Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-15 / 38. szám

3 DÉLMAGYARORSZÁG 8zeg»d, 1917. február lá. döntő győzelem az ellenségtől is függ. Haig 1 ibornok számol ezzel az eshetőséggel és már most kijelenti, hogv aa a tavaszi offen­zíva nem sikerül, majd megpróbálják ismét iövőre. Ezt edcb'g még egy nagy támadása előtt sem vallotta be az antant és a nagy­szerű Haig bizohváia nem is fontolta meg. hogy diplomatikusnak szánt nyilatkozatában mennyire elszólta magát. Haig tábornok tehát könnyedén odavet1, hogy ha most nem. majd jövőre. A központi hatalmak más \ éleménven vannak. A hábo­rút ebben az évben okvetlenül be kell fejezni, de nem azért, hogy a győzelmet — ami már biztositva van — kierőszakolják, hanem hogy véget érjen a vérontás. A központi ha­talmak nem kürtölik világgá terveikeit, a győzelmi nyilatkozatok helyett átengedik a tért a tettek szavának. A kíméletlen buvár­hajó-harc is ilyen beszédes cselekedet, ame­lyet a közel jövőben a hatalmas tettek egész sora fog követni. Nem tudjuk, mint Haig tá­bornok, melyik fronton, hogyan és milyen időben, de abban föltétlenül b:zunk. hogy még ebben az évben meglesz a döntés és semmiesetre sem — majd jövőre. ea* aoeiítasi: átül NAAIISNAASSFIAAS Németország kész tárgyalni Amerikával. — A kihirdetett tengeri zárlatot fentartjuk. — Most vagy majd jövőre. Mindenütt, ahol a világháború esemé­nyeinek végső kifejlődését latolgatják, álta­lános a vélemény, hogy a döntés már nem ,késhetik soká. A közhit szerint a közel jövő­ben szárazon és vizén egy utolsó csapásr. kerülnek szembe egymással az ellenfelek, amely eldönti a világháború sorsát. A kato­nai kritikusok ennek a borzalmas erőmérkő zésnek kezdetét a tavaszra várják és kifejt k, hogy a háborúnak ebben az évben föiyUlenül véget kell érnie. A háborús jóslatoknak ér­tékét ugyan a világháború, amelynek mére­tei az emberiség minden eddigi véres küz­delmét felülmúlják, meglehetősen leszállitot ta, talán most végre -komolyan bizni lehet abban, hogy közeledik a döntés. Annyi bi­zonyos, hogy sosem volt még annvi pozitív alapjuk a kombinációknak, mint a háboru jelenlegi alakulásában. A központi hatalmak szigorított blokádja is kifejezetten a világ­háborús küzdelemnek mielőbbi eldöntéséi szolgálja; az antant ugyanezt a célt sze­retné elérni a bejelentett tavasza offenzívá­tól és az amerikai nép, amelynek gyakor­lati érzéke közmondásos, szintén elérkezett­nek látja a pillanatot arra, hogy az európai konfliktusba való beavatkozásával érvénye­síthesse érdekeit a béketárgyalásokon. Negatív bizonyítékok is szólnak amellett, (hogy az 1917. esztendő a békekötés éve lesz. Az antant visszautasította a központi hatal­mak béke javaslatált, amivel kétségtelenül Óriási kockázatot és nagy felelősséget vállalt. Ellenségeinkről sem szabad föltételeznünk,' hogy ezt pusztán vérszomjas kedvükből tet­ték. A béketárgyalások megkezdése előtt meg akarnak kísérelni még egy utolsó erő­feszítést, hogy kedvezőtlen harctéri helyze­tüket megjavítsák. És továbbá nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a semleges államok nem csatlakoztak Wilson­/hoz, ami azonban nemcsak a háiboru .közei­végének reményét erősiti, hanem a központi hatalmakra ujabb biztató jel a háboru ki­menetelére. A semlegesek ugyanis vissza merték utasítani Wilson felszólítását és ezit csak abban a tudatban tehették, hogv a vég­ső döntés a központi hatalmakra nézve ked­vező lesz. Az antant természetesen ennek az ellen­kezőjét hirdeti, az ő végső győzelméről akarja meggyőzni a semlegeséket, de épen ezért nagy jelentősége van annak, hogy Anglia szavában ma már nem biznak a sem­leges államok és nem hajlandók sorsukat — hogy stilszvVü hasonlattal éljünk — az antant siilyedő hajójához kötni. Anglia Ie­győzihetetlenségének varázsa, amelv a kis semleges államok egy részét eddig — vesz tükre — elkábította, megszűnt és ha az Uniót nem választaná el egy egész óceán a hadviselő felektől, bizonyára, nőként az európai "semleges államok, tartózkodott vol­na ujabb konfliktus előidézésétől (hiszen még kivételes helyzetében is feltűnő, de ige; érthető óvatosságot tanúsít. Ezek mellett a tények mellett nem leibe komolyságot tulajdonítani Haig tábornok ki­jelentéseinek, amelyeknek hangulatkeltés a célia. Az angol admirális a nyugati fronton várja a döntést. Szerinte a német frontot át fogják törni, liogy aztán a mozgófháiboruban a német haderőt szétmorzsolják. Haig ki­jelentette azt is, liogy ez az esztendő döntő lesz, sőt meglehet, liogy meghozza már a békét. Természetesen ugy, hogv az antani Németországot teljesen legyőzi. Döntő győ­ze em nélkül — mondja Haig — nem lehet béke, ismétli, amit már ezerszer halottunk z.z antant táborában. És óvatosan hozzáteszi: ha nem sikerül Németországot megverni az idén, folytatják a háborút jövőre is. Tehát mégsem o'yan egészen biztos az a tavaszi frontáttörés!.Persze, egy okos tábornok ta­nul a mult tapasztalatain és tudja, hogy a Berlin, február 14. A Wolfí-ügynökség jelenti: A semleges sajtó közli a Reuter­ügynökség hírét, amely szerint Németország Svájcot felkérte volna, hogy közölje az ame­rikai kormánnyal, hogy Németország a jö­vőben is változatlanul hajlandó az Egyesült Államokkal tárgyalni a tengeralattjáró-há­borúval összefüggő zárt területté nyilvání­tás ügyében, ha ez a tárgyalás az Anglia ellen való kereskedelmi zárlatot nem érin* tené. Az Egyesült-Államok ' kormánya — e forrás szerint — közölte ezután Ritter svájci követtel, hogy nem bocsátkozhatik tárgya­lásba, mielőtt Németország a Sussex-iigy után tett igéretét újból meg nem ismétli és a tengeralattjáró-harc szigorításának beje­lentését vissza nem vonja. E jelentés alapja a következő tényállás: A német kormány Svájc utján táviratot kapott a washingtoni svájci követtől, aki felajánlotta, hogy ha Németország hajlandó tárgyalni az amerikai kormánnyal a zárt területté való nyilvánítás dolgában, ezt a tárgyalást közvetítené, mert ezzel Német­ország és Amerika- háborújának a veszélye csökkenne. A német kormány erre -felkérte a svájci kormányt, közölje washingtoni kö­vetével, hogy Németország most is kész tár­gyalásokat folytatni Amerikával, ha e tár­gyalások az ellenségeink ellen — telhát nem csupán Anglia ellen — kihirdetett kereske­delmi zárlatokat nem érintenék. Magától értetődik, hogy Németország ilyen tárgyalásokba csak azzal a feltétellel bocsátkozhatott volna, ha mindenekelőtt áz Amerika és közöttünk való viszony helyre­állott vo'na. A tárgyalások anyagául továbbá csakis az amerikai személyforgalom terén való bi­AMSTERDAM, február 14. Február 6­'kálg 95 hajó eisülyedésércl adott közlést a Lloyd-ügynökség. Ezeket február 1-ótöl sü­lyesztettek el 6-íka estig. Másnap, vagyis Egy nagy angol személy­szállító hajó clsülyesztése London, február 14. A Reuter-ügynökség jelenti: A White Star Line Afric nevü 11.999 bruttó tonnás személyszállító gőzösét elsü­lyesztettók. A legénység 17 embere eltűnt. (U. T• I.) I zonyos engedmények jöhettek volna tekin­tetbe. A korlátlan tengeralattjáró-harc által ellenségeinkkel szemben foganatosított és a tengerentúli bevitel ellen irányuló zárlat e szerint semmi körülmények között sem lazit­tatott volna meg, még akkor sem, ha az Amerikával való diplomáciai viszony helyre állíttatott volna. Teljes világossággal jutott ez kifejezésre ,a washingtoni svájci követ­nek adott válaszban, mint ahogy azt hiva­talos helyről is ismételten kijelentették. El­lenségeink összes tengerentúli bevitele ellen indított tengeralattjáró harcunk elszánt ke­resztülvitelében számainkra nincs ut vissza­felé! A ktiltigyminisiíter tárgyalást folytat Amerika bécsi követével Hága, február 14. A holtandi sajtó és a közvélemény élénken foglalkozik azzal a körülménnyel, hogy a tengeralattjáró had­viselés enyhítéséről folytatott állítólagos tárgyalásokról a német és az amerikai kor­mány cáfolatot adott ugyan ki, de ezek a cáfolatok eltérőik egymástól. A lapok hang­súlyozzák, hogy Amerika és Németország egyaránt 'hajlandó arra, hogy a helyzetet ne élesítse ki. A két hivatalos nyilatkozat között mutatkozó ellentétet azzal magya­rázzák, hogy valóban nem történt jegyzék­váltás a tengeralattjáró hadviselés enyhíté­séről, de rendkivül barátságos tárgyalások voltak Czernin magyar és osztrák külügy­miniszter és Amerika bécsii nagykövete kö­zött. E szóbeli tárgyalásokat kedvező jel­nek tekintik. Az bizonyos, hogy eddig sem­mi olyan eset sem történt a tengeren, ame­lyet jóvá nem lehetne tenni és éppen ezért" remélik, hogy a diplomáciai szakitásnak nem lesznek végzetes következményei. 7-ákón 125 hajó elsüfyedésérfíl számolt be a Lloyd. Az angol hajózási vállalatokat e rendkívüli veszteségek nagyon aggaszt­ják. Olasz gőzösök pusztulása ROTTERDAM, február 14. Az Erdania 3173 tonnás olasz gözöst elsülyeszteíték. LUGANO, február 14. Az Avantl 1723, a Chlampa 4000 és a Doride 1250 tonnás olasz gőzösöket elsülyesztették. Egy hét alatt 125 hajót sülyesztettek el a tengeralattjárók.

Next

/
Thumbnails
Contents