Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-02 / 51. szám

igte&ged, 1SŰ7. március 2. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Minden órában várható az Unió szakítása AusztriaMagyarországgal. Köln, március 1. A Kölnische Zeitungnak jelentik Washingtonból: A mult heti optimizmus ismét fagypontra sülyedt. Az Uniónak Ausztria-Magyarországgal való viszonya még mindig rejtély ugyan, de a szakítást minden órában várják. Az antant német cseStől fél Bapaumenál. Bem, március 1. A francia lapok katonai munkatársai leplezhetetlen aggodalommal foglalkoznak a németek Bapaurne menti néhány állásának önkéntes kiürítésével, a melyet a napokban Ludendórit is közzétett. A franciák megállapítják, hogy a visszavonulást a németek minden veszteség nélkül hajtották! végre, s nem tudják magyarázatát adni, hogy mi volt ebben a német hadvezetőség igazi (szándéka. Bertheaux a Petit Jour. nal-ban azt mondja, hogy a visszavonulás •érthetetlen, különösen neim tudja megmagyarázni az Ancre jobbpartjáról Pystól északra való visszavonulást. „A legnagyobb figyelmei kel szentelnünk —• 'mondja — az eseményeknek, .mert ugy látszik, hogy az ellenség hosszú idő óta elkészített olyan vonalra megy vissza, melynek megerősített részeit tönkretenni az angoloknak sok áldozatába fog kerülni." A francia lapok azt mondják, hogy most a német vonal *Bapaumetól nyugatra és délnyugatra félkörben húzódik és a legközelebbi nagy erőfeszítés el fogja dönteni Bapaurne sorsát. A francia lapok azonban leintik a túlzottan reménykedőket és azt mondják, hogy senki se higyjen az -ellenség el gyöngülésében, vagy ellenállásának csökkenésében. A visszavonulás csak azt jelenti, ihogy a feladott vonalrész nem érdemli meg a védelmet. Minthogy .azonban Bapaurne birtoka nagyon fontos, kétségtelen, hogy azt a németek minden erejükkel védeni fogják. A Manchester Guardian és más angoí lap is foglalkozik a német vonalrészek kiürítésével és az angol álláspont az, ihogy a németek a visszavonulással terveik keresztül vitelén ele megkönnyítésére törekszenek, és valami cselt sejtenek a német hadvezetőség elhatározása mögött. Kilenc orosz gőzös elsüiyesztése. Zürich, március 1. Krisztiániából táviratozzák a Tagesanzeiger-nek: Egy német tengeralattjáró naszád, amelyet Hammerfestnél láttak, elsülyesztett kilenc orosz gőzöst, amelyek Romanov felé voltak útban. Ezeket a gőzösöket az orosz kormány DélAmerikában vásárolta és erősen felfegyverezve orosz kikötőbe akarta vinni. Ujabb nagy hajóveszteségek. Hága, március 1. A Kriegszeitung-nak jelentik Genfből: A Laeo-nián Iki'vül még másik három nagy angol gőzös elsülyesztését is jetentik, azonkívül egy görög hajóét, amelyet az angolok háborús célokra lefoglaltak. A Laconia menekültjein kívül a töíhbi elsülyesztett hajóik megmentett legénysége és utasai Queenstovniba érkeztek. Cicatrícis főis, (Saját tudósítónktól.) A város -közönségének képviseletében számos küldöttség üdvözölte csütörtökön legfelsőbb kitüntetése alkalmából dr. Cicatrícis bajos főispánt. Alább részletes tudósításban számolunk be az üdvözlésekről, nemcsak azért, mert azok a főispán iránt városszerte megszilárdult bizalom és megedződött szeretet megnyilvánulásai, hanem azért is, mert az elhangzott beszédek egyike-másika érdekes vagy értékes közéleti megnyilatkozás. A város hatóságát és tiszti-karát fogadta a tisztelgő-fcüldöttségek sorában elsőnek a főispán, akit dr. Somogyi Szilveszter polgármester a következő beszéddel üdvözölt: Méltóságos Főispán Ur! Abból az alkalomból, hogy őfelsége, a magyar király a közszolgálat terén kifejtett tevékenységedért a Lipót-rend lovagkeresztjével méltóztatott kitüntetni, fogadd a város hatóságának, tisztikarának és az egész város közönségének szívből jövő jókívánságait. A közigazgatás működését régen, a béke éveiben a szorgos alapossággal előkészített munka jellemezte. Ma a közigazgatás ténykedését egészen más jellegű munkák töltik be. A munkák olyan téren- folynak, amelyek eddig teljesen ismeretlenek voltak és amelyeket az eddig szokásos alapon előkészítés nélkül, valósággal üzleti gyorsasággal kell elintézni, erősen megfogyatkozott személyzettel. Ismerjük Méltóságod működését még a béke idejéből, amikor a vármegye érdekéből méltóztattál eljárni és. tudjuk, hogy melegen érző magyar sziveddel megbecsülhetetlen- alkotásokat létesítettél. És nagyon jól tudjuk azt is, hogy a közigazgatás minden legelrejtettebb zugában való jártasságoddal, kiváló egyéni képességeiddel és magyar szived melegével olyan méltó vezére voltál a városnak e nehéz időkben, mint a béke idejében a vármegyének. És azt kérjük, hogy amikor a legvitásabb és legemberibb kérdésekben rá vagyunk utalva a kormány jóakaratára, te, mint a kormány bizalmának letéteményese, méltóztassál városunk érdekeit a jövőben is ugy a sziveden viselni, mint eddig. Az üdvözlő beszédre dr. Cicatrícis Lajos főispán a következő beszéddel válaszol: — A, személyemet ért legfelsőbb kitüntetés alkalmából kifejezett jókívánságot szivem mélyéből és hálásan köszönöm. A közélet igénytelen munkása rendszerint nem szokta -keresni a kitüntetéseket és talán a szerénytelenség látszatával bir. ha kijelentem, hogy magamat is azok közé sorozom, akik nem a kitüntetéseket keresik. -Mégis, nem volnék őszinte, ha eltagadnám, hogy a legfelsőbb kitüntetés bizonyos lelki megnyugvással tölt el, mert ebben a tényben azt látom, hogy azok, akik fölöttünk állanak, jóakaratú megítélésben részesitik az én és mindazok működését, akik velem karöltve végzik munkájukat a közigazgatás terén. Ebből a szem-pontból kétségtelen, hogy reám fölemelő, a jövőre nézve pedig bátorító és sarkaló ez a kitüntetés. De ami az igazi örömet adja, nem is ez, hanem az a tapasztalat, hogy kitüntetésem őszintén rokonszenves, jóakaratú visszhangot -kelt, különösen munkatársaim körében, akiknek legtöbb alkalmuk nyilt működésem elbírálására és a kiket erre leginkább illetékeseknek" is tartok. — A há'boru következtében bármennyire megnehezedtek is a mi föladataink, a jóakaratunk, hogy segítsünk és lehetőleg teljes, alapos munkát végezzünk, egy pillanatig sem szünetelt és nem is fog szünetelni. Ami eddig nehéz volt, félő, hogy most már még nehezebbé válik, sőt gigászi lesz. Az az érván üdvözlése, dem, am,it magamra vonok, nem az enyém, hanem az egész szervezeté, amely ezt a nagy munkát elvégezte. És a jövő feladatiak elvégzése is attól a hazafias ügybuzgóságtól függ, a;ne!y e város tisztikarát mindenkor képessé tette arra, hogv mindig urai tudtak maradni a helyzetnek, minden Zu VH R nélkül. Engedjétek meg, hogy leghálásabb köszönetemnek adjak kifejezést azért .a tevékenységért, amelyet a k-öa javára kifejtettetek és amely bázist képezett arra, -hogy az illetékes tényezők figyelmét teánk fordítsa, kérem, működjetek továbbra is ezzel a hazafias tevékenységgel; bizonyds, hogy engem nem fog ezután sem más vezetni munkálkodásaimban, mint a legteljesebb objektivitás és kötelességérzet. Ha százszor annyi erőnk volna is, mint amennyi van, akkor sem tudnánk eleget munkálkodni magyarságunk és e nagy magyar város fölvirágoztaiása érdekében. A városi tisztviselők után Várhelyi József prépost-kanonok a szegedi papság képviselőivel a szegedi esperesi kerület papsága nevében tisztelgett. A kivetkezőket mondta: , — Méltóságos Főispán Ur! A szegedi , esperesi -kerület papsága méltóságod iránt | érzett legmelegebb tisztelettől és a legönzetlenebb érzéstől indittat-va örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy legmagasabb kitüntetése alkalmából tiszteletteljesen üdvözölje. Önzetlen munkája teljesítésében örömmel tapasztalja a szegedi esperesség Méltóságod jóindulatát az egyház ügyeinek elintézése körül is, amelyért nem késünk most hálánkat is kifejezni. Kérjük, sziVes jóindulatát a jövőben is őrizze meg irányunkban. Dr. Cicatrícis Lajos főispán válaszában, hálásán megköszönte a figyelmet. Annál inkább jóleső ez, mert hiszen azok részérői jött, akikkel bizonyos lelki rokonságot érez, nemcsak a vallás alapján, hanem a munka hasonlósága alapján is. Ugy érzi, hogy mint a kormány bizalmának letéteményese a papsággal azonos terrénumon dolgozik. Tudniillik a feladat mindkét részen a népnevelés, az emberiség boldogulásának munkálása és 1 előmozdítása, csak éppen egyiknél a lelki, másiknál pedig a földi javak alapján. Talán nem lesz szertiiytelenség és -hivalkodás, ha a mai megjelenésüket annak jeléül tekinti, (hogy a papság működését rokonszenvvel kiséri. Ez a működése a jövőben még intenzivebb lesz, mert hiszen az idők nehezült járása is többre kötelezi. Köszöni az üdvözlő szavakat és kéri, hogy tartsák meg tovább is szives baráti érzéseikben és támogassák a jövőben is, annál is inkább, mert nagy súlyt helyez az együttes munkálkodásra. (Éljenzés.) Ezután a szegedi munkapárt nagy küldöttsége tisztelgett a főispánnál. Dr. Rősa Izsó országgyűlési képviselő a következő beszédet mondta: — Méltóságos Főispán Ur! Abból az alkalomból, hogy ö császári és királyi apostoli felsége Méltóságodat a Lipót-rend lovagkeresztjével kitüntetni kegyeskedett, jelentünk meg, mint a szegedi munkapárt vezetősége, ihogy ezt az alkalmat fölhasználjuk őszinte szerencsekivánataink nyilvánítására. Nem habozunk kijelenteni, hogy abban az időben, amikor Méltóságod a szegedi főispáni széket elfoglalta, bizonyos aggodalmak merültek föl bennünk, hogy miképp fqgja elviselni azt a terhet, amely a hármas fóispánsággal hárul reá és nem lesznek-e összeütközések az elsőszülött főispánságok és Szeged között; nem fogja-e a két másik főispánság leihetetlenné tenni, hogy a harmadik ügyeit meleg szeretettel irányítsa? Nem habozunk azonban kijelenteni azt sem, hogy ezek a kezdet-