Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-24 / 306. szám

18 .BfÉLMAGYAlBOBSiZÁö »zvg>.i, lyU>. december 24. liogy boldog legyél. Én a te jó tündéred vá­gyóik és teljesíteni a kívánságodat. De csak egyet gondolj, mert — tanuld meg — aikik olyan nagyon jók, mint te, nem lehetnek többször boldogok. A király meglepetten hallgatta a tün­dér szavait és nagyon elháínult ,a láttán. So­kóig nem tudott szóhoz jutni. És amikor •megszólalt, azt mondta: — Nem kívánok én semmi egyebet ma­gamnak, csak egy olyan kis királynőt, ami­lyen te vagy, jó tündérein. — Meglesz, jó királyom — súgta a tün­dér és eltűnt. A király azt hitte másnap már, hogy csak álmodott. El is felejtette, csak akkor jutott az eszébe, amikor elindult háztüznézőbb oaa, ahol akit ő sohasem látott. És megtelt a szive keserűséggel, hogy az álomra gondolt-, — Haj, haji —- sóhajtotta — sose leszek én mán boldog. Leszállt a kocsijáról, aztán gyalog ment. tovább. Hát amint megy az utón, egyszerre ezemibe jön ám rá a tündér, ö legalább azt hitbe, hogy a tündért látja újból, mert éppen olyan volt az, de még tán szebb, ha lehet. Lelkendezve szólította meg a király a tüne­ményt, aki el akart menni mellette. — Várj csak, jó tündérem, hát nem em­lékszel már, mit ígértél? — Mit ígértem? — csengett annak a hangja. — Hát, hogy olyan feleséget szerzel, mint te vagy. De ón még jobb szeretném, ha te lennél a feleségem, mert földi ember nem lehet olyan szép, mint te vagy. — Jó, — de, hát ki vagy te? —• Ej, ej tündérem,tréfálsz te velem. Én vagyok a király. — Igazán? Én meg Napsugárország her­cegnője vagyok. — Hát nem a tündér? — De nem ám. Hanem-a te tündéi/ed szí­vesen leszek. Itt van mind a két kezem. A király boldogan ölelte magához szép menyasszonyát; beszélhettek neki a másikról, amennyit akartak. Hercegnő volt ez is, hát végül mégis csak belenyugodtak, hogy ott hogyja a másikat, akit neki szántak. Ezt a királynőt minden ország minden népe imádva szerette és nagyon boldog lett 3 király ezután is. Máig is élnek, ha meg nem té*tat. •, - ihj|| iSbpos Iván. ^•••••••••••hhlbhmmbihhnhih.hh.lub.ia Wi Hsi forrás! Iskola hegedűkben, valamint az ösz szes hangszerekben és alkatrészekben Babós Sándor TlTo ezd?' Iskola-utca 8. — Szolid árak. Pülül leslmt férfi és női divatcikkek legnagyobb raktára, — « Legmegbízhatóbb cég. Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekonics-u. 6. Széchenyi-tér 17. Telefon 854. Telefon 855,, A király. 1916 xi 30. Löw Immánuel. Salamon, a királyi bölcs, hat ízben szól a példabeszédek könyvében a királyokról. Az ő igéinek mértékével méltatjuk a gyász ez órá­jában királyunk pályafutását. Én általam ural­kodnak a királyok és az uralkodók igazságot végeznek. (Páklab 8, 15.) N.am vakító, szipor­kázó ötletesség gyöngyöző pezsgője, hanem egyenletes, mélyütő, világító megfontolás, élet­tapasztalás kiszűrődött Ihigadt asszu bora -a ki­rályok bölosesége. Jily böleseseggel országolt királyiunk, a mo­na.rkiát és benne hazánkat ujjáalkotó király. Mi volt előtte? Aluvó jobbágyság, tespedő falvak, szunnyadó vidék, várfalakba szorult, növekedni 'képtelen túloldali székhely, mező­városj.ellagü Pest. Mi lett alatta? Erjedés, niá­sulás kora. Eényes, ltetatos jelent, ígéretes jö­vőt teremtett. Világváros lett mindkét szék­városa. A középkor lomhulásá igazában a-z ő kora törte meg. Ál alakult, növekedett, haladás­nak indult minden: művészet, tudomány, ipar, kereskedés, de ieg-jobba.il átalakult a nemzet vi­szonya királyához. Ez volt a leghosszabban va­júdó átalakulás, 'mert lelki átalakulása lett uralkodónak, nemzetnek egyaránt. Három forrásról olvastunk e héten. A pát­riárka kutatta föl: kettőt hiába, egyet eredmé­nyesen. Jellegzetes nevük a források jelentősé­gét tükrözteti. Ez a három forrósnév jelzi ki­rályunk uralkodásának három szakát. Az első­nek neve: észek, küzdelem, összetűzés ellen­áll®, versengés, fegyveres összeütközés: a nem­zet küzdelme a. szentesi tett törvények érvé­nyéért. A második neve: szitnó, gyűlölség. A küz­delem után „jött. az a bizonyos tizenkét észtén ­elő. Feketébe öltözött az ország, szürke gondola­tokba az elmék. Nem volt itt semmi fényes, esak a zsandárok sisakja". (Eötvös Károly 22, 127.) Nem Vártuk már az alkotmány ébredését. Pedig- „olyan a mi alkotmányunk, mint a színes üveg: ha eltörik, darabja szines; ha ösz­szetörik, 'magisemnüsitik, megszűnik üveg lenini, de utolsó porcikája is megtartja eredeti szimét. Hiszem, hogy mig egy magyar lesz a világon, alkotmányos lesz s az utolsó magyar mint al­kotmányos ember fog meghalni." (Eiáth II. 112). A gyűlölség éveiben teljesedék rajtunk a zsol­tár igéje: ujjongjatok megrettenve (2, 11). 1859 és 18titi veszteségeinek hírét megrettenve, de titkos örömmel vettük: mert ama vesztes csaták lói vártuk alkotmányunk feléledését. És .meg­nyílt a harmadik forrás élő vize: röhóbót, tér­séges tágasság volt a neve: enyhe, 'békés téres­ség váltotta föl a szorongató erőszakot. A gyü­iotség helyébe a szeretet lépett. Túlzás, költői álom volt, .mikor Vörösmarty hetvennégy éve .1842 X 5) énekelte: a legelső magyar ember a király! De a költő álma való­ra. vált. Létrejött a kiegyenlítés: eleinte csak irás, alapvető törvény komoly, de hideg sza­kaszsora, később a szeretet virulásának csodás melegágya. A király megértette keserveinket. A talpig büszke férfin, nevelés és hajlam szerint kemény, korlátlan ur, telve erős öntudattal, megértette keserveinket és sorscsapások halmozódsa meg­rendiité a mult hagyományait Megesküdött az alkotmányra és megtartó esküjét a hivő lélek hűségével. Megértette korát, ezért tudott vezére tenni. Mert nem megelőznie kell az uralkodó­nak korát, -T- hisz II. József lánglelkének ez volt végzete — hanem megérteni kell korát, hogy vezethesse feraíkölt szellem szilárd elha­tározásával, fegyelmezett jellem erejével, önfe­tedő jóság melegével. Nem lehet találóbban jellemezni a megférő táresség korát, mint az a Szilágyi Dezső tette, akiben udvaronc nyilatkozattal össze nem férő dacos lélek lakott.' 1889-ben irta (IV 20. Beszéded IV 157) Pozsonyba választóinak: „Századokkal kell. történelmünkben visszaniciimkiik, liogy a koronának összefőrr öttsága a nemzettel ' és nemzetünk törekvéseivel a maihoz hason,ló kor­szakára találjunk." „A szent korona, mint a magyar államnak ós aJikotmánynak jelképe, századok óta nem volt kifejezőbb, minit amióta felséges urunk fején ragyog. A zavartalan egyetértés a nemzet é» királya közt a magyar állam megszilárdításá­nak egyik főtényezője. Nemzeti politikánk ha­gyományos elvéneik kell lennie: az egyetértés aranykapesát sértetlenül fenntartani." Portelem a kirlyoknak erőszakosságok cse­lekvés, mert a jog szilárdítja meg ,a trónt, (!!• 12.) Nem erőszak ós önkény eszköze a hadsereg, iia.nam a jog, a trón és a haza védelme. Az .alatt­valókat fékentartó sereg az ellenség eilőtt nem .állotta meg helyét, pedig a külső támadó ellen kovácsolod ik a fegyver, nem a belső szabadság ellen. Nem a trónt védi a haza ellen, hanem trónt és hazát a támadók ellen. A "hadúr nem a haderőre támaszkodik, hanem az alkotmányra, amely kezére bizza a nemzet haderejét. Katoná­nak nevelkedett, .mindvégig annak maradt fl király. .Atyja volt hadseregének. Elmaradt, ós­di. hadsereget vett ót, hogy trónralépett. Meg­volt a hadseregben a hűség, de nem volt elég benne az erő. Az önkény nem tudott erős .sere­get szervezni. Az alkotmányos korszak fegyver­be állította az eg.é.sz népet, a nemzet . áldozat­készsége a felség szavára mindig megnyilatko­zott, mégis a világháború kényszerítő hatása kellett, hogy a mulasztásokat helyrehozzuk, seregünk harcképességét teljesen kiépítsük. • A koronás király újjáteremtő a haderőt ós "a saját föltétlen kötelességtudását ültette át belé. Élete kimarithetetllan sok munkájának javarésze a hadsereget szolgálta és munkássá­gának eredményét, fegyvereink hatalmának bi­zonyságtételét megérte, amikor ránk törőkké aljasult, szövetségesek zsákmányleső 'kezei nyúl­tak felénk. llsten dicsősége a dolgok rejtése, mert Isten a lelket. Játja, földerítést, nem követel, de a ki­rályok dicsősége tudakolni a dolgot, (25, 2) a dolog mélyére hatni, fenekére látni. Nem elég, ha mások dérit,ik föl számára, mert akkor csak annyit tud meg, amennyit jónak látnak jelen­teni. Hollós Mátyás óta nem látott a dolgoknak királyunk ugy mélyére, mint ő, a személye* vizsgálódás, ellátás-intézés fáradatlan ura. Hol­lós Mátyás óta nem .fordult meg nálunk király annyiszor, mint ő. Szeged veszedelméről 'nem jelentést várt, hanem a rémhír hallatára öt.öd­napra itt termett közöttünk. Itt láttuk köny­nyezni a nyomor és romok láttára. Itt szólott a város feje hozzá: Nézze meg Felséged ez a haj­léktalan várost: .tuenn lesz itt város többet soha! És a király közbevágott: Lesz, lesz, szebb lesz mint volt! És tett! És aki itt járt vala, mint i.fju császár (1852), öt év után mint ifjú hitvesének boldog élet­társa (1857) — gyermekkori legrégibb emlékem, liogy a mostani Aradi-utca lielyéről néztük a sétány előtti fényes katonai bevonulást, — majd mint. alkotmányos király (1871), később mint vigasztalónk jött közénk (1879 III. 17) és utóbb mint a feltámadt város életrekeltője az újjászületés ünnepen Ihérom napra .szállott hoz­zánk (1883 X. 14—17). Még két ízben pillantott délnek utaztában a vasliidrál felénk (1891, 1896), királyi szava életkeltő erejének ragyogó bi­zonysága felé! Eleven emléke a feltámadt Sze­ged -és jelképes hatású lesz a Szécben5T,i-tér palotáskor etii virógmezői közt a királynak szobra. IV. És magassfága, föld mélysége és a kirá­lyok szive mérhetetlen. (25. 3) Mélylőn-mély a király szive. Külön mértékkel mérendő ez a mindent felölelő szív, a nemzet atyjának atyás­kodó szive. Nekünk is megnyílt ez a mélységes-mély szív, akik itt imádkozunk: egyenjogúsított ben­nünket, becikkelyezt© hitünket, a felekezetek .sorába illesztett minket. Mikor az első felelős kormány tanácskozásait közférfiaink inglepe­tésére mindenre kiterjedő hozzáértéssel, gyor-

Next

/
Thumbnails
Contents