Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-08 / 290. szám

2 DKLMÁGYA&OB&ZÁG Szeged, 1916. december 8, A rekvirálás. Csak Bukarest elestét várta a szegedi ember olyan mohósággal, mint amilyen félelemmel gondol a második rekvirálás nehéz napjaira. A rideg valóságot ilyen őszintén leírva, azt kérdezhetné akárki; miért e félelem? csak nem attól irtóznak a szegediek, liogy ide kell adni, ami fölöslegük van r a világháború harmadik esztendejét éljük, Szegeden kivül itt van a megye, az ország, Ausztria, sőt Németország, gondoskodni kell nemcsak a polgári lakosság, hanem a hadsereg élelmezéséről is! Szegeden is tudja ezeket az igazságokat mindenki. A város áldozatkész polgári társadalma bizonyára egységes abban a véleményben, hogy amije van, meg kell osztania nemcsak a saját hazájabélivel, hanem mindenkivel, aki velünk hű fegyverbarátságban küzdi végig ezt a minden eddiginél véresebb háborút. Ha tehát a második rekvirálás, amelyre most készülnek a városházán, aranyit jelentene, hogy mindenkitől csak a fölöslegét viszik el, a polgárság zöme bizonyára tapsolna a hatóság munkájának. A legtöbben eddig sem dúslakodhattunk a földi javakban és a kiszolgáltatott ember elkeseredésével néztük a paraszt gazdag éléskamráját, tűrtük és fizettük a maximálist mindig túlhaladó árakat. Leszállították a kenyéradagunkat: zokszó nélkül tudomásul vettük. Maid élünk — gondoltuk — az eddigi adagnak felén, de annyi és csak annyi legyen mindenkinek, mint nekünk, kivéve katonáinkat, akiknek mindig bővebben, pazarul jusson. Amikor a második szegedi rekviráld-, előkészületeit figyeljük, cserbenhagy bennünket az az érzésünk, hogy isimét olyan áldozatokat kívánnak a polgárságtól, amelyeket a háború ügyének kell meghozni. Ép azért a tervezett intézkedésekben való meg nyugvás helyett a haóságlhoz fordulunk és óva intjük attól, hogy azt is elrekvirálja ami az emberek létfentartásához kell. Az a rendelet, amelyet Kiirthy báró a törvényhatóságokhoz intézett, nagy terjedelme mellett is csak általánosságban van tartva, igaz, hogy megszabja a mennyiséget, amelyet a rekvirálásnak eredményeznie kell, de hieles helyen mondják, hogy a cséplési statisztika alapján. Ha tehát Szegeden csak megközelítőleg is van 500 vag gon termény és őrlemény, legnagyobb részét a tanyán rejtették el. Tessék elképzelni/mi lehet az a mennyiség, amelyet a városban bajthatnák fel, amikor Szegeden köztudomás szerint túlnyomó többségben van a vagyonnal legritkább esetben rendelkező hivatalnok és kisiparos osztály. A polgármester azonban igy gondolkodihatik: n Közélelmezési Hivatal terményekből és őrleményekből összesen 500 vaggonnal kiván tőlem; nem mondja meg, mit és hogyan tegyek, a felhajtás módjainak megállapítását rám bízza, de az eredményért személyileg felelőssé tesz; ilyen körülmények között jó lesz nagyon komolyán venni a dolgot, mindent rekvirálni, mert majd még felfüggesztenek. Kürtihy báró rendeletére azt is lehetne mondani, hogy a dolgok könnyebb végét választotta, amikor a részleteket kerülte, mégis valószinübb, hogy a részletrendelkezések jogát azért tartotta fenn a polgármestereknek, mert nagyon helyesen ugy gondolta, hogy azoknak városok szerint változniok kell. Senki törvénytisztelete se lehet nagyobb, minit a mi polgármesterünké, senki se lehet jobban átihatva az idők követelményeitől, mint ő, de nagyon vigyázzunk, nehogy tiszteletre méltó érzések legyenek teljesen úrrá logikánk fölött. Nem kutatjuk, más városokban miként rekvirálnak. Azt seim sérelmezzük, hogy azok lisztjéből is elvesznek, akik a miniszteri'rendéletben engedélyezett mennyiségeket vásárolták. Ha azok kibírják a napi 180 grammos adaggal, akiknek nem volt módjukban az egész évi szükségletükről gondoskodni, nem halnak bele a többiek sem, akik vagy jobbmóduak, vagy jobb összeköttetésekkel rendelkeznek. Pedig már itt is fölmerülhetnek aggályok: minden városban elvesztik azt a 'lisztmennyiséget, ami 180 grammon fölül Van? Határozottan közérdekellenes lenne azonban, ha az állatok etetésére és hizlalására szükséges termények és őrlemények rekvirálásánál ugy járnának el, hogy ezzel fokozott tejinséget « BERLIN, december 7. A Wolff-ügynökség jeleinti: Bukarest bevételéről a következőket jelentik: December 5-ikén délelőtt 10 óra 30 perckor Lange vezérkari százados, mint paríamentair Mackensen egy levelével, a mely a vár átadását követelte, Bukarest parancsnokához küldetett. Egy további levél a parancsnokkal tudatta, hogy a tüzelést a várra megkezdik, ha a pariaimentair 24 órán belül nem tér visszia. Lange százados, akit a román előőrsi vonalnál egy tábornok fogadott és akit bekötött szemmel autón vittek Bukarestbe, december 6-ikán reggel a kitűzött határidő előtt visszatért. Mackensen levelének elfogadását a dunai román hadsereg parancsnoka megtagadta. Megtagadta azzal az indokolással, hogy Bukarest nem erődítmény, hanem nyílt város, nincsenek sem páncélozott erődjei, sem védelmére rendelt csapatok, sem kormányzója, sem parancsnoka Lange százados rámutatott Bukarest erődítmény jellegére és arra, bogy ilyen- kibúvó-a német hadmüveleteket nem fogja akadályozni. 6-ikán reggel egy lovas hadtest részei birtokukba vettek egy erődöt az északi arcvonalon. Az 54. hadtest részei utána nyomultak és elfoglalták az erödvonalat Chiaj na föl egész Odaiíeig. Áz ellenség gyalogságával ellenállást tanúsított, amelyet gyorsan megtörtünk. \ déli harcvonal felől a dunai hadsereg részei nyomultak az erődgyürün át a városba, ahol nem találtak ellenállásra, Bukarestben a benyomult csapatokat lelkesen fogadták, virággal feldíszítették:. Mackensen autón a királyi kastélv elé ment, ahol virágcsokorral üdvözölték. Vilmos császár távirata a győztes Macken senhez BERLIN, december 7. A Wolíf-ügyttökség jelenti: A császár Mackensen vezértábornagyhoz a következő táviratot intézte: Bukarestnek, az ellenünk utolsóul fellépett alattomos ellenség fővárosának Excellenciád születése napján történi és minden időre emlékezetes bevétele, alkalmat ad nekem, hogy önnek és kiidéznének fel és zsiríhiányt teremtenének. A rekvirálási utasításokon az utolsó napig lehet változtatni. Ha nem hagynak elég kukoricát, árpát és korpát az állattartóknál: kiapad a szegedi tanyákon a tej, má~ föl-holnapra kipusztul sertésálományunk, sőt aprójószágok tartása is lehetetlenné válik. Ez nem lehetett célja a Közélelmezési Hivatalnak, nem lehet célja a polgármesternek. Minthogy azonban övé a helvi intézkedések joga, neki kell megfontolnia, hogy mit jelent a rekvirálás: a fölösleg, vagy ' pedig a nélkülözhetetlen készlet elvételét. próbált vezetése alatt oly dicsőn harcoló dunai és 9-ik hadseregének, amely rendkívüli fáradalommal, rendkívüli munkát végzett, császári köszönetemet és legteljesebb elismerésemet kifejezzem. Az egész Németország büszkén tekint saját és szövetségeseink vitéz fiaira, akiknek tetteik Isten segítségével jelzőkövet alkotnak a végleges győzelem utján. VILMOS. A császár — a császárnéhoz Berlin, december 7. A Wolff-ügynökség jelenti: Vilmos császár a következő táviratot intézte a császárnéhoz: Bukarestet elfoglaltuk. Mily nagyszerű siker, amelyet Isten kegyelméből értünk el a tökéletes győzelem felé vezető utón. Páratlan csapataink vitéz szövetségeseinkkel vállvetve gyors csapásokkal megverték az ellenséget, ahol csak megállott. Kitűnő vezetéssel irányították őket. Isten segítsen tovább! vilmos. Örömmámor Szófiában Szófia, december 7. Bukarest elestének liire, amely tegnap este a szobranje ülésén vált ismeretessé, az egész városban villámgyorsan terjedt el. Egész este mindenütt örömteli élénkség uralkodott. Ma reggel az összes templomok harangjai megkondultak. Az iskolákban szünetelt a tanítás. A tanuló ifjúság az utcákon tüntetést rendezett. A horvát országgyűlés összehívása. Zágráb, december 7. A hivatalos Narodni Novini a következő királyi kéziratot közli: Kedvelt Híveink! Kapcsolatosan ö császári és király apostoli Felsége, néhai I. Ferenc József 1916 junius 3-ikán kelt leiratával elrendeljük, bogy Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyságok országgyűlései 1916 december M-ikén ujra megkezdje üléseit. Akik egyébként maradiunk királyi kegygyei. Kelt a főparancsnokság székhelyén, 19JŰ december 4-ikén. KÁROLY s. k. Hideghéthy s. k. báró Skerlec s, k. Részletek Bukarest elfoglalásáról. Mackensen tábornagyot és a csapatokat virággal fogadta a lakosság.