Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-04 / 27. szám

$z*flpi, 1»7. f«taftór 4. m 3 Beszélgetés a hágai hékeiiga elnökével. — A Délmagyarország tudósítójától. — Hága, január 19. Ez a szó: Hága, a béke fogalma. Leihe­tetlen kiejteni ennek a holland városnak a ne­vét anélkül, ihogy ne gondoljunk a békére. In­nét indult ki az ötlet, ihogy az egyre jobban elhatalmasodó .militarizmust végre meg kell állítani, mindenütt le kell fegyverezni a ka­tonaságot, itt született meg a világbéke esz­méje és itt áll Andrev üarnegie, az ameri­kai dollárkirály bőkezűségéből felépített bé­kepalota. Hágában osak egy harc népszerű: harcolni a békéért. A béke harcosai között a legelső sorban küzd ár. B. De Jong van Beck en Dank. Ez a kimondhatatlanul hosszú nevü hollandus igazságügyi államtitkár Hágában és a békeligának az elnöke. Igazán nehéz vol­na megállapítani, hogy melyik a mellékfog­lalkozása. Mind a két tisztséget példátlan kötelességtudássá] és lelkesedéssel tölti be. Kitűnő, európai hirességü jogtudós és világ­hírű .békeagitátor. Harmonikusan dolgozik vele együtt a bé­kéért a felesége is, aki ezidőszerint a Stock­holmban levő Ford-féle expedícióban van. Az igazságügyi államtitkár ideges rángatódzás­ban szenved, nervózussá tette a háború. Hs ez nem csoda, husz hónap óta állandóan fi­gyelemmel kiséri az eseményeket. Szakadat­lan összeköttetésben van a különböző hadvi­selő államok mértékadó faktoraival, egyszer Angliába, másszor Németországba, vagy Franciaországba utazik, ir, beszél, kapaci­tál, agitál a béke érdekében. Ha felcsillan a békének egy vékony kis sugara, már ujjong és lelkesedik és nem veszti el munkakedvét, ha a reménysugár újból eltűnik. Mint tudós és ideálista, mindennek az optimista oldalát keresi és a legkisebb szimptómát is abból a szempontból vizsgálja, lehet-e békére követ­keztetni. Leihetetlen, hogy a megilletődés ér­zése ne fogjon el, amikor hallgatom a világ­békének ezt a rendíthetetlen idealistáját. — Nagyon örülök, — mondta őexcellen­ciája, — Ihogy felkeresett. Magamról nem akarok sokat beszélni, azt hiszem, köztudo­mású, hogy a háború előtt és a háború óta menniyt fáradoztam a béke érdekében. Fe­leségem, aki hűséges katonája az én eszmém­nek, szintén lankadatlanul harcol a békéért és ez idő szerint mint a Ford-féle békeexpedició tagja Stockholmban van. Erről az expedíció­ról sok rossz .viccet csináltak, pedig tisztelet­reméltó szándékairól a legnagyobb eliserés­sel kellene beszélni. Ford szociális működé­sének jellemzésére meg kell említenem, hogy automobil-gyártelepében huszonkétezer mun­kást foglalkoztat, vidéki ügynökségeiben pe­dig ötvenezret. A legalacsonyabb munkabér, amit fizet, papi öt dollár (25 korona). Azon­kívül munkásai számára kényelmes otthono­kat teremt és telhetővé teszi nekik, hogy szük­ségleteiket beszerzési áron vásárolhassák. Az lr származású Ford, aki munkásból küzdötte magát milliomossá, együtt tud érezni az egész emberiséggel. Szenved az anyákkal és sebesültekkel és kész volna életét is feláldoz­ha ezáltal a háborút meg tudná szüntetni. A békeexpedieióra százötven millió dollárt — Kegyelmes uram, mint hivatalos bé­kefaktor, mit tart a békekilátásokról? Az államtitkár elmosolyodott, látszott, hogy kedvére van a kérdés és szívesen beszél a témáról: — Az utóbbi hónapok nézetem szerint igen jelentősek a béke szempontjából. A béke kérdése szerintem nem attól függ, hogy egyik vagy másik harcoló fél milyen területeket hó­dit. Mert ne méltóztassék'azt hinn(. hogy Anglia és Németország között engesztelhe­tetlen a gyűlölet. Igazi gyűlöletet, azt hi­szem csak a franciák részéről találhatunk a németekkel szemközt, Elzász-Lotharingia elvesztése miatt. De az angolok és németek között ilyen antagonizmus nincs. Nemrégiben Angiiában jártam, beszéltem igen előkelő politikusokkal és államférfiakkal, érintkez­tem a néppel és egybehangzóan mindenütt azt mondták, hogy Anglia kizárólag Belgium; neutralitásának megsértése miatt avatkozott a háborúba. Megdönthetetlen álláspontjuk az hogy Angliának meg kell védelmeznie a kis Belgiumot. Csodálatos, hogy a külpolitikai dolgokban olyan buta angol nép ezt a néze­tet egybehangzóan vajlja. Azzal tisztában van, hogy Németországot nem lehet meg­semmisíteni, de tudatában van annak, hogy a két ország egymásra van utalva. Nézetem szerint mind a két hatalmi csoport megmu­tatta már erejét, a (hadseregek kifutották for­májukat és most már ideje volna, hogy az ügy lebonyolítását a diplomaták vegyék ke­zükbe. Ahogy én elképzelem: Nyugaton remi vei fog végződni a parti, mig Oroszország elveszti egész Kurlandot és Orosz-Lengyel­országot. • — Milyen a hangulat Angliában? Van-e nagy harci kedv? — Angliában kénytelen-kelletlen bele kellett nyugodni a védkötelezettség fokoza­tos kiterjesztésébe. Csak abban biznak, hogy a blokád meg fogja renditeni a központi ha­talmak gazdasági erejét. Arról lassanként meggyőződtek, hogy a kiéheztetés nem si­került, jól tudják, hogy a központi hatalmak igen nagy katonai tartalékokkal rendelkez­nek és hallottam olyan nézeteket .Angliában, hogy a központi hatalmak nemhogy gyen­gülnek, de egyre erősebbek lesznek. Vécsel Miklós. Orosz osztagok meghiúsult előretörései Magyarország keleti határán. BUDAPEST, február 3. (Közli a mi- | visszaverték orosz osztagok előretörését, niszterelnöki sajtóosztály.) Magyarország j Egyébként nincs jelenteni való. keleti határán, Békásnál biztosító csapataink j HÖFER altábornagy, Repülőtevékenység az olasz harcféreo, BUDAPEST, február 3. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Egy olasz repü­lő bombákat dobott Nabresinára, .anélkül, hogy említésre méltó kárt okozott votoa. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A délkeleti harctéren nincs újság. BUDAPEST, február 3. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harc­tér: A helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettess. A német frontokon nincs esemény. BERLIN, február 3. A nagy főhadi­szállás jelenti: Egyik harctérről sincs külö­nös jelentőségű esem ínyről jelenteni való. LUDENDORFF, első főszáHásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A menekült románok nyomora Jassiban Bécs, február 3. Jassiből jelentik a pá­risi Journal-nak; A román menekültek kö­zött a nyomorúság leírhatatlan. Dermesztő hidegben, szabad ég alatt tanyáznak és azok­nak a sorsa sem jobb, akik barakokba jutot­tak, mert sem szén, sem tüzelőfa nincsen. Növeli a nyomorúságot, hogy a papírpénzért semmit sem lehet vásárolni, a lei értéke negyven százalékkal csökkent, de az üzle­tekben még igy sem fogadják el. A mene­külők szeretnének tovább vándorolni, lehető­leg kelet felé, orosz földre, de a hatóság nem engedi. Angol lapok a szigorított blokádról Stockholm, február 3. A Daily Telegraph irja a központiak teljes blokádjának hirével kapcsolatosan: „A szövetségeseknek nincs kétségük az iránt, hogy miképen kell csele­fcedniök. Az antant még erősebbé teszi blo­kádját és semmiféle fáradságtól és áldozató tói nem riad vissza, Ihogy a tengerek kaló­zait megsemmisítse." A Daily Qraplhic irja: „Csak a hurokra szorult vadállat merészli megtenni azt a kí­sérletet, hogy ilyen durva módon kihívja az egész müveit világot." A Daily Telegraph azt irja, hogy a ten­geralattjárók legyőzése oly hadi probléma, amely mindennél fontosabb Angolország számára. i 1 A világ leggyorsabb vonata a

Next

/
Thumbnails
Contents