Délmagyarország, 1917. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-21 / 16. szám

2 i >ELM AGY AltORSZÁ G Szeged, 1917. jatnuár 21. Gyermekvédelmi hadsereg. Nagyon sok a rossz, a züllött gyermek ez a pamasz hangzik mostanában imind na­gyobb erőivel mindenfelé. Az anyák, akit nek az uruk a harctéren van, a megélhetés gondja miatt nem tudnak fel ügyelni a .gyer­mekekre és gyakran az iskolához, a fiatal­korúak biróságálhoz kénytelenek fordulni védelemért a saját gyermekeikkel szemben A háborúnak ez lis egyik egyre riasztóbb jelensége, amely mellett nem szabad rész­vétlenül elhaladnunk, ha nem akariuk, hogy erkölcsi épségében .romlott nemzedék vegye át az apák örökségét. Az országosan meg. indult gyermekvédelmi akció eddig nagyobb eredménnyel mem íjárt, mert jórészt elméleti megálapitásokra .szorítkozott anélkül, hogy a gyermekvédelem hatásos eszközeit kon krét alakban megjelölte volna. Szegeden az utóbbi időben a gyermek­védelmi mozgalom épen ezért helyes irány­ba terelődött akkor, a'midőn a védelem mód­ját intézményesen akarja végrehajtani. /En­nek a .programnak egyik részéről ezen,.?, helyen .már szólottunk. Kifejtettük akkor, hogy a gyermekvédelemnek legcélraveze­tőbb módja a megóvó eljárás. Azóta a moz­galom irányitói meg is szervezlek a fiatal­kornak moziját és megalakították a szegedi iskolaigazgatók bevonásával az ellenőrző bizottságot, amely megállapítja a fiatalko­rúak részére a mozielőadások műsorát és hetenkint értekezletet tart a gyermekvéde­lem ügyében. A gyermektanulmányi társa­ság szegedi fiókköre szintén nagy buzgó­sággal karolja fel a gyermekvédelem ügyét és szombaton tartott választmányi ülésén, amelyről másutt számolunk be. sok életre­való módját állapította meg a gyermekvé­delemnek. Ezek közül ezúttal azzal az igen figyelmet érdemlő gondolattal kivárnunk fog­lalkozni, amely az igazgatók ellenöraLb'i­zottságánák értekezletén vetődött fel első izben, de meleg fogadtatásra talált a gyer­mektanulmányi társaság 'választmányi ülé­sén is. Ez a gondolat pedig az, hogy az egész társadalmat meg kell nyerni a gyermekvé­delmi akciónak. Helyesebben: a társadalom minden tagját a gyermekvédelem szolgála­tába kell állítani az állandó ellenőrzés gya­korlásával. A társadalom általában közönyt tanusif a fiatalkorúak bűnözésével szemben. Az ut­cán, városi köztereken, nyilvános helyeken a gyermekek illetlenkednek, botrányosan viselkednek, kárt okoznak, rendetlenkednek anélkül, hogy akadna valaki, aki figyelmez­tetné, korholná őket. A kocsmából nem uta­sitja ki őket senki, dohányozhatnak és szt­lajkodlhatnak kedvükre. .Alig érzi valaki kö­telességét annak, hogy a rossz útra tévedt és bűnös .hajlamoknak ihódoTó gyermekkel szemben nyomban a helyszínen fellépjen. A társadalom sokkal kényelmesebb, semhogy a gyermekek dolgába, ha nem a saját gyer­mekéről van szó, 'beleavatkozzék. A legtöbb ember megelégszik egy-egy korholó fej­csóválással, aztán megy tovább. A gyer­mekek pedig nyugodtan és úgyszólván za­vartalanul folytathatják a testi és lelki fejlő­désükre káros üzelmeket. Ezt az állapotot tovább tűrnünk nem szabad, nem lehet. A nemzet jövendője függ attól, hogy a gyermekek züllésének gátat vessünk és ezt már a háború folvamán még kell tenniök azoknak, akik a front mögött küzdenek az állam létéért és fenmaradásá­ért. A front mögött a társadalom minden tagjából nagy gyermekvédelmi hadsereget kell szervezni, amely az állandó ellenőrzés éberségével óvja meg a gyermekeket a zül­léstől és -romlottságtól. 'Nem szabad tétlenül tovább néznünk a nemzet jövendő reménységének, a gyerme­keknek pusztulását. A korcsmákból ' tiltsuk ki őket, a cigarettát dobassuk el velük, csinv­tevéseiket akadályozzuk meg. Ne törődjünk azzal, hogy ez kellemetlenségekkel jár. Ezek is megszűnnek, ha a gyermekek a tervszerű és állandó ellenőrzés eredményeképen azt tapasztalják, hogy a társadalom szeme raj­tuk függ és sehol sem élhetnek büntetlenül káros szenvedélyeiknek. Ha ez a gyermek­védelmi hadsereg buzgón és kitartással tel­jesiti kötelességét, a nemzetnek egyik leg­életbevágóbb jelentőségű küzdelmét segítjük győzelemre. Az uj Möwe tetteivel foglalkozik az egész amerikai sajtó. Rotterdam, január 20. A Times jelenti Washingtonból: A német kobozmányi hajó tettei élénken foglalkoztatják az amerikai közvéleményt. A bátor német tengerésze­ket általánosan csudálják. Badevic útjáról Berlin, január 20. Badewitz megérke­zése után elmondotta, hogy cseppet sem volt veszélyes 400 foglyával hazai kikötőbe jutni. A foglyokkal könnyen bánták el. A hajón szabadon járhattak- és egyetlen pisz­toly elegendő volt megfélemlítésükre. A Yarrowdell német parancsnoka Berlin, január 20. Badewitz haditenge­részeti tiszthelyettes, aki a Yarrowdalle brit hajót elzsákmányolta, már a Möwe cirkálá­sai alkalmával kitüntette magát, ö volt az, aki az elsülyesztett ellenséges hajókról ösz­szeszedett hadifogoly tengerészeket a szin­tén elzsákmányolt Westburne angol hajón, amelynek ő lett a parancsnoka, a Kanári­szigeteken levő Teneriffára vitte, ott bizton­ságba helyezte s aztán a hajót elsülyesz­tette. Spanyolországban internálták Bade­witzet, de sikerült elmenekülnie és nagy ka­landok után hazatért. A második Möve a brazíliai vizeken. Bem, január 20. A lyoni Progres-nak jelentik Rio de Janeiroból: Egy Möwe-tipusu német hajó nagyobbszámu hajót süly esztett el. A Hudsoin Maru nevü. japán gőzöst, a melynek ,az elsülyesztett hajók személyze­tét föl kellett vennie, a német hajó arra kényszeritette, hogy január tizenkettedikéig a közelében maradjon, csak azután engedte meg neki, hogy Pernamibuco felé folytassa útját, ahova tizenötödikén meg is érkezett. A pernamibucói révkapitányt értesítették, hogy imás elsülyesztett hajók személyzeté­ből négyszáznegyvenegy ember legközelebb odaérkezik a Yarrowdiale neYü hajón. A St. Theodore nevü hajó, amelyet német hajók elfogtak, fel volt fegyverezve. Épen olyan módon használták, mint annak idején az Appam nevü hajót. „Nincs mentség a brit tengeré­szeti kormány számára" Bécs, január 20. Hágából jelentik a Neue Freie Pressé-riek: A Times fel van háborod­va az u.i német zsákmányhajó sikere miatt és nem talál mentséget a brit tengerészeti kormány számára. A lap katonai szakértője azt hiszi, hogy a németek megismételték az Appammal történt támadást és az egyetlen biztató körülmény az, hogy a garázdálko­dás nem tarthat sokáig, hiszen annak idején a Möwe is csupán két hónapig folytathatta rablókalandozását. A zsákmányul ejtett St. Theodore, amelyet azóta német tengerészek vezetnek, aligha fog menekülhetni az üldöző angol hadihajók gyűrűjéből, tehát kénytelen lesz valamely semleges kikötőben horgonyt vetni. Poincare ngilatkozata. — A „győztesnek mutatkozó"' Hémeí­ország. — üenf, január 20. A Havas-ügynökség jelenti: Poincare, a köztársaság elnöke foga­dott egy amerikai hírlapírót, akinek többek között a következőket mondta: — Németország meg akart lepni ben­nünket és le akart igázni; ezért tiporta szét a kicsiny, ártatlan Belgiumot. Sajnos, bizo­nyos, hogy Németország, amely most győz­tesnek mutatkozik, — bár semmi kétség közeli veresége iránt — még mindig nem érett meg a szükséges békére. Mi tehát foly­tatjuk a háborút mindaddig, amig az ellen­ség helyre nem állítja, amit elpusztított és biztosítékokat nem nyújt. Wilsonhoz inté­zett jegyzékünk világos. Nincs titkolni va­ónk: kárpótlást akarunk a múltért és biz­tosítékokat a jövendőre. Francaiország negyvennégy évig fojtotta el fáidalmait, a melyeket a régi seb okozott. Nem akartunk reváns-háborut. Franciaország türelmes volt emondó volt és tűrte a tangeri, az agadiri és a sok más kihivást. Ma azonban, amikor mások hibája révén annyi vér folyt, érvé­nyesíteni kell igényeinket, amelyeknek jog és igazság az alapjuk. í Az olasz harctéren nincs változás. BUDAPEST, január 20. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Olasz harctér: A h*4yzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Ujabb antant-konferencia Pétervárott Lugano, január 20. Az Idea Nazionale jelenti a még megerősítésre szoruló hirt, hogy a négyesszövetslég legközelebb Péter­várott tart konferenciát, amelyen főként a polgári népesség mozgósításának kérdésé­vel fognak foglalkozni. Egj hollandi postagőzöst német kikötöbe vittek Berlin, január 20. A Wolff-iigynökség jelenti: Torpedónaszádjaink e hó 19-én reg­gel a Princ-Wendrijk nevű hollandi posta­gőzöst, amely Londonba igyekezett, átkuta­tás végett Zeebriiggébe vitték.

Next

/
Thumbnails
Contents