Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-22 / 303. szám

íjMMmiÁMÚMmÁM Szeged, 1916. december 22. A Vörös Kereszt ügye. A Vörös Kereszt szegedi választmányá­nak ;szerdán tartott ülésén a főtitkár lemon­dásával kapcsolatosan a választmány tagjai között éles ellentétek jutottak kifejezésre, amikről a Délmagyarország beszámolt. A főtitkár lemondóleveléiben indolenciával vá­dolja a tisztikar tagjait, a tisztikar részérő! viszont a főtitkár működését illették elitélő szavakkal. Bennünket ennek az ügynek sze­mélyi vonatkozásai nem foglalkoztatnak és nem kívánunk igazságot tenni abban a kér­désben, hogy a főtitkár és a tisztikar telje­sitette-e kötelességét. Hogy most a választ­mányi ülésen történtekre mégis visszaté­rünk, annak fontosabb okai vannak. Köz­tudomású, hogy a Vörös Kereszt ügykeze­lése ellen vádak merültek fel. A Délmagyar­ország álláspontja, amelynek több izben nyomatékosan kifejezést is adott, kezdettől fogva az volt, hogy azonnal pártatlan és erélyes vizsgálatot kell inditam és föltétle­nül szükséges annak eredményét a nagy nyilvánossággal közölni, nehogy a vádak — a vizsgálat elrendelése nélkül — alapta­lanul hitelre találjanak a gyanakodó közvé­lemény szemében. Ezt az álláspontunkat meggyőző érvekkel támogattuk. A vélemé­nyünk az volt, hogy a Vörös Kereszt ügy­kezelése ellen elterjedt vádakat tisztázni ikell, mert a Vörös Kereszt eredményes mű­ködése különösen a háborúban olv nagy­fontosságú nemzeti érdek, amelyet pillana­tig sem szabad megbénítani. Itt nem sze­mélyes érdekekről van szó, hanem a sebe­sült és beteg katonákról, akiket a Vörös Keresztnek kell támogatásban részesítenie és az adományozó közönségről, amely jó­tékonyságát a Vörös Kereszt utján rótta le. Kifejtettük, hogy olyan nagy jótékonysági intézménnyel szemben, mint a Vörös Ke­reszt, nem szabad tápot adni a bizalmatlan­ságnak és a gyanúnak. Ezt követelik nem­csak a közérdekű szempontok, hanem a Vörös Kereszt tisztikarának és választmá­nyának reputációja is. Mint ismeretes, a polgármester bizott­ságot küldött ki a Vörös Kereszt ügyének megvizsgálására. A bizottság a vizsgálatot befejezte és, mint a D álmagyar ország kö­zölte, a jelentésével is elkészült, de a vizs­gálat eredménye mindeddig nem jutott nyil­vánosságra. Ez a halogatás szerintünk nem érdeke a Vörös Keresztnek annál is inkább, mert —amint azt már meg is állapítottuk — a vádak legnagyobb részben alaptala­noknak bizonyultak, bár nem állítjuk azt sem, hogy a vizsgálat mindent rendben ta­lált. A vizsgálat eredményének nyilvános­ságra hozása azonban kívánatos már csak azért is, hogy az ügy teljes és gyökeres rendezése lehetővé tegye uj kijelölt szemé­lyiségek számára azt, hogy helyüket a ve­zetőségben elfoglalhassák. A Vörös Kereszt volt érdemes elnöke elhunyt, a főtitkár — bár szerintünk nem helyesen megválasztott időpontban — le­mondott: szükség van tehát a vezetőség személyi reorganizációjára is. Annál sürgő­sebb, hogy a lefolytatott vizsgálat eredmé­nye a nagy nyilvánosság birálata elé jusson, hogy az akták közmegnyugvásra lezáras­sanak és a Vörös Kereszt zavartalanul foly­tathassa azt az áldásos működést, amelyre hivatott. A legutóbbi választmányi ülés le­folyása is igazolta, hogy a vizsgálat tár­gyává tett ügyek végleges rendezése nél­kül a, vezetőség egyetértése nem állhat helyre. A választmány több tagja nagyon helyesen tette, hogy a vizsgálat haladékta­lan közzétételére kérte fel a polgármestert. Ugy tudjuk, hogy a polgármesternek is az az álláspontja, liogy a kiküldött vizsgáló­bizottság jelentését mielőbb a nagy nyilvá­nosság fóruma elé kell vinni. De más irányú és a város polgárságá­nak érdekeibe vágó fontos ügyek most annyira lekötötték a polgármester minden idejét, hogy nem juthatott hozzá, hogy a Vörös Kereszt ügyében a bizottság jelen­tése alapján véleményét megalkothassa. Ki­jelentette ázonban a polgármester, hogy a módjában álló legelső alkalommal megteszi a szükséges lépéseket a Vörös Kereszt ügyének a jogos követelménveknek meg­felelő rendezésére. Ennek azonban most már mielőbb be kell következnie, mert a Vörös Kereszt uj rezsimjét a működéséhez fűződő nagy érdekek sürgősen megköve­telik. bsbbaabsaaseasibazabbsuexsbí BBBSSNSUSSSBEBBaBeBaflBBBaSBgBaSBBaBBflBB: Az antant a német békefeltételeket kéri. — Szombaton jön meg a válaszjegyzék. •— Zürich, december (21. A Neue Züricher Zeitung a helyzetet nem tartja reményte­lennek, mert Németország további közele­dését várják. Hága, december 21. Noha az antant vá­lasz-jegyzékeitek tartalmát szigorúan titkol­ják, annyi Jdszivárgott, hogy a szövetsé­geseik a német békefeltételek közlését kötik ki. A beavatottak szerint a választ szomba­ton adják át a központi katalmiakniak. Berlin, december 21. A Vossische Zei­tung amsterdami levelezőjének londoni ér­tesülése szerint az angol kormány decem­ber 19-én eljuttatta a szövetségesek kormá­nyaihoz a központi hatalmaknak adandó válaszjegyzék vázlatát. A szövetségeseket az angol kormány felkérte, hogy folyó hó 22-i:kéig közöljék jelentéseiket. „MOST NÉMETORSZÁGON A SOR." London, december 21. A Westminster Gazette irja: Lloyd George válaszát nem lehet egyenesen visszautasításnak tekinteni. Most 'Németországon a sor, amely a kez­deményezés útjára lépett, hogy javaslato­kat tegyen. (M. T. I.) A TÁRGYALÁS UTJA NINCS ELZÁRVA. Rotterdam, december 21. A Times je­lenti Newyorkból: A washingtoni hivatalos körökben azt hiszik, hogy a tárgyalás útja nincs teljesen elzárva. Meg Vannak győződ­ve arról, hogy1 a béke még nagyon messze van és hogy Wilson nagyon helyesen cse­lekedett, amikor visszautasította az idő­előtti közvetítést. Az antant Taftot is jósoltatja. Amsterdam, december 21. Londonból jelentik, hogy a Times newyorki táviratot közöl, amely .szerint Taft, az Egyesült­Államok volt elnöke a lap amerikai tudó­sítója előtt nyilatkozott a középhatalmak békeajánlatára. — Sok jel vall arra, — mondta — hogy a béke még messze van. Belgium és Szer­bia nagyon súlyos problémák, ezeknél is nagyobb akadályai azonban a békének Né­metország követelései, amelyéket az antanf nézetem szerint, komoly mérlegelés tárgyá­vá nem is tehet. A francia kormány állítólagos válasza a békeajánlatra. Amsterdam, december 21. Parisból je­lentik: A Matin közli, hogy a francia kor­mány a válaszjegyzék pontos megszövege­zésén dolgozik. A jegyzéket a semleges ha­talmak ama képviselőinek nyújtja át, akik­nek utján Németország és szövetségesei a békeajánlatot eljuttatták Franciaországba. A válasz ki fogja jelenteni, hogy a középhatal­mak előterjesztéseinek nincsen objektív ér­tékük és annál kevésbbé tárgyalhatók, mert az ellenség abból a feltevésből indul ki, hogy defenzív háborúra kényszeritetté'k. A béke kilátásai. Amsterdam, december 21. A Tud irja: Az angol, francia, orosz és olasz parlameri" tekben elhangzott miniszteri és egyéb beszé­dek után a béke galambja ugy látszik, ismét elszállni készül. A békekilátások minimumra zsugorodtak össze, azonban Llyod George nyilatkozata, amely nagyon mérsékelt volt, különbözik a vad kardcsörtetéstől, amely korábbi beszédében oly nagy feltűnést kel­tett. A diplomácia rosszul tudná mesterségét, ha az egyelőre még kissé nyersen kimondott gondolatokat nem tudná barátságos formánt kicsiszolni. Angol lapok Lloyd George válaszáról. Amsterdam, december>21. A Times Írje: Lloyd George a nemzet gondalatait és kí­vánságait fejezte ki és oly programot adott, amelyet kétségtelenül untodén oldalról erő­teljesen támogatni fognak. A Morningpost irja: Az angol nép min­dig oly (kormány mellett volt, amely való­sággal kormányoz és szívesen tesz eleget a rendelkezéseknek, ameddig van oka arra a feltevésre, hogy azok, (akik a parancsot osztjáik, helyt is állnak ügyükért. A többi angol lapok is /megelégedésüket fejezik ki a miniszterelnök beszéde fölött és kijelentik, hogy a német békeajánlatra adott (válasszal és a kormány belső háborús politik ájá va 1 egyet ér ten ek. Jules Camfoon a f rancia kü lügy miniszté­riumiban. { Zürich, december 21. Hivatalosan je­lentik, hogy Jules Cambont, a külügymi­nisztérium főtitkárává nevezték ki. AZ ANGOL POSTARABLÁS. Kopeuhága, december 21. A dán posta­főigazgatóság közli, hogy az Island és a Tjaldur dán gőzös egész csomagpostáját Kirikwallban az átkutatásnál lefoglalták. Mindkét gőzös belföldi járatban volt, az Is­land nevii gőzös Rejkjavikiből Kopenhágába, a Tjaldur pedig Thornshavenbő] Kopenhá­gába volt útban. A Frederic VILI. amerikai gőzös Dániába szóló egész postáját Kirk­wallban szintén lefoglalták . A francia vezérkar jelentése A magyar Távirati Irodának jelentik a cs. ós kir. sajtóhadiszáLlásról: (December 20., délután 3 óra.) Az éj­szakáról semmi jelentenivaló. Csak Louve­mont és Camhrette körül volt meglehetős nagy tüzérségi tevékenység.

Next

/
Thumbnails
Contents