Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-01 / 25. szám

Szeged, 1Ö17. február 1. A birodalmi kancellár bejelentette az éles buvárhajó-harcof. BERLIN, január 31. A birodalmi gyűlés nagybizottsága szerdán délután ülést tar­tott. Az ülésen Betfamann-Hoillwejj! birodal­mi kancellár szólásra emelkedett és többek között a következő nagyfontosságú kijelen­téseket tette: Ellenségeink megtagadták a velünk való béketárgyalásokat. Csak arról a béké­ről akarnak tudni, amelyet ök diktálnának. A háború tovább folytatásáért egyedül őket terheli a felelősség. Wilson elnöknek a sze­nátushoz intézett üzenete bizonysága ama óhajának, hogy helyreállítsa a békét. Az általa felállított igazságok közül számos fedi a ml céljainkat. Az antant békefeltételei azonban olyanok, amelyek nem akarnak ke­vesebbet, mint megsemmisíteni Németor­szág védőerejét, elvenni Elzász-Lotharingiát és a keleti tartományokat, fel akarják osz­latni a monarchiát, újra megrabolni Bulgá­riát és kiszorítani Európából Törökországot. Az iigyek klefejlödése folytán a buvár­hajő-hadjárat folytatása kérdésében eljutot­tunk a döntés végső stádiumához. Március­ban és májusban még elleneztem a kímé­letlen tengeralattjáróharcot, mert akikor még ez a kérdés nem érett meg teljesen a katonai és diplomáciai vezetőférfiak véle­ménye szerint az ilyen állásfoglalásra. A jelien helyzetben azonban kétségtelen, hogy mihelyt megindul ez a harc, közelebb fogunk általa jutni a békéhez. Ez az időpont mos) már tényleg elérkezett. Buvárhajóink szá­ma a mult évi állományhoz képest teteme­sen növekedett. A másik fontos ok a fenti elhatározásnál, hogy a világ gabonatermése a mult évben rossz volt és ennek követ­keztében Anglia, Franciaország és Olasz­ország komoly nehézségekkel küzd. Remél­hető, hogy ezek a nehézségek elviselhetet­lenné válnak. Életkérdés ugyancsak a há­borúban a szénnel való ellátás. Franciaor­szágban és Olaszországban a szénhiány miatt válságos a helyzet. Még válságosab­bá fogjuk mi tenni. Az antant máris rette­netesen érzi a hajó tér-hiányt. A kancellár ezután az általános hely­zetről beszélt. Majd felolvasta, hogy Hindenburg a kő­vetkezőkben vázolta a helyzetet: Frontunk minden oldalon szilárdan áll. Mindenütt rendelkezésre álla nak a szükséges tartalékok. A csa­patok hangulata jó és bizakodó. A katonai összehlyzet megengedi, ml szerint viseljük az élet buvárhajó­harc összes következményeit. És mert ez a buvárthajóharc az adott körülmények között a leghatáso­sabb eszköz, amellyel legsulyosab ban árthatunk az ellenségeinknek, meg kell azt kezdeni. A tengeré szeti vezérkar és a haditengerészet szilárdan meg vannak győződv arról, hogy ez a fegyver felhasz­nálása hamarosan békekötésre kény szerit! Angliát. Majd igy folytatja a kancellár: A szövetségeseink teljesen osztják fel­fogásunkat. Ausztria-Magyarország gyakor­latilag is csatlakozik eljárásunkhoz. Amig mi Angliát és Nyugat-Franciaországot szán­dékozunk zárlati zónával elvágni, ugy dek­larálja a monarchia az Olaszország körüli zárlati zónát. A kancellár igy fejezte be beszédét: Senki közülünk nem hunyt szemet a teendő lépés komolysága előtt. 1914 augusz­tus 4-ike óta mindenki tudja, hogy életünk­ről van szó és a békeajánlatunk visszauta­sítása véresen megerősítette bennünk ezt a tudatot. Interpellációs nap a képviselőházban. — Budapesti tudósitónktól. — A képviselőház szerdai ütését Szász Károly elnök 11 órakor nyitotta meg. Je­entetic, hogy az összeférhetetlenségi állan­dó bizottság Hámory László összeférlheíet­ertségi ügyét február 14-én délelőtt 11 óra Kor, Szterényi József, Hajós Kálmán és Sziillő Géza összeférhetetlenségi ügyét feb­ruár lb-án délután 5 órakor. Nagy Ferenc, író Madarassy-Beck Gyula és Barta Ödön összeférhetetlenségi ügyét február 16-án délelőtt 11 órakor és végül báró Dániel Gá­bo kétrendbeli, valamint Muslay Gyula egy rendbeli összeférhetetlenségi ügyét február 16-án délután 5 órakor fogja tárgyalni. Közli azután az elnök, hogv Baross János képviselő önmaga ellen kétrendbeli össze­férhetetlenségi bejelentést tett. Kiadták az összeférhetetlenségi bizottságnak. Jelenti azuán az elnök, hogy óváry Ferenc a Zsó­fia gyermekszanatórium ügyében sürgős interpellációra kért engedelmet. Az engedel­met megkapta. Végül jelentette az elnök, hogy Simonyi-Semadam Sándornak napi­rend előtti felszólalásra adott engedelmet. Simonyi-Semadam Sándor: A Parcel­lázó Bank igazgatóságának képviselő tag­jai a Házban összeférhetetlenségi jelentést tettek maguk ellen. Ugyanezen a cimen megteszi ő is maga ellen a bejelentést. Az összeférhetetlenségi törvény alapján a kép­viselő akkor jelenthet be önmaga ellen összeférhetetlenséget, ha valamelv intézet­nek tagja, vagy valamelv üzletkötésben résztvett, amiből az összeférhetetlenség megállapítható, vagy amikor kétséges, hogy összeférhetetlenség fennáll-e. A két eset közül egyik sem vonatkozhat ő reá. nem is lát összeférhetetlenséget a maga ügyében. A háború előtt az igazgatóság megállapodott abban, hogy semmiféle olyan üzletet nem fog kötni, amelyből a képviselőtagok részé­re összefénhetetlenség származhatnék. A iháboru alatt a Parcellázó Bank affiliált in­tézeteinek i'igymenetét is számonkérték és megállapították, hogy sehol sem áll fenn olyan érdekeltség, amely a képviselők ré­. szére összeférhetetlenséget megállapítana. Követni akarja azonban társai példáját és ezért a maga részéről is összeférhetetlen­ségi bejelentést tesz. Ezután a napirend első pontja kövei kezett, a kivételes intézkedésekre vonatkozó miniszterelnöki javaslat általános tárgyaló sának folytatása. Giesswein Sándor tiltakozik az ellen a felfogás ellen, hogy a Ház nem tud kellő nyugalommal hozzászólni a javaslatokihoz. A nép szükségleteit alapos tanulmányozás­sal kell kikutatni és olyan törvényeket kel! hozni, amelyek a szükségletek kielégítésé­ről "gondoskodnak. Nem hive a kormányzati omnipotencia további fokozásának. Nekünk nincsen*diktarurára szükségünk. De a mos­tani időkben olyan szépen hozzászoktunk az abszolutisztikus állapotokhoz, hogy egy Metternich is megirigyelheti. Az egyesülési és gyülekezési ,iog szünetel. Szóváteszi, hogy a feministáknak egy előadás-sorozatát, a melyen a béke ügyét akarták tárgyalni, be­tiltották. A rokkantsegélyek emelését sür­gette ezután. Giesswein Sándor a szociális igények kielégítését és a rokkantügy rendezését sür­geti. Gróf Eszter házy Móric a szállításoknál felmerült visszaéléseket bírálja és választó­jogot követel a katonáknak. Héderváry Lehel határozati javaslatot nyújt be. hogy a harctéren küzdő katonákat vegyék be a választópolgárok névjegyzékébe. Délután 2 órakor az elnök szünetet rendel el. 4 órakor folytatják a tárgyaláso­kat. ' (Interpellációk.) Jaezkó Pál a katonák választójogáról, Sümegi Vilmos pedig a szénellátási nehéz­ségek ügyében interpellál. Azt fejtegeti, hogy Budapest utcái sötétek. A polgárságnak so­kat kell szenvedni. Pedig szénhiány nálunk nem lehet. Sürgős intézkedést kér, hogy a mostani állapotokat megszüntessék. Az interpellációra báró Harkányi János kereskedelmi miniszter válaszolt. Kijelenti, hogy a kormány ismeri azokat a nehézsé­geket/amelyek a korlátozó intézkedések fo­lyamán előálltak és már eddig is mindent megtett, hogy Németországból szenet hoz­zanak be, de a fuvarozási nehézségeket nem lehet gyorsan 'leküzdeni. Sümegi Vilmos replikája után a Ház a választ tudomásul vette. Ábrahám Dezső az iparcikkek 'maximá­lása ügyében azt kifogásolja, hogy a nyers­anyagokat maximálták, de az ipari cikkeket nem. Harkányi miniszter nyomban válaszol az interpellációra. Visszautasítja azt a va­dát, mintha a kormány a rekviráíásoknál és a maximálásoknál nem tett volna mindent a valódi szempontból és az ipari cikkeket eny­hébben maximálta volna, mint a nyerster­ményeket. Nagyatádi Szabó István a kisüstök dol­gában, továbbá a katonai szabadságolások ügyében interpellált. Az előbbire Teleszky János pénzügyminiszter, az utóbbira pedig báró Hazai Samu honvédelmi miniszter adott megnyugtató választ. (A kijárók névsora.) Mezössy Béla az őfelsége személye kö­rüli minisztert interpellálta meg a kijáró képviselők névsora ügyében. Felvilágosítást kért arra vonatkozólag, miképen történt a jegyzék összeállítása és nem-e * maradt Ki abból valaki? Gróf Tisza István nem akar elébevágni báró Rosner Ervin válaszának. Azt, hogy a jegyzékben kétféle megállapítás történt az ajánlókra és érdeklődőkre vonatkozólag, he­lyesnek találja, mivel az ajánlók csak egy

Next

/
Thumbnails
Contents