Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-11 / 35. szám

ggejed, íehfuát? 11. DRPLO. Karinthy Frigyes, BljattffttaEc boaxáim egy szegedi lapot, mely kerti R3dlcriafc -aa arcképét, ,kifk a szegedi miHiriéo fel'oVvaisnaik. Itt hiányzik Karinthy Frigyes aroképfl. Én, a'ki niindént jelképnek ve«gdk — Tiár az ösztönömnél fogva — jelképnek •esdeni ezt is. Ez a magyar .író s ktsJkawésbá lotogratfáüható. Izgató és nemes tehetségét sem Mhet egyszerűen levetíteni, tükörképet adna nrsiák, «mn «» érteiké. Hiszen d » „G-ö»be tut ^ kert' írója., , i Utrakészien a szegedi felolvasásra, pár aonbam gár sietős vonással' s színfolttal a portréját pró kilóm megrögzitená. Mint tagadó jelen tf kezet í királójsiknnt az /uj ,magyar iroda lomnak, ki az trísmüvészet fönséges titkait feltárta, helete« kin tett aa allkotáa boszorkán ylk o n yháj á ba és •Jmesólte, mi van ottan. Minden irót sorra vett és senkinek se ikegyelllmezett. Azok közé tartozhatott diák koráiban, ki már korán, nagyon (korán utánozza tanárjait. Maiga ínég •em iró, jde flátta fez .egész irotdaloim szerkezetét, aa emberiség óriás tanítómestereit, kiket szeretett és nagyratartott — Ibsen-öl Rostankl-ig — megroratatta a maguk valóiéiban, pongyolában, vtagy muntta'kiabáfchan Kakas-gyufát dobott "a ^zsenik talpa alá. Sdk humoristáink volt is van. p az első szart!rikosunk. Szatírája gedíig metm tongsleng lelketlenül a Jet vegeiben, áe egységes világnézete szolgálója. Kiösimy •Bánnám a (valóság. Tágítja a határokat lefelé fölfelé is. Előhb megnniuttta, mily keveset ir az a világ, melyet látnunk, hallunk, crraélk©tűrfe, szEÉlrikfDíS írásaival kiábrándított minket m-indlenibő.1 és mindenikéből, aztán alkotó munkáiban, fara.tasztiikrasan-pairázsilö albeszélé•eivel u,j területeiket nyitott, aihol a porszemet is a végtelen ftávlllatába állította, diiesői tett-e •azt a szegénységet, melyet földi étetünk juttat nékünk, -egy-egy gaizdiag érzés-, egy-egy emlék alakjában. Róla írván ,nehéz párhuzamot 'keresni, (de általánosságban (azt mondhatom, hogy Swift és Wells szelleme forr össze és testvéresül! benne, valami egyéni és Jon-l®, ©ös zamlafbaui, Imes, itt a portréja, betiüklből Készen van, de hogy megtekintem,Joeidvem lenne .elmázolná az egészet iés jujat kezdeni. ,Mart az, lalkit l-.ei.rok, nem szeret modellt ülni, -sem a fényképésznek, «©m lannak, ki urodialmü portrékat fes-t, hiába kérem, hogy „tessék barátságos arcot csinálni" ö megtartja fölényes mosolyát, az arcán eleven -tűzzel játszik, (a lüktető élet szatírája. Ezen ffvül van egy niagy hibája i's. Folytonosan mozog, öt percig .se marad _eigy helyiben, fejlődik, halad előre. Mig esteket ia sorokat '•rom, imár máist gondol, mint öt perccel ezelőtt. A mozdulatlanságot az irodailtai múmiák számára hagyja. Kosztolányi Dezső. világítás kizárólag az OSRAM izzókörtékke! érthető el, egy — próba mindenkit megfyöz róla. Kapható egyedül FONYÓ SOMA »uagitá»i vallalatnál Kö!csey-u. 4. Telefon 165. Kelemen Béla indítványának tárgyalássa képviselőházban (Budapesti tudósítónktól.) A képviselőház szombati ülésén tárgyalta dr. Kelemen Bélának, Szeged második kerülete országgyűlési képviselőjének ismeretes indítványát az állami és vármegyei tisztviselők drágaság? pótlékáról. Az indítványt a Ház nagy figyelemmel hallgatta végig, sőt maga a miniszterelnök is elismeréssel honorálta. A napirend letárgyalása után Pethő János 'és gróf Károlyi Mihály terjesztettek elő sürgős interpellációt a szélthiány kérdésében. Az interpellációkra báró Harkányi János -kereskedelmi miniszter adott megnyugtató választ, •s A Ház szombati ülését félnégy órakor nyitotta meg Szász Károly alelnök. Bejelentette, hogy PethŐ Sándornak és gróf Károlyi Mihálynak sürgős interpelláció előterjesztésére .adtak engedélyt a szénhiány kérdésében. (Kelemen Béla beszéde.) Ezután dr. Kelemen Béla indokolta meg indítványát az állami és vármegyei tisztviselők drágasági segélyének természetben Való kiadásáról. — A szociális feladatok terén — kezdte Kelemen Béla fölszólalását — legégetőbb kérdés a köz- és magántisztviselők megélhetésének biztosítása. A tisztviselők mai 'helyzete tűrhetetlen. A fizetési osztályok a régiek, a szükségleti cikkek ára pedig óriási emelkedést mutat. Ez az emelkedés 300— 1000 százalékos, ezzel szemben a drágasági pótlék csak 35 százalék. A tisztviselők nélkülöznek, koplalnak és adósságokat csinálnak. Mert az ő gyermekeik ellátása éppen annyiba kerül, mint a dúsgazdag bankároké. Egy kúriai biró, vagy egy miniszteri tanácsos társadalmi helyzetéhez képest szűkölködni kénytelen. Nem lehet dicsekedni azzal, hogy egy törvényszéki biró cipőt talpal, mert az anyagi függetlenség a birói függetlenség alapja. A részvénytársaságok 100 százalékos osztalékai méüett kirivó ez az igazságtalanság. A háborúban a vagyonosok még jobban meggazdagodtak, a szegények még jobban elszegényedték. A háborúban sikerült a közvetítőnek és a termelőnek a terhet átháritani a fogyasztóra. Csak a fix fizetésű emberek kénytelenek állandó nélkülözések közt élni. Egyetlen munkaadó sem zsákmányolhatja ki alkalmazottja munkaerejét, legkevésbé teheti ezt az állam. Gyökeres elhatározásra van szükség. Ezt drágasági pótlékokkal, fizetési előlegekkel nem lehet megoldani. A megoldás, amiről indi:ványa szól, az, hogy természetben lássák el a tisztviselőket. Ezért csak a törzsfizetést kell készpénzben kiadni, minden egyéb pótlékot természetben. Ha az állam millió és millió katonát el tud látni, elláthatná a tisztviselőket és családjaikat is. Kimutatja, hogy az összes állami tisztviselők és más állami alkalmazottak száma 170.000. Nem tudja, hogy indítványa az államnak mennyi pénzébe kerülhetne, de azzal sem lehet érvelni, hogy ez nagy terhet róna az államra. Az államnak erkölcsi kötelessége a tisztviselőkről valló gondoskodás. Beterjeszti az indítványát, amely szerint a Ház küldjön ki 15 tagu bizottságot az indítványban foglalt tervezet megvitatására. Dr. Kelemen Béla után gróf Tisza István miniszterelnök állott föl szólásra. (A miniszterelnök válasza.) — Igazságtalan Kelemen vádja, hogy * kormány közönnyel nézi a tisztviselők súlyos helyzetét. A háború előtt engedélyezett családi pótlék egészen uj, szociális gondolat volt és ugyanez a szociális gondolat vezeít* a kormányt a -háború alatt is. Sajnos, sem drágasági pótlékkal, sem más intézkedésekkel nem lőhetett a bajt megszüntetni. Eze* háborús bajok és elsősorban a fixifizetésüefc vállaira nehezednek. Kelemen eszméje egész® séges, de messzi tul mennénk a kivánt célon, ha az állami alkalmazottak illetményeknek túlnyomó részeit természetben szolgáltatnék ki. Megemlíti ezután, hogy a nyolcvanas években többek közt az autonom református egyház papjai és tanitói minden erejükkel szabadulni igyekeztek attól, hogy fizetésed ket természetben szolgáltassák ki. Nagyot bajos a pénzgazdasági rendszerről a terrnészetgazdasági rendszerre áttérni. A baj orvoslását inkább abban keli keresni, hogy aa állam igyekezzék olcsó beszerzési forráshoz juttatni a tisztviselőket. Ilyen intézmény létesítését nemrég a földmivelésügyi minisztériumban kísérelték meg, amelynek áldásol hatását ő is tapasztalta. Kelemen megnyugtatására kijelentheti, hogy a kormány ilyen irányban hajlandó foglalkozni a kérdéssel. Kéri azonban a Há« zat, hogy az inditványt, amely ebben a formájában nem célirányos, mellőzze. (Helyeslés a jobboldalon.) Szász Károly: Miután vitának nincs helye, elrendeli a szavazást, hogy kivánja-e a Ház tárgyalni Kelemen indítványát, vagy sem? Miután a többség nem kívánta az indifvány tárgyalását, kezdetét vette .a kivételes hatalom igénybevételéről szóló hatodik miniszterelnöki jelentés tárgyalása. Gróf Batthyány Tivadar kifogásolja, hogy a Ház hosszú üléseket tart, ami a képviselőket teljesen kimeriti. Foglalkozik Wilson békeüzeneíével. ö, mint a béke fanatikusa kivánja, hogy erről még tanácskozzanak. Hapgsulyozza, hogy sem ő, sem pártja nem osztozik a háborús külpolitika tekintetében a felelősség terén. Annakidején felelősségre vonják majd az illetékes tényezőket. Majd rátér a szigorított tengeralattjáró hadjárat kérdésére. Erről most nem kiván véleményt mondani. Ha a semlegesekkel tisztázták a helyzetet, lehetséges, liogy nagy dolgok történnek, ha azonban nem tisztázták és egy, vagy több semleg.es állammal háborúba keverednénk, ez vészterhes volna az országra. A jelentést nem veszi tudomásul. Szabó István (győrzámolyi) támadja » ' kormány nemzetiségi politikáját és követeli az önálló vámterületet. A jelentést nem fogadja el. Gróf Serájiyi Béla végzetes hibának mondja, hogy a delegációk nem ifiüködnek, mert mégis kell lenni egy fórumnak, ahol megkaphassuk a kellő felvilágosításokat.