Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-04 / 27. szám

2 DfiOCAGYABOaSZÁG Szeged, 1917. február 4. A háború fordulópontján. A központi hatalmaknak kíméletlen <bu­várhajó-iharcával a háború fordulópontjához jutott. Az egész világ érzi Németország és a monarchia erélyes akciójának nagy jelen­tőségét és beláthatatlan következményeinek súlyát. A buvárhajó-harc voltaképen még alig kezdődött meg és már pusztán a kímé­letlen harcnak a bejelentése nagy ijedelmet keltett az; antant államaiban, különösen An­gliáiban, amelynek a kiéheztetésre és a vég­ső kimerülésre alapitott haditervét romba­dönti a központi hatalmak szigorú blokádja. De a forrongás jelei mutatkoznak a semle­ges államokban is, amelyek mintha még most sem tudnák belátni, hogv a központi hatalmak nem áldozhatják fel életbevágó ér­dekeiket alárendeltebb jelentőségű szempon­toknak és nem mondhatnak e a védekezés­nek arról a módjáról, amely gyors és ha­tásos eredményt igér még akkor sem, ha szemben találnák magukat a blokád által szabad kereskedelmi forgalmukban meggá­tolt semleges államok tiltakozásával és ellen, rendszabályaival. A központi hatalmaknak az antant megsemmisítő és letipró hadicél­jaival szemben az önvédelem joga és köte­lessége alapján olyan fegyverhez kell nyul­niok, amely alkalmas arra, hogv ellenségei­nek gyilkos szándékát meghiúsítsa. Béke­javaslataik visszautasítása ntán nem lehetnek tekintettel a védekezés eszközeinek megálla­pításánál a semleges államokra, amelyek a háború harmadik évében sem támogatták (határozottan és nagyobb erővel a béke ügyét. A semleges államok, élükön Ameriká­val eddig jórészt csak hasznát látták a világ­háborúnak és mint tétlen szemlélők épen­séggel nem idegenkedtek attól, hogv a ke­csegtető ihászon kedvéért a háború idejét muníció- és élelemszállitással és egyéb se­gítő forrásokkal meghosszabbítsák. Nem emelték fel szavukat Anglia tengeri despo­tizmusa ellen és a központi hatalmak kiéhez, tetésének tervét nem tekintették az emberi­ség ügyének. Hogy a világborzalom idáig fajult el, abban részesek a semleges államok is. Az antant mindenkor — és nem teljesen alaptalanul — számított a semleges államok­ra, amelyek közül többen fegyveresen is ellenségeinkhez szegődtek. Anglia vakmerőségét és konokságát nagy mértékben szította és bátorította az a bizakodás, hogy a semleges államokat sike­rül a központi hatalmak ellen uszítania. Ez a törekvése nem is volt eredménytelen. Becstelen terveinek ez volt az alapja, amely most kezd meginogni. Anglia érzi a végzet közeledését és embertelenséggel fölépített haditervének összeomlását. Rettegésében to­porzékol, mint a megsebzett vad vagy a hurokra került bandita. Még reméli, hogy a semleges államok leoldják a bilincseket a kezéről, bizik eddigi bevált terrorjában. De az angol né pmár tüntet az élelmiszerhiány miatt, az antant épülete roskadozik. A semleges államokból, főként Ameriká­ból nagy megdöbbenés hire érkezik. A kor­mányok intézkedésekre készülnek. A köz­ponti hatalmak nyugodt elszántsággal és igazságos ügyük tudatával nézik ezt a ka­varodást. A központi hatalmak elhatározása magyarázatot nem kiván. Fölajánlották a békét és rákényszeritették a harcot. Egy­oldalúan a háborút abba nem hagyhatják, mert kiszolgáltatnák magukat zsákmányra éhes ellenségeiknek. Az antant hadicéjai pe­dig, amelyeket nyíltan bevallott, oly kímé­letlenek, hogy azokkal szemben a védeke­zésnek minden módja jogosult. Wilson jegyzékeiben a béke őszinte ba­rátjaként mutatkozott. Most itt az alkalom, hogy a háború befejezését elősegiíse. Közre­hathat abban, hogy a semleges államok — ameddig a saját fentartásuk és szükségleti követelményeik megengedik, szüntessenek be minden hajóforgalmat és mondjanak le arról a háborns haszonról, amelv a munició- és élelemszállitással jár. Akkor rövidesen meg lesz a béke. Az akadémikus fejtegetések, okoskodások, szemforgató jegyzékvá'táso-k ideje lejárt. A háború fordulópontjához ju­tott. Minél kíméletlenebb lesz a harc, annál gyorsabban ér véget. A harc kiméletien lesz. sassá aaasagaaabbbaaacasasaaabbaaaabsaarisnababsoa f Mikorra várhofék a szigorított buvárhajó-harc uj fejleményei. BÉCS, február 3. Még napok fognák el­telni!, amig a szigorított buvárhajöharc uj fejleményeiről hírek érkezhetnek, részben, mert a semleges hajóknak öt napi haladékot adtak, hogy rendeltetési helyeikre vissza­térjenek, részben pedig, nterí időbe kerül, amig a buvárhajók bázisaikról kijelölt he­lyeikre érkezhetnek. Teljesítményeikről pe­dig szikratávíró utján nem adhatnak hírt, mert azt az ellenség is felfoghatná és igy elárulnák magukat, v A teljes blokád hatása Spanyol országra. Genf, február 3. Madridban a teljes blo­kád bejelentése kinos feltűnést keltett. A kormány táviratilag hivta Madridba a ki­rályt, akit holnapra varnak. Lehetséges, hogy a parlamentet elnapolják. A lapok egy­értelműen azt irják. hogy most a háborúnak uj, rettenetes korszaka kezdődik, aminek a békéjavaslat visszautasítása az oka; a blo­kád minden esetre megrövidíti a háborút. A '-.panyol kiviteli kereskedelem szenvedni fog, de azért mégis fenn kell tartani a semleges­séget; a legszükségesebb dolog az, hogy a nyugtalanító hirek terjesztését megakadá­lyozzák. A tőzsdén az antant-állambeli ér­tékpapírok árfolyama csökkent. Romanones miniszterelnök a kamarában és a szenátusban a blokád ügyéről szólva kijelentette, hogy Spanyolországnak joga van ahhoz, hogy életét félbe ne szakitsák, és Spanyolország élete nem is fog félbeszakadni, A holland kormány megtiltja az éíelmiszerkivitelt Rotterdam, február 3. A Nieuwe Rotter­damsehe Courant jelenti: A holland kor­mány eltiltotta a margarin-kivitelt. Valószi­nüíeg még ma meg fogják tiltani minden élelmiszer kivitelét. Wilson a felfegyverzett kereskedelmi hajókról Berlin, február 3. A .Wolff-ügynökség jelenti Newyorkból: A washingtoni lapok részletesen foglalkoznak a fel'fegyevrzett ke­reskedelmi hajók kérdésével. A kérdést ál­talában meglehetősen kényesnek tartják. Az Evening Post washingtoni jelentése szerint Wilson elnök ugy nyilatkozott, hogy a fel­fegyverzett kereskedelmi hajók kérdése őt nagyon foglalkoztatja, de semmi hivatalos nyilatkozat és semmi közlés a hadviselőkhöz nem várható élőbb, mig a kérdés aktuálissá nem válik, amig tehát egy különös eset nem áll elő. Amerika a várakozás politikáját követi Stockholm, február 3. A Daily News jelenti Washingtonból: Amerikában a vára­kozás politikájának elég sok hive van. A mérsékeltebb sajtó is ennek a szószólója. Ezek a véleménykülönbségek tükröződnek vissza a washingtoni Fehér Házban és a végrehajtó közegek hallgatásba burkolóznak, aminek főképen az az oka, hogy eddig az elnök semmiféle irányban sem foglalt állást. A kongresszus sok tagja és más nyilvános körök azon fáradoznak, hogy kierőszakol­ják a rögtöni állásfogalást és megakadályoz­zák azt a politikát, amely konkrét esetekre várakozik, hogy akkor lépjen fel. A kon­gresszusban az óvatos irányzatnak van va­lamelyes többsége. Azt gondolják, hogy az elnök igen óvatosan és lassan fog cselekedni és cselekedeteit az adott esetekre alapítja. Lehet, hogy olyan határozatot fognak el­fogadni, amelyben a kormány kijelenti, hogy nem felelős polgárai életéért, ha azok ve­szélyeztetett hajókra szállanak. Két dologra vonatkozólag egységesek a vélemények. Az egyik az, hogy Németország elhatározását nem leshet védeni, a másik pedig az, hogy a német jegyzéket a kétségbeesés szülte és az a célja, hogy az angol blokád ellen a praktikus hadviselés álláspontját igazolja. Amerikai tengerészeti körök Anglia elzárásáról Stockholm, február 3. A Daily Telegraph jelenti Newyorkból: Az az általános véle­mény alakult ki, hogy Washingtonban nern sietik el feleslegesen a dolgot. Az elnök a néphangulattal egyetértve arra fog töreked­ni, hogy a háború hatását, amely háború elsősorban Európa háborúja, egyetértésbe hozza az amerikai nép becsületérzésével és vágyaival és ilyen módon törekedjék a bé­két fentartani. Tengerészeti köröknek az a véleménye, hogy Németországnak az a kísérlete, hogy Angliát elzárja, kudarcot fog vallani. Az angolok visszatartják a semleges hajókat Rotterdam, február 3. Ideérkezett je­lentések szerint az angolok valamennyi semleges hajót, amelyek angol kikötőkben, vagy angol vizeken tartózkodnak, vissza­tartanak. Mit irnak a francia lapok Genf, február 3. A francia sajtó a szi­gorított német buvárhajóharcot dühtől el­torzult vezércikkekben kommentálja és a németek eddigi arcátlanságát fölülmúló ar­cátlanságnak mondja. A lapok egyébként csaknem mindannyian Wilson belátására apellálnak és tőle várják, hogy meggátolja a németek barbár és embertelen uj had­műveleteit. Angol aknamezők a norvég partok közelében Kopenhága, február 3. A Skagen és a norvég partok között angol eredetű akna­mezőket észleltek.

Next

/
Thumbnails
Contents