Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-02 / 26. szám

6 D ELMAG Y AROKSZ ÁG Szeged, 1917. február 9. Poszton az olasz fronton. Olasz front, január 24 Hideg, józan, csillogó éjszaka. 12 óra 10 perc. A K csúcson. Átiható, jótékony, mindent behurkoló sötétség: az olasz hegyeken a hó világit, a mieink alszanak. A Gross Glöckner fölött kissé derengő fény, mintha egy alvó, jóllakott város volna ott, a kultúra, az élet.... A kegyetlen areu sziklák, a sikongó sza kadékok, a bugyborékoló, hörgő vizek, a romlás, az enyészet: minden-minden alszik, szunnyad, álmodik. A hold még nem jött. fel. Az égen a csillagok 'kutató szemei, ragyogó fénypontok miriádjai. Fejem felett a Vénusz, szűzi tisztaságában, szégyenkezve burkolódzik a ködös fényudvarálba, a mennyiből Lazui brilliánsa, a diadém drágaköve. A távoliban sárgás csillagszem, d-s nem a Mars, hanenegy kémlő olasz fényszóró, a Mars egy hegykatlan fölött pislog. Mély átölelhetetien kékség, tiszta, .megszámlálhatatlan fényszemek, remegő, bizonytalan kontúrok, alvó, kéjesen szunnyadó he-4 gyek sillíhonettjei; ez most az éjszaka képe, amikor pihennek a halálthozó szörnyek, amikor nem hallatszanak a síró zugások, a zizegő dübörgések, amikor pir költözik a sápadt, elszántan remegő arcokba. Megyünk a Laufgrabeniben posztokat vizitálni. Én tulaj donképen kísérőként szerepelek, jól megnézek, figyelek mindent. Meglehetős sötét van, alig látom, hová teszem a láíbomat, pedig a kézilámpám a kezemben van, de a világítás tilos. S igy csak találomra, lassan tapogatódzva megyek, néha-néha elcsúszom, térdre bukok, a síkosra taposott havon, s épen leakarom magamról rázni a havat, mikor hirtelen zajt, fegyvercsörgést hallok 6 lépésnyire: — Halt! Wer da? — Inspektion® ofíizier. Ezt T. zászlós mondij.a. Az előbbi hang — a poszt — újra megszólal: — InspektionsoiMzier vor! A fegyver még mindig a kezében reánk szögezve, keze a ravaszon: minden percben elsülhet. Négy lépést teszünk előre: — Halt! Feldruf? A zászlós a helyéről neim mozdul előre, hanem felső testét előrehajtva szinte belesugj a a poszt füléhe: — Apfel! S most ő kérdezi; — Losung? S a poszt ugyanolyan halkan mondja; — Adria. Passiert! S vállára csapja a fegyverét, mereven tiszteleg, s mozdulatlanul néz bele az éjszakába, a semmiségbe... — Nem láttál semimi gyanúsat? Nem tör tént semmi? — Zászlós urnák jelentem alássan, semmi. Hiszen... alszanak talán azok is odaát. — Hát csak jó megfigyelni mindent. Ha valamit látsz, szólni, vagy alarmot csapni! — Igenis. Keményen, szinte kiáltva mondja, szeretném, .megkérdezni, honnan való, de már megyünk tovább. S ez a jelene 4—5-ször megismétlődik, ® a halk suttogás, a titkolódzás olylhá tünteti fel az 'egésze:, mintha ezek az emberek egy titkos, ismeret len szektának volnának a tagjai. S most hátam megett előbukkan egy szikla mögül ,a hald. Elegáns, artisziikusa. vékony sarlóju. Csillog. Sziporkázik. Bevilágít mindent olvasztott, folyékony ezüsttel öntve le. A hegygerincek merészen nyújtogatják csillogó, telt nyakukat, mintha fürdő nimfák, tengeri nadájok ezrei incselkednének a szememmel, hívnának, csábitanának, oly szép, oly tündéri ez. Visszamegyünk, virrasztunk. 4 óra felé egy telefonbeszélgetés töredékei hallatszanak it a telefen szobából: „ gros.se Amgriff soll erfolgt sein ... grösste Wachsamkeit ..kimegyünk hát újra. He a posztok, támadás, olaszok nem erdekeinek. Látok valamit. A hajnalt. A lila szürkületet. Az ég még hanyag ruházatú, reggeli pongyolában van csak. A látóhatár alja hus vörös, a hegyek még álmosak. Egy vad rajzolatú szikla mögül diadalmas sugár tör elö. az élet, a napsugár; átrobog az égen ós megpihen a nyugati oldalon lévő királyfal sziklacsipkéin. A merész sugaracskát rajokban követik a többiek; szines, vigan kacagó, elszabadult vörös szallagok kószálnak az ég. mezején, dt nemsokára összetartanak és fel vonszolják az égre a vörös, kevély napkorongot, A lila » szürkület sikongva 'bukik a szakadékokba le, a vörös csillogás hearanyaz min dánt, egy két madár ide-oda röpködve csipog: oly szép. megható ez, hogy elfelejtem, hogy az olasz határon vagyok. H. S. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo MŰSOR: PÉNTEK d. u.- János vitéz. Daljáték. PÉNTEK este: Künn a bárány, benn a farkas. Komédia. Páros, háromharmados. SZOMBAT d. u.: Ifjúsági előadás. Cigánybáró• Operait. SZOMBAT este: Künn a bárány, benn a farkas. Komédia. Páratlan, egyharmados. VASÁRNAP d. u.: Farsang. Szinmü. VASÁRNAP este; Mágnás Miska. Operett. ~ © Künn a bárány, benn a fa*kas (Bemutató előadás.) Földes Imre, az aktualitások színpadi feldolgozója. Majdnem minden színpadi munkáját az aktualitás szülte, mint alkalom a tolvajt. Nagy kérdések, problémák nem nyugtalanítják, az agyakat nem kívánja foglalkoztatni, csupán csak a nevető izmokat. Ez néha sikerül neki, ám legújabb darabjában, .amelynek elég hosszú cim© van, még ez •sem sikerült. Az aktualitások iránt fogékony szerző figyelmét nem kerülte ki az a szomorú valóság, hogy most háború van. Háború, amikor tudvalevőleg mind elviszik a legények elejéi És ilyenkor előáll a kinos helyzet, hogy még a szokottnál is tölbb az eszkimó, mint a fóka. Ugy-e bár, tetszik érteni? Sok a nő, kevés a férfi. A szomorú alkalom adva van a „komédia" megírására. Nos tehát, elő a női pensióval! És elhelyeztetik benne tizenkét nő, tizenkét férfiéhes nő. És megérkezik az egyetlen férfi is — női ruihába öltözötten. A nők, a tizenkét nők örvendeznek és megindul a hódítás verejtékes munkája. Aki mer, az ny,er, aki legjobban mer, az legjobban nyer. Ilus, a bakfis lány, legjobban mer, persze, hogy ö nyer, övé lesz az egyetlen férfi, Pál István, aki üres óráiban regényíró is. Eddig van. Szomorú, ötlettelen történet, üres, mint amilyen a világ lehetett, mielőtt az Isten megteremtette. A darabot komédiának nevezi a szerző. Valóban az. Komédia a valószínűséggel, az irodalommal, a közönséggel, amelyről tudván-tudj a a szerző, hogy most egészen más, mint hajdan; olyan, amelyet a háborús konjunktúra hozott felszínre, amelynek minden jó, ami a színpadról kerül elébe. Nem bírál, nem válogat, de boldog, hogy tapsolhat, a tetszését nyilvánáthatja. Az előadás alkalmazkodott a viszonyokhoz, a helyzethez.. Folyt, folydogált, néha tompa, néha erős, majd rikitós színekkel, de eredményesen. Hantos Irma, Cserényi Adél, Kunosi Ella, Biró Erzsi, Viola Margit, Véosei Ilona vettek részt benne és az egyetlen férfi szereplő Körmendy Kálmán volt. Mint mondani szokták: ámbicióra valló törekvéssel és jó kedvvel. Nekünk legkivált a Lendvay Lola szereplése tetszett, Egy öntudatos, intelligens és jó színésznő minden előnyös tulajdonságaival látta el száraz és kiadósnak nem mondható szerepét, az Eta alakjában. Más feladatokra van hivatva. — Az újdonság zsúfolásig megtelt nézőtér előtt került bemutatóra. E'áros István hangversenye. Két bét választ el már esakva szezon egyik 'legnagyobb művészi eseményü hangversenyétől, a Pártos István koncertjéből, a melyet a Délmggyarország rendez a szegedi szegények javára. A jótékonycél és a esodabegedüs ' művészete egyaránt alkalmas a közönség legteljesebb érdeklődésére. A gyermek hegedűsben a hegedűnek oly kiváló művelőjét ismeri meg a közönség a február 14-ifci hangversenyen, ami párját ritkítja. Sem Hubermann, sem Vecsey F-eri nem keltettek gyermekkorukban olyan csodálatot, mint Pártos István, akinek jelene nemcsak a jövendőnek záloga, hanem a leggazdagabb érték és a művészetnek a teljessége. A gyermekmüvíész koncertjének műsora a következő lesz: Tartiné: 'Szonata (g-dur), Mendelssohn: Hegedűverseny (op. 64.), Bach—Hubay: V. Szonata, Hubay: Notturno '(op. 73.), Sanret: L'Espagnola, 'Paganini: Versenymű (d-dur, op. 6) — Az érdekkel várt hangverseny jegyei Várnay L. könyvkereskedésében, a Délmagyar ország 'kiadóhivatalóban k arph a íók. URANIA Magy. Tudományos Szinház Pénteken, február 2-án ZIEHRE világhírű operettje Filmoperett 4 részben. Jáfszák a legkiválóbb bécsi művészek. Előadások pont 2 órától kezdve. Gyermekjegyek c<ak az « Iső előadásokra erényes ek.