Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-18 / 41. szám

Bm+d, feli. fete-aéi' fe msMM^TAsmmÁé 5 JT szerb szkupstinában. — A Délmagyarország tudósítójától. — Belgrád, február 12. Az árván hagyott konak közelében, a Kneza Milos ulicán van a szerb szkupstina. Rozzant földszintes házacska a parlament (palotája, szürkére meszelt falaival, üvegtetözetóvel egy sörházhoz hasonlít Ez volna hát a balkáni Napoleonnak, Pasicsnak a birodalma? Itt szavaztak a szerb nép követei élet és halál felett, ebben a parlamentben határozták el az Obrenovics dinasztia detronizálását és kipusztítását, innét akarták sakkban tartani egész Európát. A szük előcsarnokban szalmazsákok hevernek. Az előcsarnokból — igazán csak jóakaratai lehet előcsarnoknak nevezni a szűk folyosót — mindjárt az ülésterembe lehet, jutni. Ruhatárról szó sincs. Valóban nem tudom, hogy a tisztelt képviselő urak hol helyezték el botjukat, kalapjukat és kabátjukat. Csak nem viszik be az ülésterembe? Ugy látszik, igen, mert az elnöki emelvény felett Péter király primitív portréja mellett, egy hatalmas, fekete esernyő van ki/feszitva A szerb király arcképe alá egy (frissen mázolt táblát helyeztek el a magyar bakák ezzel a felírással: ! ; | íelyen. Az elnöki emelvény fölött egyszerű l falióra. A miniszterek egy hosszú asztal mel| lett ülnek és nem bársonypamlagon, hanem Thonet székeken. A jegyzők az elnök mellett foglalnak helyet, de az előadónak nincs külön asztala,, odaáll, ahol épen üres helye van. A termet néhány apró villanykörte világítja meg, A mennyezeten mindenfelé ott díszeleg a szerb királyi cimer és a szláv egy ség jelmondatát szimbolizáló négy C tetű. •amely a cirilirástan Sz. betűt jelent. Éljen IV. Károly Magyarország királya. (Mulatságos a terem képe. Alacsony pódiumon egy- hosszú, zöld posztóval letakart •asztal van, ennek közepén borszékben ül az elnök. Előte ipapir, tintatartó, tollak, ceruzák. De nézzünk szét a szkupstinában. A terem egy rideg, szük, sötét helyiség. A képviselők részére patkóalakban padok vannak felállítva, viaszkos vászonnal bevont ülésekkel. Két oldalon karzat van. Vagy ötven ember fór el a hallgatóság részére fenntartott Bejártam a képviselőház összes melléki1 Helyiségeit. Apró, gőtét szobáeskák. A képviselőház elnökének szobájában, a miniszterek szolbácskáiban, a miniatűr könyvtárhelyiségben, az irattárban mindenütt nagy rendetlenség. Látszik, hogy annak idején sietve kapkodtak össze mindent. Pétár király bronz mellszobra, amely azelőtt nyilván valamelyik főhelyen állott, most félre van téve az előcsarnok egyik sarkába. Por lepte be. A tszomünegek szomorúan bámulnak a világba, mintha egész Szerbia bánatát, szimbolizálná ez a. hideg ércszobor . . . Vécsei Miklós. CSSBBAESBBI!SEAAE3SSESSBBAESHB5AIBHBEAAS»B2EHAOHISKS > r, a A szegedi kereskedelmi föiskoia.* Meglesz tehát a kereskedett™ íő'.skc'a, vagy mint a köztudatba he yie eaiil át. ment: ,a Balkán Akadémia. Elhangzót. .. miniszteri kijelentés, ameiy Szegedet mindenképen a legil'letékesebbnek, a legmélíóbbn k tartja egy ilyen szakirányú főiskol. létesítésére. A társadalom, a sajtó és a ható g együttműködése ebben a kérdésben valóban tiszteletreméltó, de épen mert ily nagy buzgóságot és áldozatkészséget tapasztaltunk minden oldalon, kötelességünk a legobjekt vehb módon azt is vizsgálni, hogy az elérhető maximális eredmény arányban fog-e állni a hozandó nagy anyagi áldozattal es hogy a hozzáfűzött vérmes remények, amelyekről olvasunk és hallunk, jogosultak-e? Minden iskola sorsa főképen két tényezőtől függ: 1. szükség van-e rá, 2. milyen képesitést nyújt, illetve végzett hallgatóinak mily mértékben tudja a megélhetést biztosítani. Ha a szegedi kereskedelmi főiskola szempontjából akarunk ezekre a pontokra felélni, a következőkre jutunk. Hazánk első sorban agrár-állam és ezen változtatni • kárhány kereskedelmi szakiskola felállításával sem tudunk. A meglévő két évfolyamos négy kereskedelmi jellegű főiskola a szükségletei bőven fedezi, sőt hallgatóinak csekély száma az't látszik igazolni, mintha hazánknak ez a négy főiskola is sok lenne. A Budapesti Kereskedelmi (Akadémiának például az 1913—14. évben — tehát békeévben — összesen 246, a Kolozsvári Keled Kereskedelmi Akadémiának körülbelül 20— 25; az önálló Keleti Kereskede.mi Akadémiának 80; a 4 évvel ezelőtt létesitett Fiumei Kiviteli Akadémiának 54 hallgatója volt. Magyarországon töhát évenként mintegy 400 hallgató jár kereskedelmi főiskolákba. A négy főiskola közül kettő általános szakismeretekre képez, a Keleti Akadémia, a *D Bár meggyőződésünk, liogy a cikk okfejtése sok tekintetben téves, közreadtuk, mert azt a zsurnalisztikai elvet valljuk, hogy üdvös dolog, ha fontos közintézmények létesítését a legszélesebb körű eszmecsere előzi meg, j < A lemondás. Irta: Camilie Mauclair. Mme Renée Bellayme arra kérte az urát: jöjjön el vele a versaillesi kertekbe, most, bervadasuk idejében, minden pompájuk halála előtt, I \ ,, Lassan jártak egymás mellett, a száraz levelek megzörögtek lépteik alatt, Most, hogy a szól elállt, egy ág sem rebbent, csöndcsen tárult a. gyönigyszinii ég. A hallgatag viz illata édes volt és a finom lehellet átszűrődött a csönden. Rózsás fény snlhant el a kastély ablakai előtt. A tisztások felől láthatatlan madarak kiáltásai hallatszottak. Mind a hervadó gyönyörűség, mely körülvette Renéet, valami keserű, mégis jól eső fájdalommal töltötte el a lelkét. Hallgatagon járt, ruganyos léptekkel, az ura oldalán. Hubert Bellayme különös érzésekkel nézte feleségét, E novemberi délután hideg világításában élesen kirajzolódtak legfinomabb vonásai ez arcnak, melyet ő hajdan annyira szeretett. Bámulta a nehéz hullámos haj aranyvöröses fényét, a sötét karikákat, melyek a szemek alatt húzódva, kiemelték e szenvedélyes kiifejezésü sötét szemek zöldes árnyalatát; az orr finom metszését; a karcsú termet tökéletes vonalait, melyeket kidomborított a testhez simuló puha fekete ruha. És az élvezetbe, melylyel mindezt szemlélte: csodálkozás vegyült azon, hogy oly hoaszu idő óta elfelejtette. Hosszú j idő óta elszakadt, a feleségétől, anélkül, hogy ezt bevallotta volna és most ugy tetszett neki, mintha e pillanatban értené meg legelőször e bánatos szépség báját. Ez az ember, ki lóba volt és fiatalabb az asszonynál: ámulva érezte e pillanatban az ősz varázsát, mely körülvette és egyúttal Reuéeben is vonzotta Őt, | ; | iMilyen jól védekezett Renée a haladó kor ellen! Védekezett, mint ez a park a tél ellen és volt valami patétikus a park kópében is, az asszonyéban is. Valamely szép dolog- sohasem oly szép, mint amikor meg kezd halni, amikor lassan-lassan megváltozik egy 'bámulatos organizmus titokzatos összetételeiben. Ugy tetszik, mintha csak ekkor volnánk képesek arra, hogy a legrejtettebb vonásokat, rugókat fölfedezzük, tanulmányozzuk és ez az a csodás, felejthetetlen pillanat, amikor bámulatunkba egy kis szánalom vegyül. Ez a leírhatatlan varázs nem tévesztette ;1 hatását Hubert Bellaymie képzeletére. Ám degáns, léha párisi gavallér létére esakhanar fölülkerekedett az irónia, ha Renée, mint annyi más asszony, méltóság nélkül védekezett 'volna, hiábavaló furfangok által a beköszöntő bervadás ellen. De Renée nem folyamodott e furfangokhoz. Muló szépségét nem akarta erőszakosan fentartani, nem festette sem a haját, sem az arcát. Lassan, komoran haladt lefelé a lejtőn, büszke lemondással, mint az a fáradt nap, mely leáldozott odalenn, a lombtalan fái) mögött, tűnt dicsőség halvány sugár adva szőve körül égő szivét. És ez oly megüató) volt, hogy Hubert Bellayme lelkét mély tisz telet és — önvád töltötte el. Az asszony, aki most birta szereimét — az a 18 éves, barna, nevetős leány — mennyivel kevesebbet ért az Rénéénél! És hirtelen ugy érezte Hubert, bogy ha többé nem kivánja is Reneét, de annál jobban szereti; 'hogy csodásan bájos, hogy bánatos, hogy végtelenül tiszta szeméremmel rejtegeti előtte a vénüléstől való félelmét, ezt a mindennapi tragédiát, mely a tükör előtt játszódik le. És egyszerre csak .szégyenérzet töltötte el a hűtlen férjet; sajátságosan ellágyitotta és bódította őt e nagy és csöndes alkonyatban, a szomorú poézis, amely ei nek a szép, szerető teremtésnek egész lényéből áradt. És feléje hajolva, szelíden súgta Hubert: — Milyen csinos vagy, kedves Reneem. Az asszony mélyen fölsóhajtott. — Hát nem sajnálod, hogy eljöttél velem erre a magányos, gyönyörű sétára? — Ö, dehogy sajnálom. És e táj.,, n oly szépnek látlak, bogy le sem Írhatom . . . Renée Bellayme keserűen mosolygott. — Az én szépségem ... a varazs. nak, ami tüuik . . . Valóban átáraznád, Hubert? Fiatalabb vagy nálam, szeret d z . ami nagyon fiatal — és igazai van i y ban ... Te iszonyúan rettegnél a vé.i.L