Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-31 / 311. szám

DÉLMAG YARORSZÁ G Szeged, 1916. december 31. Dalinátországok jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét sértetlenül fent ártanájuk, dicsőült II. András király törvényeit, kivéve mindazonáltal azon törvények 31. cikkének záradékát, mely igy kezdődik: „Quodsi verő Nos", egészen azon szavakig: „in perpetuum facultatem", megtartandjuk: Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok határait és ami ezen országokhoz bármi jog és címen tartozik, el nem ide génitjiik, se meg nem csonkítjuk, sőt amennyire lehet, gyarapítjuk és kiterjesztjük, s megteendjiik mindazt, amit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbítésére igazsá gosan megtehetünk. Isten minket ugy segéljen, s annak minden szentei. Elhangzik az eskü, a király mögött levő két főpap áldásra emeli kezét.-Erre felzúg Éljen a király, mire felharsan a magyar himnusz, mindenki énekel, mindenki sir, a mint a katonazene belevág a nemzeti imába A király messzecsengő hangon, tiszta magyarsággal letett esküjének ünnepélyes benyomása alatt állott mindenki. Amig a himnuszt énekelték, a király folyton bókolt a fejével, mintha veleénekelne a tömeggel. A kereszt átadása után megindult a templomba. A négy kardvágás. A Szent György-téren történt meg a kardvágás szertartása. Fél 12-kor József főJierceg palotájának erkélyén megjelent Auguszta főlheroegnő családjával, onnan nézte végig a kardvágást. A királyi vár ablakában egyszerre megjelent a királyné alakja a trón örökössel, . hogy szintén tanúi legyenek e nagyszerű jelenetnek. Mikor a tömeg észrevette a királynőt és a trónörököst, harsány éljenzéssel és kendőlobogtatással fordult feléje. Ekkor megérkezett a király, a lelkes ünneplésnek és éljenzésnek olyan áradata fogta körül, -amelyhez hasonlót még nem hallottunk. A király, kinek fején csillogott az arany korona, messzire látható volt. Mosolyogva köszöngette a hatalmas éljenzést. Északi irányban almásszürkéjén fellovagolt a dombra, hirtelen mellette termett az udvari lovász, de szerencsére nem volt rá szükség. A király a domb tetején egy pillanatra megállt a lovával, majd egyenesen dél felé fordulva a kardot kihúzta hüvelyéből és szabályos lendülettel egy kardvágást tett. Azután a lovát kelet felé forditva ugyanolyan szabályos mozdulattal megismételte a kardvágást, majd északnak és nyugat felé vágott a karddal. Ezután a kezében a kivont karddal megsarkantyúzta a lovát és levágtatott a dombról. Az egész tér egy összefolyó éljen-riadalom volt. Éljenzett a király né is, akivel épen szemben állott a király, éljenzett és a kezével integetett a kis trónörökös. Mosolyogva feléje intett a király a fejével, azután a zászlós uraktól körülvéve elindult a palota felé. A király oly sebesen vágtatott, hogy kénytelen volt a kezével a koronálhoz kapni, hogy a fejéhez erősítse. Az udvarban azután leszállott lováról és visszavonult lakosztályába. A koronázási ünnepély, amelyet Ferdinánd bolgár cár és Ottó trónörökös végignézett, a legnagyobb rendben folyt le, semmi akadály, vagy rendzavarás nem volt. A koronázási szertartás után a koronázási ebéd következett. A koronázási ebéd. A díszebéd a királyi palota uj szárnyában folyt le, ahol az udvari bálokat szokták tartani Egy órakor megjelentek az országgyűlés tagjai a teremben. A trónustól jobbra a főrendiház és a képviselőház tagijai foglaltak helyet, a balszárnyban az idegen követségek tagjai gyülekeztek. Amint kettőt kopantott a ceremóniamester, az ajtó két szárnya kitárult és bevonult az udvar. Amikor az udvar elfoglalta (helyét, a baloldali emeleti páholyban megjelent Ferdmánd bolgár cár. Az udvar felállott és lelkeséin Megéljenezte a szövetséges uralkodót. Mellette Kóbwrg Fülöp herceg állott, aki félszemével élénken nézte a terem szépségeit. Ezután hozták be a kis trónörököst, aki a cár páholyában foglalt helyet. Az éljenzésnek egész vihara tör ki elbbeni a pillanatban. Az udvai" tagjai élükön a mosolygó nagymamával, Mária Jozefa főhercegnővel felállva tisztelték meg a kis princit. Ottó főherceg két kezével integetett lefelé. A király kemény lépésekkel, lassan haladt az emelvény felé, koronás fejével bólintott az udvar felé, az emelvényre érve kissé tétován merült el tekintete az őt környékező roppant fényben. A királynét főudvarmestere vezette kézen. Fehér eelyemruhájának uszályait apródok emelték. A felségek elfoglalták helyüket és ezután megkezdődött a szertartás. A diszlakomát Ottó trónörökös a páholyból nézte végig a bolgár cárral, aki a 4ré{i0rököst felemelte, hogy jól láthasson. Amikor a király és királyiné beléptek a terembe, a trónörökös előrehajolva élénken gesztikulálva, élénken elkiáltotta magát: Éljen! Majd a hangjától megriadva visszahúzódott. A szertartás folyamán élénken beszélgetett a bolgár cárral, ugy hogy a királyné több izben mosolyogva intett fel a trónörökösre. Hozzák az aranytálat. Őfelsége lehúzza keztyiijét és ujja hegyére veszi a vizet, amelyet a nádorhelyettes öntött a királyi tálra. A királyné csak félig húzza le jobb kezén a keztyüt, amelynek gombnyilásán dugja ki uj jait. Leülnek az asztalhoz a király vendégei: az esztergomi hercegprímás, a kalocsai érsek, a pápai nunciius ós gróf Tisza István. Gróf Széchenyi Emil előlépett és aranyserlegből bort öntött a király és királyné kelyhébe. A király felállott és magasra emelve poharát, elfogódott, kissé fátyolos hangon kiáltotta): - •< — Éljen a haza! (Valóságos orkán zúgott fel e szavaira, A jelenlevők percekig éljeneztek, amig a királyi pár helyet nem foglalt ismét A főpohárnok ujra töltött. Mindenki feszülten várja, hogy mi következik. A főudvarmester helyettese a prímásra mutatott, aki nyugodtan ült helyén, majd a figyelmeztetésre hirtelen felállott és harsány hangon elkiáltotta magát: — Éljen a király! Az udvar feláll, kucsmák, kendők lobognak. Mária Jozefa főhercegnő nem tudja vi'ssqaartmii könnyeit, hangos zokogásban tört ki. iA boldog anya könnyei ezek, fiának dicsőségéért hullnak. Az éljenzés percekig tartott és csak azután csendesedett el. Csernoch hercegprímás az általános zsivajban fenékig ürítette a poharát. Ezuán gr. Csekonics Endre intett a pálcájával és a képviselők és a főrendek néma hódolattal helyezték az asztalra! a fejedelmi étkeket. Gyönyörű fácánt tesznek Tisza elé, még ragyogó tollai is bele vannak tűzdelve. Torták, fagylaltok, sültek hosszú sorban vonultak fel. Cstkonics Endre ismét int és a királyi asztal megterül. Amikor az ételeket felhordták, a király felállott, Schönborn-Buccheitn gróf ismét fejére helyezte az arany koronát és a hercegprímás csendes imát mondott. Ezután a király, utána a királyné megindultak a belső termek felé, szakadatlan éljenzés kisérte őket útjaikon. Midőn az udvar is kivonult, az asztal köré sereglettek a vendégek és aki csak tehette hozzálátott a finom lakmározáslhoz. Pillanat alatt szétkapkodták az asztal gazdag terhét. A jelenlevők megjegyezték, liogy a király megízlelte a serlegébe öntött bort, a királyné azonban csak ajkával érintette a pohár szélét. A koronázási díszebéd után a koronázási jelvényeket a király jelenlétében a Mátyás-templomból időközben áthozott vasládában heyezték el, lezárták és a kulcsokat őfelsége a királyi biztosnak adta át. Az országgyűlés berekesztése. A koronázási ebédről visszatért főrendek és képviselők délután 3 órakor megjelentek az országház kupolacsarnokában. A kormány tagjai közül Balog Jenő, Jankovioh Béla, báró Harkányi János miniszterek voltak jelen. Báró Jósika Samu a főrendiház elnöke a következő szavakkal nyitotta meg a gyűlést: — Mindannyian örvendve tanúi voltak a koronázás magasztos tényének, amely a örvények és az alkotmányos hagyományoknak megfelelő módon végbement, őfelsége IV. Károly király Szent István koronájával • Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Dalmátország apostoli királyává, felséges hitvese pedig Magyarország királynéjává évszázados gyakorlat által szentesitett szer:artások szerint megkoronáztattak, őfelsége az alkotmányszerii királyi esküt az országgyűlés két háza által elfogadott szövegében letette. A koronázás tényének és a szertartásnak részletes leirását az országgyűlés által e célra kiküldött bizottság fogja jelentésében az országgyűlés két háza elé terjeszteni. Szász Károly, a képviselőház elnöke a következőket mondotta: — Mielőtt a mai együttes ülést bezár-