Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)
1917-01-09 / 5. szám
4 DELMAGYÁRORSZAG Szeged, 1917. január 9. oldani, ha délutáni tanítás utján is, mert j tositása csak van olyan fontos, mint a tahiszen egy város jó közélelmezésének biz- nit'ás idejének megváltoztatása. Oláhok karácsonya a Szeged-állomáson. Szép fehér ihópihéket szitálnak le az angyalok oláh (karácsonyra. A korcsma ablakán keresztül mélabús, elnyújtott [hanghullámok törnek ki az állomás előtti térre. Benézek a vendéglőbe. Csanádmegyei oláh katonák ünneplik a karácsonyukat bor és nóta mellett. Igazi sirvavigadás, akár a magyar ember mulatozása. De bármily sikongó, siránkozó is a nóta hangja, a mi magyar oláhaink azért jókedvűek, szinte duhajok. Amint kilépek az állomás előtti térre, ép oláh (foglyokat kisérnek a népfelkelő katonáink. Sok száz oláh foglyot. Jól megtermett, magas szál legény a legtöbbje, akad azonban köztülk elég bőven a hitványabb fajtából is. Koruk husz és negyven év közt váltakozik. Szép sorjában, négyesével haladnak abban sz ellipszisben, amelyet bakbancsoe, bocskoros lábbtl le kell irmok, mig az állomási épület előtt párolgó üstökhöz érnek. Akinek nincs csajkája, annak adnak a mi vöröskeresztes katonáink. Illatos, forró feketét mernek ki nekik a csajkákba., amelyet a foglyok azon forrón leszürcsölnek. Másodszor is megteszik ugyanazt az ellipszis-utat s most gulyással telnek meg a csajkák. Nem (tudom, ami eaját katonáinknak mérik-e ilyen bőven a vacsorát!! Inkább azt hiszem, hogy ne-m. A foglyok és kísérőik nagyszerűen értik egymást. Ugyanegy nyelvet beszélnek, mert a fogolyőr katonák hazai, temesmegyei oláhogy. A legtöbb fogoly annyira lehúzza fejét a vállára., mintha a nyakát féltené... A korcsmából kitörő oláh nóta hangjaira azonban egyszerre megnyúlik valamennyi fogolynyak. Bámészkodó csodálkozással fülelnek a hangok irányába. Szemmell át hatóan meg vannak lepetve. Látszik rajtuk, hogy nem értik a dolgot Egy intelligens kinézésű fogoly altiszt hozzám fordul: — Domnu mariasza, kik énekelnek odabent a mi nyelvünkön? — A mi oláh katonáink! világosítom föl. Karácsonyuk van ma és mulatnák. — Hát hogy, szabad az ungur rumunoknak oláhul énekel.niök? kérdi csodálkozó hanglejtéssel? — Miért ne volna szabad?! — Hát akkor mit (hazudott nekünk az a Lukács popa, meg az a Gogo Oktavián? méltat lankcdott a fogoly. 'Meg a mi újságjaink is óbégattak nekünk folyton, hogy ifel kell szabaditanunk a mi magyarországi oláh testvéreinket?! Nem jutok hozzá, hogy megadjam neki a kellő választ, egy fogolyőr — hazai oláh — megelőz: —Ültetek volna otthon békén, nem szorultunk imi arra, hogy ti fölszabadítsatok bennünket. Nagyobb urak vagyunk mi itt, mint ti odahaza, mert minálunk Magyarországon még & pauir (paraszt) is ur! Hárman-négyen is szitkozódnak moat: — Batei dumne di-eu bojeri! Verje meg a» úristen a bojárokat!) Ugy röpködnek a szitkok a bojárok és Bratianu és Filipesou és Take Jonescn, Lukács, Goga és a nagyíül-ii (cu maré Ureclie) Ferdinánd ellen, mint. a sürün szállinkozó hópelyhek a gyűlölet ecsetje sötét szinekíkel mázol, a gyűlölet szava keserű forrásból bugyog: — Se a testünknek, se a lelkünknek nem kel lett a háború, szól megint az altiszt, de azért minket, szegény parasztokat a hegyek közé hajszoltak harcolni. De ők, a gazdag bojárok, akik nem tudnak hová lenni a jóléttől, bezzeg odébb állottak. Büdös volt nekik a puskapor szaga. Elmentek Oroszországiba. Bár ott fogná őket a dnaku és sohase látnók őket viszont. Néhány ott ácsorgó orosz fogoly közeledik most barátságosan az oláh foglyok csoportjához — ÍMerzsec la draku! (Vigyen el benneteket az ördög!) kiabálnak rájuk a rnmunok. Ti miattatok kell most szent karácsony napján itt dideregnünk a havon! Az oroszok ugyan nem értik, mit mondanak az oláhok, de a dühtől szikrázó szemek, az izgatott hangok és fenyegető öklök oly beszédesek, hogy menten elmegy a kedvük a barátkozás tóh Katona- vagy fogolyesoportok általában elég egyhangú képet nyújtanak. Egyformán szürke vagy barna a ruházatuk. Többnyire szürkék, mint az étet hétköznapijai. Ezek az oláh foglyok azonban kivételt képeznek, mert a eukorsüvegiformáju, fekete .kecskebőrsüvegek tarkán váltakoznak az elül-hátul felcsncsodó rendes oláh katonasapkákkal és a dobrudzsai muzulmánok szines turbánjaival. A mohamedán foglyok megértően mosolyognak rám, amikor tréfásan a szemükre hányom: — Hát ti is ellenünk jöttetek? lA sok barnabőrü oláh között ifiziognomiai szempontból talán a legérdekesebb fej egy sasorrú, tüzes szemű és fölfelé kunkorodó kecskeszakállas közlegényé. Intelligens arca szinte kiköveteli magának, hogy az ember még eldkora tömegben is észrevegye. Nem is oláb az istenadta, hanem görög és foglalkozására nézve borbély Bukarestben. Nem .ellenséges indiulat szól belőlem és nem is az ellenség lebecsülése, amikor azt mondom, hogy általában szellemileg rerdkivül korlátolt emberek tömege ez a fogolycsoport Akár az állatokat ugy kell őket a párolgó üstökhöz terelni. Sehogysem tudják megtanulni , ihogy az egyik négyescsoport az egyik üsthöz menjen, a következő a másikhoz. Kiabálni kell rájuk: Jobbra! Balra! Sőt meg kell .fogni őket és ugy irányitani, pedig ott állanak a rotyogó üstök előttük. Még az éhség ösztöne sem tud eléggé megbirkózni az állati butaságukkal. Megvetően kiált fel egyik bakánk: — Hogy lehessen ilyenekkel egy szép harcot megcsinálni?! iStHegl F. József. !-izzótestek és üveghengerek In vert és Auerégökre legjobb minőségben FONYO SOMA, világitási-vállalatnál. Kölcsei-utca 4. Telefon \65 imtioiietsci Az antant válaszának hiteles szövege Bécs, január 8. Az a jegyzék, amelyet Frederic C. Penfield, az amerikai nagykövet e hó 5-ikén a külügyminisztériumban átadott lényegében bár megegyezik a Havas-ügynökség által közölt jegyzékkel, szövegezése azonban több helyen különböző. Igy helytelen volt a Havas-ügynökség közlése a következő mondatról is: A jövőt illetőleg a (Németország hadüzenete által okozott pusztulás, a számtalan erőszakosságok (aggressions), amelyeket Németország és szövetségesei követtek el a hadviselők és semlegesek ellen, büntetést (penalties), jóvátételt (reparation) és garanciákat követelnek. Németország ravaszul kitér ugy az egyik, mint a-másik elől. A büntetés (ipenalties) $zóű a Havas közlése ezzel a szóval .helyettesitette: sanctio-n. A jegyzék leglényegesebb mondata a mostani hiteles szöveg szerint igy szói: A mai óra súlyának egyúttal azonban követei ményeinek teljes tudatában az egymással szoros szövetségben és népeikkel teljes egyetértésben levő szövetséges kormányok visszautasítják azt, ihogy egy az őszinteséget és jelentőséget nélkülöző javaslattal foglalkozzanak. Újólag kijelentik, hogy béke nem lehetséges, amig a megsértett jogok és szabadságok visszaállítása, a nemzetiségi elv és a kicsiny államok szabad fennállása nincsen biztosítva, amig nincsen garancia egy olyan rendezésre, amely alkalmas végleg megszüntetni azokat az okokat, amelyek oly (hosszú időn át fenyegették a népeket, és amely megadja a világ biztonsága szempontjából egyedül hatályos biztosítékokat. Több lényeges eltérés a kétféle szöveg közt nincs. Orosz lap az antant béketeltételeiről. Stockholm, január 8. A Ruszkoje Szlövo megbízható diplomáciai forrásból ugy értesül, hogy az antant kormányainak Wilson jegyzékére adandó válasza az alábbi három előfeltételt ifogja tartalmazni: 1. A központi hatalmak vonják vissza az összes hadseregeiket az okkupált ellenséges területekről, 2. a békeszerződést olv biztosítékok alapján kell megkötni, amelyek komoly és igazi garanciákat nyújtanak a béke és az uj rend biztosítására nézve, 3. biztosítani kell a kis országok függetlenségét és szabadságát és ezért oly biztosítékokat is követelni kell, melyek a jövőre nézve lehetetlenné tesznek olv támadásokat, mint aminő volt a német támadás Belgium ellen és a monarchia támadása Szerbia ellen. Élénk ágyútűz a nyugati fronton. Hat ellenséges repülőgépipusztulása, BERLIN, január 8. A nagy főhadiszállás jelenti: Az Vser-arcvonalon, az Vpern hajlásában és a Somimetól északra időközönkint élénk ágyútűz felödött ki. Sikeres fégih arcainkban és védőágyulnk tüzében az ellenség hat repülőgépet veszített. LUDENDORFF, első föszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.)