Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-31 / 311. szám

Szered, 1916. d&eember 11. Í1ÉLM A G Y A R0R6&1 ö 3 Megkoronázzák a királyi párt. kis keresztet (pax). Horvát-, Szlavón- és Dalmátcrs'zágok bánja az országalmával; az országbíró helyettese a szent koronával; 9. a magyar királyi főudvarmester a pálcával; 10.Ofebéae a király mamjar tábornoki díszruhában, kézben tartott kalpaggal, jobboldalt kissé elől a püspök az apostoli kereszttel, balról a magyar királyi főlovászmester helyettese az ország kivont kardjával, két oldalt a két segédkező püspök, mögötte a magyar főkacmarásmester, a magyar testőrkapitány ós a főlbadsegéd; 11. őfelsége a királyné, akit mdgyar diszöltönybehi, fején a házi koronával a főudvarmestere kezénél fogva vezet; kétoldalt a két segédkező püspök; mögötte az uszályát vivő főudvarmesternő, az országbíró helyettesének neje, a két szolgálattevő palotabölgy, majd a többi tiz palotahölgy. 12. hátul hat magyar testőr. A szentély előtt a főoltárral szemben lebegő mennyezet alatt felállított trónhoz érve a menetben résztvevők közül a magyar és a közös miniszterek, az országgyűlés két házának elnökei, a két koronaőr és a két királyi biztos a tróntól jobbra álló emelvényen állanak föl, a tiz palotabölgy pedig a tróntól balra levő emelvényen foglal helyet; a hat magyar testőr a trón körül áll fel. A többiek a következőképpen helyezkednek el a trón körül: az emelvény jobboldalán, a középső lépcsőfokon a magyar főlovászmester helyettese az ország kivont kardjával, előtte a középső lépcsőfokon a magyar főlovászmester helyettese az ország kivont kardjával, előtte a középső lépcsőfok sarkán a püspök az apostoli kereszttel, az emelvény jobbsarkánál elől az emelvényen kivül a magyar királyi birnök. A király trónjának jobb felső lépcsőfokán a magyar főudvarmester, mellette a középső lépcsőfokon a magyar főkamarásmester, emellett az alsó lépcsőfokon a magyar testőrkapitány, mellette, az emelvényen kivül a főhadsegéd. A királyné trónjától balra a felső lépcsőfokon az ő főudvarmestere, az alsólépcsőifokon a két darabont testőrkapitány, lent az emelvényen kivül a szolgálattevő kamarás. A magyar királyi főajtónállómester az emelvény bal sarkán, az alsó lépcsőfokon áll. A zászlóvivők az emelvényen kivül két oldalt félkörben állnak fel, a következő sorrendben: jobboldalon Magyarország, Erdély, Szlavonország, Dalmátország és Horvátország zászlaja, balról Ráma, Szerbország, Halics, Lodomériai, Kunország és Bolgárország zászlaja. A zászlótartók előtt szintén félkörben a jobboldalon a nádor helyettese, az országbiró helyettese és Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok bánja, a baloldalon a tárnokmester, a magyar királyi főasztalnokmester és a magyar királyi főpohárnokmester. iA király két segédkező püspöke az emelvény mögött a jobboldalon, a királyné két segédkező püspöke az emelvény mögött a baloldalon előkészített székeken, a foudvarmesternő, az országbiró helyettesének neje és a két szolgálattevő palotabölgy pedig az emelvény mögöt levő térdeplők mögött helyezkednek el. Azok akik a jobboldalon állnak, az emelvényt jobbról, akik pedig a baloldalon állnak, balról kerülik meg. őfelsége az emelvényre jobbfelől megy fel s a jobboldali trónon foglal helyet. Ezután a négy segédkező püspök a koronázási jelvényeket vivő ország-zászlósoktól a jelvényeket vánkosaikkal együtt átvették és a főoltárra helyezték, majd helyükre visszatértek. Ezalatt a templom kétoldalt felállított törvényhatósági zászlótartók lobogóikkal a templomba bejöttek és az előcsarnokban felálltak. Amikor mindenki bent volt a templomban, aki hivatalos volt a koronázásra, a templom ajtaját bezárták. Az élesen megvilágitott oltár körül folyik le a tulajdonképeni koronázás ünnepélyes fázisa. A király átveszi a főkamarásmestertől a kalpagját, két püspök és három udvari főméltóság kíséretében a sekrestyébe vonul, áhol a fölkenéshez való előkészületeket teszik meg. A sekrestyében hagyva kalpagját, mentéjét és kardját, a király nemsokára visszajön kíséretével s az oltár legfelső lépcsőfokára térdel. A szertartásmester aranytálcán hozza a szentelt olajat s a hercegprímás — folytonosan imádkozva — megkeni a felség jobb kézcsuklóját, jobb könyökét és vállközét. Amikor ez megtörtént, a király megindult az oltártól a sekrestye felé. Amikor lelépett az oltárról, kissé megcsúszott, de rögtön ismét visszanyerte hivatalos tartását és mosolyogva ment be a sekrestyébe, onnan ismét visszatért a bársonyszékbe a királyné mellé. Itt az e célra kirendelt méltóságok vállára tették Szent István palástját. A király nyakától egészen talpáig ezüstös fényű régi palást borította. Élénk barna fiatal arca életkedvvel és jóságosan pillantott ki a palástból. Ezután következett a koronázás tulájdonképeni aktusa. A király palásttal övezve odament az oltár elé, ahol a hercegprímás ült, körülvéve a püspökök és érsekek seregétől. A király odatérdelt az oltár elé, majd ismét felállt és akkor övezték őt Szent István kardjával. Néhány lépést tett előre az oltár felét ekkor megvillant a kard, a király három vágást tett vele az oltár előtt. E pillanatban a katonaság sortüzet adott. A király ott térdelt az oltár legfelső fokán a hercegprímás előtt. Az oltár előtt áll Tisza sötétvörös diszmagyarban, majd megindul a lépcsőn felfelé és azután a hercegprímással együtt a király fejére emeli a koronát. Ezután átadta a koronázási jelvényeket is és ekkor jelent meg a király először a templomi gyülekezet előtt teljes koronázási ornátusban. Lassú, egyenletes léptekkel jött lefelé a lépcsőn, teljesen leborítva az ezüstös palásttal, fején a tompafényű arany koronával. Az oltártól jobbra haladt és a trónuson elfoglalta helyét. E pereiben elhangzott a második sortűz, röviddel később a harmadik. A harangok zugnak, az ország zászlósai megindulnak az oltár körül és aztán lassan az egész csoport, a mely eddig az oltár körül volt, feloszlott és a király körül helyezkedett el, a trón körül. Tisza jó távol a trónustól majdnem a templom közepéig ment előre, arccal a király felé fordult és leeresztett fehér keztyüs kezét összekulcsolva elkiáltotta magát harsányan: „Éljen a király!" Ugyanakkor a zenekar eljátszotta a Himnuszt. Ezzel a király koronázása megtörtént. Ezután következett a királyné megkoronázása. A hercegprímás a királyné jobb kézcsuklóját, jobb karcsuklóját és vállát olajjal kente meg, a felkenés alatt mágnáslhölgyek állották körül a királynét. Azután a sekrestyébe vezették a királynét, majd visszaérkezve onnan a hercegprímáshoz vezették. A hercegprímás előtt a királyné letérdelt a legtfelső lépcsőfokon elhelyezett biborvánkosra, mire Horning Károly veszprémi püspök a királyné fejére tette a házi koronát. Egész alakjában kiegyenesedve térdelt most a gyönyörű királyné. Csernooh és Tisza Szent István koronáját a királyné jobb vállához illesztették, majd a hercegprímás visszaadta a koronát a nádoiihelyettesnek, ki újból visszavitte a királyhoz és a felség fejére tette. A szertartás alatt a királynéval szemközt ülő főhercegnők és hátrább a főhercegek felálltak, előrehajoltak és ugy nézték a királynét. A főhercegnők között feltűnést keltett Auguszta főhercegnő, sötétzöld magyar mentéjében. A főhercegek között hiába kereste a közönség József főherceget. Ezután a hercegprímás átnyújtotta a királynénak a jogart és az ország almáját. A királyné felemelkedett. Mindenkinél egy fejjel magasabb volt fején a gyémántos koronával, kezében a jogarral és az ország almájával. Ezután Horning püspök meghajolt a királyné előtt, hogy átvegye az ország almáját és a jogart, a királyné önkénytelenül visszarántotta a jogart és az almát tartó két kezét, majd észrevéve magát, mosolyogva visszaadta a jogart és az ország almáját a püspöknek, aki azután a királynak ujabb meghajlással nyújtotta át azokat. Ezután a koronázó mise következett, amelynek gyönyörű számait Sándor Erzsi, Szügyi Jenő, Vermes Ernő és K. Durgó Ilona énekelték. A királyné ezután eltávozott a koronázó templomiból, főudvarmestere kezénél fogva vezette a királynét a templomból, aki másik kezével a teljesen aranyba öltözött kis trónörököst vezette. Méltóságos léptekkel ment előre a királyné, beszállt a kocsiba és a menet megindult. Mialatt a királyné kíséretével távozott, a Mátyás-templomban lefolyt a sarkantyús vitézek felavatása. A király arcán a meghatottság tükröződött, amikor Rosner Ervin, a király személye körüli miniszter fia eléje lépett féllábával. Háromnegyed 12 óra körül volt, amikor a király az • eskütételre kivonult Szent István, koronájával, sápadt, meghatott arccal. A király arccal kelet felé fordulva állt a Szentháromság-szobor erkélyén, ifején mélyen ült a szent korona. Baljában kereszt, jobb keze bárom ujját esküre emelve, a prímás ölvassa az eskümintát, a király utánna mondja a mondatokat: — Mi 1. Károly Isten Kegyelméből Ausztria Császára, Csehország Királya stb., és Magyarország e néven IV. Apostoli Királya, mint Magyarország, s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak Örökös és Apostoli Királya, esküszünk az élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára s az Istennek minden szenteire, hogy az Isten egyházait, Magyarország s Horvát-, Szlavón, és Dalmátországok törvényhatóságait, s egyházi és világi minden rendű lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, szabadalmaikban, törvényeikben, régi jó és helybenhagyott szokásaikban megtartanájuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Magyarország s Horvát-, Sziavon- és