Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-21 / 16. szám

4 DÍ&MAGYAROKSZÁG Szeged, 1917. január 21. jft ])élrr\agyarország második jótékongcélu hangversenye. Az elmúlt esztendő utolsó hónapjának elején a Délmagyarország bejelentette ihü és áldozatra mindig kész közönségének, begy ujabb jótékonysági akciót kiván kezdemé­nyezni, aminek a révén a szegedi szegények javát óhajtja szolgálni. Ezt a jótékonysági akciót a művészettel törekedünk párosítani, még pedig olyformán, hogy színvonalon á'lló koncerteket rendezünk, amelyek keretében a művészet kiválóságait szólaltatjuk meg és e tartalmas és szépségeket nyújtó hangverse­nyek jövedelmét, most, télviz idején, a sze­gedi ,szegények fölsegélyezésére fordítjuk. Az effső hangversenyt december közepe táján rendeztük és a közreműködésre meg­nyertük Dohnányi Ernőt, a kiváló magyar talentumot, a zongorának együk utolérhetet­len művészét. Élvezői voltunk annak a nagy. zavartalan gyönyörűségnek, ami a közönség­ben a Dohnányi művészete nyomán keletke­zett. Ez a koncert nem/csak erkölcsi és mű­vészi részében sikerült, de anyagi tekintet­ben is. És mi azzal a bulldog tudattal adtuk át a város polgármeöterénelk, dr. Somogyi Szilveszternek a hangverseny jövedelmét, több mint ezerötszáz koronát, liogy sikerült e«»v r>á,v könnyet felszárítanunk és a rélkü­fÖ7Ós eondja.it — ha ideig-óráig is — elosz­latnunk. Abból az 1500 koronából cipő került a szegedi szegény gyermekek lábára és a mi törekvésünk kielégülést talált ebben a jóleső tudatban. Januárra terveztük jótékonyoélu második ilionvversenyiinket, amelyre közremüködőkül mioo-nvertük Kabos Ilonkát, a kiváó zongora­művésznőt és Rózsa Lajost, a magyar királyi Operaház nagyhírű és méltán ünnepelt bari­tonistáját. Az ő várva-várt szereplésükről azonban egyelőre le kell mondanunk, mert Rózsa Lajos nem jöhet, miután az igazgató­ság januárban az Operaház müvószgárdájá­•aiiHaiaiatHNaHmiiuaaiiHuimmimHiuiii Az angolok detronizálják az egyiptomi szultánt. Zürich, január 20. Olasz jelentések sze­rint az angolok az általuk trónra elmeit egyiptomi szultánt detronizálják, mert a szultán ellene van annaJk, hogy az ott ber­bnvált csapatokat a törökök elten alkalmaz­zák Mezopotámiában. Angliában behívják a fel­mentetteket. Genf, január 20. A Petit Journal jelenti Londonból: Az angol kormány elvetette azt a javaslatot, hogy a védikötelezettlséget ki­terjesszék 42 évtől felfelé. 'Elhatározta, hogy a gyarmatokon újoncokat verbuvál és a fel­mentetteket a legszigorúbban behívják. A HUDZON MARUT NEM INTERNÁLJÁK. Rotterdam, január 20. A Reuter-ügy­nökség jelenti Rio de Janeiiróíból: A tenge­részeti miniszter kijelentette az újságírók­nak, hogy a Budison Marii gőzöst német gőzösnek tekinti és ezért nem internálja Pambucoiba, hanem mint német kobozmány | marad ott. >. ibóil senkit s>eim enged vidéki vendégszereplés­re. Igy tehát február 7-én tartjuk meg a Tisza-szálló nagytermében másodtik jótó­konyoélu hangversenyünket, aminek egyet­len közreműködője nem kisebb nagyság mint a hegedűnek világhíres művésze: Bnrmesfer Willy. A művész nem ismeretlen a szegedi kö­zönség előtt. Ha jól emlékezünk, két izben koncertezett már Szegeden és pedig olyan művészi sikerrel, ami párját ritkítja. Nyolc­!iz esztendeje, hogy utoljára szerencsénk volt hozzá és liogy itt utoljára élvezhettük oáratlanul álló, klasszikusan szép és nemes művészetét. Bach müveinek hegedűin nincs nálánál jelentősebb interpretátora és a he­gedűsök világában nincs nálánál különb techikai készültségü miivész, aki amel­lett a szive érzését is megszólaltatja, a hegedű négy húrjában. Bur mester olyan műsort álUitott össze erre a koncertjére, ami nemcsak a zenei szakköröket, hanem a zene­élviezőket is a legteljesebb mértékben kielé­gítheti. ' I ÍHitünlk van abban, liogy a Délmagyar­ország-nok ezt a most bejelentett koncertjét, ami szintén nem üzleti alapon rendeztetik, közönség felkarolja és a legteljesebb támoga­tásában részesíti. Kettős célt istápol: a mű­vészetet és a jótékonyságot. Külön-külön is pártfogást érdemel, mindegyik együtt pedig a legteljesebb méltánylást. A Dél magyar­ország büszkén vallja, bogy jótéikonyicólu 'ak­ciójában a közönség még sohasem hagyta magára és bízvást reméli, hogy Rurmester­koneertjének fényes anyagi sikerben is része lesz. Jegyek a hangversenyre már a jövő hét lején kaphatók lesznek Várnay L. könyv­kereskedésében, a Délmagyarország kiadó­hivatalában. Repülőink sikeresen bombázták Radziwilow városát. Amsterdam, jianuár 20. Radziwilow nagy voJihiniali várost 13 német repülő bombázta. A repülök a leghevesebb védőtüzielés da­cara 40 boímbát dobtak le éis hagy károkat okoztak. A repülők valamennyien sértetle­nül visszatértek. 12 ellenséges hajó elsülyesztése két nap alatt Rotterdam, január 20. Ma ideérkeztek a Gerda ós Gassiemanerski dán gőzösök kapitányai és 33 matróza. A dán gőzösöket egy nőmet tengeralattjáró elsülyiesztette. A kapitány elmondta, hogy a tengeralattjáró 2 nap alatt 1 2hajót "torpedózott meg. A TIMES NAGY ESEMÉNYEKET VÁR. Basel, január 20. A Times a frontok heJyzletéről írva arra a megállapításra jut, hogy a nyugati fronton fontos eseményei? vannak küszöbön. Havas Jenőné első szegedi tanerő, irodai és kereskedelmi alkalmazottak el­helyező intézete. Szegeden Zrinyi-u. 10. Ápró történetek. — Régi idők>mlékei. ­Az árvíz után vaó Időiben Bérczy Antal volt a kihágási bíróság vezetője. Ismerősei és bará­tai egyszerűen Bérczy násznak nevezték. Min­denki szerette, mindenki becsülte az aranyos, jó kedvéért és színtiszta magyaros jelleméért. Ma üs szeretik, becsülik, de a szatymazi tysku­láruumából már nagy ritkán látogat be a. vá­rosba, A tanyai magyarral szeretett foglalkozni és kedélyeskedve intézte el ügyes-bajos dolgaikat Büntetni nem igen szeretett és rendkívül impo­nált neki a paraszt furfangja. Egy kilhágási ügy tárgyalásán azzal vádol­ta Fődii János Kothencz juhászt, bogy az ő földjére eresztette a legelő birkákat. Zálogot is vett a juhásztól, a zsebkendőjét, amelyet át­adott a „násznak", a kilhágási bírónak. Meg­kezdődött a tárgyalás. — Hát hé, ráeresztötte Ikend a birgét a Fődi födjjire — kezdte meg a szót Bérczy nász. • — Tekintetös ur, nem igaz ám az — védeke­zett Kothencz, a juhász. — No hát ehhö mit szól kend, itt a zálog-e, — és Bérczy kiivette az Íróasztala fiókjából a zsebkendőt. — Mié tagadja kend? A juhász kotorászni kezdett a zsebében és nagy kínosan kihúzott onnan egy szillehagyott zsebkendőt és lette a reudőrbiró asztalára. — Ehun az én zsebkendőm, tekintetös ur. Bérczy nász nézte-nézte a zsebkendőt, majd odafordult a panaszoshoz, mondván: — Hát ehhö mit szól kend, Fődi? Hisz mög van neki a zsebkendője. A panaszos Fődi előbb csak ámult-bámult, nem talált szót se, majd beszédbe ikezldett: — Möglöbet, hogy két zsebkendője van nekli, de szűrje nincs kettő, legközelebb majd a szűrit vöiszöni álogba. Azt tagadja lé, ha meri. És Bérczy nász az ügyes juhászt nem ítélte el. * Szathmáry Árpád, a nagy „Szatyi", tagja, volt a Nagy Vince-féle szegedi színtársulatnak. Kiváló színész, széles skálájú művész volt. Pár­ját ritkította. Szegedről Debrecenbe, majd a fő­városba, a Vígszínházba került, ahol szintén si­ker járt a szereplése nyomában. A Lipót-kö r­uton vett ki egy bárom szobás lakást, amelyet ketten laktak, ő és a bernáthegyi kutyája. Ki fi­ka ipéldány volt a kutya, szinte félelmetesen nagynövésü. Szatyi bácsi gyakran magával vit­te sétára a bernáthegyit, aki jobban vigyázott a gazdáj ára, miint az ember szokott a szeme­világára. Egyszer megtörtént, hogy a nagy Szatyi otthon hagyta a kutyáját. Éppen akkor állított be látogatóba a fia, a kisebbik Szatyi,, aki pár év előtt mint a szegedi színháznak tag­ja, hirtelen elhunyt. Amint belépett a lakásba, rávetette magát a bernáthegyi és a földre te­perte. Ha. a kisebbik Szatyi mozdulni akart, a kutya lefogta és .rátette az első két lábát. Esté­re járt már az idő, amiikor hazaérkezett a nagy Szatyi, aki meglepetve látta a fiát a földön. — Hát te miikor jöttél, fiam? — Ugy öt órával ezelőtt. Azóta a földön fekszem és a kutya rajtam. — Szerencsés fickó vagy fiam, mégis, meri hát néha megesik, liogy bárom napig se kerü­lök haza... * Babó Emil, mint Szeged II-ik kerületének

Next

/
Thumbnails
Contents