Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-10 / 292. szám

*we<í, 5916. tfecembér iö. t Veacfc.—^ ,„,,.,.,,_,_ ' „ ~ i .imimiiimi. , .A fahonvéd: Az ám, ni, a szegénységről J|ü az esze mibe, hagy iskni.es cselekedetbe fog­lak maguk megint, hogy hangversenyeket rendeznek a szegedi szegények javára. Én: Minden időben segíteni kellett a szű­kölködőkön, most kétszeresen. Nincs nagyobb szépség, mint letörölni a ni 11 esetlenség köny­ayeit. Miden felszárított könny egy-egy fe­ke te gyémánt, A fahonvéd: És azoknak szivében ra­syog, akik feszáritják. Itt — Istennek hála ~~ nagy a hajlam a felszáritásra. (Mindig mondtam, most is vallom, akik a szegedi em­berek jó szivében hszraek, azok nem csalat­koznak ... ""(••••••aaabliaailaababbaaaaabaasaamabaiibaaiibbbi(aabaa HÍREK oooo — Reggel van megint gondolom álmosan, hután, amikor kinyitom a szemeimet és az ab Iáikon át kinézek a szür­ke téli égre, atniely olyan szomorú, mint a bervadó asszony arca hajnali ébredés után. És a. napokra gondolok, amelyek bénán, fél­szegen múlnak el tőlünk és ugyanilyen bénán félszegen virradnak fel ránk, tovább, tovább, mig elérkezik a legutolsó... A számban fa­nyar izt érzek, ia szemeimbe sötéten tör a reggel fényessége és nagy várások láza resz­ketteti az idegeimet; ellenségem ez a fájó el borulása a nyájas égnek és a szél sivitása, amely sáros leveleket (kavar az arcomba. A kávéházban, ahol reggelizni szoktam 'égen, alig van valaki; nagyobbára tisztek és &gy-két hivatalnok;-a pincér összefont kezek­kel beszélget hátul a fizetővel. Vidáman ha­hotáznak, bizonyosan jól érzik magukat, de e'i itt... indulatosan kopogok az asztalon a Pincérért és a tarkálló macát nézem az ail>­lakon át a homályos sarokból; a pincér nem bálija a kopogást; most hevesen gesztikulál­va mulat; lám, a fizető is nevet, nevetnek '"ind a ketten, nahát, ez nem járja, már ót Perce is elmúlt, hogy itt illők, felém ssim néz senki... ez... ez... A torkomat rémes Indulatok fojtogatják, most már az öklöm­iinel verem az asztalt; 'hát igy éljük le az életünket, igy várunk, várunk türelmetlenül, kopogva, vivódva, igy; és igy nem hallják ínég a kopogásunkat, dörömbölésünket, ahogy a pincér nem hallja az enyémet, most! De én nem hagyom magam, ez nem méhet 'gy; hát akarom, hogy meghallják, hát aka­rom, hogy ne mindig csak várakozzak; ne­kem inem kell az alamizsna az élettől sem én akarom! — Pincér, pincér! — ordítom most már, hát meddig várjak még itt, — mit gondol­11ak, mindenki ugy ráér, mint... hirtelen elhallgatok; — most megint rossz voltam, 'Sondolom, — és igaztalanul, hiszen tulajdon­képen nincs is sürgős dolgom, ráérek és reg­gelizés után úgyis elolvastam volna még a kapókat... Szégyenkezve, önmagam előtt pirulva Várom vissza a pincért, végre oda is jön. Dámát hoz a megrendelt világos helyett, de Megiszom szó nélkül és csak azután veszem észre, liogy kifelejtettem belőle a cukrot. _ (s. i.) — Időjárás. Sok helyütt csapadék és lényegtelen hőváltozás várható. üélmxgyaéor^áí Sürgöny prognozis: Sok helyütt csapadék és enyhébb. — A király kedden Budapestre érkezik. Mint'a Bud. Tud. illetékes helyről értesül, őfelsége kedden, december 12-ikén reggel, udvari különvonattal, rövid tartózkodásra Budapestre érkezik. — A hitlevélszerkesztő bizottság ülése. Budapestről telefonálja tudósítónk: A koroná­zási bizottság hitlevélszerkesztő, kiküldött reg­nikoláris bizottsága szombaton újból ülésezett. Az ülésen Csernoch János elnöklése vei a bi­zottság valamennyi tagja megjelent; a kor­mány részéről gróf Tisza István miniszter­elnök, Balogh és Jankovich miniszterek voltak jelen. Illés József előadó a hitlevél szövegét terjesztette elő, mely teljesen azonos tartalmú az 1867-ikt hitlevél szövegével. Utána gróf Apponyi Albert .szólalt fel és indítványozta, hogy a hitlevél igy kezdődjék: Mi IV. Károly, Isten kegyelméből Magyarország apostoli ki­rálya slb. és Ausztriának e néven első császár­ja. Ezenkívül a hitlevélben alkotmányjogi biz­tosítékot akar arra nézve, bogy ex-lex esetén ne lehessen feloszlatni, vagy elnapolni a Há­zat. Kívánja továbbá belevenni, bogy a király az év egy részét Budapesten töltse és liogy a trónörökös a magyar alkotmánynak megfelelő nevelésben részesüljön. A hadseregben a nem­zeti kívánságok meg valósítását óhajtja. Gróf Tisza István azt fejtegette, bogy a címet a király állapítja meg, a kormány felelőssége mellett. Aipponyi felvetett kívánságaira ké­sőbb fog válaszolni. Gróf Pejacsevics Márk a horvátok nevében elfogadja az előadó által javasolt szöveget. Gróf Károlyi Mihály pártja nevében előterjeszti, hogy a közös hadsereg mellett egy önálló magyar hadsereget is léte­sítsenek, amelyben csak magyar állampolgá­rok lehessenek, nemzetiszínű jelvényekkel el­látva. Követeli ezenkívül a sajtószabadság helyreállítását és a gyülekezési jog biztosítá­sát, továbbá, hogy az országgyűlés ellen 110 lehessen karhatalmat használni; végül Bosznia ás Hercegovinának Magyarországihoz való csa­tolását. Gróf Andrássy Gyula szerint a bit­levél nem változbatik, a király mindig kiadja elődjének a hitlevelet, esak a hivatkozott tör­vények változhatnak. Kívánságot hangoztatni ezzel az alkalommal helytelen és nem célszerű. Bakovszky István a néppárt nevében elfogadja az előadó javaslatát. Az ülés ezután véget ért. — A nemzet koronázási ajándéka. Bu­dapestről jelentik: A koronázó bizottság Zutt iparművészeti iskolai tanárra bizta azt a feladatot, hogy a király és királyné részére a nemzet rendei és képviselői által felaján­landó koronázási ajándék 'két disz-szeknényét elkészítse. Egy. szekrény 50.000 domb 20 ko­ronás arany befogadáséira készül. Az ara­nyak súlya 38.9 kilogramm. Zutt tanár a szek­rényeket valódi palisander fából, súlyos ezüst verettél, ékkövekkel és - gyöngyölkktel tervezte s a szekrény fedelén a király és ki­rályné iniciáléit alkalmazza. — Heliferich fölajánlotta lemondását. Berlinből jelentik: A nemzeti szabadelvű Deutscher Kurier közli, hogy dr. Helfferich államtitkár néhány héttel ezelőtt a polgári segédszolg'álata törvényének kérdésében tá­madt nézeteltérés miatt fölajánlotta lemondá­sát, amelyet, azonban később visszavont. — Gróf Paar súlyos beteg. Bécsből jelen­tik: Tegnap gróf Paar Ede vezérezredes, főhadsegéd betegágyánál orvosi konzíliumot tartottak. Többek között a konzíliumon részt vett dr. Kaerzl vezér fő törzsorvos és Ortner tanár is. Délután három órakor a súlyos be­teget a Co tage-szanatóriimba szállították. — A városatyaválasztások. Megírta mára Délmagyarország, liogy december 10-éai a törvényhatósági bizottság három helyére vá­lasztásokat. fognak tartani. A munkapárt in­tézőbizottsága pénteken tartott értekezletén az I. kerület két mandátumára Prelogg Jó­zsef főgimnáziumai igazgatót és Szász Ernő gyárigazgatót jelölte. A függetlenségi és 48­as párt a II. kerületben megüresedett város­atyai mandátumra, dr. Lippai Lajost jelölte péntek este tartott jelölőülésén, amelyen PilUch~Gyula glnölkölt. A második kerület­ben az egyetlen hivatalos jelölt dr. Lippai Lajos. — Báró Burián István katonai előléptetése Bécsből jelentik: A király báró Burián István külügyminisztert, szolgálaton kívüli viszony­ban levő honvéd Főhadnagyot, honvéd száza­dossá léptette elő a szolgálaton kiviili viszony­ban. — Szeged decemberi közgyűlése. Szeged törvényhatósági bizottsága 13-án, szerdán délután 4 órakor tartja meg decemberi ren­des közgyűlését dr. Cicatricis Lajos főispán elnöklésével. — Vasárnap kezdődik Szegeden a má­sodik rekvirálás. Amint megírta már a Dél­magyarország, az uj rekvirálás vasárnap reggel kezdődik Szegeden. A katonai pa­rancsnokság azt kívánta, hogy minden rek­viráló-bizottsággal legalább egy altiszt és kilenc fegyveres katona végezze a rekvirá­lást. Ennek következtéiben megváltozott az a terv, hogy hatvan bizottság fogja végezni a rekvirálásokat Szeged területén. Dr. So­mogyi Szilveszter polgármester husz rckvi­ráló-bizotságot alakított. Az őröket és rekvi­rál ókat szombaton délelőtt 10 órakor egy értekezlet keretében uj'ból kioktatta a pol­gármester kötelességeik felől. — Közölte a Délmagyarország Borbola István főispáni titkárnak mint birtokosnak a földoiivelésiigyi miniszterhez küldött táviratát, amelyben Borbola az ellen szólal fel. hogy állattartás­ra nem hagynak vissza elég kukoricát. Ilyen értelmű táviratokat küldtek a Gazdasági Egyesület és mások is. A földmivelésiigyi miniszter szombaton táviratban értesitette a város hatóságát, hogy az ügy megvizsgálá­sára kiküldte Ipolyi Keiler Gyulát, a nagy­váradi földmivelésiigyi kirendeltség vezetőjét Ipolyi Keller Gyula szombaton délben érke­zeit meg Szegedre. Megérkezése után azon­nal felkereste a polgármestert, akivel beható tanácskozásokat folytatott. A polgármester ismertette a rekvirálás rendjét. A miniszteri kiküldött részitvesz a rekvirálásokon. A város belterületén a rekvirálások csak azután kez­dődnek, ha a tanyákon már befejezést nyert a második rekvirálás. — A kereskedelmi és iparkamara pénteken táviratilag és szomba­ton levélben fordult a rekvirálás ügyében az Országos Közélelmezési Hivatal elnökéhez, báró Kiirthy Lajoshoz. Felterjesztésében elő­adta a kamara, hogy igazságtalannak és a fennálló kormányrendeletekkel ellentétben levőnek tartja, hogy a rekvirálás Szeged pol­gárságát erősebben sújtsa, mint az ország többi városait. A beszolgáltatandó mennyi­séget Kiirthy báró Szegednél 500 waggon­ban állalpitottal meg1, nyilván vad ónak tartja azonban a kamara, 'hogy nem a városban bent lakó láteinerekre, iparosokra, kereske­dőkre és gyári munkásokra gondolt, akik maguk is nehezen tudják beszerezni liszt­szükségletüket, hanem a város határára és a tanyákra és a rekvirálást is valószínűleg

Next

/
Thumbnails
Contents