Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-15 / 268. szám

Szerda, 1916. november 15. i DÉLMAGY ARORiSZÁU I A Matin ezzel szemben a ikövetkezőket irja: — Nem kell elfeledni, ha Maekensen vissza is vonul északon, ezt csak azért teszi, hogy seregeit a Duna mentén másutt jobban felhasználhassa. Nem messze Ruszcsuktól az ellenség több kis szigetet elfoglalt, amelyek .kitűnő támaszpontot alkotnának a románokkal szemben, ha a németek és bolgárok keresztül akarják vinni a Dunán való átkelés tervét. Az a körülmény, hogy az ellenség a Duna mentén véges-végig heves ágyutiizet indított, azt sejteti, hogy a németek és bolgárok ujabb vállalkozást (készítenek clö. A tervezett dunai átkelés helye még ismeretlen. Hivatalos orosz jelentés az elsülyedt dreadnoughtról. K.openhág(if november 14. Ideérkezett orosz újságok közlik az orosz admiralitásnak következő közelményét: Október 20-án reggel 7 órakor az Lmperatice Marié .sorfiajón tüz támadt, amely robbanást okozott. A tüz az olajtartályból keletkezett és a tisztek és legénység önfeláldozó munkája ellenére átterjedt a municiós kamrákra is. A hajó elsülyedt. Négy tiszt és 145 közember a vizbe fult. Ezenfelül 64 ember belebalt az égési sebekbe. A hajó a szebasztQpoli révben nem nagyon mélyen fekszik a viz alatt. Remélhető, hogy ki lehet majd emelni. 200.000 főnyi orosz segifség Romániának. Amsterdam, november 14. Cristescu tábornok határozott nyilatkozataiból kitűnik, hogy összesen körülbelül 200.000 főnyi orosz segiíöcsapat van Romániáiban. Ezen csapatok többsége a Moldvában van. Az orosz segitőhadsereg főihadiszállásának szék •helye Piastra. Innen a Bicazu felé vivő vasút segítségéivel Tölgyes irányában szállították az oroszokat. Nem leihetetlen, hogy az orosz nyomás ezen a frontrészen legközelebb jelentékenyen erősödik. Bjelalew orosz tábornok kijelentése szerint a siker attól függ, lehet-e az ellenség balszárnyát megkötni. Általánosan hiszik, hogy a Moldva-vidéken legközelebb nagyobb harcok fejlődnek. Oroszországból ujabb erősítéseket várnak Jassyba. Averescu tábornok az Adeverul egyik munkatársa előtt tett nyilatkozatában kielégitőnek mondta a harciéri helyzetet, de hozzátette, hogy a veszedelem még nem mult el teljesen. Bukarest kiürítése. München, november 14. Az Abendzeitung jelenti: Az Utro szerint a bukaresti 'hatóságok költözködése Jassyba, sőt az orosz határra egyre folyik. Jassyban csak azok a hatóságok maradnak, amelyek a hadioperációkkal érintkezésben vannak. Bukarestben megszigorították a repülők ellen való védekezést. A vendéglőkben és kávéházakban este csak addig szabad tartózkodni, amig a vendég elvégezte étkezését. Á külföldi lapoknak, még az oroszoknak bevitele is, tilos. J? feltánjadt Lengyelország. Lublin, 1916 november 5. (Szombat.) A sejtések és találgatások estéje ez. A városban elterjedt a hir, hogy holnap ünnepélyesen vissza állítják az alkotmányos lengyel királyságot az 1815-iki bécsi kongreszszus határozmányai alapján. Többet nem tudnak aa emberek. Az ünnepi készülődésnek semmi jele, a házak falán egyetlen egy zászló se leng, az emberek arcán semmi öröm, a legnagyobb lengyel város, Lublin még semmire se készül, 'hétköznapi egykedvűséggel fogadja a hirt. Csak itt-ott látni csoportokba verődött embereket, akik a hüvíüs novemberi estén megfontoltsággal beszélnek valamiről, az arcukon a bizonytalanság kifejezése, semmi felindulás, semmi öröm. A nagy idők kisemberei nem várnak valami csodát, valami rendkívülit s tudnak uralkodni érzelmeiken, mert a megfontolás lebilincselve íar.tja őket s tudják, hogy a királyság áldozatokat követeli tőliik; az anyák gyermekeiket, a feleségek férjüket kell, hogy odaadják cserébe. A háború tömegsírjai még nem telték meg, a bullák bekatombái még nem emelkedtek annyira, hogy megostromolják az eget. A lengyel királyságot állítják helyre holnap s nyomán egy másfél milliós sereg kél útra babérokat szerezni, küzdeni a létért, a kulturáért vérrel, fegyverei. A városháza évszázados erkélyes tornyán a toronyőr régi szokás szerint kürttel jélzi a napszakokat, minden napszakot más és más dallammal. Este 9 óra. Messze ballatszik a bűvös novemberi éjszakában a kiirt szava: „Busul a lengyel hona állapotján"... Holnaptól kezdve ezt is elfeledik. Elfeledik talán örökre ezt a gyönyörű, kesergő dalt, amely egy évszázadig táplálta bennük a bitet, a reményt, amelynek hangjai mellett visszasírták, vissza sóvá roglálg a régi, szabad Lengyelországot s minduntalan felhangzott a dal, imádságukká vált idővel s a templomban sirva énekeltek aggok, fiatalok s igaz könnyek peregtek a ráncos arcon alá. Egsr kis csoport verődik össze a főutcán, levett kalappal, áhítattal éneklik a himnuszt s aztán eloszlanak, leborgasztott fővel mennek tovább a gyéren világított, fel nem lobogózott legnagyobb lengyel városban. A katonai kormányzóság óriási épülete ki van világitva. A sötét éjszakában az épület ablakai mint megannyi tüzes szem világítanak. Benn sürgés-íorgás, folyik a munka. Az élesen süvítő szél meg-megcsapkodja az osztrák és magyar zászlót. Holnap már a lengyel pirosafehér szin leng majd a helyükön s a jó lengyel urak veszik majd a kormányzást a kezükbe. A. novemberi éles szél tépi a zászlókat s ugy rémlik, mintha az elsötétült lengyel házak ablakai mögött lengyel anyák és feleségek zokogva sírnának. Az egyik vendéglőből zene hallatszik ki. A terem közepén légionisták vidám hangulatban tüzes nemzeti dalokat énekelnek, taktusra emelkednek a székükön, sarkantyujokat pengetik. Szemükbein a fiatalság tüzét az alkohol lángra lobbantotta. A másik asztalnál őszbe csavarodott, tisztes öregek ülnek. Sóvár pillantással néznek a katonaruhás fiatalokra. Reszkető kézzel emelik a poharukat magasra s halkan dúdolják a fiatalok után a dalt. Aztán táncra perdül a társaság; a fiatalok tüzesen bokázva járják a táncot, az öregek totyogva lépkednek a zene ütemeire. S aztán ölelkeznek, csókolódznak az alkohol gőzében. A miult és a jelen ölelkezése ez, a múlté, amely megőszült a várakozásban s a jelené, amely még fiatal ahoz, hogy a jövőre gondoljon. A város alszik. A rosszul kövezett utcán a járőrök szeges cipőinek koppanása hallszik. Múlik az éjszaka s reggelre újra ébred egy évszázados álmából, a szabad Lengyelország. * (Vasárnap.) Sürgés-forgás a városban. Katonai gépkocsik száguldoznak végig az utcákon; diszitik a házakat, girlandokkal veszik körül a lengyel sast, feltűzik a lengyel lobogókat. A közeli falu küldöttségei kis csoportokban tartanak a kormányzóság épülete felé; iskolás gyerekek, hevenyében az éjjel készült zászlók alatt vonulnak fel a főutcán; a városi képviselőtestület tagjai fényesre vasalt cilinderben siétnek az ünnepségre. A katonák kordont állanak s a vasárnapi ájtatosságra tartó nép a hirdető oszlopokon kiragasztott programról értesül a lengyel királyság kikiáltásáról s ott tolong a főutcán a kormányzóság épülete előtt. Ezalatt bennt a díszteremben megkezdődik | az ünnepség. Az emelvény jobb oldalán a civii lek, balról pedig a katonák foglalnak helyet Megnyílik az ajtó. Elől Koszciuszko-korabeli díszben fólméter magas sapkával, kivont karddal két légionárius lépdel, utána a lublini katonai kormányzó generálisa követve két magasrangu légionárius tiszt által. Az emelvényen a kormányzó felolvassa a proklamációt. Halk éljenzés s eközben fölrepül a lengye] lobogó a ház ormára a monarchia zászlaja mellé. A küldöttség tagjai testületileg isteni tiszteletre mennek. Egy repülőgép ott kering egész alacsonyan a házak felett, apró lengyel zászlócskákat szór a tömeg közé, aminek ezek > jobban örülnek, mint a proklamációnak. A repülőgép még bug egy ideig az oszló tömeg felett, egy szónok igyekszik magára terelni a figyelmet, de alig van, aki hallgatja s mire a repülő látványos mutatványait befejezi, az utcán alig van ember, csak a katonák állnak még kordont. Este fáklyás körmenet katonazenével, a jó lengyelek katonásan lépkednek a zenére; jó katonák lesznek. Aztán minden olyan, mint máskor vasár-' nap este. Sok katona, sok asszony, kevés világosság, törtető szenvedély az utcákon. Az ember észre se veszi, hogy a világtörténelem irói alig néhány órája fordítottak egy lappal előbbre. Dr. Magyari István. Ártatlan vagyok! a főszerepben: Beregi Oszkárral.