Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-25 / 73. szám

MUEHHü W-TO&: <1 (Szeged, 1917. mámra® 25. DÉLMAGYARORSZÁG Horvát képviselők tiltakozása a Házban Szmrecsányi ellen. vádjai (Budapesti tudósítónk telefonjelentésc.) A képviselőház szombati ülését délután fél » 4 órakor nyitotta meg Szász Károly alelnök. Jelentette, 'hogy a horvát képviselők .nevében Hreljánovics GuMó 'napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Hreljánovics kijelenti, hogy Szmrecsári yi György vádjai következtében gyors és erélyes birói vizsgálatot követelnek a horvát képviselők. Kérni fogják a mentelmi jogok fölfüggasztését és egy parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését. A Szmrecsány: által bemutatott lisztákra az a megjegyzése, hogy meg kell állapítani, ki irta a lisztát és honnan való, mert aimig fz a kérdés nincs tisztázva, addig közönséges misztifikációról van szó. Ezután megkezdődött a napirend tárgyalása. Szmrecsányi György az első fölszólaló. Fölolvassa in terpellációjárnak szövegét és kijelenti, kétségteleni adiatdtókai igazolhatja, hogy a ihorvát képviseliők között olyanok ülnek, akiket hazaárulás nyomatékos gyanúja terhel. Nem akarta az egész horvát-szerb koalíciót megtámadni, csák azokat, akiknek neveit fölolvasta. Elmondja ezután, hogy Surrnin Györgynél sifferes levelezőlapokat ós a szerb állam siffer-,.kulcsát is megtalálták. A bán el lalkarta tussolni ezt az ügyet és ezáltal bűnt, követett e'1 a király és a haza ellen, A bán esetleges jelentése nem lehet bizonyíték, mivel a bán maga is bűnrészességgel van vádolva. Ebben a kérdésben csakis a bíróság dönthet, de kijelenti, hogy maga csak a katonai biróság döntésében Ibizilk. Szmrecsányinak ez a kijelentése ia jobb oldalon nagy megdöbbenést keltett. A képviselők tömegesen kiáltozták Szmrecsányi felé: — Hogyan, már a független magyar bíróságban sem bizik? Szmnecsányi folytatja beszédét s kijelenti, hogy az ilyen hazaáruló uraikat belső hadműveleti területen minden csendőr a legelső fára fölhúzná. Követeli, hogy akik ellen súlyos gyanuoiko'k merültek föl, ne ülhessenek továbbra is az országgyűlésben és hogy a bánt, aki szintén bűnrészes, zárják ki a kormányzásból. Gróf Tisza István miniszterelnök válaszában kijelenti, hogy rövid idő alatt teljes világosság fog derülni az ügyre. Nemsokára áttekinthető lesz az egész anyag és akkor lehet intézkedni. A jelenlegi anyag azonban bűnvádi eljárásra nem alkalmas. A maga részéről egyébként hajlandó parlamenti bizottság kiküldésére. A Szmrecsányi adatai nem alkalmasak a vádemelésre. Surmin György-féle vádat ő nem egyet halott, még pedig olyan körökből, amelyek a magyar álláspontnak határozott ellenségei. Rosszul teszi, aki ilyen denuneiáló adatokat két kézzel fölkarol. A Surmin-féle ügyben a bán jelentése alapján legközelebb elmondja a tényállást, addig azonban várjanak türelemmel, várják meg a vizsgálat befejezését. Báró Rajasich' József a Narodna Obranát csak a vöröskönyvből ismeri. Ö horvát delegátus, Magyarországon született, görögkeleti szerb, horvát illetőségű, osztrák báró, magyar állampolgár. (Derültség). Kéri Szmrecsányit, aktáit tegye le a Ház asztalára, nehogy elégjenek, mert akkor néki (Rajasiehnak) semmi bizonyítéka nem marad és örökké rajta marad a hazaárulás vádja. Már nyomon van, hogy az információ róla honnan eredet. Rajasich fölszólialása után elnök szünetet renrel el. Szünet után Polónyi Dezső szólalt föl. Követelte, hogy a horvát bánt mentsék föl állásától. Utána Bródy Ernő népszaporodási kérdésekkel foglalkozott. A Ház ülése esti háromnegyed 9 órakor viéget ért. Legközelebbi ülés csütörtökön lesz. JT tanyaiak térhódítása. - Uj törzsvendégek a szegedi cukrászdákban. — (Saját tudósítónktól.) )A pénz vándorútra kelt. Ismeretlen zugokból, egyenes és álutakon három esztendeje tart már ez a nagy vándorlás a bankok hatalmas safe depositjeiből .a- pincék és padlások, a mestergerendáki, sublódokj .refjtel'mesi mélységei, képkeretek titkos nyílásai, a kis parasztházak sokféle rejtekhelyei felé- A véget érni nem akaró szélvész a középosztálybeliek zsebébe .is betolakszik, a ipénzt kisodorja onnan és viszi, söpri egész a fent elmondott sok hozzáférhetetlen hely felé. A kisgazda paraszt, aki valamikor novella, és íregénytéma volt, az ezrekkel rendelkező kofa, akinek vagyoni viszonyai valóságos szenzációra szolgáltattak anyagot, ma már éipen olyan közönséges és mindennapi dolog, mint a nyomorgó tisztviselő. Már nemi egyszer szóltunk arról, hogy a tanyai asszonyok és a városbeli kofáik a háborús konjunktúrák kedvezései folytán meggazdagodva mily mohó vággyal vetik .magukat arra a sok örömre és csillogásra, melyért a háború előtt ,az urakat kárhoztatta és amelyről az urak .mán régen kénytelenek voltak lemondani a kofák és termelők javára. Tudjuk jól, hogv a rövidáru kereskedések — különösen hetivásáros napokon — tanyai menyecskékkel telnek meg, akik mindent összevásárolnak, ami rikító és ami drága. Sőt nem is az a fontos, hogy sok színben pompázzon, hanem az, hogy drága legyen, legalább kétszer annyiba kerüljön, mint az, amit a szomszédasszony vásárolt. Ha meg is tetszik nekik valami, képesek nem megvásárolni, csupán azért, mert nem elég drága. A pénz szarvakat növel és a jólét és .gazdagság minden gőgjét, kevélységét belevegyilik ebbe a rövidke mondatba: — Megfizetem, akármibe is kerül. cKárom órás hajnalok. A hajnali utcán hazafelé. ' Most ébredeznek égve, lázban bíborra gyúló ágyak ölén % sok néma házban!.., A hajnali utcán hazafelé. Ölelni vágyó szép karok remegnek s derengve int a hajnal csókot a mélytüzű szemeknek! ... A hajnali utcán hazafelé. Itt csend az álom. S néma, néma! csak a torony harangja szól sikongva néha! ... A Hajnali utcán hazafelé. Én istenem, rég' ,mily rég' volt: alig-alig emlékezem, hogy déli volt a déli égbolt!... A Hajnali utcán hazafelé. A szám remeg s imába kap s borzongva szállnak szerteszét fáradt, fakó, fülledt szavak: — Vezess Uram. A jóra, a jóra; szememre hintsél hályogot: ne lássa meg, hogy hány az óra! — Ne tudjam, mily nagy förtelem csap össze a fejem fölött, s hogy élelem csak tört elem. eUtó'iftó. ( - • • 1 Hivő szavad epedve várom: a hajnali utcán hazafelé az utat mindig sirva járom! ) S az óra iit. Hajnalra. Három! SÍPOS IVÁN. Az utódok kérdése. Érdekes szempontból fogja fel ezt .a kérdést Paul v. Wiese. Nem értünk ugya.n mindeniben egyet vele, de azért .oly eredeti a kérdés, •beállítása, liogy szívesen ismerteti ük meg olvasóinkkal: Egy nagy rajnavidéki újságnak a tá.re.arovatában alaposan és szigorúan tárgyalja az agglegény-kérdést egy tanférfira. Mióta ta.niflérfiak feküdtek neki a kevéshbé kedvelt esztétikusok .helyett a tárcarovato'knak, azóta az rajságok .vonal alatti része .nagyon tanulságossá vált. Ez a taraférlfiu fölveti a következő kérdést: „Vizsgáljuk raieg egyszer közelebbről, megvan-e a létjogosultsága az agglegények, vagyis a szándékos házasságkerülők osztályának." Az eredmény egyáltalán negativ, mégis akadt egy vakmerő, aki ugyanazon a helyen .szembehelyezkedett vele és ép ugy járt, mint nemrégiben egy lelkes politikusunk, aki a „telt bölcsőkért" lelkesedett és meg kellett érnie, li.ogy iéip iegy nyugati fronton küzdő harcos szállott vele egybenmásban viitába. Személyes szempontból nézve a dolgot, azt kell mondanunk, hogy a gyermekakarás problémájánál minden indok érthető és jogosult, a mennyiben megfelel az egyes emberek sajátosságainak és különleges életviszonyainak. Ezekben az erköliosbiiráskodó értekezésekben a szülőknek a gyermekek .számának a korlátozására irányuló törekvését mind önzésre, a terhesség-, és szüléstől való félelemre, az utódok fölnevelésével járó terhekre vezetik vissza, vagy az arra való törekvésre, hogy az egyke életét gazdaságilag és társadalmilag megkönyitsék. Arról azonban megfeledkeznek, (hogy — amennyiben a .nenizésnél átgondolt megfontolások egyáltalán tekintetbe jönnek, .ami sokkal ritkább eset, mint általában gondolják, -<- a világnézet és az élet értékének a mérlegelése legalább is ugyanakkora szerepet játszik, mint az előbb emi itett okok. Vannak egészséges, egyszerű természetek, — •főleg a nők között — akik a lét boldogságát a termékenységben látják, akik azokat a bizonyos teílt bölcsőiket az ég áldásának veszik, akikre nézve a gyermekszoba elevensége ás lármája, a »