Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-21 / 16. szám

Bzeged, 1917. január 21. DÉLMAGYARORSZÁG 3 H Balkán Rkadémia ügye a minisztériumokban. — A Délmagyarország tudósilójától. — Budapest, január 20. A szegedi kereskedelmi főiskola ügye mind nagyobb mértékben vonja magára az ország figyellmét és érdeklődését. Mióta országos közéletünk több kitűnősége a iDélmagyarország hasábjain elmondta véleményét, olyan köreik figyelme is ráterelődött a Balkán Akadémia ügyére, amelyek mindenképen hivatottak arra, hogy róla véleményt alkossanak és a megvalósulás körül állásit foglaljanak: in ellette vagy ellene. Azok a szimpatikus bangók, 1 amelyek gróf Khuen Héderváry, Strauss Oszkár, Rákosi Jenő és mások részéről elhangzották, mind azt mutatják, hogy ia szellemi élet különböző terén működő vezérek első pillanatra felismerték a kérdés óriási jelentőségét és önzetlen megértéssel nyilatkozataik révén is jó szolgálatot tesznek az ügynek. Amikor Szeged város jogos aspirációiról esik szó, nyomban feltámad a vágy másokban és — sajnos — a közismert magyar átok: ha jogos igényeket egyik oldalon kielégít a kormányzat, számolnia kell azoknak a kritikájával, akik ugyanakkor — talán más ügyben, mint kérelmezők — még nean lettek kielégítve. Utána jártunk illetékes helyen és regisztrálhatjuk, liogy a szegedi kereskedelmi főiskola ügye döntés előtt áll. Az illetékes minisztereknél megtörtént a küldöttség bejelentése és Szeged eáros rövid időn belül abban a helyzetben lesz, hogy a kormány elvi hozzájárulásával megkezdhesse a főiskola, megszervezését. Természetes azonban, hogy ebben az esetben sem maradtak el a gáncs ve tők, aminthogy minden jó ügy mellől nálunk Magyarországon el nem mariadihatnak. Talán nem lesz céltalan, ha e helyütt rámutatunk arra, hogy bizonyos körökben ellenszenvvel nézik Szeged mozgalmát és talán szükséges is az intézők figyelmét Ifelliivni arra, liogy az ellen ámmlaitfia] számolni is kell. Hangosan nem nyilvánult meg az ellenakció, amely kicsinyes ós — nem akarj ok azt mondani épen, hogy: önző, de minden esetre szubjektív szempontokból szeretné útiját állani a szegedi mozgalomnak. íVialószinii, hogy épen ezek miatt a napvilágra nem kívánkozó rugók miatt nem is fognak az ellenkezők nyíltan felvonulni, hanem felelősség nélkül annál érzékenyebben fogják tomboló munkájukat elvégezni. Ez a munka pedig annál is inkább veszedelmes mert a konlkolyhintőik kezét nem lehet megfogni. Ezen a ponton döl el a Balkán Akadémia szervezésének komolysága. Az alapítók és a fenntartó város ügyességén múlik az, hogy mételyezett gondolatsorok eljutnak-e a legma gasabb illetékes forumokig, avagy nem és illetve: megfelelő értékükre lesznek-e leszállítva, ha odáig eljutnak. Nyílt tikok, hogy a Keleti Kultur Központ teljes erkölcsi súlyával hajlandó a szegedi akciót előbbrevinni, ha a városi vezetőség részéről erre felszólításé nyer. Olyan erős tényező ez, aminek a félreismerései súlyos konzekvenciái u lehet. Ugyancsak nyílt titok, liogy a Keleti Gazdasági Központ részéről nem nyilvánul meg az a rokonszenv, amely első pillanatra épen n hivatása szempont jából várható volna. Igen valószínűn dk látszik, hogy a rendezők követiák el a hibáit, mert ennek a Központnak vezetősége nevében is történt, olyan nyilatkozat, bogy az eszmét pártolandónak tartja. Egyébként kétségtelen is, hogy Lánczi Leó megfelelő in vi t-re azonnal a mecénások sorába áll. Hogy pedig Lánczi Leó állásfoglalása egyúttal a Keleti Gazdasági Központ állásPontját is jelenti, evidens. iA rendezőség tapimtata itt talán jóvátehei még az eddigi mulasztásokat. " A kép teljessége okából még fel kell emlitenünk, hogy információink szerint a kultuszminisztériumban a múlt tavasz óta amikor a Keleti Kultur Központ vezetősége az akadémia gondolatát és alapvonalait ismertette meg gróf Klebelsberg Kund államtitkárral, Cicatrícis Lajos főispán hatékony közl>e!lépésén kivül mind mai napig semmiféle további információ nem történt. (A hétéin el is ment Jankovich Béla kultuszminiszterhez az a rövid tájékoztató, amelyre a küldöttség tisztelgése előtt szükség van. — A szerk.) Ha ebből tanulságot merítünk, az a gondodat sincs kizárva, hogy a bejelentett küldöttség olyan választ kap, hogy azon tárgyalások befejezte után, melyek az anyagi ós szellemi alapok körvonalainak a megállapitására fognak irányulni, fog a miniszter pozitív választ adni. Nyilvánvaló pedig, liogy előzetes purparléval simábban és biztosabban kaphatna a küldöttség végleges választ. (IETre nézve Cicatrieis főispán megjelölte már az egyedül helyes és célraveztő eljárást. — A 'szerk.) Az ilyen válasz különösen azért volna fontos, mert az államsegély mérvéről is tájékoztatna, ami a szervezés további munkái'ataibian rendkívül fontos körülmény. Különös jelentőséget főként az ad a kérdésnek, hogy nem jöhetne szóba a segélyezésnek az -a formája, hogy az állam a tanárok fizetését egósziteiné ki. Az ilyen állami segélyezés labilis voltával mindenki tisztában van, főiskolai jellegű intézetnél pedig szinte veszedelmesnek mondható, mert cselekvési szabadságban korlátozza a fenntartót. És bízvást el lelhet mondani, hogy épen azért kultiválják szívesen a segélyezésnek ezt a módját. (Fontos volna a miniszter részletes informálása abból a szempontból is, hogy az intézel megnyitásának időpontja is flxiroztassék. Utólagos tárgyalások ugyanis elhúzódhatnak és ezeken könnyeben érvényesülhetnek azok a gáncsoló érvek, amelyekről fönnehb említés történt. Akiinek ideje van, annak élete is van. És ha csak néhány tetszetős mondatot helyezhetnek -el lazok, -akik nem jó szemmel nézik az akciót, a: nekik adott idő •az óhajoknak éketet is adhat, Az anyag ismerete nélkül a miniszter nem lesz abban a helyzetben, bogy kötelező erejű nyilatkozatot tegyen, jólefhet ellenkező esetben nyilatkozatával útját vághatná minden eíl'lenakeiónak. A küldöttség "be van jelentve'; a tárgyalások felvétele sürgős érdek volna. Esti német hivatalos jelentés. BERLIN. A Wolíf-ügynökség jelenti január 20-án este: A nyugati frontom semmi különös esemény nem történt. Interpelláció Briandhoz a válaszjegyzék miatt. Genf, január 20. A francia kamaráiban arra az interpellációra, amelyben a kormány nyiMt.kozatát kérték a Wilsonhoz intézett válaszjegyzélkre, Briand miniszterelnök felélt é's azt kiyánta, liogy az interpelláció tárgyalását napolják el bizonytalan időre, majd ezeket mondta: — Válaszolva a nagy amerikai nemzet kérdésére, nyíltan ós határozottam közöltük az otkolkat, hogy miért harcolunk: a bűnhődést, jóvátételt és biztosítékot, amit követelünk és hadicéljainkat. Mit mondhatok többet, miért bocsájtkozzani erről a kérdésről eszmecseriébe. A kamara nag ytetszéssel fogadta Briand beszédlét és 432 szóval 57 ellenében bizonytalan időre elnapolta az interpelláció, tárgyalását. ' I Éhínség Görögországban Köln, január 20. Á KölnisoHe Zeitung jelenti Szófiából: A Mir oimü lap Athénből kitűnő forrásból jelenti, hogy Görögország nem akarja a háborút, de a helyzet, amibe került, rosszabb a hadihelyzetnlél. A blokád miatt a forgalom megbénult és a nép között éhinség pusztít. A kormány bízik abban, hogy Wilsonhoz intézett jegyzéke nem marad hatástalan. Görögország elfogadta ugyan az antant ultimátumát, de nem fogja teljesíteni valamennyi követelését, mert nem követhet el öngyilkosságot. Törökország válasza az antant jegyzékére. Konstantinápoly, január 20. A török kormány a semleges hatalmaknak ma jegyzéket adott át. VáíaszoJ az antant-hatalmak által a semlegesekhez intézett jegyzékre. A jegyzék, amely nagyjában megegyezik a szövetségesek jegyzékével, különösen azt emeli ki, hogy a központi hatalmakat és Törökországot távolról sem hódítási vágy vitte a háborúba. A jegyzék emlékeztet a terrorra, amelyet az antant a kis országokkal szemben gyakorolt és a felelősséget a háború folytatásáért az antantra hárítja. A jegyzék a kővetkezőkkel végződik: A négy szövetséges hatalom bízva ügye igazságában, folytatja a háborút, míg ki nem vívta a népek becsületét és szabadságát és a nemzetiségek föllendülését biztosító békét köthet. A párisi bankkörök béketörekvésel. Hága, január 20. A Daily Telegraph párisi tőzsdei jelentései most utalnak először a párisi biankkörök világbéke törekvéseire. Egyik réiszük azt kívánná, hogy Németországgal a béketárgyalások fonalát felvegyék, de a többség Anglia oldalán a háború folytatását kivánja. A PÁPA ÉS A BÉKE ÜGYE. Lugamo, január 20. A Conriere della Sera jelenti: A Vatikán a központi hatalmaknak a semlegesekhez intézett jegyzékére nem fog válaszolni, csupán tudomásul veszi a jegyzéket. A pápához közelálló körök szerint a pápa semmi lépést sem tesz a béke érdekében, mig erre mind a két hadviselő fél fel nem kéri. Kína pártolja a békeakciót. Genf, január 20. Pekingből jelentik: Kína jegyzéket intézett Wilsonhoz. Rokonérzését fejezte ki Wilson béikeakciója iránt. Kijelenti, hogy hajlandó minden eszközzel támogatni a jövőben, ihogy a nemzetek egyenjogúsága megőriztessék és a népek az erőszaktól és az igazságtalanságtól megóvassanak.