Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-28 / 101. szám

Szeged, 1917. április 28. DRLMiAG YARÖRfíZÁ G 3 Egy millió korona veszteség a paprikaárak makszimálása következtében, (Saját tudósítónktól.) A Pclmagyáro.rszág pénteki számában közölte a miniszteri rendeletet, amely,a paprika tQirgalomibahozataláról és annak makszimális áráról intézkedik. Mr.it megírtuk, az elsőrendű minőségű paprika árát a rendelet 26 koronában állapította meg kilogrammonként az eddig érvényben levő 32 koronás piaci árral szemben. Leszállította a rendelet az egyéb minőségű paprikák árát is. Az áraknak ilyen leszorítása természetesen érzékeny veszteséggel sújtotta a szegedi paprikakereskedők közül azokat, akik előre igyekezték besze- , •rázni készleteiket. A rendelet hatásáról általában még nem alakult ki a vélemény. Pálfy Dániel a következőket volt szives erről munkatársunknak mondani: — Az a tény. hogy a rendelet megjelent, már magában véve sérelmes. Hiszen a ken- ' deren kivid a paprika az egyedüli cikk Ma gyarországon, amelyet külföldre lehet kivitmünk és megtelelő magas értékkel fizették meg. Nálunk idehaza nem is drágáitok a paprika árát, csak a német katonák ütköztek meg rajta, hogy drága— Igen sok kereskedőt rendkivül érzékenyen sujt a rendelet és az ármakszimálás. Sokan vannak ugyanis, akik előre bevásárolták a paprikát, jóval magasabb áron, mint a makszimális ár. Ezeknek a vesztesége jó pár százezer koronára tehető, sőt véleményem szerint eléri a 8—900.000 koronát. esetleg a milliót is. Akiknek nincs készletük, azok természetesen semmit sem károsodtak. -'-- Hogy milyen lesz jövőre az ár, nem tudjuk; ezt az uj termés fogja szabályozni. Ha bőséges lesz a termés, ugy — valószínűleg — még a mostani árakat is leszorítják. Ha azonban a termés nem lesz kielégítő, természetesen emelkedni kell. a makszimális árnak is. — Ma még nem lehet tudni azt sem, nem érte-e Szegedet mellőzés a rendelettel. Ha azonban a rendelet Kalocsát egy kalap alá veszi Szegeddel, ugy a mellőzés nyilvánvaló. Ugyanis a kalocsai paprika minőségben teljesen alatta áll a szegedi paprikának. Ugytmyira, fogy az arány olyan, mintha a tokaji bért egy kalap alá vennék a homoki borral- Ha tehát a rendelet nem mondja ki világosan, iogy a kalocsai paprika a második osztályba tartozik, ugy bennünket nagyon nagy sérelem ért. Megkérdeztük még, milyenek lesznek az idén a terméskilátások és hogy többen foglalkoznak-e a paprikatermeléssel, mint tavaly? Pálfy Dániel válaszában kifejtette, liogy ezt előre látni még nem le'het. Ugyanis eddig csak a'palántázást kezdték el, a további munkák pünkösd hetében kezdődnek. Véleménye szerint azonban az idén sokkal többen fognak paprikatermeléssel foglalkozni- mint foglalkoztak tavaly, mert látják, •hogy a paprikatermelés sokaknak jól kifizette magát és igy uj emberek is kedvet kaptak a paprikatermeléshez. Elmondta még Pálfy Dániel, hogy a Paprikakereskedők, Termelők. Feldolgozók és Paprikamolnárok Egyesületének választmánya szombaton délután ülést tart a Lloydban, hogy határozzon, szükséges-e valami állásfoglalás a rendelettél szemben. Hoffmann János nagykereskedő a következőket mondta: —' A rendeletet részleteiben még nem ismerem. Egy azonban máris bizonyos és pedig, hogy a makszimális árak nem mondhatók túlságosan csekélynek. A rendelet kidolgozása azonban nem tökéletes, sőt mintha hiányos is lenne egy kicsit. Ugyanis a 10 százalék haszon, ami a kiskereskedőnek engedélyezve van. nagyon csekély. A nagykereskedő nem vásárolhat a makszimális áron alul paprikát, tehát nem adhatja ugyanazért az árért, amiért ő veszi, mert hiszen erre még költségei is vannak. Ezt a sérelmet lehetőleg orvosoltatni fogjuk. inertet bennünket a veszély nagyságára, nálunk még ina- is csak emberek és szín ak közé csoportosuló lokális eredményt képes felmutatni s ,az általánosított felfogástól meg meszsze állmuk. Hiába agitálnak neves emberek, kiváló szaktudósok, mélyebb gyökeret nem tud verni a közfelfogásban a veszély nagyságának tudata, ü'á'ba bocsájtják a közérdek rendelkezésére évtizedes munkásságuk tapasztalatainak legjavát, rajongóknak tartják őket s az emberszeretet, amely minden szavukból és, cselekedetükből kiérzik, ironikus mosolyt csal az arcokra. Ha ezt a szómorn -tényt, kell konstatálnunk, önkénytelenül is az 'a kérdés tódul előtérbe, ihogy hol vau .tulajdonképpen a hiba? Maga a betegség olyan természetű talán,ihogy nem védekezhetünk ellene, avagy az erőnk kevés ennek á pusztításnak a meggátlá'sára, avagy a társadalom olyan szívtelen, hogy, nem akarja észrevenni ezt az aggasztó jelenséget, amely nap-nap után nagyobb' mérveket ölt? S ha meggondoljuk, hogy az a sok fáradt, •agyoncsigázott tub.erkulotika.is ember visszatér, ha ezek a sápadt, beesett ami emberek haza jönnek egykor, a íajn» a nemzetiségi, a társadalmi, a szociologiai kérdések egész özöne lep meg bennünket egyszerre, mint meg annyi fenyegető fúria vonul fel előttünk s nem lehetünk annyira lelkiismeretlenek,hogy kétségbeesetten ne kérdjük .önmagunktól: mi lesz akkor'?! Csak a gyengéké a kétségbeesés. Ha a betegség természetét vizsgáljuk, a kórforma sokoldalú tünetcsoportja maga adja meg a választ, hogy mit kell tennünk. Csak •egy kis jóakarat s még kisebb anyagi áldozat árán olyan eredményeket érhetünk el, a melyekkel megnyugtathatjuk lelkiismeretünket, leróhatjuk hálánkat azok iránt, akik vérüket és egészségüket áldozták értünk, biztosíthatjuk egy uj, munkaképes generáció egészséges fejlődését s pusztuló fajunk tönkrejutásának gátat vethetünk. Ennél a kérdésnél összeölelkezik az egyéni és összérdek, a családok higiénikus élete .kiegészítőjét képezi a nagy család, az állam egészséges fejlődésének s itt kulminál a kérdés nagy fontossága, amely az állam háztartásában vörös tintával aláhúzott tételként kell hogy szerepeljen a jövőben. Hogy mit ke.11 tennünk, azt a baj természete adja meg. Azt tudjuk, Ihogy tuberkulózissal nem születnek áz emberek. Tehát kéznél fekvő dolog, liogy elsősorban azokat kell megóvnunk a fertőzéstől, akik még egészségesek. Másodsorban 'azoknak a betegeknek az elkülönítése következnék, akák már fertőzöttek. Csakhogy ez a betegek nagy száma miatt kereéztiilvihetetlen s igy az elkülönítésre csak azoknál gondolhatunk, akik a betegség olyan stád&uJTdatok ct harctérről 3{ollós József indítványához. Orosz hanctér, április 21. Dr. Hollós Szeged város polgármesteréhez inditványt nyújtott be, amelyben egy nagyfontosságú eszmének a felkarolását és kivitelét kéri. Nem is gondolok reá, hogy az ü'sszeülő tüdővész-bizottság az indítvány nagy horderejű szociális és közegészségügyi értékét miként fogja, méltányolni', mert meg vagyok győződve, hogy teljes egészében magáévá teszi az eszmét. Még sem zárkózihatom el az elől, hogy a jövő persipektiivájáíhoz, amely azok lelkében kialakul, akik iaz indítvánnyal foglalkozni /fognak, néhány képpel ne járuljak (hozzá. Nálunk a modern államokban (szokásos törekvések, amelyek a közegészségüggyel mindenkor karöltve járnak, még mindig a 'koronkinti fellélekzés fejlődési stádiumát mutatják, ürülni tudunk egy, nagy eszmének., rajongva karoljuk fel addig, amig az alapköveket le nem rakjuk a müihöz, talán tető alá is hozzuk egyiket vagy másikat, de aztán lassan kifogy a lelkesedésünk, a ritmikusan lüktető éltető erő nem költözik be az épületbe, az idealizmusunkhoz csatlakozó józan ész megfontoltsága csakhamar belefárad a küzdelembe. Ebből magyarázható, liogy ilyen nagyfontosságú szociális kérdés, miint a tuberkulózis pusztításának meggátlása, dacára a borzalmas statisztikánknak, amely minduntalan figyelMég csak ma és holnap! Eggenberger-féle mükereskedés Kárász-utca. Kiss bérpalotában. Eredeti képek, festmények a legkiválóbb művészektől. Kedvező árak és feltételek részletfizetésre is. Szabad bemenet. Alapíttatott 1768-ban.