Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-08 / 85. szám

Szeged, 1917. április 8. DELM A G Y A 80 ESZ A G &éke hiisvétje a éJisza partján. Budapest, április 6. Hogy is volt -békeidőn? ... Az emlékezet méc-se-se már pislákol — mintha ast is ihadiolajjal táplálnók — s ímesszébb múltba kel-l v-iissaa.külden link *te!k]m tettünket, a ívissaafielélátá-s nagyobb élessége* rikítóbb körvonalai mellett -még falidéah-etj-ük a b-ékle tavaszának mosolygó arcát. Újszeged felől friss, néhéz illat-ok befnperegndk át a Tiszán -s mi siettünk! ki a partra, hogy -a pán-célolától szabad-ült, dagadó víztömeg iszapszinélben mint bimlbódzó szép leány kiteregetett arany-hajában fürdessük meg az ifjúság tavaszpililantását, 'IA Maros-torokból lázadozva rohantak a vizek, a túlsó oldalról lel-els-zedegettiak egy kertet, -egy ösvényt, az innenső kőpart-okat >is dülhödten ostromolták s mi kacagó arccal lehajoltunk, megmártottuk kezünket a ínég kissé kemény vizben mint -pogányok, kik hódolnák a nagyy, a titokzatos Természetistennek. Akkor -szigora telek jártak a tavaszváró láz hevesebb -és .türelmetlen eifclb volt, elvástak a. Ik-iis télikabát-ók -a Iho-sz•szu biuircolásbain s ünneplő boldogsággal rohantunk iföl ki.sk ábátban a vasúti töltésre, melynek tötvében a mostani fconviktusópület helyén nádas vol-t, -a -mi -diákfantáziánknak meghitt otthonai, állandó találkahelyünk, mi-ndlenífél-e badar csínyek takarója, féltett ereklyék — kincseknek v-élt, értőktele u régiipénzek, Silány üvegek, vas- -és -réz-darabok — titkos raktára. Húsvétkor kezdődött a ter-mészetdmádás -küJ-ön kultusza. Kis csoportokban vonultunk ki a Maros-torokhoz, ,a -boszorkányok -szigetére vagy Újszegedre -s az alig rügyező fák mögé bújva, .guimmiilpaisikiáinkh-ól adtuk le az első üdvlövéseket. Egyszer nyakszirten talált a bolond kavics egy ko-m-oly magyart, aki nagyon a fejébe vette* hogy nyomára fog jutni a vásott gyerekeknek. Micsoda izgalmas kaland volt e,z nekünk! Az ősrengeteg üldözöttjiei-nék szerepében tetszelegtünk é® a biztonság érzetének vakmerőségével folytattuk -a tavaszi csatározást. Kalandozás* hazulról elmaradás, eldugdosott cigaretták, pénz/darabkák, -cukrok, elcsent érdekes könyvek: — oh ifjúság örök forradalma a Iblölcs járom ellen, amelyet nyakadra A szabályozott, megfontolt öregség, a. társadalmi rend erőszakol. lAho-gy a Tisza, csapott k-i -medréből, ugy ragóztunk uefki a korlátoknak, e nemes és okos emberi intézményieknek, -amelyeket' akkor • fölöslegesekniák, olstoMikn-ak véltünk 'és gyűlöltük őket. a ifölloíbbaiió vér-minden keserűségével. A ifoiszló® gomblyuk-u, :keshedt bársonygalléru télikabáttal iedolbtu.k a téli .fegyelmet'., az iskolapadhoz és otthoni asztalhoz cövek-e-lő kéuy-sZert — saalbadoki, Iszaibadok voltunk, -ugy éreztük: k-ergetődzés, ug-rálás fcöz-beu mintha elszakadnánk -a. földtől s lebegünk fölötte — elérhetetlen országodban, arany-os Szabaid-ságistein, te mindörökre -száműzött .és elérhetetlen . . . iA húsvéti szabadság féktelen -szimbólumát heh -sajnálnám a ma diákjaitól, íha nem -szívnák tüdejükbe a szépségét kibontó természet első fiival inával. Há im©gesn-é lelküket a háború zordonsága és betemetné agyaggal, mint messzi v-ér-es- tereken esiuny.a nagy ólom- és vas-daralbok vernek ifiöl a sebzett testű földből. Él-e ebben az ifjúságiban a -szabadságnak az a szüzien költői rajongása, kiérzi-e -a mostam tavaszból a minden tavaszok forró lüktetését, -tud-e olyan lelkes és gyermeteg, édesein vásott ós gondtalan lenni, -mint miikor a béke csak a -munkában v-aló harcot ismerte? . . . Nem zavarják-e meg -ártatlan g-ondolattalanségát, érzelmeinék; zs-uf-o.lt kamráját: aat a viaisz-szivet nia-pja-i nik iszonyatai, neon tol-ódnaik-ie és | torzulnak-e el a benyomások és a képek.. amiket ebbe a viaszba a zsarnok huszadik század acélja nyom bele- viéireis bélyegül? . . . A Tisza partján futkározni, lesni a röppenő madarat, a vergődő csigát, -az i gyeik vő gyíkot — és érezni az éltető napot, szagolni a ifriis-s vizek, hátáról áramló tavaszpa.dfőszt: óh ha lőhetne, h-a még egyszer' lelhetne! . . . Molnár Jenő. fTleőöig tart a őrágaság? A( béke égi jelei kezdenek felragyogni ,a keleti látóhatáron-; a® orosz .forradalom logikus és, históriai következménye nem lehet más, mint visszatérés- a -felborult régi, rendhez. Anélkül, Ihogy kiVámcsi emberek szomjuságát akarnám kielégíteni ama -kérdés felett való találgatással, hogy mikor lesz vége a -háborúnak, egyszerűen csak -utalok arra a szükségességre, hogy itt az ideje a békére való átmenetről, mint élő valóságról, gondolkozni. Bennünket, laikus .embereket, az a- kérdés érint legközelebbről, ami a zsebünkre megy: meddig tart még a drágaság? Lesz-e gazdasági válság s milyen irányú lesz az, mennyi időre lehet tartamát kontemplálni, érint-e bennünket különösebben', mint más államokat? Mindenekelőtt bizonyos alapfogalmakat kell tisztázni, amelyek, nélkül a jövőre vonatkozó helyes következtetést vonni nem lelhet. Az emberiség végtelen sokat nélkülöz a háború alatt. A nyomor általánossá, itt-ott elviselhetetlenné vált; bizonyos elemeknél azonban roppant nagy értékek halmozódtak összte. Közhiedelem szerint tehát a, háború nagyon s-ok -ember gazdasági erejét kimentette, másokat viszont gazdagokká és boldogokká tett. Való igaz, -hogy a -meggazdagodott hadseregszái'litó -kevesebb nélkülözésnek van kitéve, mint a kishivatalnok, de viszont joggal állapitlhatjufc meg, hogy a világot ne,m a szegények szenvedései sodorták veszedelembe. Amit a kisember a iháboru alatt szenved, az az ő egyéni baja, gyomrának, kedélyének, lelki ;életének sérelme és fogyatkozása, amely -el f-o.g múlni róla, mint valami kegyetlen betegség. Ez a betegség.ugyan holtunkig benne hagyja körmének nyomát a szivünkben, de az igazi veszélyt n-am. a sok nélkülözés, ha-, nem a -pénzértékek tobzódó bősége hozza.reánk. A tul nagy gazdagság, ,a pénz halmozódása fogja előidézni a legszörnyűbb gazdasági válságot, ami a világra valaha elkövetkezhetett. Hogy piennyibe kerül a. háború, afelől -eltérők a Vélemények. Egyes nemzetgazdász-ok napi tiz koronára becsülvén- egy-egy katona eltartási költségét, húsz millió fegyverben álló ember feltételezése m-ellett évente hetvenhárom 'milliárdnyi -kiadást vesznek alapul. Ez ,a számítás azonban a háború -első esztendejéből Való; -ma-már tudjuk, hogy a hadi kiadások jóval nagyobb összeget, számitásom szerint évente százharminchat milliárdot emésztenek föl- Ez a roppant pénztömeg ércfedezet nélkül kibocsátott bankjegyekből és ha-dikölícs-ön-kötvényekből áll -elő. De a fhadikölcsön-kötvényék legnagyobb része lombard kölcsönökből keletkezik; a lombard más értékeket emészt föl, amelyéket a közpolgár letétbe helyez a bankban és kap értük ércfedezet -nélküli papirospénze-ket, ihogy ismét vi-szszaadia azokat az államnak íhadiköl-csön-kötvén-yért. Végeredményben tehát az -állam minden értéket megvásárol polgáraitól: lovat, gabonát, rezet, élelmiszert, nyersbőrt, készárut, értékpapírt — s mindenért jancs-ibankóval fizet, vagyis egy Ígérettel, ami a boldog jövendőre szól, hogy egykor majd be is -fogja váltani az összes banku'talványokat, ha lesz -miből. — A pénznek és -pénz-értéknek ez a roppant bő termése határtalan pénzbőséget eredményezett. Ebből -következik, hogy a határtalanul megnövekedett pénzmennyiség nem is tűnhet el hamarosan a békekötés hírére. Az emberéknek igen nagy tőkéik lesznek és nem fognak ért-ük kapni semmit. Ipari értékek nem lesznek, mert a gyárak nem termelnek közihasználatra szánt tárgyakat. A pénz bősége a pénz olcsóságát és elértéktelenedését vonja maga után, ami már magában véve igen nagy veszedelem; -ezzel az irányzattal párhuzamosan működik azonban egy másik gazdasági tényező is: az összes gazdasági értékek elhasználása, felélése, elfogyasztása. A hábo-ru utáni -első időben nem len-z posztó, tégla, feldolgozott faanyag, vász-on, ruhanemű, vasáru, szerszám, gép, papiros és a gazdasági életnek millió szükséglete, mert a gyárak munkásanyagát elvonták, a nyersáruk beszerzése megakadt, ;az emberiség nem termelt, csak fogyasztott. Legtöbbet .természetesen a hadsereg és legtöbb értéket megsemmisített maga a harc azokon a területeken, ahol a front végigvonult. A békekötés .utáni elsőidében mindenekelőtt egy kielégítésre váró rettenetes szükségérzet merül föl. Ezernyi tárgy hiányzik az ember mindennapi életének folytatásához- Az ipar tehát hozzáfog a nagy szükséglet 'kielégítéséhez. Pénz lesz mégjmindig nagyon bőven, érdemes lesz érte dolgozni. Az ipari életben fényes konjunktúrák keletkeznek; ismét más társadalmi osztályok fognak nagy vagyonra szert tenni, mialatt a fixfizetésü osztály és a fogyasztók nagy tömege továbbra is távoli szemlélői lesznek a dus lakamának, es'ak ugy, mint most. A hatalmas pénzhegyek azonban megindulnak a szoeializálódás felé, kezdenek -megboimlani, feloszolni. Az ipari cikkek drágasága azon >módom és arányban fog csökkenni, amint a nagy tőkék értékei alakulnák. Hogy milyen hosszú lesz ez a folyamat? — azt néhéz egészen pontosan meghatározni. Másfél, vagy,két esztendő kell hozzá, Ihogy az elpusztult uj értékek pótoltassanak. Ajháboru utá-ni első félév-ben tehát a drágaság szívósan tartja magát, azután lassan alább hagy s yégül rohamosan