Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-08 / 290. szám

2 DKLMÁGYA&OB&ZÁG Szeged, 1916. december 8, A rekvirálás. Csak Bukarest elestét várta a szegedi ember olyan mohósággal, mint amilyen fé­lelemmel gondol a második rekvirálás nehéz napjaira. A rideg valóságot ilyen őszintén leírva, azt kérdezhetné akárki; miért e fé­lelem? csak nem attól irtóznak a szegediek, liogy ide kell adni, ami fölöslegük van r a világháború harmadik esztendejét éljük, Szegeden kivül itt van a megye, az ország, Ausztria, sőt Németország, gondoskodni kell nemcsak a polgári lakosság, hanem a had­sereg élelmezéséről is! Szegeden is tudja ezeket az igazságo­kat mindenki. A város áldozatkész polgári társadalma bizonyára egységes abban a véleményben, hogy amije van, meg kell osztania nemcsak a saját hazájabélivel, ha­nem mindenkivel, aki velünk hű fegyver­barátságban küzdi végig ezt a minden ed­diginél véresebb háborút. Ha tehát a má­sodik rekvirálás, amelyre most készülnek a városházán, aranyit jelentene, hogy minden­kitől csak a fölöslegét viszik el, a polgár­ság zöme bizonyára tapsolna a hatóság munkájának. A legtöbben eddig sem dús­lakodhattunk a földi javakban és a kiszol­gáltatott ember elkeseredésével néztük a paraszt gazdag éléskamráját, tűrtük és fizettük a maximálist mindig túlhaladó ára­kat. Leszállították a kenyéradagunkat: zok­szó nélkül tudomásul vettük. Maid élünk — gondoltuk — az eddigi adagnak felén, de annyi és csak annyi legyen mindenkinek, mint nekünk, kivéve katonáinkat, akiknek mindig bővebben, pazarul jusson. Amikor a második szegedi rekviráld-, előkészületeit figyeljük, cserbenhagy ben­nünket az az érzésünk, hogy isimét olyan áldozatokat kívánnak a polgárságtól, ame­lyeket a háború ügyének kell meghozni. Ép azért a tervezett intézkedésekben való meg nyugvás helyett a haóságlhoz fordulunk és óva intjük attól, hogy azt is elrekvirálja ami az emberek létfentartásához kell. Az a rendelet, amelyet Kiirthy báró a törvényhatóságokhoz intézett, nagy terje­delme mellett is csak általánosságban van tartva, igaz, hogy megszabja a mennyisé­get, amelyet a rekvirálásnak eredményez­nie kell, de hieles helyen mondják, hogy a cséplési statisztika alapján. Ha tehát Sze­geden csak megközelítőleg is van 500 vag gon termény és őrlemény, legnagyobb ré­szét a tanyán rejtették el. Tessék elkép­zelni/mi lehet az a mennyiség, amelyet a városban bajthatnák fel, amikor Szegeden köztudomás szerint túlnyomó többségben van a vagyonnal legritkább esetben rendel­kező hivatalnok és kisiparos osztály. A pol­gármester azonban igy gondolkodihatik: n Közélelmezési Hivatal terményekből és őr­leményekből összesen 500 vaggonnal kiván tőlem; nem mondja meg, mit és hogyan tegyek, a felhajtás módjainak megállapítá­sát rám bízza, de az eredményért személyi­leg felelőssé tesz; ilyen körülmények között jó lesz nagyon komolyán venni a dolgot, mindent rekvirálni, mert majd még fel­függesztenek. Kürtihy báró rendeletére azt is lehetne mondani, hogy a dolgok könnyebb végét választotta, amikor a részleteket kerülte, mégis valószinübb, hogy a részlet­rendelkezések jogát azért tartotta fenn a polgármestereknek, mert nagyon helyesen ugy gondolta, hogy azoknak városok sze­rint változniok kell. Senki törvénytisztelete se lehet nagyobb, minit a mi polgármeste­rünké, senki se lehet jobban átihatva az idők követelményeitől, mint ő, de nagyon vi­gyázzunk, nehogy tiszteletre méltó érzések legyenek teljesen úrrá logikánk fölött. Nem kutatjuk, más városokban miként rekvirálnak. Azt seim sérelmezzük, hogy azok lisztjéből is elvesznek, akik a minisz­teri'rendéletben engedélyezett mennyisége­ket vásárolták. Ha azok kibírják a napi 180 grammos adaggal, akiknek nem volt mód­jukban az egész évi szükségletükről gon­doskodni, nem halnak bele a többiek sem, akik vagy jobbmóduak, vagy jobb össze­köttetésekkel rendelkeznek. Pedig már itt is fölmerülhetnek aggályok: minden város­ban elvesztik azt a 'lisztmennyiséget, ami 180 grammon fölül Van? Határozottan köz­érdekellenes lenne azonban, ha az állatok etetésére és hizlalására szükséges termé­nyek és őrlemények rekvirálásánál ugy járnának el, hogy ezzel fokozott tejinséget « BERLIN, december 7. A Wolff-ügynök­ség jeleinti: Bukarest bevételéről a követ­kezőket jelentik: December 5-ikén délelőtt 10 óra 30 perckor Lange vezérkari százados, mint paríamentair Mackensen egy levelével, a mely a vár átadását követelte, Bukarest parancsnokához küldetett. Egy további le­vél a parancsnokkal tudatta, hogy a tüzelést a várra megkezdik, ha a pariaimentair 24 órán belül nem tér visszia. Lange százados, akit a román előőrsi vonal­nál egy tábornok fogadott és akit bekötött szemmel autón vittek Bukarestbe, decem­ber 6-ikán reggel a kitűzött határidő előtt visszatért. Mackensen levelének elfogadását a dunai román hadsereg parancsnoka megtagadta. Megtagadta azzal az indokolással, hogy Bukarest nem erődítmény, hanem nyílt város, nincsenek sem páncélozott erődjei, sem védelmére rendelt csapatok, sem kormányzója, sem parancsnoka Lange százados rámutatott Bukarest erő­dítmény jellegére és arra, bogy ilyen- ki­búvó-a német hadmüveleteket nem fogja akadályozni. 6-ikán reggel egy lovas had­test részei birtokukba vettek egy erődöt az északi arcvonalon. Az 54. hadtest részei utána nyomultak és elfoglalták az erödvonalat Chia­j na föl egész Odaiíeig. Áz ellenség gyalogságával ellenállást tanúsított, amelyet gyorsan megtörtünk. \ déli harcvonal felől a dunai hadsereg ré­szei nyomultak az erődgyürün át a város­ba, ahol nem találtak ellenállásra, Bukarest­ben a benyomult csapatokat lelkesen fogad­ták, virággal feldíszítették:. Mackensen au­tón a királyi kastélv elé ment, ahol virág­csokorral üdvözölték. Vilmos császár távirata a győztes Macken senhez BERLIN, december 7. A Wolíf-ügyttök­ség jelenti: A császár Mackensen vezér­tábornagyhoz a következő táviratot intézte: Bukarestnek, az ellenünk utolsóul fellépett alattomos ellenség fővárosának Excellenciád születése napján történi és minden időre emlékezetes bevétele, alkalmat ad nekem, hogy önnek és ki­idéznének fel és zsiríhiányt teremtenének. A rekvirálási utasításokon az utolsó napig lehet változtatni. Ha nem hagynak elég kukoricát, árpát és korpát az állattartók­nál: kiapad a szegedi tanyákon a tej, má~ föl-holnapra kipusztul sertésálományunk, sőt aprójószágok tartása is lehetetlenné válik. Ez nem lehetett célja a Közélelmezési Hivatalnak, nem lehet célja a polgármester­nek. Minthogy azonban övé a helvi intéz­kedések joga, neki kell megfontolnia, hogy mit jelent a rekvirálás: a fölösleg, vagy ' pedig a nélkülözhetetlen készlet elvételét. próbált vezetése alatt oly dicsőn har­coló dunai és 9-ik hadseregének, amely rendkívüli fáradalommal, rendkívüli munkát végzett, császári köszönetemet és legteljesebb elismerésemet kifejez­zem. Az egész Németország büszkén tekint saját és szövetségeseink vitéz fiaira, akiknek tetteik Isten segítségé­vel jelzőkövet alkotnak a végleges győzelem utján. VILMOS. A császár — a császárnéhoz Berlin, december 7. A Wolff-ügynök­ség jelenti: Vilmos császár a következő tá­viratot intézte a császárnéhoz: Bukarestet elfoglaltuk. Mily nagyszerű siker, amelyet Isten kegyelméből értünk el a tökéletes győzelem felé vezető utón. Páratlan csapataink vitéz szövetségeseinkkel váll­vetve gyors csapásokkal megverték az el­lenséget, ahol csak megállott. Kitűnő veze­téssel irányították őket. Isten segítsen to­vább! vilmos. Örömmámor Szófiában Szófia, december 7. Bukarest elestének liire, amely tegnap este a szobranje ülésén vált ismeretessé, az egész városban villám­gyorsan terjedt el. Egész este mindenütt örömteli élénkség uralkodott. Ma reggel az összes templomok harangjai megkondultak. Az iskolákban szünetelt a tanítás. A tanuló ifjúság az utcákon tüntetést rendezett. A horvát országgyűlés össze­hívása. Zágráb, december 7. A hivatalos Narod­ni Novini a következő királyi kéziratot közli: Kedvelt Híveink! Kapcsolatosan ö csá­szári és király apostoli Felsége, néhai I. Fe­renc József 1916 junius 3-ikán kelt leiratá­val elrendeljük, bogy Horvátország, Szlavó­nia és Dalmácia királyságok országgyűlései 1916 december M-ikén ujra megkezdje ülé­seit. Akik egyébként maradiunk királyi kegy­gyei. Kelt a főparancsnokság székhelyén, 19JŰ december 4-ikén. KÁROLY s. k. Hideghéthy s. k. báró Skerlec s, k. Részletek Bukarest elfoglalásáról. Mackensen tábornagyot és a csapatokat virággal fogadta a lakosság.

Next

/
Thumbnails
Contents