Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-08 / 85. szám

Szeged, 1917. április 8. D ELMAG Y ARORSZÁG 9 'tiyos idő múlva, maga a tanári kar állapítja meg, vájjon a felvételre jelentkezett hallgató­nak az intézet, speciális tanulmányai iránt van-e természetes érzéke, avagy nem. Ezál­tal az oda nem- illő elemek idejekorán eltávo­líttatnak, ami által elejét veszik nemcsak a tulprodukeiióna'k, hanem a máhik oiy sajnála­tosan feburjánzott inkapacitásna'k is. Igyekezzünk az iskolát összekapcsolni a való élettel. Az Akadémia hallgatói a ma­gyar érdekek előőrsei lesznek a Balkánon. Ismerjék meg hűt közvetlenül a Balkán álla­mokat, azok földrajzi, közlekedési, kereske­delmi viszonyait. Igyekezzenek megérezni, megérteni, e fiatal népek lelkét s bizonyítsák be, hogy ők olyan nemzetnek fiai, amely nem­zet a közgazdasági tevékenység állarca és ürügye alatt sohasem törekedett sem politi­kát elnyomásra, sem gazdasági kizsákmá­nyolásra. Evégből az első évi tanulmánynak intengráns része legyen, a nagy vakációnak valamely balkáni államban való eltöltése olyformán, hogy maga az Akadémia gondos­kodnék arról, hogy hallgatói előkelő cégeknél az ottani viszonyok intenzív tanulmányozása végett, a szünidő tartamára elhelyezést nyer­jenek és az első évfolyam záróvizsgája va­lamint az absolutorium is csak szeptember­ben tartassék meg, hogy igy a hallgató a fő­iskolákban tanultakon kívül, közvetlen ta­pasztalatairól. egyéniségének és hajlandósá­gának megfelelően számot adhasson. Tekintsük az idegen nyelveket, (a néme­ten kívül a franciát, a boigárt, a törököt) mint a főiskola legfőbb tárgyait. Hiszen a nyelv, a szivek és az érdekek legbiztosabb kulcsa. A Balkán, fiatal népei különös megtiszteltetés­nek és a szimpátia különös megnyilatkozásá­nak tekintik, ha az „európai" az ő nyelvükön szólítja meg őket, illetőleg tárgyal velük­Evégből az idegen nyelveket a leginten­gomiditerhes virrasztás mégis /megviselte. Első két nap .csak a -gőzfürdőben .pihent, néhány órát. Harmadik nap egyáltalán le se feküdt. Egy fillért se Ibirt -szerezni .s az állomási vá­róteremiben töltötte az egész -éjét. Negyedik nap a végső kimerülésben elhatározta, h-ogy a menházban if-o-g aludni. Ez nagyszerű esz­mének mutatkozott lelőtte, m-eirt arra pilla­natig -sem igondolit -hogy a.z ő saját lezüllött, -megtaposott, elárvult személyének utolsó 'ré­mes stációja a menház. Ellenben valami fö­lényes életösztön, kétes értelmű invenció azt hitette el vele, hogy az egy zseniális cselek­vés lesz. Inkognitóban jelenik meg a ímenház­ibain: -először ,is jól kia-lussza magát, azután közvetlen és megfizethetetlen tapasztalatokat szerez, amelyeket mint újságíró szenzáció­san éntékesithet, El is .ment -a menházba, de sajnálatos csalódás ért-e. Be sem engedték mert mikor ő aludni akart, a többiek már fölkeltek. Szitkozódva mondta: — Az újságírókról akkor is megfeledkez­tek, miikor a menházat kieszelték. ötödik és hatodik nap megint nem -aludt hetedik nap reggelén végül hazatért. Csak annyit akart megtudni, hogy -már éhen halt-e az asszony. Az ő kötelességével- nagyon is tisztában volt; .a rozsdás kést zsebében hősi­esen szorongatta. Rémképeket keresőn dugta be feldúlt, ábrázatát az ajtóm. Halvány sávokban didei­gett he az utcai ablakon a felkelő nap rideg fénye, .Dániel sápadt /arca még -fakóbb lett egy árnyalattal. iA szoba üresen állt. az asz­szonynak semmi nyoma. Dániel egy hörgő sóhajtással kapta elő .rozsdás Ik-ósét és halálra zivebben kell tanítani a főiskolán• Ne mondja, azt nekem senki sem, hogy iskolában nem le­het megtanulni idegen nyelveket. Adják meg a tanárnak a módot, hogy a .legjobb tudása s-zerint dolgoahasslék s kezdeményezési ké­pesség-ét, valamint egyéniségét ne rendeljék alá bizonyos Olyan formáknak és utasitások­nak, amelyeknek a való élettel igen sokszor nincsenek meg a kellő relációjuk. Csak a be­széd praktikus és tökéletes elsajátítása, va­lamint a helyesírás megtanulása lelhet a szak­iskolai nyelvoktatásnak egyedüli célja. És •itt a direkt és imitáló módszer önként 'kínál­kozik, mert a régi elemző methődus már any­nyit veszített értlékéből, mint amennyi az ál­tala kiszorított és hiába elpazarolt energi­ának súlya nyom. iDe -a direkt módszerrel is tökéletes eredményt csakis limitált csopor­tokban lehet elérni, evégett a Holland-iában, Svájcban és a saját gyakorlatomban is oly kitűnően bevált 12-es eso-porttanitást ajánla­nám, ami ugyan sok pénzbe kerül, de az ered­mény -minden áldozatot igazol. Ezekben foglaltaim össze nem hi-porth-ézi­sek-en, de több mint másfél évtizedes tapaszta­lataim és hosszú külföldi tartózkodásomon alapuló véleményemet és igen boldog volnék, ha jelen soraiírrimal hozájutlhatnék ahhoz, mit XIII. Leó pápa oly bölcsen, mondott volt —, hogy adjuk vissza a s-z-avaiknak igazi jelentő­ségüket, a cimek-nek és elnevezésüknek való­di tartalmukat! ... A Balkán Akadémia ne legyen más, mint az, amit a címe mor.d, a magyar-balkán testvériességnek a prakti­kus kezdeményezéseknek, az egymást -egyen­súlyozó és kiegyenlitő -érdekeknek meleg­ágya, igazi azilwma! Jakab Dávid­l8IBIHSKaB98IIBC IKSMlllIBBDBSKIBIIIRBiBiflRIIIIBIIIIBIII Magyarország os az antant. A 'kételkedés és kishitűség óráiban — ki vehetné rossz néven, hogy a háboru hosszú folyamán elvétve ilyenek is akadnak — nem egy emberben merül föl a-kérdés, vájjon csak­ugyan az 'antant -erőszakolta-e ki -ezt a ször­nyű háborút és nem keresendő-e talán ben­nünk é-s legfőbb szövetségesünkben: Német­országban a iháb-oru okozója. 'Az antant ki­tűnően. iszervezetlf /sajtója un-osun-talan .Né­metországot okolja a (háboru kitöréséért és mert a hihetetlen is hihetővé válik, ha szün­telenül .halljuk annak hangoztatását, embe­rileg és lélektanilag nincs mit csodálkozni rajta, ha néha-néha bennünk, az antant ellen­ségeiben is .fölmerül a kétely. Jövendő nem­zedékek történetiróinak lesz — nem könnyű — feladata, kideríteni mindazokat az oko­kat, amelyek ezt a szörnyű világrengést elő­szántan dobta magát a felvetett ágyra, ahol egyszer az életiben .boldog is volt .néhány per­cig. A tiszta fehér párnán .aztán különös dolgot látott. A párna • kellős -közepére egy 1 ilaszinü, illatos borítók volt goin-bostüvel fel­tűz delve. /Levette a levelet Dániel, ele nem merte f.elbointiaini. — Úgyis tudóim, mi van benne, — mor­moltai magában. — iÉs igaza is v.an Piros­kának. — Különben nekem m.ár .minden mind­«igy, — .folytatta a morfom! irozást — és a késsel feltépte a boritékot. V. Kedves Dániel! Nagyon megbánt ott maga engem. A ma­ga viselkedése gyáva és nevetséges. Nem be­csült engem a-nyira, amire le.gy kis asszonyi ismeret .mellett feltétlenül becsülni© kellett volna. Hisz én tudtam és éreztem, hogy .maga nagyon szegény, de hogy ennyire gyáva le­gyein, arról fogalmam -se volt. Elv-égre én az -nra.mat is hat évig eltartottam, pedig ,sohase szerettem, hát mennyivel inlkiálb-b tartottam volna el magát. De .maga lazok-nalk morálját követte, akik egész életükön át lesik -a. jó sze­rencsét és ha végre megérkezik, akkor meg­futamodnak elől©. Hát igy is jól van. Ezután továbbra is az uramnak keresek1. Piroska. Dániel, mikor a levelet elolvasta, n-a.gyot káromkodott ós utálattal dobta el a borítékot. Az álom, -a solk-sok évi álom egyszerre mesz­saeHmesisze -elröpült ós Dániel megpróbált .aludni, vágyak és álmok nélkül. idézték. S bár ebben a teljesen — részben tudatosan, részben öntudatlanul — -össze­kuszált kérdésben tárgyilagosnak lenni fö­lötte mehéz, annyi -már ma is megállapítható, hogy nem mi kerestük és nem mi idéztük elő ennek a sz-örnyü vérvilharnak a kitörését. -Akár a háboru kitörésének legközelebbi okait, akár távolabbi okait keressük, mi mosd­hatjuk a kezeinket- A középponti hatalmak és ,az antant háborús céljainak az összeveté­séből napvilá-gosan kitűnik a mi igazunk A középponti hatalmak államférfiai a háboru kezdete óta kilengést nem mutató követ­-kezetességgel állandóan1 azt hirdették, hogy mi nem akarunk hódítani és hogy mi védelmi háborút folytatunk. Már pedig védekezni1 csak annak kell, akit megtá­madnak. Hogy aztán a védekezőből tá­madó lesz, az már a sztratégia keretébe esik. A mi háborús célunkkal szemben az antant ki akarja űzni a törököt Európából, Kon­stantinápolyt és a Dardanellákat elragadni, Magyarországot és Ausztriát szétdarabolni, Németországot megcsonkitani, az állitólag elnyomott nemzetiségeket felszabaditani stb. Mind olyan célok, amelyeket világpolitikát üző nemzetek nem máról holnapra tűznek ki és amelyek csak háboru által valósithatók meg. Nekünk voltaképpen nincs, is háborús célunk, mert amit mi akartunk: területeink épségének a megtartásáért nem lett volna szükség háborúra. De hogy -ennék a háború­nak a kitöréseért az antant terheli a felelős­ség, bizonyítja az a szövetséghálózat is, amelynek a szálait Anglia szőtte. Előbb Fran­ciaországot. Orosizországot, Szerbiát és Montenegrót, később Olaszországot és Ro­mániát csak -ugy nyerhette meg szövetsége­seiül, hogy akkor, még mielőtt mi ilyen, ször­nyű háborúnak a kitörésére még csak gon­dolhattunk is volna, már elígért a közép­ponti hatalmak és. a velük szövetséges orszá­gok területéből egyes n-em épen 'megvetendő részeket. Anglia! és! (szövetségesei nem hP hették sem Ausztria-Magyarországról, sem Törökországról, hogy hódi tó 'tervéket for­gatnak agyukban, d-e nem hihették jóhisze­müleg Németországról sem, amely Elzász­Lotharingia anneksziójával, illetve vissza-

Next

/
Thumbnails
Contents