Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-01 / 79. szám

UELMAGYA KORSZÁG Szeged, 1S17. április 1. €gy nap a tábori kórházbarj, Harctér, március 23. Kopognak a FeLdspitiaiban, — ,/Horeiin!" Az .ajtó nyílik, valami fekete árnyékféle belép rajta, megáll. Világosságot csinálok: az inspefctáós ápoló áll, (kezében egy papírlap. — Kérem a III. Batterietől két sebesültet hoztak. Itt ia cédula. (Megnézem az órámat. IFélöt van, de még koromsötét minden. A szolba hideg, hamar inxaigarnra szedem a ruháimat s közibe© nézem a cédulát, keresem ia 'diagnózist. iFormeister Kari Anton, Dg. Vuln. se lap. humeri dextr.i. iKanonier Josef Bauer, Dg. Vuln. iscissum colli. Ez áll rajta. Lemegyek a kis műtőibe. Az ideiglenes kötést levették már iki is va© mosva a nyakon lévő vágás (hogy kaphat egy tüzér a nyakán tiiyen sebet, azt nem bírtam felfedezni), s hamar bekötöm. A másik jön sorra. A jobb válla alatt egy piciny luk, melyből egy kis karminvörös esik indul lefelé. Vér. A golyó itt ment ibe, de a kimeneti nyilást nem találom: Ibienne van még. Ki fogjuk venni. Felíköltöm az ezredorvosít. Tiz perc inul- J va a műszerek már ki vannak főzve, elő van | készítve minden. Egy kis narkózis ás már i megvillan ,a kés, végigszántja a hófehér bőrt, vérben úszó barázdát .hagy maga után. A műszereik csendben vándorolnak az asztalkáról az operáló kezébe, halotti csenld. Hirtelen egy vérsugár szökken fel és a (becsületrend vörös szaHaigjét rakja a vállamra, de már a vérző ér le van ikötve. A Ibeteg nyugodtan, egyenletesen lélegzek, szabályosan emelkedik a .mellkasa föl és alá. Valami műszer mosit leesett, nagyot koppan a földön. Meleg van, az égő villanykörték- szinte sütik a tarkómat, izzadsággyöngyök sorakoznak a homlokomon, kívülről az első fénysugár behatol. Fenn a (hegytetőn a Batterie dolgozni kezd. A Haulbitzofc bőgve okádják a tüzet, tompa ünnepélyes dübörgéssel válaszol az orosz tüzérség. Az ablakok rezegnek. Valamelyik gép fogy v eros z tag most megszólal, gránátok is röpülnek, srapnel laizegós: íönsé- \ ges zenekíséret. egy hangtalan csöndben vég- j bemenő műtéthez. Mint egy Beethoven-szimfónia, mint egy erőteljes, vadul felviharzó Wagner zene. A (golyó ikinn van. Egy pár utolsó-mozdu^pt az altató kosár (kikerül a. sáppadt, vértelen arcról, a szájszögletben kis halb, nyál ül, a test hideg, kihűlt, A bekötött kart a' mellére teszik, a hordágy" is előkerül, nemsokára már ágyban van, a fSichwester szorgalmasan rakja a testmelegiitőiket. Már reggel van-. Alános, szomorú szürkeség, ólmos, szállingózó hópihék, a völgyből csípős, reggeli szél f-uj. Hideg van. Didergő emberek mennek az utón, lihegve kapaszkodnak fölfelé, élelmet visznek ia stetluingha. Telefonhoz 'lnivnak. L.-ból; a Feldma.ro• kmliausból értesítenek, (hogy a 'betagtr.arsiport imár (6 óraikor elindult, minden pillanatban megérkezhet. Intézkedések történnek, emberek lótnak-futnák, a, Sehwester kuk-sesomóva] a köténye mellett, hamar magához ragadja a ikormánypálcát és a hatalmas szekrényekből özönével rakatja 'ki a. fehérnemüket, 'a konyhai személyzet kettőzött gyorsasággal mozog. A köd fölszállott. Fenn a lejtőn gőzölgő orrluku, izzadt testű lovakat látok: a transjport. Lassú, méltóságteljes 'lépésekkel közelednek, egy halót tasmenet szertartásos grandezzájéval, nincs zökikenós, rázás, s mégis mekkora a bennfekvők szenvedése! Négy te egy-egy (kocsi előtt, a kocsi magas, elől Ikis ablak, az oldalán lekopott, megviselt s inkább barnáinak mondható vörös kereszt. Megálltaik. Az emberek valósággal megrohanják a kocsikat, az ajtók feltárulnák, hordágyak gördülnek ki, sáppadt, beesett arcok révedezve néznek körül. (Egy hangot nem lehet hallani. A sok kar gyorsa® mozog, a vörös keresztes fehér fearszalláigok cikkáznak a levegőben, s belülről hang-töredékek hallatszanak, az ezredorvos osztályozza ia betegeket. — „A XíII-as szobába . . . nem azt a kettőt hagyják csak, majd az uj barakkba teszszük . . . erre vigyázzunk . . . hát mi lesz (avval a fürdővel . . . van-e még kint beteg? . . ." Bemegyek. Megnéz!in a hozzám beosztott betegeket. lEgy pár lövés, tüdőhistóriák, sovány, (elcsigázott (emberek. Fürdeni mennek. Az „Entlau:simgsanstailt"-(bn mán- vagy (20—25 ember van és a melegvizes tnss-ra ugy néznek fel, mintha legalább is a világ nyolcadik csodája volna. A műtőben kámfor szag van. Ki kap injektiót? Az egyik hordágyon egy hoslövésies káplár fekszik, utolsókat lélegzik. Hörög. Az ajika lila, szederjes, a szeme megtörten nézi a hegycsúcsokat, a ködön áttörő napsugarat. Utoljára! Kötözünk. Mindenféle kenőcsezag terjeng a levegőben, valaki most a karomat véigigöntötte benzinnel, az egyik sarokban egy katona élesen felsikolt, egy kis elhalt húscafatot vágtak le a 'lábáról. (Az ajtó nyiliik-becsukódik, betegek jönnek-mennek, a mozgássietés folytatódik a Soliwester a kötszervágó ollócakáját keresi, dé avval nem törődik most senki. Hozzák az uzsonnát. Nagy csészékben párolgó. jószagu tej, s. a letargikus arcok felvidulnak. Mohón isszák a .tejet. Talán az éhes oroszlán olyan mohó, ilyen lázas, amikor a végtelen sivatagban vért szagol. A ,,Kra'nk'enalhsuhstation''-tól megérkeztek az autók, 4 bet-ágeit tcváklb kell szállá tanunk. A hordágyak élesen nyikorogva csúsznak he ia kocsikba, az ajtó zengve csapódik he, mint egy jóllakott páncélszekrény. A gép berreg, zakatol, nyög, sikong; hátraugrik, majd egy hatalmas lendülettel törtet előre, mint egy zokogó, hisztérikus asszony, Felmegyek az emeletre szemeiket kezelni. Lefüggönyözött, félhomályos szobában vannak az emberek, a napról, hogy bejövök, valósággal botorkálok, de nemsokára hozzászokik a szemem a félhomályhoz és egymásután veszem sorra a betegeket. Dél van. A műtőben már takarítanak, az ablakokat nyitják k-i; Vidám napsugár szökik be, arany porszemek rezegnek a levegőben, kinézek az útra. Aiz ablak alatt két orosz fogoly eszi az ebédjét. Beszélgetnek. Odafigyelek. Moszkváról, Pétervárról, a szent városról beszélnek, a büszke hótafcarókról, ,az édes anyaföldről, ahol most kezdődik a tavaszi' munka; most rügyeznek a fák, a madarak is unost javítják a fészküket! Csillog a szemük. És könny gördül végig az arcúikon . . . H. S. d. ' •fcv,'' Szeged—Csongrádi takarékpénztár uj részvényei előnyös árfolyamon kaphatók: May R. Miksa bank- és vá!tóüzletében Szeged. <A csoda-szerűm. — Nos, hogy van, kedves barátom? •— Köszönöm, professzor ur, az ön széruma valóban csodát müveit. Megfiatalodtam. — Ez nem újság. Ahány Ibeföoslkendezés, annyi esztendő. Hányszor is kapott? — Tizenkétszer. — Igy hát most . . . •— Tizenkettővel kevesebb, harminckilenc, éves vagyok. — No és mit érez? — Valami különös nyugtalanságot, olyan furcsa érzést, mint amikor egy felnőtt gyerekek közé cseppen. — Pedig meg kell szoknia, hogy fiatal legyen. Mia, újra kap egy adagot, holnapután ismét, a jövő hát végén már csak huszonöt éves lesz. Siessen barátom, csinálja meg az életprogramul ját. Di? lássuk csak, mik a tervei, milyen pályára akar lépni, kit akar feleségül venni és kibe akar belehabarodni, általán: hogyan gondolja az életet? — Egy kicsit zavaró*® vagyok, kedves professzor ur. A múlt héten, ötvenegy éves fejjel, még nyugalomra vágytam, most pedig újra pezsdül bennem a vér ós mintha visszér a keringene. Ha huszonöt éves leszek, biztosan elölről kezdek mindenit. — Jó, jó éis tapasztalatok? Az ón szérumom azt a ritka adományt nyújtja az emberiségnek, hogy korrigálhatja egy egész élet hibáit. Ön például folyton panaszkodott, hogy kár volt 1 ianikhivatal ncknak mennie, nőért alapjában véve zsenit érez magában s ma- már Wagner és Puccini mellett emlegetnék. A jövő hét végén módjában lesz kilépni ia bankból ós. beiratkozni a zeneakadémiába, vagy valamelyik nagy mesterhez. — És á nyugdijam? — De hiszen ön fiatal ember. lesz. •— Pardon, — a huszonnyolc szolgálati évein! ... És a gyermekeim, igen, a gyermekeim, az Annus, a Miagdus, a. Pista, a Gazsi ... — Félrebeszél. A gyehmekei |is visszafiatalodnaik. Nekik elég lesz egy-két oltás is. — A -Gazsi még csak nyolc éves. — Annál jobb. Ö egyszerre tiz évet fiatalodik, tehát -mínusz két éves lesz. Vagyis Önnek egy év és ikát hónap múlva rendelkezésére áll iaz a pozitív -adat, miikor fog megszületni Gazsi inevü (kedves fiacskája. — De hisz ez . . . Professzor ur! . . . És Annuska, aki most- huszonegy éves és menyasszony . . . "— Öt majd beíratja az iskolába és mánte* bogy százezres operaszerződéseket sejtettek a torkában, módjában lesz énekesnőnek kiképeztatni . . . — Énekesnőnek? . . . Huszonöt éves koromban? Kétszázhúsz korona havi fizetésből? — Akikor talán folytassuk az oltásokat mindaddig, mig ön tizenhárom éves lesz, mire kedves neje őnagysága hat esztendős kislánnyá töpörödik, gyermekeik pedig, viszszamennek a nagy semmibe, a teremtés, titokzatos (ölébe . . . — Hogy én megint mértani rajzokkal vesződjék az iskoláiban? Soha! Inkább pusztuljak és korhadjak el ilyen öregen. — Téved. Gn most harminckilenc éves.