Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-19 / 300. szám

I Szeged, 1916. december 19. A Lloyd kereskedelmi bizottságának munkaprogrammja. 2 _______ Trepov bizalmatlan Angliával szemben. Amsterdam, december Íj. Londoni kor­mánykörökben beavatott férfiú kijelentette, hogy az angol, francia és olasz kormányok egészen bizonyosan visszautasítják a köz­ponti hatalmak békejavasiaitát. Az oroszok állásfoglalásával nincsenek tisztában, épen azért egy angol bizottság Pétervárra uta­zik, hogy Trepov helyett, aki Angliával szemben bizalmatlan, egy Miljukov kabine­tet neveztessen ki. A békéért. Genf, december 18. Demiscochin kül­ügyi államtitkár az antant nagyköveteivel tanácskozást folytatott, hogy a békejavas­lattal szemben mutatkozó nézetellentéteket elsimítsa. Amsterdam, december 18. Kemiiben, egy északifinttiországi helységben gyűlést tartottak a béke mellett, amelyet csendőr­ség és katonaság szét zavart. 'A finn és az orosz katonaság között véres összeütközés folyt le. A lordmayorok a békejavaslatról. London, december 18. A Times az an­gol városok lordmajorjait nyilatkozattétel­re kérte föl a békejavaslat ügyében. A lord­majorok szerint a békejavaslat a központi hatalmak meggyöngülését jelenti. Tartós béke csak ugy lehetséges, ha az antant fel­tételeit elfogadják. A békejavaslatot az ellenzék távol­létében tárgyalták a dumában. Berlin, december 18. A Vossieihe Zeitung­nak jelentik Stockholmból: Nem fér kétség hozzá, hogy az orosz kormány és a duma az országot a központi hatalmak bé'keaián­latának ügyében befejezett tény elé akarta 'állítani. A különböző pártok pártközi ülésen akarták a béke kérdését megvitatni. A mun­káspárt és a szociáldemokraták nem jelen­hettek meg a duma tegnapi ülésén, mert az elnökség a Trepov ellen való minapi tün­tetésekért kitiltotta őket több ülésről. Egé­szen bizonyos, lia a duma csak néhány nap­pal később tartotta volna ülését, a kor­mány állásfoglalása a háború továbbfoly­tatása mellett nem ment volna simán. Az angol kormány aggódik a cár békehajlandósága miatt. Amsterdami, december 18. Az angol kormány köreiben aggodalmak merültek fel arra nézve, hogy a cár a békeajánlatot ked­vezően fogja fogadni. Ugy látszik, hogy •még netn egyeztek meg a szövetségesek abban a kérdésben, hogy mit válaszoljanak a békeajánlatra. Az angol kormány bizott­ságot küld Pétervárra, hogy a kérdést tisz­tázza. Az olasz fronton nincs esemény. BUDAPEST, december 18. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harc­téren a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari föltök helyettese. (Saját tudósítónktól.) A Lloyd kereske­delmi bizottsága vasárnap délután tartotta alakuló ülését. Acél Gáza elnökölt, a műkö­dési tervezetet Kardos Mihály jegyző ismer­tette. Elhatározta a bizottság, hogy meg­alakulásáról és munkaprogramjáról értesiti a város hatóságát, amelyet felkér, hogy jö­vőben a kereskedelmet és ipart érdeklő kér­déseikben a bizottság véleményét 'hallgassa meg. Acél elnck értékes és gazdag munka­programmot állított fel. Beszéde után fel­szólaltak Dimand Frigyes, Tonelli Sándor, Wimmer Fülöp, Deutsch Lipót és Pásztor József. Aczél beszéde, amely gazdag tájé­koztatót ad a Lloyd kereskedelmi bizottsá­gának tervezett munkásságáról a 'következő: Sajnos, azok a szükségintézkedések, ame­lyek a háború folyamán a kormány részéről rendeletek formájában megtétetbek, olyan­nemiiek, Ihogy a kereskedelem és ipar min­den személyes iniiciativáját, érvényesülését legnagyobbrészt kizárják. Ennek folytán a mi működésűnk sem lehet olyan, mint ahogy kívánatos volna. ISikiocirozni fogom, milyen irányban működhetünk mégis. Egy kis köz­gazdasági exposét fogok előterjeszteni. Amint mondtam, kereskedelem és ipar fejlesztéséről, támogatásáról egyelőre szó sem lehet. Most csak az lesz módunkban, hogy bizonyos előkészítő intézkedéseket sür­gessünk a kormánynál, amelyek hivatva lesznek az átmenetet egyengetni, a háborus gazdálkodásból a, békés gazdálkodásba. Hi­vatva lesznek előmozdítani azokat a kérdé­seiket, amelyek a háború után aktuálissá vál­ván, megfejtésük már most is időszerű. Mert a. mostani .szükségintézkedéseket leg­jobban jelelmezte Batock, a német közélelme­zési diktátor, aki azt mondta, bogy ezek az intézkedések bár szükségesek, de nem egye­bek, mint szükséges rossz, mert a szabad ke­reskedelmet sohasem pótolhatják és esak ad­dig van létjogosultságok, amíg a szabad ke­reskedelem ismét helyükbe léphet. Igaz, bogy a német közgazdászok e tekintetben azt mondják, ihogy ezek az intézkedések a béké­vel még nem szűnhetnek meg, mert nem le­het elképzelni, bogy a kereskedelem a normá­lis mederbe terelődjék abban a (pillanatban, amikor meglesz a béke. És többek közt M.i­cbaeles, német államtitkárhelyettes is azon a nézeten van, bogy évekig el fog tartani, amiig ezek a 'szükségszervezetek fehnállanak, sőt még az adagolásra is érékig szükség lesz. Hát ez állhat .Németországra, de nem állhat mi reánk. Németország tudvalevőleg importállam, amig mi még most is export­állam hírében állunk, ha keveset is expor­tálunk. Hogy ezen a téren, az előkészités te­rén, miként fogunk a háborus gazdálkodásból átmenni a békés gazdálkodásba, nálunk na­gyon kevés történt. Óriási hátrányban va­gyunk e tekintetben mi Németországgal szemben, amely pompás szervezettségével és meggondoltságával már most gondoskodott arról, Ihogy legyenek olyan szervei, amelyek az előkészités fontos munkáját végezzék, amelyeknek feladatuk lesz elhárítani az aka­dályokat. és a zökkenést megakadályozni. Németország már most deszignált egy íReichs komimissariatust és tudják-e az urak, hogy kire esett e választás énnek vezetőjeként: Egy hamburgi szenátorra, Stemmerre, aki egyike a legképzettebb kereskedőknek, feno­menális kereskedőtalentum. Ezt állították miniszteri ranggal a hivatal élére. A hiva­talnak 40 hivatalnoka van. Ezzel jellemezni akarom .a németek eljárását a mi eljárásunk­kal szemben. Ezek közül a hivatalnokok kö­zül esak egy van mutatóban a belügyminisz­tériumból, egy miniszterititkár. A többi ke­reskedő, iparos ós gazdász. Sőt van köztük munkás is, két művezető a gyárakból. Volt alkalmam beszélni többekkel, Azt mondják: JMi készülünk és tanulunk." Statisztikai munkálatokkal vannak elfoglalva, amelyeket fontos közgazdasági konjunktúrákról vesznek Teljesen tájékoztatják magukat az antant gazdasági háborújáról; adatokat szereznek be az egyes ipari szükségletekről és próbál­koznak, hogy a háború utáni képet már most megrajzolják, Nálunk nem történt semmi. Tárgyalások voltak ugyan a Gyáriparosok Országos Szö­vetségében, de én tudakozódtam ez irányban, hogy • mik történnek külöjnösen a vidéken, Németországban. Azt mondták nekem kiváló szakemberek, hogy minden nagyobb ipari gócpontban már több bizottság alakult, amely mindazokat a kérdéseket tanulmá­nyozza már most, amelyeik a háború után megoldásra varnak. Ezek közül, akire szük­sége lesz Stemimernek, csak válogatnia kell és mindjárt meg van a törzskara. Azért mon­dom mindezt itt el, bogy mi is útjelzőt talál­junk, lra azon kérdésekkel foglalkozni aka­runk, amelyek a háború után különösen fon­tosak lesznek. Egyébként még tanácsko­zás tárgya is lesz, bogy szükséges-e nekünk ilyesmivel foglalkoznunk, vagy pedig mel­lőzzük e kérdéseket. Én csak annyit akarok még jelenteni, bogy ezektől az intézkedések­től függ a jövő Magyarország kérdése. Azt fogják az urak erre mondani, minek foglalkozunk mi ilyen nagy (politikával? iMi­nek vágjuk ilyen nagy fába a fejszénket? Erre azt válaszolom, hogy nem kizárólagos hivatásunk lokális dolgokkal foglalkozni. Elsősorban ugyan az lesz a programmutik, hogy miként fejlesszük a helyi ipart és ke­reskedelmet. Azonban (Szeged Magyarország második városa és .azt hiszem, hivalkodás nélkül mondhatjuk, hogy ia Lloyd társulat városunk legtekintélyesebb kereskedelmi tes­tülete. Illő téliát, hogy országos kérdésekben is szavát hallassa és nem hinném, hogy ez kiáltó szó lenne a pusztaságba. Országos szempontból is kell ezekkel a kérdésekkel fog­lalkozni, bogy mi is egy kavicsot vagy egy téglát hordjunk ahhoz az épülethez, amelyen az uj Magyarország- közgazdasága fog ala­pulni. Ha széjjel nézünk, szomorúan láthat­juk, hogy közgazdasági életünkben oly ren­geteg tenivaló mutatkozik és oly sok feladat, hogy senki sem dolgozhatik. eleget. Nézzük először az iparfejlesztést. Volt egy fénykora az országnak, volt ogy idő, amikor ipart fejlesztettek és támogattak ná­lunk. Ez Szterényi uralma alatt történt. Itt is az iparfejlesztés gyakran helytelen irány­ban mozgott. Liszt Frigyes a hires német köz­gazdász nézetem szerint az' egyedüli helye-'' elvet állította fel erre vonatkozólag, amely igy szól: „Az iparpártolásnak csak neveié.'1 eszköznek szabad lennie, de állandó jelleget öltenie nem szabad, miután ez a köz megter­lieltetését jelentené egyes emberek javára." Mi nálunk az ipari szubvenció oly irányban mozgott, hogy tényleg a stabilitás jellegét •öltöt© fel. Ez veszélyeztette az elérendő célo­kat, mert akor is pártoltak egyes ipari vállal­kozásokat, amikor azok már nem szorultak rá és lehetetlenné vált e miatt sok olya'1 iparnak a támogatása, melyre szükség lett volna. Hogy állunk a magyar iparral jelen­leg és sok tekintetben mennyire hátra va­gyunk, azt egy pár flagráns vonással fogon1 illusztrálni. A mi vasércünket kiviszik Németország' ha, a kormány tudvalevőleg rofactiákkal lS támogatja. Nálunk alumíniumot is hányás2' uak. Kiviszik a nyersanyagot és visszujo11 mint feldolgozott ipariproduktum. A gyafl'' junk is nyersformában megy ki Ausztriába­de a legérdekesebb a dologban,hogy még 3 kis Bulgária is visz ki gyapjút, részben m11' sott, részben fonálalakban, mindamellU ' hogy Bulgáriának is vau 7,000,000 birkái3'

Next

/
Thumbnails
Contents