Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-24 / 46. szám

Szeged, 1917. február 24. ÖfiLMAGYABOBSZÁG 3 Nem szállítják le lisztkontingensét (Sajóit tudósítónktól.) A hatóságtól nyert értesülés alapján megírtuk pótokén, hogy a Haditermény R.-T. leszállította Szeged liszt­kontingensét havi 50 vaggonró] 35 vaggonra. A február 15-től március 15-ig terjedő hó­napra e szerint már a leszállított lisztkon­tingenst utalták volna ki. Egy hónapra 15 vaggonnal kevesebb abban a városban, amelynek összes szükséglete 50 vaggon, érzé­keny bonyodalmak elé állította, volna a pol­gárságot és a hatóságot. Szükségesnek láttuk tehát a kérdés teljes felderítését, épp azért Engelsmann Mórhoz, a Haditermény szegedi kirendeltségének vezetőjéhez fordultunk, aki a következőiket volt szíves mondani: — Tévedés azt 'hinni, hogy a Szeged szá­mára megállapított havi 50 vaggon lisztkon­tingenst leszállítottuk. Mindössze annyi tör­tént, hogy egyelőre 7 vaggon kukoricalisztet és 32.5 vagon búzalisztet utalványoztam Sze­ged számára. A még hátralevő tiz vagyont is utalványozni fogom a hónap folyamán. A részletekkel is szolgálhatok. Búzalisztet nem utalványozhattam a szegedi Back-malomból, mert az. elmúlt hónapban kizárólag a kato­naságnak őrölt. A 7 vaggon kukoricalisztet onnan utalványoztam. [Búzalisztet ebben a hónapban a következő helyekről kap Szeged: Kistelekről 096, Szentesről 970, Csongrádról 6G9, Szentesről 177, Sándorfalváról 389, a szegedi .Műké-malomból 140, a szegedi Lích­tenegger-malomból 90, a dorozsmai Eszes-ma­lomból 520, a makói Gellért-malomból 250 mázsát. A még hátralevő tiz vaggont hónap közben minden valószinüség szerint már a szegedi Back-malomból tudom majd utalvá­nyozni. Arra a kérdésünkre, hogy az uj ldszt­kumipanyig elkövetkező öt hónap alatt meg­kaphat ja-e Szeged zavartalanul mai lisztkon­tingensét, a következő felvilágositást kap­tuk: — Azt hiszem, bizonyos leszállítás iga­zolt lesz, ha a tavasziakban — főzelékek, gyümölcsök — a téli táplálkozás szurogátu­mot nyer. Tavasszal normális időkben is ki­sebb a lisztfogyasztás, ahogy a helyzetet ma megítélem, mégsem lesz szükséges a mai lisztkontingens leszállítása. A központi mal­mok kizárólag a katonaságnak őrölnek ro­mán búzát. Nem tudom, hogy ez a liszt csak a németeknek jut-e, vagy a mieinknek is szállitanak-e belőle. Valószínű, hogy katoná­ink a németekkel közösen használják a ro­mán búzát és ebben az esetben nekünk ma­rad a mi lisztünk. Sok függ még attól, hogy kellően osztják-e be a kukoricát. Vannak egyes nemzetiségi vidékek, amelyekben Íré­kében sem esznek mást mint kukoricakenye­ret. Ha ezekre .a- vidékekre juttatják mont is a kukoricalisztet, ismét sok búzaliszt szaba­dul fel. .Júniusban körülbelül van uj termés. Az elmúlt év nagyobb részét már átküzdöt­tük, nem egészen öt hónap van még hátra. Tízezer Ijoíd városi bérföld eladása. (Saját tudósítónktól.) Pénteki számában közölte a Délmagymország azt a nagyará­nyú tervet, amely néhány nap óta a város ügyeit intéző köröket és a törvényhatósági bizottság tagjait foglalkoztatja. A fölmerült terv szerint Szeged 70.278 holdnyi földbir­tokából öt-tiz holdnyi parcellákban eladna 10.000- katasztrális holdat, elsősorban hadi­özvegyeknek, rokkantaknak, esetleg ezek családtagjainak, valamint a földet vásárolni óhajtó kisbirtokosoknak. A mai földárak szerint egyáltalán nem optimisztikus szá­mítás, hogy az eladásra kerülő városi föl­dekért holdankint 3000 koronát lelhet kapni és igy 10.000 hold után kerek 30.000,000 ko­rona bevételre számíthat a város. Tekintet­tel arra, hogy a tervbe vett parcellázás meg­valósulása esetén a Szeged területéhez tar­tozó bérföldeket adná el a város. Sculitéty Sándor városi főszámvevő számitása sze­rint adókban még a mai fizetett bérösszeget is megkapná a város, ugy, hogy a parce1­lázás 30.000,000 korona tiszta haszonhoz juttatná a várost, amely ezenkívül még első lenne a magyar városok között, amely hő­seit és azok hátramaradottait földhöz jut­tatja. A vételárból a további tervek szerin* kifizethetné a város 25,985.806 koronát ki­tevő régi adósságát, az ennek törlesztésére a költségvetésbe beillesztett 1,974.039 koro­nát pedig fontos városi beruházások létesí­tésére fordíthatná. A fölmerült tervvel kapcsolatosan föl­kerestük Kállay Albert v. b. t. t. nyugalma­zott főispánt, aki — mint megirtuk — föl­vetette illetékes tényezők előtt ezt a kérdést. Kállay Albert nagy érdeklődéssel és helyes­lőleg hallgatta meg a Délmagyamrszág cik­két, majd a következőket mondja: — Magam már évek óta visszavonul­tan élek a közügyektől és nincs is szándé­komban a közszereplés terére visszatérni. A kérdésben igy nyilatkozatot nem tehetek; elhatározott szándékom, hogy mai életemen nem változtatok. A város ügyei egyébként nagyon érdekelnek; nem jelenik meg egyet­len sor a városról, vagy a város ügyeiről, amelyet el ne olvasnék. Tartom azonban azt, ihogy aki egyszer odahagyta a köz­szereplést, az ne is térjen oda vissza és különösen ne az én korommal. — Kegyelmes Urain, a kérdés oly nagy horderejű, annyira fontos a városra nézve, hogy a véleménynyilvánítások sorában szinte lehetetlen kegyelmes ur véleményé­nek hiányoznia. És excellenciád- szava olyan sulyu, amely méltó ehhez a horribilis fon­tosságit kérdéshez. — Nagyon megtisztelő reám nézVe, hogy még ,gondolnak rám — válaszolta Kállay Albert, —- azonban hangsúlyozni va­gyok kény telén, hogy nyilatkozatot' nem tehetek. Távoli szemlélő kivánok maradni csak, -aki figyelemmel kiséri a történteket, de távol az eseményektől. Dr. Szalay József rendőrfőkapitány a következő nyilatkozatot tette: — Most ingatlanokat eladni, amikor mindenki ingatlanokat vásárol, nem helyes közgazdasági politika. Hangsúlyozom, nem szabad földet eladni ma, amikor éppen az ingatlan a legkitűnőbb vagyon. A kiszemelt 10.000 hold földön annak eladása helyett inkább létesítsen mintagazdaságot a város és csinálja meg a belterjes gazdálkodást. Ennek létesítésével jövedelmeit is fokozni fogja a város és a polgárainak is használ vele. —• Az a bizonyos 25 millió koronás adósság egyáltalán nem nyomja a várost. Ennek a kamatát mindig megtalálhatjuk a belterjes gazdálkodásban. Nemhogy föld­eladás gondolatával kelljen foglalkoznunk, de kár, nagy kár, hogy tiz esztendővel ez­előtt, ,amikor arra alkalom kínálkozott, nem vettük meg a Kállay-rétet. — Minden nagyon jól van ugy, ahogy van, csak hangsúlyozom!, a gazdálkodát kell intenzivebbé, ésszerűbbé lenini a földeken. Hogy most drágultak a földárak, az ne ke­csegtessen senkit; tiz év muíva még drá­gább lesz a föld. De akkor se adja el, soha­sem adjon el földet a város, csak az inten­zív gazdálkodás megteremtésével foglalkoz­zék. — Szegednek azt szokták a szemére vetni, hogy csak nagy földbirtokai varinak, mig Temesvárnak például kitűnően fejlett, hatalmas gyáripara is van és ezzel bizonyos tekintetben erősébb gazdasági bázisokon nyugszik. Ezzel szemben azonban igaz az, Ihogy Szeged is hozzájárulhat ehhez az erő­sebb gazdasági bázishoz mezőgazdasága révén* ha azt indrusztiálja. Ez legyen a cél mindenki előtt és ne a földeladás. Az angol „védelmi" módszer Berlin, február 23. Nagy feltűnést kelt az a megállapítás, hogy 'Anglia semleges, hajókat arra csábit, adjanak megmérgezett élelmiszert a német buvárihajóksnak. Itt ter­mészetesen gondolkodás nélkül fölteszik, hogy a semlegesek ilyen szégyenletes tettre nem vállalkoznak. Ám azt látni fogják, hogy Anglia valóban már a legutolsó eszközzel, harcol. Csak gonosztevő fantáziájában szü­lethet az a gondolat, -hogy vitéz harcosokat állítólagos barátokkal mérgeztessen meg. Ha azonban Angliának nincs már más fegy­vere, mellyel ellenünk harcoljon, — s nyil­vánvaló, hogy nincs — akkor majd egy hó­nap mufva, midőn élelmiszerkészlete elfogy, tisztességesebb eszközzel lesz kénytelen ke­resni nem a háborút, hanem — a békét. Antant-szocialisták a háboru ellen Amsterdam, február 23. A ISecolo sze­rint márciusban Párisban szociáldeimo'krata­kongresszus lesz. A delegátusok legnagyobb része, hir szerint, a háboru folytatása ellen fog (nyilatkozni. Az elzárt Oroszország Lemberg, február 23. Lengyel lapok je­lentése .szerint Oroszország és 'az antant­államok között a tengeralattjáró háboru kö­vetkeztében egészen megszűnt a személy-, levél- és áruforgalom, ami ki'váltképen az orosz kereskedő-világnak okoz rengeteg ká­rokat.

Next

/
Thumbnails
Contents