Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-11 / 35. szám

Őzeg'ed, 1917. február 11. 1 Helyteleníti, bogy a hősök emlékének megörökítését összekeverték a választójoggal. A katonák a fronton nem erre, hanem elsősorban családjaik biztosítására gondolnak. A jelentést nem fogadja el. (Interpellációk.) A gróf Serényi felszólalását követőleg elrendelt szünet után a sürgős interpellációkra került a sor. Gróf Károlyi Mihály és Pelhö Sándor szóváíeszik, hogy Budapesten már csak öt napra elegendő szénkészlete van a gázgyárnak. Ennek az az oka, hogy a kormány semmi iránt nem érdeklődik. Pethő Sándor még az osztrák kormányt is támadja, mert az öderbergnél fölhalmozott ezer vaggonokra menő szénmennyiséget nem engedi behozni Magyarországba. Báró Harkányi János kereskedelmi miniszter válaszában kifejti, hogy a kormány mindent megtett és ezután is megtesz a széninség enyhítésére. Nem Ausztria rosszakarata, hanem a szállítási nehézségek, a vaggonhiány és az időjárás okozza, hogy nincs szén. Gondoskodni fog azonban a fuvarozások megkönnyítéséről. Károlyi és Pethő replikája után a Ház a kereskedelmi miniszter válaszát tudomásul vette. A Ház legközelebbi ülését február 19-én tartja. Beszélgessünk. * A fahonvéd: Egész héten azon gondolkoztam, hogy miért is járnak az emberek lsbcrgasztdtt fővel? Nyitjára jöttem. Ne higyje, íiram, hogy .gy öngyöt keresnők a Illóban, vagy "talán azon gondolkoznak, hogy vasárnapra jut-e tyúk a fazekunkba (tyúk különben is mindig kerülj, hanem tanácsadáson gondolkoznak. Én: A közélelmezés érdekében. Tanács esak kerül, kalács mér kavésbbé. Nincs is könnyebb a tanácsadásnál. A fahonvéd: Csak az a baj, bo,gy rniiiQenki oly irányú tanácsosai [hozakodik elő. ami a más ember zsebébe vág. Én: (Minden szentnek maga felé hajlik a keze. A feh'-nvéd: Igen ám, csakhogy kevés már a szent, die tannál több a szenteskedő. Én: Mindákét szerzet azt a jelszót adta ki: rekvirálni! (Rekvirálni akar most minden második ember. A fa-honvéd: Aki pedig nem rekvirál, az konferál. Én: Konferáljuk a rekvirálást. . . A fahonvéd: De nem rekviráljuk a konferál ást. Én: Sor kerül tán erre is, aminthogy soi került a Vörös Kérészit ügyének a befejezésére is. A fahonvéd: Ez is rendibe jött. És megáll a pitást nyiert, hogy súlyosabb természetű visszaélések nem követtetteik el. Én: Finom meghatároz <ts ígs <x ki nem kényes izlésü, még teljes szátiszfakciót is találhat ben né. A fahonoéu: Kicsire meg nem nézünk. Az elégtételről jut az eszembe, Ihogy a tanfelügyelőnek is készülőben vau ilyesmi. Már vezetik is a deputációt, csak aztán el ne akadjon a nalgy hóban. Én: Aki tudja a járást, az nem akad el. A békeapostol, a (Schwimmer Rózsi is tudja, aki éppen idejében jött ide is Amerikáról himnusast zengeni. A fahonvéd: Azt. hiszem, Ihogy ma már más visszhangja akadna a zengésének. Én: És ínég kevesebb hallgatósága akadna. A fahonvéd: Aki hallgatni akar. .az hallgassa meg vasárnap a szépirodalom .apostolait: Kosztolányi Dezsőt, Karinthy Frigyest és Barta Lajost.. Ezek a békét nem a szájukon viselik, de a lelkűikben hordják. Én: És a humort, meg az irodalmat szolgálják, képviselik. A fahonvéd: No és aki hallgatni akar, az hallgassa, meg- a kis Pártos Istvánt. Én: De minél többen őt is! Mert aki á hegedüicsudát meghallgatja, nemcsak a lelkét füröszti inog a művészet szépségedben, de a szive szerint áldozhat a jótékonyság oltárán is. A fahonvéd: Soha jobbkor. Mert temérdek a mezítlábas gyerek, a nincsetlenségben szenvedő szegény, az olyan, aki hétszámra a •főttnek még szagát sem élvezheti. Én: Hogy i.s mondta Gr ingóira, az éhes költő? A szegényeken könyörüljetek! Szánjátok a szegény, szenvedő népet, amely igában izzad és harcol értetek. A fahonvéd: Erre az estére kellene rekvirálni a pénztárcákat. Én: Megnyílnak az-ck maguktól is, rekvirálás nélkül is. A fahonvéd: Kiigyjük a legjobbat. Ámbár manapság némelyek a- jótékonyságot is ugy szolgálják, hogy tanácsot adnak. Én: A jótékonysághoz nem tanács kell, hanem sziv. A fahonvéd: Minden embernek van szive, csak ki-micsodás. Egyik a kabátja ifölött hordozza, a másik meg ugy eldugja, hogy maga sem talál rá. Én: Pedig a sziv se nem liszt, se nem zsir, se utam cukor. A fahonvéd: Hanem hus. Csak az a baj, hogy sokan egy héten hétszer tartanak hústalan napot Én: [Ezek nem is érdemlik meg a naipot... Apró mm to leddei!, feMe M is 33-dn legújabb kalandja 8 s DefekfSvtÖpfénet 4 felvonásban. film. á a Előadások pont 5, 7 és 9 órakor. Gyermekjegyek csak az első előadásokra érvényesek. történetek. — Regi idők emlékei. — Babó Dm.il képviselősége idején a felső tanyai kör elnöke Istenes Lippay Nagy István volt. /A politikus tanyai magyarok köaé tartozott, aki szeretett szóindkolni és meg is ragadott minden alkalmat, bogy beszédet tarthasson. jBalbó Emlil kedvelte a beszédes természetű párthivét ;és ha beszámoló beszédet tartott a Felsőtanyán, ímhidig Istenes Liprpay Nagy István nyitotta meg a beszámoló-gy ülést. Egy alkalommal, éppen Szent Amtial ropja, történt meg a beszámoló, istene® Lippay Nagy István tartotta a bevezető beszédet és a többek .közt igy szónokol — Tisztelt .polgártársaim, ma ÚPP«n Saeat Antal napja van. Tudjuk, bogy Szont (Aintri a tolvajok védszentje. TTgy-e bizony, ha elvess a jószágunk, jha valamit nem találunk, bát a •tolvajok yécuszenijébez. Szerit Antalhoz (fordulunk. Ha ,p-edig politikai dolgainkban nem tudjuk, bogy műt Jegyünk, kihez fordiniunik máshoz, mint a mii szeretett nagyságú® képviseli nru nikihoz. Egy őszbecsavarodott fejű tanyai magyar előre furakodott, egészen a pódiumig és aflí mondta: , —- Merthogy nekünk, poílitikaú tudatlanoknak, ugy-e Lippay komáim, a nagyságos képviselő uir a védiszentünk?; . . Lopásai vádolva került a tanyai asszony a törvényszék Pókay-t&n&csa. elé. A tárgyalási vezető elnök a nációnále kikérdezése után azt •mondta a vádlottnak, liogy lopással van vádolva. — Kii mondja azt? — 'kíváncsiskodott * vádlott, — A királyi ügyész ur vádolja magát lopással — szólt az elnök. Az asszony összekulcsolta kéziét, egy fúté pillantást yébátt az ügyész feüé, majd az seln/ökre nézett és indignálódva mondta: — Oii, a szamtalem! . . . * Szintén lopással terhelten állt egy jJaVakorbeli asszony a szegedi törvényszék előtt. Az elnilk kikérdezte, /hogy Ihárny éves, hol született milyen vallású, y.olt-e már büntetve ós miután nagyon benne (volt a gyakorlatban, azt a kérdést Ja feladta, hogy volt-e katona? Az asszony minden kérdésre rendese, megadta a választ, csak az utolsó után hallgatott. — Tán megnémult kend, hogy nem vááaszol, — szóih rá az elnök. mm Az asszony izgett-mozgott, majd ötölt-liatttlt,^mig végre nagy szégyenkezés Után •megszólalt : • — 'Hát mögskövieiöim ta tdkiutetös urat, fiatal íkoroimjba vét, nem tagadóm . . . y5€YLOL" faggszesz legcsodásabb hatású szer, mely egy hét alatt elmulasztja a legmakacsabb fagyást is, bármilyen testrészen. Kitűnőnek bizonyult sömör, vörösség és bőrviszketegség ellen is. — Próbaüveg K 2.50, eredeti üveg 3 50. — Vidékre postán szállitva 3 üvegnél portömentes. Kapható egyedül a készítőnél. nemecz oszső ávmogjijijb5». Szeged Tisza Lajos-körűt 73. Dugonics-téri sarok mellett. Telefon 3—41. sz.