Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-29 / 102. szám

4 DELMAGYARÖI1SZÁG Szeged, 1917. április 29. Vakok a világháború után. Ha majd megszűnik a fegyverek ropo­gása, a géppuskák kattogása, az ágyuk, ak­navetők és egyéb istentelen öldöklő szerszá­mok bömbölése, pokoli lármája; ha majd el­ülnek a -felkorbácsolt szenvedélyek és a könnytől áztatott, sápadt arcok szikkadozni kezdenek; ha ezt a végtelennek látszó, nagy gyűlöletet felváltja a krisztusi- igaz szeretet és isméi béke lesz a (földön, és az elpazarolt millió, m-eg millió ifjú élet a legnagyobb szükség alakjában fog nehezedni épen arra a tőkére, melynek feneketfensége és bél­poklos telhetetlensége dobta oda a halál Kíméletlen kaszájának azokat: akkor oda is kel! nyulnunk, -hova eddig csak -könyörületes le kek dobtak egy-egy fillért. Negyvennégy év után most hangzott el először Vargha Gábornak, a körmendi kerü­let országgyűlési képviselőjének ajkairól a szó, a közjogi viták hevébe belecsendült egy csendes, minden politikai sz-eiivedélyt nél­külöző hang. A világegyetem rabjairól, a Magyarországon élő 20-000 vakról beszélt, azoknak érdekében szólott. Szólott nemes •szivének teljes melegségévei, nagy tudásá­nak súlyával és alaposságával a szívhez és az észhez, meggyőzően mind a kettőhöz. Rá­mutatott a mulasztásokra, megjelölte az utat és módot, melyen haladva annyi parlagon heverő erőt meg lehetne menteni és -hasz­nositani.1 Vajha szavai ne hangoznának -el a pusztáiban kiáltónak szavaiként! Nem hivatkozom a külföld követendő példáira, (mert azt hallom lépten-nyomon, hogy a külföldi példákra való hivatkozás nem szerencsés dolog, bár nem tudom meg­érteni. hogy m-iért ne lenne az), hanem itt maradok a haza szűk határai között és honi példákkal igyekszem támogatni azok törek­vését, kik a nemzeti erő fokozása szem-pont­jából nem riadnak vissza semmitől és fel­tartóztathatatlanul törtetnek a kitűzött szent cél felé. A világháború nagyon megritkította a •férfiak sorait, a kimététfen halál épen ott aratott a legjobban- ahol a nemzet legszebb .virágai nyitottak. Egyaránt szedte áldozatait ugy a nyers, mint á szellemi munkaerő köré­ből. E nagy veszteségek egyszerre pótol­hatatlanok. ezek pótlására évtizedek -kelle­nek. Mig azonban elröppennek felettünk -ezek az -évtizedek, a 'keletkezett tátongó űrt ót kell hidalni, be kell tölteni ugy, miként az-t a körülmények megengedik. Onnan kell vennünk -erőt, ahol még van. és amelv erőt eddig -még ki nem használtunk. Hogy azon­ban ezt tehessük, előbb le kell vetnünk azt •a -bizonyos, mindent lecsepülő tudálékossá­-got és hitetlenséget mindennel szemben, mit kézzel és egyszerű ésszel fel nem foghatunk azonnal. Előbb -emlitém, hogy 20000 vak él Magyarországon. E szomorú szám sok, na­gyon sok akkor, ha a vakság szörnyűnek hiti voltára gondolunk, de elég szép szám akkor, ha a ugy vesszük, mint nyers munkaerőt, melyet parlagon hevertetünk- E számból alig részesült ipari és szellemi kiképzésben mintegy 2000. Üssük Je a szomorú számból az úgynevezett képezíhetleneket. melv körül­belül egy tizedét teszi ki, akkor is marad a nemzeti szellemi és nyers ipari munka­erőnek még mindig 18.000, ami nem meg­vetendő erőt képvisel. Es itt álljunk meg egy szóra! Nem -egyszer zúgott végig a napisajtóban a nagy emberbarátok kiáltása: „Mentsük meg a vakot!" „Vegyük le a tár­sadalom nyakáról a nyűgöt!" „Vegyük ki a koldusbotot a vak kezéből!" „Adjuk visz­sza a vakot önmagának és a társadalom­nak!" stb, Most nyúljanak tehát vasmarok­kal a dolgok mélyébe; most, midőn ezt tenni nemcsak emberbaráti, hanem a legszentebb hazafiul kötelesség a nemzeti munkaerő gya­rapítására fordítani az eddig tétlenül hever­tetett erőt. felhasználni, gyümölcsöztetni és minden tekintetben kiaknázni. Hogy pedig nemcsak erőt. de értékes erőt is lehet találni az eddig alig érintett területen- mi sem bizonyitja jobban, mint az intellektuális és képzett vakok hossziu lajs­troma. Azt mondáin fennebb, hogy nem hivatkozom a külföld sokat emlegetett pél­dáira, itt maradok és név nélkül emlitam meg azokat a kiváló vakokat, kik vakságuk ellenére is olyan munkakört töltenek be. a melyek a látóvilág kiválóságainak is díszére válnék. A leghíresebb és legtermékenyebb magyar büntetőjogász vak. A zenevilág által Magyar Schumann jelzővel megtisztelt zene­költő vak. A legnagyobb fővárosi sajtó or­gánumának főszerkesztője vak. A napokban avatták fel az első közgazdasági doktort, aki okleveles mérnök és vak. Több ügyvédi iroda feje és számos újságíró vak- Yan a budapesti református theologiának egy hall­gatója, aki vak. És kérdem én: kaphat-e nyáj. különb lelkipásztort, mint aminő lesz ez a fiatalember- kinek lelkét a legnagyobb földi csapás tüze megtisztította, átgyúrta, megfinomitotta és minden szép és nemes iránt fogékonnyá tett-e? Emlitsem-e a zene­akadémia kiváló hallgatói közül azokat, kik szintén nem látnak és akiknek az akadémiá­ra való bejutásuk annyi akadályba ütközött, hogy nem egy .látóembernek ment volna el a kedve örökre a — zenétől? Nem is szólok a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület egyes fiókintézményeinek vezetőiről, akik vakságuk ellenére is a legnagyobb elisme­résre méltóan végzik ' kötelességeiket és töltik be állásaikat. Ha felemlítem, hogy na­gyon sok iparvállalatnak és ipari üzemnek vezetője vak, nagyon sok vak önálló iparo­sunk van és még számosabban dolgoznak a gyámolitóban és fiókjaiban, akkor bizonyí­tottnak látom azt. miszerint van egy hely, melyet a nemzeti m-unkaerő szempontjából eddig kellőleg n-ern használtak ki. Vese le a közönség e kérdéssel, szemben felvett közönyét, ismerjék meg a vakot és akiknek kezükben van a megoldás nyitja, ne zárkózzanak e! a megvalósítástól. Es itt eszembe jut -egy kedves apróság. Három­szék vármegye egyik kies községében élt egy elszegényedett báró, kinek az apai nagy örökségből nem maradt egyéb, mint az ősi kúria és az Öreg cseléd, János, Ebbe a faluba vetődött egy vasárnap délután egv turista­társaság, >mely mint egyedüli nevezetességet nézegette az ősi bárói kúriát. Szóba ele­gyedtek a kapufélfát támogató öreg cseléddel is és tőle a méltóságos báró ur életrendje és múltja után érdeklődtek. Feltűnt azonban a társaságnak, hogy az öreg cseléd a gaz­dájáról következetesen csak mint tekintetes úrról emlékezik meg. Meg is kérdi a társa­ság -egyik tagja, hogy -miért hiv.ia folyton csak tekintetes urnák az öreg urat, hiszen az báró. — Bárónak báróé— mondja János. — de nem folytatja! V m Cfi MOZGÓ-SZÍNHÁZ Stmi w3r iSP TELEFON 807. :-: Vasárnap, április 29-én RITA SACCHETTÓ felléptével Umm fenti Dráma 4 felvonásban. Előadások délután 2 órától kezdve. — Gyer­mekjegyek csak az első előadásokra érvényesek. Jegyek délután fél 2órától kezdve előre válthatók. A vakok is emberek, de ha elzárják a munkától és az érvényesülés lehetőségétől, akkor emberi mivoltukat nem folytathatják. Koncz József, a vakok szegedi intézetének tanára. 4a9nUBKK*s«aa««aHeaaanHHaa*Baaan«sMttaa«nnivaaanxdB:K Értekezlet a paprika árának makszimálása ügyében. '('Saját tudásitónhtól.) A szombati -pap­rika piacon a paprikát makszimáló rendelet általános kedvtelenséget, sőt félelmet okozott, A rendelet tudvalevőleg jelentékenyen j-eszo­ritotta a paprikaárakat és az édes paprika árát 28, az erős paprikáét 21 és a merkantil paprikáét 16 koronában állapitotta meg ki­lógrammonkmt. Azokat, akik a makszimáló rendelet megjelenéséről szóló hírekben nem hitték, súlyos anyagi veszteség érte. Minthogy a rendelet megköti a harminc kilogrammon fölüli mennyiséget, kereslet nem igen volt, mig a kínálat megtartotta rendes méreteit. Természetesen senki sem vásárolt, ami nagy elégedetlenséget okozott, A paprikáskofá'k elkeseredése nem az édes paprika 26 ikoronás ára, hanem az erős paprika 21 koronás ára ellen irányult. Eddig ugyanis az erős pap­rikát kínálták elsőrendű paprika gyanánt s most a rendelet ezt másodrendűvé fo­kozta le és a 28—-29 koronás árát 21 koronára szorította le. A paprik-a-iualkszimálási rendelet ügyé­tan egyébként szombaton délután 2 óra­kor a Lloydh.au értekezletet tartott a Papri­kukere-sk-edűk, Termelők, F-eldogozók és Pap­rikamolnárok Egyesületének választmánya. Az értekezleten Pálfy Dániel elnökölt. Ismertették a rendeletet és foglalkoztak annak belső lényegével. Megállapították, ihogy a rendelet mostani formájában hiányos, részben pedig sérelmes is. -Egyhangúlag el­határozták, liogy eljárnak a Haditermény Részvénytársaságnál, hogy a Haditermény mielőbb tegye.meg azokat a lépéseket, ame­lyek biztosítják a paprikaiforgalaiii megin­dulását. Pálfy Dániel elnököt ezért megbízta az értekezlet, bogy utazzon föl Budapestre és sürgesse meg ezeket az intézkedéseiket. Pálfy Dániel vasárnap fog Budapestre föl­utazni. íSzó esett az értekezleten arról is. liogy a kiskereskedők részére megállapított- tiz szá* zalék jutalék nagyon kevés, annyival is i rit­kább, mert ebben a tiz százalékban benne van a Had-itermény és bizományosaink ju­taláka is. Igy -pedig a kiskereskedő részére csak a legminimálisabb haszon jut, A ren­deletnek ezt a részét tehát meg kell változ­tatni és praizirozni kellene azt is, hogy mennyi lehet .a. Haditermény Részvénytár­saság jutaléka. Ugyanebben az ügyben kedden Budapes­ten a Budapesti Nagykereskedők Egyesüle­tében értekezletet tartanak, amelyre .meg­hívták a .szegedi nagyobb cégeket is. Hölgyek figyelőiébe! Megérkeztek elegáns selyem- és szalma MODELL-KALAPOK dus választékban. Alakításokat mo­dellek után készitek. Gyászkala­pok nagy választékban kaphatók: Ransburg Janka ^gySS

Next

/
Thumbnails
Contents