik, és a 'már címében .is kifejezésre jutott alapgondolata, nem fog-e elmerülni és a felismerhetetlenségig átalakulni a szabályzatok, a tantervek és pillanatnyi opportunitás sugalta rendelkezések és, kontra intézkedések útvesztőjében. Sajnos, hazánk talán az egyedüli országa Európának, ahol az iskolák cirne a legkevésbbé fedi működési és. nevelési körük lényegét. Igen sokszor a cim csak arra való, hogy nem mindig megfelelő képet nyújtson a laikusnak, az iskola munkásságának igazi irányáról. Igy a polgári iskola például, Csengerinek ez. a nagyszerű koncepciója, amely a magyar polgárság nevelését tűzte ki feladatául, a magyar társadalom gerincének nevelését, vájjon megfelel-e eredeti rendeltetésének és az idők múlása és az egymást követő felfogások változása nem-e forgatták ki teljesen eredeti mivoltából, az arisztokrata iskolák kanálisává, a napidi.iasök és Írnokok melegágyává tevén, a polgári iskolát. És hogy a kereskedelmi iskolák mennyiben felelnek meg, avagy nem felelnek meg a elmükben is impennvlt évek bus iszer'élmetlenségét, átsült éjszakák iforró vágyait. Ölelte és szorította, mintha soha el nem akarná engedni. (Lebontotta fekete, nagy, omló fürtéit .és bele temette arcát. Feledni akarta az időt, a közelgő vacsorát, a szinházat és mindent. Az asszony először vonakodott, azután kacagott és tetszelegve dobta magát (Dániel karjaiba. — Ne csókolj ugy, mert (megfulladok. — mondta nevetve — de erotikus erővel szorította melléhez Dániel forró fejét . . . IH. Nagyon besötétedett a szolba. A kályháiban alig .pislogott a itiiz ós lomhán lőbogtak a. lángok. Dánielt bántotta .a lelkiismeret ós azon törte a fejét, hogy lehetne egy kis őszinteséggel mindent helyrehozni. Szeretett, volna hirtelen az asszony lábaihoz borulni és ugy ismerni be nyomorúságát, hazug Ígéreteinek fantasztikus távlatát. De nem volt ereje megalázkodni. Az élet egyszeri ajándékát nem hinta egy energikus gesztussal félrelökni; eddig olyan el légyott, olyan meglajándé.kozaflan volt ... Piroska felgyújtotta a függőlámpást és ikedveskedőn szólott: — Most már késő van. Ittlion fogunk vacsorázni, aztán -megyünk színháziba. .Eredj el fiam és hozzál valami harapni valót, mert nagyon éhes vagyok. Dániel még egyszer megcsókolta az aszszonyt, azután megsemmisülten, szégyenkezve hagyta, el a lakást. Mikor a kapun ki.rative kifejezett rendeltetésüknek, annak elbírálását, a magyar kereskedő világ pártatlan Ítéletére bízom. t E sajnálatos körülményeknek oka az, hogy .a -nevezett iskolák mindinkább eltérnek, eredeti hivatásuktól és- hogy a tévfelfogúsok, sokszor kicsinyes1 elméletek tömkelegében, nem találják meg azt az utat, amely a legkevesebb -energia pazarlással és a legtöbb derűvel vezethetné őket kitűzött céljuk felé. Az iskolai tanulást, a praktikumhoz való viszonylatában, nálunk olyannak tapasztaltam, mint annak a vivni tanulónak a munkáját, akit heteken, hónapokon át a legnagyobb jóhiszeműséggel tanítottak a vivás szabályaira és a szent teória nevében kitűnő vívónak is nyilvánítottak, anélkül, hogy egyetlen egyszer is kardot adtak volna a kezébe . . . Majd az élet! . • . Majd az élet! . . . Igen, az -élet előbb-utóbb mindenre megtanít, de mennyi fájdalom, mennyi elkerülhető csalódás árán! . . . Ép ezért a hatóság és a magánosok dicséretes felbuzdulását látva, fájlalnám, ha a hazai, szakiskolák szinte közös fátuma, -a létesítendő Balkán Akadémiát is az impraktikusság mesgyéjére terelné. Ennek lehető elkerülése végett, szabad legyen az illetékes faktorok szíves sziv-es figyelmébe ajánlom a következőket: Az Akadémia virágzásának kritériumaként ne tekintsük a hallgatók nagy számát, hanem azok kvalitását- Csak az Akadémia céljainak megfelelő és természetes disposiciókkal biró ifjak lehessenek a főiskola hallgatói. E végből célszerű volna a külföldi főiskolákon oly kitűnően bevált szelikciós rendszer behozatala, amelynek lényege az, hogy bizolépett, (tanakodni kezdett, hogyan szerezhetne vacsorát. Először is egy főpincérr© gondolt, talán attól kaphatna hitelbe felvágottat. Azután a hentes jutott eszébe, aki a szomszédban lakott. Lassan megindult az üzlet felé, de nem bírta rászánni magát, hogy bemenjen. Hirtelen egy mentő ötlete támadt. Elhatározta, hogy nem megy haza, tudta, hogy a nyomor elleni küzdelme hiábavaló; egy, esetleg két napig igyőzedelmeskedketik, azután minden hasztalan. Szomorúan ballagott egy sötét utca felé és egyhangúan hajtogatta : — Nem megyek haza, nem megyek baza. Sokálg kószált az utcán, azután tiz óra felé bevonaglott egy kávéházba. Leült a sarokba és keserű könnyeket sírt egy hatalmas újságlepedő mögött. Hajnalig sanyargatta magát, szomorú átkokat szórva tehetetlen életére. Mikor világosodni kezdett és a kávéháziban már a reggeli fizető civakodott: a kaszimővel, Dániel ismét az utcára (ment és dideregve [botorkált a 'gőzfürdő felé. Talán öngyilkosságra is vetemedett volna, de eszébe jutott, hogy valaki várja, aki az ő áldozatai aki ő miatta éhezik és akit neki kell kiengesztelni. A hazamenést mindennek dacára másnapra halasztotta. IV. Nagyon fáradtan, nagyon összetörten, nagyon álmosan érkezett vissza a hetedik nap -reggelén lakására Dániel. Két nap óta semmit sem aludt. Újságíró lévén, elég nagy gyakorlata volt a netnalvásbau, dle egy heti