Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-01 / 25. szám

4 Szeged, 3MÍ. február i. R Mezőgazdák Szövetkezetének igazgatója a paprika-ankét eredményeiről. (Saját tudósítónktól.) A budapesti kereskedelmi és iparkamarában tartott paprika-anket eredményeit az egész országban, de különösen Szegeden a legnagyobb érdeklődéssel várták. Az ankét lefolyásáról és a tanácskozás eredményéről Rózsa Ernő, a Szegedi Mezőgazdák Szövetkezeiének vezérigazgatója, aki az ankéten résztvett, a következőket volt szives munkatársunknak mondani: — Az értekezletet délelőtt 11 órakor nyitotta meg a belügyminisztérium megbízott miniszteri tanácsosa. Előadta, hogy tekintettel arra, miszerint a paiprikatermelés a mult évben a statisztikai kimutatások szerint gyöngébb volt, mint más években, továbbá, hogy a hadvezetőség fokozottan nagyobb mennyiségű paprikára tart igényt, de ugyanakkor a külföldi piac is egyre több paprikát fogyaszt, tartani lehet tőle, hog\ a paprika, hacsak zár alá nem veszik, magyar piacról eltűnik, még mielőtt az n.< terméssel pótolható lenne. A miniszteri tanácsos fölszólalása után a honvédelmi minisztérium kiküldöttje az jelentette, hogy a hadsereg paprikasziikség Iete az uj termésig 130 vaggon. Ezt : mennyiséget minden körülményék! közö biztosítani kell. A honvédelmi minisztérium kiküldött jének felszólalását követőleg az értekezlet vezetője kijelentette, hogy ezek után a paprika országos rekvirálását és ármakszimálását szükségesnek látja. Dr.. Somogyi Szilveszter polgármester arra kérte az értekezletet, Ihogy a paprikaárak makszimálását a lehetőség szerint mellőzze, mert Magyarországon paprikát csak Szeged és Kalocsa termel és a két város hatósága már évek óta azon fáradozik, hogy a paprikatermelést a lehetőség szerint intenzívvé tegye és minél nagyobb mennyiségre fokozza. A hatóság a bérlőket csak nagynéhezen tudta rábírni, Ihogy fokozottabb mértékben termeljenek paprikát. Tapasztalatból tudja, hogy az emelkedő és kielégítő termés ellenére is nagyobbára csak a kisgazdák foglalkoznak paprikatermeléssel, nagybirtokos alig. Attól fél, hogy Török csapatok sikerei — Hivatalos jelentés. — Konstantinápoly, január 31. A főhadiszállás közli január 30-án: Tigris-front: Vitéz felderítő osztagaink, amelyeket Felahiénéí levő állásunkból küldtünk előre, előnyomultak az ellenségnek drótsövényekkel ellátott második vonaláig és elpusztították az akadályok egy részét, valamint az ellenség telefonihálózatát. E hó 25-én keresztülvitt ellentámadásunk folyamán három golyószórót és tizenkét gép fegyvert zsákmányoltunk. Az e hó 28-ra virradó éjszaka a Tigristől délre élénk kölcsönös tüzérségi és gyalogsági tüz volt. E hó 21-én délelőtt az ellenség Felaihie-állásunk ellen heves tüzérségi tüzet intézett, amelyet erőteljesen viszonoztunk. Az ellenség néhány gyönge támadási kísérlete nem tudott kifejlődni. Perzsa front: Csapataink bevonultak Diz-íAbadba. Lovasságunk folytatja a Devlet-Abadból visszavonuló ellenség üldözését és közeledik Sultan-Abadhoz (Hamadantól délkeletre). — ha elkerülhetetlen szükségből bekövetkezik a paprikaárak makszimálása, az uj ár alacsonyabb lesz a mai piaci áraknál, a mezőgazdák túlnyomó része felhagy a további paprikatermeléssel. Ha a paprikatermelés tényleg olyan jövedelmező lenne, mint általában hiszik, bizonvára más vidékek lakosai is foglalkoznának vele. Kérte az értekezletet, hogy ha a rekvirálás és ármakszimálás mellett foglalna állást, legalább hagyja meg a mai piaci árakat. — A polgármester ur után én következtem. Szakszerűen kimutattam és pedig kereskedelmi és termelési szempontból, hogy a magas paprikaárakat tula.idonképen nem a belfogyasztás idézte elő. A paprikafogyasztást nálunk nagyban csökkentették a hústalan napok is. Az történt azonban, hogy a német hadvezetőség élelmezési bevásárlói' bizományosaik által egyre nagyobb tömegekben vásárolták a paprikát és min den árat megadtak érte, csakhogy minél nagyobb tömeget küldhessenek ki. Ezt a példát követték a nagyobb németországi cégek is, ugy, hogy mindinkább több paprika kellett és a magasabb ár nem dominált Magam azt kértem még a polgármester ur előterjesztése mellett, hogyha a rekvirálás és Armakszimálás kikerülhetetlen, ne egy általános árat állapítsanak meg, hanem háromfélét, minőség szerint, nehogy a finomabi minőségű paprika értéke ezzel nagymérték ben devalválódjék. Az értekezlet elnöke tudomásul vette a tett előterjesztéseket és megígérte, hogy ha a tárgyalásról refeiiálni fog a miniszterelnöknek, az értekezleten elhangzott érvekre is felhívja majd a figyelmét. -• Érdeklődtem a Haditermény részvénytársaságnál is, amely az esetleges rekvirálást fogja foganatosítani. Innen azt a választ nyertem, hogy a Haditermény részvénytársaságnak nincs szándékában a kereskedők kiszorítása a paprikaüzletből. Ha a hadsereg szükségletét biztosították már, a fenmaradó mennyiséget nagykereskedőknek fogják kiadni és azt hiszik, hogy ezáltal a paprikaüzletben a forgalom tovább is ienmaradhat. Galíciai front: E .hó 28-án az oroszok többször egymás után túlnyomó erővel támadták 15. hadtestünk állásait. Valamenynyi támadásukat nagy veszteségükkel viszszavertük. Csak állásunknak egyetlen szakaszában tarthatták magukat az oroszok, de a mieink ezt is ellentámadással visszafoglalták, sőt ellentámadásunk folyamán az ellenség második vonaláig törtek előre. —Estefelé csapataink parancs szerint visszavonultak régi állásaikba és nagyobbszámu foglyot szállítottak be. iA többi harcvonaakról nem jelentenek fontos eseményt. Esfi német hivatalos jelentés. BERLIN. A Woliíf-ügynökség jelenti 31-ikén este: A hideg időjárás és hóesés miatt az összes frontokon csak csekély harci tevékenység. A PélmasrvaTország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. Poincare humánus békét akar Bécs, január 31. A N. Fr. Presse jelenti: Most jutott ide annak a beszélgetésnek terjedelmes kivonata, amely Poincaré elnök és Marshal amerikai .hírlapíró között nemrégiben ment végbe. Az amerikai lap tudósitóia ezt kérdezte az elnöktől: — Hirül adhatom-e Amerikának, hogy Franciaország a mi barátunk, noíha nem küzdünk vele vállvetve ebben a háborúban? Poincaré igy válaszolt: — Régi emlékek kitöráilhetetlenül vésődtek lelkünkbe és az intézmények azonossága is összekapcsolja Franciaországot Ame rikával. Szerintem még bensőségesebbé tette a viszonyt köztünk és Amerika között ez a háború, amelyet Németország idézett fel és amelyet mi minden lehető módon szerettünk volna elkerülni. — Nem gondolják-e Franciaországban — vetette közbe a kérdést mr. Marshal — hogy Amerika kivonta magát kötelessége alól, mikor távol maradt a háborútól? Némi gondolkodás után igy válaszolt Poincaré: — Igaz, Amerika semleges maradt, de rokonszenvének annyi bizonyítékát adta a franciák iránt, hogy mi a legnagyobb hálával vagyunk qjtelve és erőt merítünk az amerikai Egyesült-Államokból még egyre érkező bátorításokból, amelyekben az erkölcsi szolidaritás bizonyítékát látjuk. Amerika megértette, hogy Franciaország nemcsak fiiggetlenségeért és nemzeti becsületeért harcol, hanem az emberi jogokért és a népek szabadságáért. Belgium semlegessé* g-ét egy olyan állam szegte meg, amely kezességet vállalt, hogy Belgium neutralitása sérthetetlen lesz s ez adja meg a háborúnak szimbolisztrkus jellegét. Mr. Marshal megkérdezte az elnököt, hogy nincs-e valami mondanivalója Wilson jegyzékéről; mire Poincaré igy szólt: — Mi teljesen meg vagyunk győződve Wilson gondolkozásának magasztossága felől. Az emiberi jogokért vivott küzdelemben nem tehetjük le addig a fegyvert, mig humánus békét nem sikerül biztositanunk. Nagy szerencsétlenség, hogy Németország, amely ma még ugy tesz, mintha győzött voina, ámbár nem kételkedhetik benne, hogy hamarosan teljes vereséget fog szenvedni, még nem érett meg a békekötésre. Az amerikai hírlapíró végül azt a kérdést intézte az elnökhöz, hogy Franciaország elengedhetetlen feltételnek tartja-e a békekötésre és az elégtételre megszállott tartományainak s tőle elragadott birtokának helyreállítását? Poincaré válasza igy hangzott: — Franciaország türelmesen várt és mindig azon fáradozott, hogy kiküszöböljön minden olyan súrlódási pontot,, amely öszszeiitközésre vezethetett volna. Türt és várt, minden kihívást elviselt, igy például a tengeri, agadiri és más nemzetközi kérdésekben, most azonban, mikor minden ok nélkül háborúba kergették és vérét ontotta mások vétkeiért, hogyan cselekedhetnék másképen, mint ugy, hogy megtorlást követel a jog és az igazság nevében. •hftéj