Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-02 / 26. szám

iS&agiftd, mi. féhmir 3. Kíméletlen buvárhajó-harc. Ausztria-Magyarország és Németországnak a semleges hatalmakihoz intézett jegyzékei, amelyekben tudatják, hogy február elsejétől kezdve a tengeralattjáró harcot az eddiginél élesebb formában veszik fő1, állanak ma az események homlokterében, A központi hatalmak elszánt elhatározása, amelyet a jogos önvédelem kényszerűsége igazol, különösen Angliában idézett föl nagy megdöbbenést. Az angol sajtó kommentárjai megnyugtatni igyekeznek a közvéleményt, de nem tudják palástolni azt a félelmet és rettegést, amellyel a kíméletlen buvárhajó-iharc megkezdését fogadják. Anglia jól tudja, milyen végzetes következményekkel járhat a központi hatalmaknak ez az impozáns cselekedete, amellyel halálos csapást mérhetnek ellenfeleikre. Az ijedtség annál nagyobb, mert Anglia a történtek után nem számitihat arra, hogy a semleges államok, köztük elsősorban Amerika. Németországot erélyes szándékának végrehajtásában, miként eddig tették! tiltakozásukkal vagy , ellenrendszabályok alkalmazásával meggátolni igyekeznek. Azok a diplomáciai okok, amelyek a központi hatalmakat az antanttal szemben a legkíméletlenebb harcmodortól visszatartották, hatásukat vesztették. Az antant nyíltan bejelentett hadicéljai, amelyek a központi hatalmak megsemmisítését, letiprását és feldarabolását foglalják magukban, elhárították az útból azokat az aggodalmakat és figyelmet kivánó szempontokat, amelyek mérsékletre intettek. Azóta, hogy Amerika a kíméletlen buvánhajóharc ellen tiltakozó szavát érvényesítette, a helyzet a központi hatalmak számára lényegesen megváltozott. Akkor még Wilson abban a hitben lehetett, hogv Németország és szövetségesei bűnösek a világháború fölidézésében, amelyet hóditó célokért folytatnak. A központi hatalmak békejavaslata és az antant visszautasító jegyzékei után azonban immár nem lehet kétséges, hogy Németország és a monarchia kezébe az önvédelem adta a fegyvert, amelyet nem tehetnek le addig, amig az antant nem hajlandó a tisztességgel és férfiasan fölajánlott békekötésre, mert ez egyértelmű lenne az öngyilkossággal, az életről való gyáva lemondással. Amerika tehát aligha teszi meg ismét Angliának azt a szolgálatot, hogy rnegbénitsa Németországnak és a monarchiának akcióját, amelynek az a legfőbb célja, hogy Angliára a békekötést rákényszerítse. Wilson legutóbb több izbe-n fölemel:e szavát a béke érdekében. Meg kellett győződnie arról, hogy az an lantnál békeszerző igyekezete nem számíthat eredményre. Ha tehát maga Amerika — a rendelkezésére álló igen hatásos eszközökkel — még nem látja is elérkezettnek az időt arra. hogy a háború folytatásának gátat vessen, nem kívánhatja Németországtól és a monarchiától, hogy halálraítélten lemondjanak az önvédelem arról a leghatásosabb — bár kíméletlen — eszközéről, amelyet a buvárhajó-harc jelent. Az antant kiéheztető és megsemmisítő tervével szemben a központi hatalmak nem választhatnak más utat, minthogy ellenségeiket segitő-forrásaiktól, amennyire módjukban van, elzárják, hogy ezzel a világháború borzalmainak véget vessenek. Minden elsülyesztett ' muníció-, élelem- és csapatszállító hajó a háború gyors befejezéséhez hozza közelebb az emberiséget. Az a gazdasági károsodás, amely a buvárhajó-harccal sújtja a semlegeseket, nem mérhető Össze az emberiségnek azzal a legfőbb érdekéve', hogy végre — bármi áron — megszűnjön a borzalmas vérontás. Amerika és a többi semleges áliam ha*tulatárói ez ideig aem érkezett kimerítőbben tájékoztató jelentés. De az a rotterdami távirat, amely szerint a kiméletjen tengeralattjáró hadjárat' bejelentése óta onnan egyetlen gőzös se indult el és hogy a holland hatóságok egyenesen megtiltották a hajóknak az elindulást, valószínűvé teszi, hogy a semleges hatalmak nem kívánják kényszerhelyzet elé állítani a központi hatalmakat, amelyek bármennyire is tiszteletben tartják a semleges államok jogait és érdekeit, fontolóra vettek minden körülményt és következményt, hogy az antantra a gyors békekötést azokkal szemben is rákényszerítsék. Konferencia Hágában a béke érdekében. Hága, február 1. Amerikával érintkező körökben hirlik, hogy Amerika hajlandó arra, hogy március elején Hágába összehívott konferencián, amelyen a békefeltételeket megbeszélnék, de annak részleteire nem terjeszkednének ki, részt vegyen. Angol lapok a brit flotta támadó fellépését sürgetik Rotterdam, február 1. A Times tegnapelőtti vezércikkében azt irja, hogy sok jelből arra kell következtetni, hogy a németek beváltják fenyegetésüket és irgalmatlan tenyeralattjáró-háborut fognak kezdeni. A brit rép elvárja a tengerészeti kormánytól, hogy ura lesz a helyzetnek és intézkedéseivel elébe vág a németek tervének. (Nem uj kereskedelmi hajókra van szükség, hiszen valahány uj kereskedelmi gőzöst bocsátunk tengerre, azokkal csak ellenségeink áldozatainak számát növelnők, a legfontosabb feladat, hogy a brit flotta erőteljes támadást kezdjen és az ellenséges tengeralattjáró-naszádokat eleve megbénítsa. Az angol admiralitás nem dicsekszik, ritkán hallatja szavát, hanem a legnagyobb csendben dolgozik. Most azonban nem szabad beérnünk az eddigi sikerekkel, haditengerészetünk mutassa meg, hogy a szövetségesek méltán bizakodnak benne és flottáink bizonyítsák be, hogy a németek rettenetes fenyegetése üres ijesztgetés. A Daily News vezércikke is a tengeralattjáró naszádok veszedelméről szól s felszólítást intéz az angol tengerészeti kormányhoz, hogy hagyjon fel a titkolódzással. A brit nép lelkesedését csak növelni fogja, ha tudja, hogy angol hadihajók hány ellenséges tengeralattjárónaszádot pusztítottak el. Bécsi lapok a blokádról Bécs, február 1. A bécsi lapok helyesléssel fogadják a központi hatalmaknak a semlegesekhez intézett bejelentését, hogy február elsején megkezdik a legélesebb tengeralattjáró-háborút Anglia és szövetségesei ellen. Egyértelműen rámutatnak a bécsi lapok arra, hogy a központi hatalmaknak, miután minden békés eszközt kimerítettek, most nem maradt hátra más eszközük a háború megröviditésére, mint a korlátlan tengeri hadviselés. Az az ellentét, amely Németországban e korlátlan hadviselés hívei és ellenzői között egészen a legutóbbi időkig fennállott, békeajánlatunk rideg visszautasítása utíán megszűnt. A kíméletlen tengeralattjáró-hadjárat ellenzőinek a vezére Németországban eddig maga a birodalmi kancellár volt, kit ebben a magatartásában elsősorban diplomáciai okok vezették, igy különösen a semlegesekre és mindenekelőtt Aerikára való tekintet. A kancellár pártja régebben különösen azt hangsúlyozta, hogy a tengeralattjárók száma nem elegendő arra, hogy fontos és gyors eredményt érjenek el. A legutóbbi események után azonban a kancellárnak ís megvolt az oka arra, hogy más álláspontra helyezkedhetett. Most már a kancellár is magáévá tette Tirpitznek, a lemondott főadmirálisnak a követelését. A tengeralattjárók száma ugy Németországban, mint Magyarországon és Ausztriában az utóbbi időben annyira emelkedett, hogy szakemberek teljesen biztosak abban, liogy a korlátlan hadviselésnek meglesz a kivánt eredménye. Hangsúlyozzák a lapok azt is, hogy a monarchia most először csatlakozott Németország tengeri akciójához, mert 1915. február 4-én. amikor Németország kihirdette az Északi-tenger partja egy részének a blokádját, a monarchia nem csatlakozott hozzá, amint hogy nem is csatlakozhatott, mert Olaszországgal akkor még nem volt háborúja. Most azonban német tengeralattjárók fogják blokirozni Anglia és Franciaország tengerpartjait, a mi tengeralattjáróinkra pedig az a feladat hárul, hogy Olaszországot elvágják a tengeri forgalomtól. A bécsi sajtó annak a reményének ad kifejezést, hogy az uj hatásos fegyverrel a központi hatalmak el fogják érni a céljukat, hogy minél előbb véget vessenek a rettenetes háborúnak. Anglia védekezése a Müveesetek miatt Hága. január 31. A Hat Vaterlmid ezt irja az Északi-tengeren létesített uj aknamezőről: Nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy fontos ok volt annak a meggátlására, hogy német ha jók átlopózJbassanak a blokád vonalán s mint a segédcirkálók bizonytalanná te gyék az Óceánt. Az az ijedelem, amelyet a legutóbbi eset Angliáiban előidézett, nagyon sdkat jelent. Ami a, semleges hajózást illeti, egészen bizonyos, hogy ia mi partunkkal határos német területnek szorosabb elzárására történt intézkedés ránk nézve csakis kára*, anélkül,-hogy ennek ellenében bárminő hasznot is jelentetne. Csak blokáddal lehet a háborúnak gyorsan végét vetni. Bécs. február 1. A Neue Freic Presse berlini tudósítójának alkalma volt a központi hatalmaik egy lóvá ló diplomatájával beszélni az uj tengeralattjáró háború bejelentéséről. A diplomata hangsúlyozta, hogy a központi hatalmiak elhatározása, csak beható tárgyalások és gondos tengerészeti-technikai előkészületek után következett be. Ennek az elhatározásnak az alapja az -a meggyőződés, hogy az éles tengeralattjáró hadjárat a legjobb és az egyetlen eszköz arra, hogy a bábomnak véget vessenek.