Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-19 / 300. szám

DÉLMAGYARÜRSZÁG 'Szeged, ^1916. december i§. Fii | in——.,.....,.. .... ,,,, -, -,-,ir„| • ,Tnl ii-riMw II • mi. Ez tehát kétségtelenül a mi ipari bátramaradottságunkra mutat. Itt most már eljutottunk ahhoz a szoros kapocshoz, mely a kereskedelem, ipar és a több termelés között fennáll. A többtermelés elftmozditását szándékom szintén ami hatáskörünkbe vonni és tőlünk telhetőleg propagálni. A több termeléssel a kereskedelem több anyagot nyer és az ipar is több nyei-sanyagboz jut, mert tudvalevőleg szükségletének egy részét most külföldről hozza be. Minő szédületes perspektíva: lia képesek leszünk iparunkat nyersanyagai ellátni és iparunk képes lesz a .nyersanyagot feldolgozni. Ezzel Magyarországra oly közgazdasági fellendülés várna, mely paralizálná a sebek nagy részét, amelyeket a háború rajtunk ejtett; nemi is beszélve kereskedelmi mérlegünkről, amely 10 év óta passzív. Ha katasztrális holdanként csak 3 métermázsával többet termelnénk, ez a passzivitást megszüntetné és kereskedelmi mérlegünk aktívvá válnék. (Szegedi feladatok.) Most, ha megengedik az urak, áttérek azokra a feladatokra, amelyek a helybeli állapotok megjavítását célozzák. Legaktuálisabb: a tarifák kérdése. Mint az urak is tudják, az államvasút a tarifákat 30%tóal akarja emelni. Előttem tisztán áll. Ihogy mit jelent ez a 30%-os emelés anélkül, hogy a klasszifikáció, az áruosztályozás is megváltoznék. Ez oly vidékek részére, amelyek a perifériáktól távol fékszenek, a verseny oly eltolódását fogja eredményezni, amely {eldöntheti az egész eddigi forgalmat. Minél 'magasabb a relatív díjtétel, annál töibbre emelkedik a vasúti fuvardij. Az én nézetem szerint ezt megakadályozni nem lehet, mert ez fiskális intézkedés, miután az államnak pénzre van szüksége és igy minden utón és módon 'kénytelen jövedelmét emelni. Ami nekünk módunkban lesz, az pusztán ennyi: A kereskedelmi minisztert arra figyelmeztetni, liogy ha ez az intézkedés egyelőre igy is marad, az csak ideiglenes jellegű "legyen. Elsősorban a kötelék! díjszabásokat kelj, hogy rendezzék, másodsortban pedig a klaszszifikációt kell tekintetbe venni. A nyersanyagok kevésbé birna'k el magasabb díjtételeket, ittint az ipari cikkek. Ez elől a kormány nem is fog elzárkózni és mi ezen a téren eredményeket érhetünk el, mert az ország közgazdasági közvéleménye ugyanezeket a nézetéket vallja. Egy lokális kérdésről is beszélni akarok, amellyel nekünk is kell foglalkoznunk, mivel Szegedre nézve nagyjelentőségű: a Maros szabályozása, A Marost már évek óta szabályozzák és mindig rosszabbak lettek a viszonyok. Ez a szabályozás legalább a külső jelek szerint hibás irányban keh hogy folyjon, mert javulást nem látunk. Én e tekintetben megkérdeztem egy német embert a magyarországi Dunakonferencián és egy másikat a középeurópai közgazdasági konferencián. Azt hiszik, hogy nálunk a szabályozás azért hibás, mert mélyítünk és nem duzzasztónk. Ezekkel a német szakemberekkel másodszor is találkoztam; a szemükre hánytam, hogy ők mindig egyoldalú propozicióval állnak elő: mindig az exportnak a vizi utak segélyével Nyugat felé való fejlesztését hangsúlyozzák, azonban nem törődnek a ni agyar vizi utaknak a Kelet felől jövő útirányból való fejlesztésével. Kijelentettem, hogy a Duna mellékfolyóinak fejlesztése ép olyan fontos magyar szempontból, mint pí. a Duna-Majna csatorna. Ezek volnának röviden azok a szempontok, amelvök kívánatossá teszik lokálisan foglalkozni ezzel a kérdéssel. Van még egy más dolog: Szeged ipari fejlesztése. Van1 szép aszfaltunk, szép szobraink vannak, de nincs sem iparunk, sem kereskedelmünk. Talán hivatásunk magaslatára állunk, ha e tekintetben is az iniciativút magunkhoz ragadjuk, ha megfogjuk a fejlesztés munkáját kísérelni részben azzai, hogy a hatóság figyelmét felhívjuk egyes momentumokra, részben azzal, hogy mi magunk keresünk oly ipari ágakat, amelyeknek itt talajuk van és azokat meghonosítjuk. Ha sikerülni fog egy tóét gyárat létesítenünk Szegeden, oly elismerést szerezhetünk, amely indokolni fogja a Lloyd választmányának azt az intézkedését, liogy bennünket ezzel a munkakörrel megbízott. Vasárnap a Lloyd választmánya ülést tartott Obláth Lipót elnöklésével. A választmány uj tagokul felvette a következőket: Austerwieil Miksa, Bárdos Ede, iBauer Dezső, Budapestről telefonálja tudósítónk: A Áépviselőház hétfőn a koronázással kapcsó latos előkészitő munkálatokhoz fogott. A nádorhelyettes választására vonatkozó javaslat kapcsán az ellenzék, amint előre hirdette, heves támadásokat intézett Tisza ellen. Az ellenzéki szónokok sorra amellett érveltek, hogy Tiszát a háborút megelőző politikai kampány méltatalanná teszi erre a egnagyohb megtiszteltetésre, amely magyar embert érhet. Ezzel sze,miben a munkapárt szónokai, különösen gróf Khuen-Héderváry Károly, hangsúlyozták, liogy Tisza'a nemzet bizalmát teljes mértékben élvezi és méltó a nádori méltóságra, mert a vilálglizboruban az összes parlamentek helyeslése mellett képviselte kiválóan nemzetét. A tanácskozást gyakran szakították meg a háború kitörése óta ritkábban előfordult viharos jelenetek. Szász Károly alelnök délelőtt tizenegykor nyitotta még az ülést. A kormány beterjesztette hatodiik jelentését a kivételes hatalomról szóló törvény igénybevételéről. A napirend első pontja a királyi hitlevél szövegének .részletes tárgyalása. Az első felszólaló Polónyi Géza, aki azt vitatja, hogy a javaslat félreértéseikre adhat alkalmat. A javaslat értelmezése szerint a szabad királyválasztás joga külön-külön szállna vissza Magyarországra és Honvát-Szlavonországra. Nem akar más javaslatot előterjeszteni a kormány álláspontjával szemben, .mégis kívánatosnak tartja, hogy ezt a kérdést rendezzék. Bakonyi Samu szerint az előadói javaslat nem szolgálja az unioniista gondolatot, sőt veszedelmet jelent arra, A Ház elfogadta az eredeti szöveget. Miközben a jegyző az ötödik pontot olvasta, Tisza miniszterelnök Apponyjihoz ment és néhány pereiig tárgyalt vele. A javaslat felolvasása után az elnök Appönyit szólította, aki a következő indítványt terjesztette elő: — Foglalja jegyzőkönyvije a Ház a miniszterelnöknek a hitlevél-bizottság ülésén, tett azt a kijelentését, hogy őfelsége ,a magyar királyi méltóságot az osztrák császári méltóságtól megkülönböztetve, attól önálló, azzal paritásos jellegűnek tekinti, hogy továbbá a háború befejezése után az óv jelentékeny részét Magyarországon fogja tölteni és gondja lesz arra, ihogy a trón várományosai, különösen a trónBenedek Pál, Boros iMiksa, Feuerstein Géza, Fi&chhof Dezső, Goldgruber Árpád, Gottlíeb Miksa, Grosz iMarcel, Kell Jakab, Kiss Béla, Klein Imre, Kollár Béla, Kroó Adolf, Laug Jakab, Moreno Károly, Nagy Pál, Ottovay Károly, dr. Pártos Simon, Pásztor József, Prerau Lajos, Reiniger Jakab, Rostos Samu, Szász Emil, Szász Ernő, Szeméi- Miksa, dr. Székely Vilmos, Török Márton, Varga iSamn és dr. Weisz Gyula. — A választmányi ülést követőleg .délelőtt .fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott .a társulat. Az elnök röviden vázolta a rendkívüli közgyűlés' egybehivásának okait, majd Vermes Zsigmond titkár előterjesztette a választmány jelentését. (Egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, ihogy .az 1917. évi tagdíj 36 korona lesz. örökös olyan nevelésben részesüljenek, amely a magyar nemzet paritásának megfelel. A miniszterelnök hozzájárult Apponyi indítványához, amelyet a Ház egyhangúlag elfogadott. Az eskü szövegének tárgyalására került most a sor. Gróf Pejacsevtch Tivadar a horvátok nevében a következő módosítást ajánlja: Aliihoz a részhez, amely szerint őfelsége Magyarország területét megvédi, fűzzék hozzá és „a vele közösségben élő horvát-szlavon területeket." A miniszterelnök helyesli Péjáesevách módosítását, a kérést jogosnak ismeri el. A Ház elfogadta a módosítást. •Ki legyen a nádorhelyettes.) Gróf Tisza István miniszterelnök emelkedett most szólásra és .megtette javaslatát a koronázással kapcsolatosan szükséges előkészületekről, köztük természetesen a nádorkel yetteis választásáról Közülte, hogy a koronázás december 30-án lesz, hogy szükséges * nádorhelyette.s megválasztása, aki a hercegprímással együtt a koronát a király fejére teszi. Meg kell választani azon kiviül azt a küldöttséget, amely a királyt ünnepélyes bevonulásakor fogadja ós felkéri, hogy koronáztassa meg magát és adja b?leegyezését a királyné megk o ro ííaz tatás áho z, (Az ellenzék támadja Tiszát.) Gróf Andrássy Gyula helytelennek itéli a pártharcokat a mai időkben. Sajnálja, hogy a jelen alkalomkor sem kerülhető el a pártharc, de az ellenzék kibúvásnak tekinti a imnisztdrelrök, jelölését. A bizalmatlansága sem engedi, hogy Tiszára szavazzon, de ahogy a miniszterelnök átgázolt az ellenzéken és végigliport az országon, azok után teljesen lehetetlen, hogy' részese lehessen a legnagyobb kitüntetésnek, amelyt magyar ember elérhet. Huszár Károly: Alkotmány tiprú ne vegye kezébe a koronát! (Az egész ellenzéken kiabálnak, zugnak: Só, só, Lukács!) Andrássy: Tiszát a túloldalon a legnagyobb magyarnak tartják. De ezen a oimen megválaszthatnának nádoí'helyettesnek bárkit, akit a király miniszterelnöknek kánevez. Semmi baj sem származnék abból, ha József főherceg tenné a király fejére a koronát. Az egész ellenzék feláll és lelkesen éljenez. A Doberdón szerzett érdemeket az ellenséggel szemben — Le a darabontokkal — A 10Viharos tanácskozás a képviselőházban a nádorhelyettes választásáról.