Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-24 / 46. szám

24 DÉLMAGYAEOESZÁ.G Fokozott behozatal és fokozott kivitel. — Német gazdaságpolitikai problémák. — Miek&etis alálíamtitkár, a német birodalmi gabonaállomás vezetője, nem régiben arról irt a Deutsche Rriegswchrichíefi-bcn, Ihogy a gabonamonopoliumot az.államnak a háború után is fenn kell .tartania és egyáltalán a zárt nemzetgazdaság mellett foglalt állást. Ez ellen a német merkantil-körök élesen kikeltek és most legutóbb érdekesen száll vitába Miiehaelisszel Brockdorff S. gróf mérnökdoktor a Bpíjmei TagebfaM hasábjaid. Brockdorff gróf a többek között ezeket irja: Miclhaelis alálíamtitkár eszméivel inát csak azért is kell szembeszállni, miivel nagyon is befolyásos állást tölt be. Az államtitkár azon állításával kapcsolatban, hogy még hosszú 'időre kell számolnunk legfontosabb élelmicikkeink korlátozásával és adagolásával, ezeket irja: „A béke bekövetkezendő esztendeiben is Németország egyelőre csaknem kizárólag azokra az élelmi-cikkekre lasz utalva, amelyeket a saját határain belül termel. Ennek elsősorban kereskedelmi és 1 valutaviszonyaink lesznek az okai. Külföldi gabonának a behozatalára rendkívül kevés lesz a hajóterület és ezt a keveset ás más, szükségesebb nyersanyagok behozatalára fogják igénybe venni. Valutánk megrosszabbodása arra fog .bennünket kényszeríteni, hogy minél kisebb legyen a behozatalunk a külföldről és egész törekvésünknek arra kell irányulnia, hogy. fokozzuk a kivitelünket. Ezzel azt mondja Micihaelis, Ihogv a béke jövendő esztendei nem igen fogják megengedni kereskedelmi politikánk megváltoztatását. Ámde belső gazdaságunk okából is azon kell lennünk, hogy megszüntessük az állami gyámkodást és hogy minél előbb ismét teret engedjünk az erők szabad versenyének. Micíhaelisnak az a véleménye, hogy valutánk megromlása arra fog bennünket kényszeríteni, hogy a -béke megkötése után minél kisebb legyen a külföldről való behozatalunk, ellenben minél nagyobb a kivitelünk. Ez kivihetetlen és maga ez a kísérlet a legroszszabb következményekkel járna ránk nézve. Minden olyan törekvés, mely arra irányul, hogy a béke megkötése után fokozzuk a német áruk kivitelét, már" eleve csütörtököt mond, ha nem vagyunk ezzel egyidejűleg készek arra, hogy mi magunk is befogadjunk idegen árukat, mert a behozatal nemcsak végcélja a kivitelnek, de sine qua nonja is. A háború tartama alatt Németországnak a nyersanyagok és élelmi cikkek behozatalát a legszükségesebbre -kell korlátoznia, mert a behozatallal szemben nincs egyenlő értékű kivitelünk és arra kényszerültünk, hogy a saját tőkénkből fizessünk. , És ez megrosszabbodott valutánk okozója. A legnagyobb hiba, amit Németország elkövethetne, az volna, ha ezt a háború által reánk kényszeritett gazdasági politikát a béke megkötése után szabad akaratunkból folytatnók. Ez egyet jelentene Németország világhatalmi állásának a megdöntésével. A mit ellenségeink nem érnek el a háború által, azt megcsinálná Németország önmaga és abból a legnagyobb haszna másnak, mint Angliának, nem volna. A háború befejezése után előreláthatólag Európa csaknem minden országára alig leküzdhető pénzügyi terhek fognak nehezedni. Ezeknek is ajánlatos volna eszerint, .hogy adósságaik törlesztésére merkantilisztáku's gazdasági politika folytatásával takarítsanak meg pénzt. És amily kevéssé mi gondolunk arra, hogy ezt megkönnyítsük nekik, nekünk sem szabad arra számitanunk, hogy majd ők megteszik nekünk ezt a szives-séget. Már ez egymagában is azt bizonyítja, hogy a lehetőség szerint fokozott kivitelnek a tervét, kombinálva a legkisebb behozatallal, nem lelhet keresztülvinni. Az ilyen gazdasági politikával való kísérletezés Németországra talán még végzetesebb volna, mint egyik-másik más országra nézve. Süríi népességünk miatt rá vagyunk utalva nagy mennyiségű élelmi cikk és takarmányanyag és fejlett iparunk miatt még nagyobb mennyiségű nyersanyag behozatalára. Ezeket ugy az eddig ellenséges, mint a semleges országokból tervbe vett gazda-sági politikánk miatt csak a legmagasabb árakon kaphatnék és ugyanakkor ezek az országok gyártmányaink elől lehetőleg elzárnák a határaikat. A leszámolásnál a mienk volna a passzívum, ami valutánkat még jobban rontaná. Más szavakkal: egy Midhaelis-féle politikát megengedhetne magának olyan állam, amely a .föltétlenül szükséges élelmi cikkeket és nyersanyagokat önmaga képes termelni, de korántsem olyan állam, mint a mienk, a melynek főleg ezekből alakul ki behozatalának a javarésze. Hál' istennek, .hogy nem is jöhetünk kísértetbe, hogy igy cselekedjünk, hanem, hogy olyan utat kell választanunk, amely lehetővé teszi, hogy kibírjuk a háború terheit „és pénzünknek a külföldön az őt megillető értéket visszaszerzi. Az ut a mondottakból adva van. A háború után a német népnek nem szabad továbbra is a tőkéjéből, hanem csakis annak jövedelméből költenie és ezeket nemcsak oda kell fokoznunk, hogy fedezetet találjanak folyó kiadásaink, beletudva ide a háborús kiadásokat is, (hanem oda, hogy oly fölöslegünk is, hogy nemzeti tőkénk elérje ismét régi erejét. Ezek a jövedelmek pedig a m-unkánkkal előállított értékekből szerzendők. A béke megkötése után ismét millió és millió olyan kéz szabadul fel, amelyek most közvetlenül vagy közvetve a háború szolgálatában állanak. Ezeknek oly munkát kell Keresniük és találniok, amelynek az értékével fedezzük a behozatalt. Fokozott behozatal és fokozott kivitel legyen az .a jelszó, amellyel Németország a háború után második döntő győzelmét aratja. Minden kilogram gyapot, réz, kaucsuk, a melyet nyersanyagként behozunk és kész áru gyanánt kiviszünk, oly tétel, amit a magunk javára könyvelünk el. „Az élelmi és élvezeti cikkek, amelyeket alkotó erőnk és kedvünk fokozása céljából külföldről hozunk be, szintén nyereséget jelentenek, mert munkánkkal magasabb értékekké alakitjuk át azokat. Nagy a széninség Párisban Bécs, február'23. A National Zeitungnak jelentik Genfből: Párisban ,az élet, különösen a szénhiány miatt, napróü-napra tűrhetetlenebb. Most már az idegen követségeket s,em tudják szénnel ellátni. A -Suisse űimü berni ía-p jelentése .szerint a svájci szöveíségtanács Baselen át egy vaggon szenet küldött , Párisíba a svájci követség száimára, amelynek irodái már napok óta fűtetlenek. Szeged, 1917. február 95. Köpenicki eset egy szegedi katonai stiunkásoszíaggaS. — A munkásosziag vezetőjétől egy á!őrmester kicsalta az elszámolási pénzeket. — (Saját tudósítónktól,) >A napokban Fritsch György szakaszvezető egy -husz emberből álló katonai munkásosztagot vezetett Szegedről Nagyváradra. A munkásosztag a kora reggeli órákban érkezett Nagyváradra, a hol a szakaszvezető a vármegyeiház udvarán helyezte el embereit, hogy jelentkezzék Ravazdy Barna főhadnagynál, a munkaügyi bizottság vezetőjénél. A szakaszvezető lerakatta a nehéz uti felszerelést és fölment a folyosóra, hogy a főhadnagytól további parancsot kérjen. Ravazdy Barna szobája előtt szembetalálkozott egy őrmesterrel, aki megállította. — Mit akar? — A főhadnagy urat keresem. Én vagyok a helyettese. Honnan jöttek? — Szegedről jöttem luisz emberrel parancsra. Katona munkásokat keresek. -Az őrmester bement Bárányi András -főjegyző szobájába. Kevés idő múlva újra megjelent a folyosón és odaszólt a szakaszvezetőnek: — Telefonáltam a főhadnagy " urnák. Beteg. Csak délután fog feljönni. A menázsi pénzt majd átadja nekem. Ezután levezette a katonákat az udvarra és megindult a Sztaroveszky-utca felé. Egy kis korcsma, előtt megállást parancsolt, ő maga pedig a szakaszvezetővel együtt idogálni kezdett. A második pihenő a Torna-utcában volt. Az őrmester itt tallal kínálta meg a legénységet is, azonban a pálinkát egyik sem fogadta el. A szakaszvezető azonban átadta a több száz koronát kitevő összeget. Az őrmester szigorú hangon az emberekhez fordult: — Most jól figyeljetek. Azért vagytok itt, hogy a foglyokra vigyázzatok. Jól viseljétek magatokat és féljetek tőlem, mert én leszek az ellenőrzőtök. Ezután eltávozott. A szakaszvezető csak a hivatalban tudta meg, -hogy csúnyán rászedték. Ravazdy Barna azonnal telefonált a rendőrségre, ahonnan detektívet küldtek ki. A detektív tiz órakor már megtalálta az őrmestert egy nagy-piactéri lébuj-ban, de ekkorra már 130 koronának a nyakára hágott. A detektivnek elmondotta, hogy Gurud Sándornak hívják, nagybajomi lakos. Az őrmesteri uniformist is lopta, katona nem volt, A munkáscsapatot már a vasúttól kisérte és útközben határozt-a el a kifosztását. Több hasonló esete is volt. A szélhámos őrmester őrizetbe helyezték és a rendőrsé gnyomozást Indított abban aa irányiján, hogy Kuruci Sándor eddigi bűncselekményeit felkutassa. (•••••••••••••••••••••••••••BmmaaiMHtaBUaaaa liil SrJIí győz róla. Kapható egyedül FONYÓ SOMA világítási vállalatnál Kölcsey-u. 4. Telefon 165