Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-10 / 292. szám

ömáéaölraáóüsili Szeged, 1916. idec&niber 10. A Felebaráti Szeretet Szövetség munkaprogrammja. (Saját tudósítónktól.) A Felebaráti Szeretet Szövetség szombaton délután választmányi ülést tartott Reök Ivánné elnöklésével, amelynek több fontos tárgya volt. Ráütné reflektált a Délm-agyarországban megjelent közleményre, amely a kongregáción előadásokon való részvételért a Felebaráti Szeretet Szövetséget tette felelőssé. Kijelenti, hogy mint a szövetség elnöke Banga páter meghívásában nem működött közre ós a kérdéses ügyben kizárólag a saját elhatározása alapján járt el. Dr. Orkonyi Ede szólalt fel ezután, aki megnyugvással fogadja az elnök-nő nyilatkozatát. Hivatkozik a szövetségnek alapszaibályszerü rendeltetésére, amely kongregációk alalkitását nem sorozza a szövetség hivatásai közé. Újból meg kívánja állapíttatni a választmánnyal a szövetség működési terét, amelyen már eddig is *zóp eredményt ért -el. A szövetség jövő munkaprogramját négy pontban jelöli meg. Ezek: 1. a munkáskertek intézménye, 2. a csecsemővédelmi akció, 3. a hadiárvák és özvegyek otthonának felállítása és 4. a ingók megélhetési viszonyainak megkönnyítése élelmi ós ruházati cikkek beszerzésével. A választmány dr. Orkonyi Ede javaslatát egyhangúlag elfogadta. Ezután a csoportvezetők tették meg jelentéseiket Varga Borbála indítványára a választmány egyhangúlag elhatározta, hogy a hadiözvegyek -és árvák otthona javára tízezer koronás Ziía-alapitványt tesz. Szamosy Györgyné főtitkár a kertbérlő társaság működéséről §zámolt he és jelentette, hogy 1600 parcella van kezelésben. Fölemliti, ho-gy a jelentkezések szerint 3708 parcellára lenne szükség. Inditványozzo, hogy a választmány átiratban fejezze ki köszönetét a polgármesternek a jóindulatu és eredményes támogatásiért, amellyel a kert'bérfő társaság áldásos működését lehetővé tett-e. A főtitkár beszámolt ínég a szövetség nápsegitő irodájának működéséről, a menekültek konyháijárói és a csecsemővédelmi akcióról. Szükségesnek tartja a felügyelőnői állás rendszeresítését, mert az urinők a csecsemők látogatásában és a felügyelet teljesítésében sokszor akadályozva vannak, minden alkalommal neim mehetnek a csecsemőhöz. Reök Ivánné támogatja az indítványt. Orkonyi Ede hozzászólása után a választmány a főtitkár javlaslatát elfogadja. Ezután a szövetség háziipari kiállításának eredményéről szóló jelentés következett. A kiálütásn-ak üzleti forgalma 14.000 korona volt, amelylből 1049 korona tiszta jövedelem jutott a szövetség céljaira. Az elnöknő javaslatára a választmány 50 koronát szavazott meg a hírlapirók tátrai üdülőtelepének javára. iMaj-d ismét Szamosi Györgyné főtitkár szólalt fel, áki fontos közléseket tett. Jelentette, hogy illetékes helyről azt a magánértesülést nyerte, hogy a belügyminiszter a Felebaráti Szeretet Szövetség alapszabályait elvben elfogadja, csupán a kertbórlő társaság működésére vonatkozólag kiván szabatosabb megjelölést. A kertbérlő társaság működéséről a miniszter intenciói szerint külön alapszabály készült, amelyet a földmivelésügyi miniszterhez terjesztettek föl. A miniszter helyesli a szövetségnek azt a tervét, hogy a hadiözvegyeknek és árváknak Otthont létesít és kéri a szövetséget a miniszter, hogy az erre irányuló tárgyalásokat az illetékes minisztériummal alapszabályon kivül indítsa meg. A választmány a bejelentést nagy Őrömmel vette tudomásul. Végül megalakították a számvizsgálóbizottságot, amelynek tagjaivá dr. Pálfy Józsefet és Gallér Kristófot választották meg. telefon: Igazgató: telefon : 11-85. vas sandor 11-85. ia a vasárnap az idei első detektív filmje Dr. Jfanlf sérttttta. Nagy detektív dráma 4 felv. Szenzációs bűnügyi történet! Előadások vasárnap 2, Vs4, 5, 7 és 9 órakor. Vasárnap d. e. 11 órakor ifjúsági és gyermek mese előadások1. Beszélgessünk. * A fahonvéd: Nagyon fekete a ruházata, jó uram. Csag nincs gyászban? Év: Bizony rám borult a könnyes fájdalom. A magamfajta ember már mindennap temet egy-egy álmot, közbe aztán a legszebb valóságot, mint én is: a nevelő anyámat. A fahonvéd: Olyan időket élünk, amikor nap-nap után szegényehbek leszünk. Én: Szegény ember voltam világéletemben. De most koldusnak érzem magam. Azt vesztetem el, akinek az életemen kivül minden más egyebet köszönhetek. Az életein, a levegőm vélt a nevelő -enyéim, aki egyszerű falusi paraszti asszony volt... A fahonvéd (szavamba vágva): És akinek selyem, vagy bársony nem födte a testét, hanem tél viz idején parkét, nyáron pedig karton ruha járta. Igy járt az én édes szülém is mindig. Én: Az enyém is szegényen, de boldogan járta az életet, nem mutatta soha a könnyét, csak a mosolyát. Az élet boldogságos öröme csillogo-t.t a szemében, ha rámvetete a tekintetét. Nem hordozott a szive alatt, de szive minden melegét, kincses jószágát rám pazarolta. Csak falusi paraszti asszony volt a nevelő anyám. A fah onvéd: Asszony volt, az igaziak faj táljából való, mint az enyém is. A házi tűzhelyén kivül nem szerepelt, nem kívánta, hogy észre vegyék, de mindenkit észrevett, különösen azokat, akik vele együtt a szegénység tarisznyájából falatozták. Én: Ilyenformán volt. Puczra, páváskodásra mit sem adott, de arra gondja volt, hogy a ruházatával együtt tiszta legyen a keze, meg a lelkiismerete. A fahonvéd: A bajtársaimtól hallottam-, hogy szeretettel, a szive érzésvei ápolta őket. Ami a szegénységétől tellett, mindabból juttatitt a sebesült, a beteg katonáknak. Én: Egy pár tollpárna, törülköző, meg miegymás kikerült, az öreg házból, .amikor lehetett egy -pár izes falat is, a két 'keze A fahonvéd: De az újságokban nem szerepelt a neve. Az én jó szülémé sem, pedig az is megtette a magáét, tánerőn felül is. Én: A mi fajtánk szokása az, vitéz honvédunk, hogy amit a jobbkéz tesz, ne tudja a bal. A fahonvéd: De sóikat is tesz a jobb és de sokat nem tud a bal! Én: Igy van ,az renldjén. Észrevétlenül adni és ugy, bogy aki kapja, meg se tudja köszönni. A fahonvéd: Nagyon keveseknek a szokása ez. A mi sorunkon igy cselekszenek az emberek. Mindent szívbeli érzésből és nem a látszat kedvéért. Én: Erre tanított, engem is a nevelő anyám. És mindig azt verte a tudatomba, hogy nem az a fontos, ha az emberek köszön-, nek nekem, de ha felemelt fővel én köszönhetek az embereknek. És folyton azt hangoztatta, hogy nem az a lényeg, ha az emberek kezet fognak velem, de h-a kezet foghatok magammal. A fa,honvédi A-ki a megalkuvást nem ismeri és aki a tisztesség, az igaziság útját járja, az kezet foghat magamagával. Én: Pedig nem ezeké a világ. A fahonvéd: Egyszer tán a övéké lesz. Mert nincsen olyan sötét éjszaka, amire világos nappal ne következne. Én: A nappal rendszerint világos szokott lenni, de most majd sötétek lesznek a rózsaszínű éjszakák, ha redukálják a világítási üzemet. A fahonvéd: (Manapság, amikor tenni A fahonvéd: Manapság, amikor semmi sem szent, majd „közjóra" világítanak az emberek. És rekvirálunk. Én: A szegénységet is rekvirálni kellene,