Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-15 / 38. szám

3 DÉLMAGYARORSZÁG 8zeg»d, 1917. február lá. döntő győzelem az ellenségtől is függ. Haig 1 ibornok számol ezzel az eshetőséggel és már most kijelenti, hogv aa a tavaszi offenzíva nem sikerül, majd megpróbálják ismét iövőre. Ezt edcb'g még egy nagy támadása előtt sem vallotta be az antant és a nagyszerű Haig bizohváia nem is fontolta meg. hogy diplomatikusnak szánt nyilatkozatában mennyire elszólta magát. Haig tábornok tehát könnyedén odavet1, hogy ha most nem. majd jövőre. A központi hatalmak más \ éleménven vannak. A háborút ebben az évben okvetlenül be kell fejezni, de nem azért, hogy a győzelmet — ami már biztositva van — kierőszakolják, hanem hogy véget érjen a vérontás. A központi hatalmak nem kürtölik világgá terveikeit, a győzelmi nyilatkozatok helyett átengedik a tért a tettek szavának. A kíméletlen buvárhajó-harc is ilyen beszédes cselekedet, amelyet a közel jövőben a hatalmas tettek egész sora fog követni. Nem tudjuk, mint Haig tábornok, melyik fronton, hogyan és milyen időben, de abban föltétlenül b:zunk. hogy még ebben az évben meglesz a döntés és semmiesetre sem — majd jövőre. ea* aoeiítasi: átül NAAIISNAASSFIAAS Németország kész tárgyalni Amerikával. — A kihirdetett tengeri zárlatot fentartjuk. — Most vagy majd jövőre. Mindenütt, ahol a világháború eseményeinek végső kifejlődését latolgatják, általános a vélemény, hogy a döntés már nem ,késhetik soká. A közhit szerint a közel jövőben szárazon és vizén egy utolsó csapásr. kerülnek szembe egymással az ellenfelek, amely eldönti a világháború sorsát. A katonai kritikusok ennek a borzalmas erőmérkő zésnek kezdetét a tavaszra várják és kifejt k, hogy a háborúnak ebben az évben föiyUlenül véget kell érnie. A háborús jóslatoknak értékét ugyan a világháború, amelynek méretei az emberiség minden eddigi véres küzdelmét felülmúlják, meglehetősen leszállitot ta, talán most végre -komolyan bizni lehet abban, hogy közeledik a döntés. Annyi bizonyos, hogy sosem volt még annvi pozitív alapjuk a kombinációknak, mint a háboru jelenlegi alakulásában. A központi hatalmak szigorított blokádja is kifejezetten a világháborús küzdelemnek mielőbbi eldöntéséi szolgálja; az antant ugyanezt a célt szeretné elérni a bejelentett tavasza offenzívától és az amerikai nép, amelynek gyakorlati érzéke közmondásos, szintén elérkezettnek látja a pillanatot arra, hogy az európai konfliktusba való beavatkozásával érvényesíthesse érdekeit a béketárgyalásokon. Negatív bizonyítékok is szólnak amellett, (hogy az 1917. esztendő a békekötés éve lesz. Az antant visszautasította a központi hatalmak béke javaslatált, amivel kétségtelenül Óriási kockázatot és nagy felelősséget vállalt. Ellenségeinkről sem szabad föltételeznünk,' hogy ezt pusztán vérszomjas kedvükből tették. A béketárgyalások megkezdése előtt meg akarnak kísérelni még egy utolsó erőfeszítést, hogy kedvezőtlen harctéri helyzetüket megjavítsák. És továbbá nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a semleges államok nem csatlakoztak Wilson/hoz, ami azonban nemcsak a háiboru .közeivégének reményét erősiti, hanem a központi hatalmakra ujabb biztató jel a háboru kimenetelére. A semlegesek ugyanis vissza merték utasítani Wilson felszólítását és ezit csak abban a tudatban tehették, hogv a végső döntés a központi hatalmakra nézve kedvező lesz. Az antant természetesen ennek az ellenkezőjét hirdeti, az ő végső győzelméről akarja meggyőzni a semlegeséket, de épen ezért nagy jelentősége van annak, hogy Anglia szavában ma már nem biznak a semleges államok és nem hajlandók sorsukat — hogy stilszvVü hasonlattal éljünk — az antant siilyedő hajójához kötni. Anglia Iegyőzihetetlenségének varázsa, amelv a kis semleges államok egy részét eddig — vesz tükre — elkábította, megszűnt és ha az Uniót nem választaná el egy egész óceán a hadviselő felektől, bizonyára, nőként az európai "semleges államok, tartózkodott volna ujabb konfliktus előidézésétől (hiszen még kivételes helyzetében is feltűnő, de ige; érthető óvatosságot tanúsít. Ezek mellett a tények mellett nem leibe komolyságot tulajdonítani Haig tábornok kijelentéseinek, amelyeknek hangulatkeltés a célia. Az angol admirális a nyugati fronton várja a döntést. Szerinte a német frontot át fogják törni, liogy aztán a mozgófháiboruban a német haderőt szétmorzsolják. Haig kijelentette azt is, liogy ez az esztendő döntő lesz, sőt meglehet, liogy meghozza már a békét. Természetesen ugy, hogv az antani Németországot teljesen legyőzi. Döntő győze em nélkül — mondja Haig — nem lehet béke, ismétli, amit már ezerszer halottunk z.z antant táborában. És óvatosan hozzáteszi: ha nem sikerül Németországot megverni az idén, folytatják a háborút jövőre is. Tehát mégsem o'yan egészen biztos az a tavaszi frontáttörés!.Persze, egy okos tábornok tanul a mult tapasztalatain és tudja, hogy a Berlin, február 14. A Wolfí-ügynökség jelenti: A semleges sajtó közli a Reuterügynökség hírét, amely szerint Németország Svájcot felkérte volna, hogy közölje az amerikai kormánnyal, hogy Németország a jövőben is változatlanul hajlandó az Egyesült Államokkal tárgyalni a tengeralattjáró-háborúval összefüggő zárt területté nyilvánítás ügyében, ha ez a tárgyalás az Anglia ellen való kereskedelmi zárlatot nem érin* tené. Az Egyesült-Államok ' kormánya — e forrás szerint — közölte ezután Ritter svájci követtel, hogy nem bocsátkozhatik tárgyalásba, mielőtt Németország a Sussex-iigy után tett igéretét újból meg nem ismétli és a tengeralattjáró-harc szigorításának bejelentését vissza nem vonja. E jelentés alapja a következő tényállás: A német kormány Svájc utján táviratot kapott a washingtoni svájci követtől, aki felajánlotta, hogy ha Németország hajlandó tárgyalni az amerikai kormánnyal a zárt területté való nyilvánítás dolgában, ezt a tárgyalást közvetítené, mert ezzel Németország és Amerika- háborújának a veszélye csökkenne. A német kormány erre -felkérte a svájci kormányt, közölje washingtoni követével, hogy Németország most is kész tárgyalásokat folytatni Amerikával, ha e tárgyalások az ellenségeink ellen — telhát nem csupán Anglia ellen — kihirdetett kereskedelmi zárlatokat nem érintenék. Magától értetődik, hogy Németország ilyen tárgyalásokba csak azzal a feltétellel bocsátkozhatott volna, ha mindenekelőtt áz Amerika és közöttünk való viszony helyreállott vo'na. A tárgyalások anyagául továbbá csakis az amerikai személyforgalom terén való biAMSTERDAM, február 14. Február 6'kálg 95 hajó eisülyedésércl adott közlést a Lloyd-ügynökség. Ezeket február 1-ótöl sülyesztettek el 6-íka estig. Másnap, vagyis Egy nagy angol személyszállító hajó clsülyesztése London, február 14. A Reuter-ügynökség jelenti: A White Star Line Afric nevü 11.999 bruttó tonnás személyszállító gőzösét elsülyesztettók. A legénység 17 embere eltűnt. (U. T• I.) I zonyos engedmények jöhettek volna tekintetbe. A korlátlan tengeralattjáró-harc által ellenségeinkkel szemben foganatosított és a tengerentúli bevitel ellen irányuló zárlat e szerint semmi körülmények között sem lazittatott volna meg, még akkor sem, ha az Amerikával való diplomáciai viszony helyre állíttatott volna. Teljes világossággal jutott ez kifejezésre ,a washingtoni svájci követnek adott válaszban, mint ahogy azt hivatalos helyről is ismételten kijelentették. Ellenségeink összes tengerentúli bevitele ellen indított tengeralattjáró harcunk elszánt keresztülvitelében számainkra nincs ut visszafelé! A ktiltigyminisiíter tárgyalást folytat Amerika bécsi követével Hága, február 14. A holtandi sajtó és a közvélemény élénken foglalkozik azzal a körülménnyel, hogy a tengeralattjáró hadviselés enyhítéséről folytatott állítólagos tárgyalásokról a német és az amerikai kormány cáfolatot adott ugyan ki, de ezek a cáfolatok eltérőik egymástól. A lapok hangsúlyozzák, hogy Amerika és Németország egyaránt 'hajlandó arra, hogy a helyzetet ne élesítse ki. A két hivatalos nyilatkozat között mutatkozó ellentétet azzal magyarázzák, hogy valóban nem történt jegyzékváltás a tengeralattjáró hadviselés enyhítéséről, de rendkivül barátságos tárgyalások voltak Czernin magyar és osztrák külügyminiszter és Amerika bécsii nagykövete között. E szóbeli tárgyalásokat kedvező jelnek tekintik. Az bizonyos, hogy eddig semmi olyan eset sem történt a tengeren, amelyet jóvá nem lehetne tenni és éppen ezért" remélik, hogy a diplomáciai szakitásnak nem lesznek végzetes következményei. 7-ákón 125 hajó elsüfyedésérfíl számolt be a Lloyd. Az angol hajózási vállalatokat e rendkívüli veszteségek nagyon aggasztják. Olasz gőzösök pusztulása ROTTERDAM, február 14. Az Erdania 3173 tonnás olasz gözöst elsülyeszteíték. LUGANO, február 14. Az Avantl 1723, a Chlampa 4000 és a Doride 1250 tonnás olasz gőzösöket elsülyesztették. Egy hét alatt 125 hajót sülyesztettek el a tengeralattjárók.