Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-15 / 268. szám

a A szegedi közkórház. Dr. Koívács József indítványt nyújtott be a polgármesterihez, amelyben kifejti, hogy a ivárosi közkórlház régi épülete olyan állapotban van, amely a higiénikus 'követelményeknek és Szeged igényeinek nem felel meg, tehát elodázihatlanul .szükség van arra, hogy legalább kétemeletes uj közkórház építtessék. Az indítványozó tudatában van annak, hogy azt a régi tervet, amelyet a hatóság évekkel ezelőtt készíttetett, a mostani nehéz viszonyok között megvalósítani nöm Lőhet, .mert a tervibe vett hatszáz ágyas uj közkórlház építése legalább Ihat millió koronába kerülne, amely összegnek törlesztése az indítványozó szerint a háború utáni években elviselhetetlen teherként nehezednék a város közönségére. Dr. Kovács József a régi tervvel szemben, amelvnek megvalósítása tudvalevőleg akkor volt először aktuális, amidőn a város a klinikává fejlesztendő hatalmas, modern közkórház felépítésével a harmadik egyetemre vonatkozó kérelmét akarta hathatósan támogatni, kétségtelenül szimpatikus indítványában gyors, olcsó és praktikus tervet ajánl, a mely szerinte alkalmas arra, hogy Szegednek ez a fontos közügye rövid időn belül ki'elégitő megoldást nyerjen. A praktikus és olcsó megoldás az indítvány szerint az volna, hogy a kórház régi, átnedvesedett falu épülete lebontassák és helyére a fölhasználható anyag beépítésével lehetőleg ugyanolyan méretű, de kétemeletes közkónitáz építtessék. Az építkezésre fölveendő kölcsön törlesztésére az indítványozó az't a tízezer koronát kívánná forditani, amit most a város a kórház bérhelyiségeiért fizet, továbbá az uj kórház különszoibáiban elhelyezendő (betegek magasabb ápolási dijait. Dr. Kovács József indítványa a tanács pártoló javaslattal kerül a szerdai 'közgyűlés elé. Az indítvány alapgondolata előttünk is igen rokonszenves. Hiszen e helyen többször foglalkoztunk már a szegedi közkórház ügyével és mindannyiszor hangoztattuk, hogy a megoldásra váró sürgős feladatok között a közkórháznak első helyre kell jutnia. De a mi álláspontunk az. hogy ezt a fontos ügyet közmegelégedésre és Szeged igényeinek megfelelően átmeneti intézkedésekkel megoldani nem lehet. Szegednek olyan közkórházra van szüksége, amely belátható időn belül véglegesen íendezi ezt a kérdést. A szobán forgó indítvány, amelynek tiszteletreméltó intenciói egyébként elismerésre tarthatnák számot, olyan megoldást ajánl, amely néhány év múlva ismét aktuálissá tenné a szegedi közkórház ügyének a közegészségügyi követelményekhez mért rendezését. Az a tízezer korona, amit az indítványozó a felveendő építési költség törlesztésére ajánl, hozzávetőleges számítás szerint százhatvan— száznyolcvanezer korona amortizációs kölcsön fedezetére lenne elegendő. Első pillanatra nyilvánvaló, hogy ebből az összegből a közszükségletet kielégitő közkórházat felépíteni akkor sem lehet, ha az amortizációra az ápolási dijakból is tekintélyes összeg folyna be évenkint. A kérdés ily rendezésével tehát n,etn tennénk eleget Szeged közegészségügyi követelményeinek. A szerdai közgyűlés napirendjén újból szerepel a husz milliós beruházási kölcsön ügye. Azt hisszük, a közgyűlés bölcsessége megtalálja a módot arra, hogy a beruházási kölcsönből megfelelő összeg a közkórház számára is jusson. Örömmel üdvözölnők a közgyűlésnek ily értelmű határozatát és bizunk abban, hogy az állam sem tagadná meg támogatását attól, hogy a város a beruházási kölcsön terhére a közkórház építéséhez közvetlenül a háború után hozzákezdjen. DELMA OY ARORSZÁD Az indítványnak azzal a részével, hogy a közmunkákra a háború után hazatérő iparosoknak foglalkoztatása szempontjából nagy szükség van, teljesen egyetértünk, hiszen épen mi voltunk azok. akiík nyoma* tékosan hangsúlyoztuk, hogy a hatóságnak elő kell készítenie a terveket arra az időre, amikor a -háború véget ér, hogy a szegedi iparosságnak az a része is, amelyet az épitő ipar foglalkoztat, munkaalkalmakhoz ^ jusson. Nagyon szívesen fogadnók, ha a háború után nyomban megkezdhető közmunkák sorában a közkórház építése első helyen szerepelne, de olvan épitési terv szerint, amely Szegednek ezt a kiváló fontossága közügyét nem átmeneti időre, hanem a követelményeknek teljesen megfelelő módon rendezné. / Nagy csata a monasztiri sikon. BERLIN, november 14. A nagy főhadiszállás jelenti: Balkán harctér: Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Dobrudzsában nincs újság. A bevált osztrák-magyar monitorok tűzharc után a Duna román partjáról Giurgiu mellett hét uszályhajót szállítottak be, melyek közül öt meg volt rakva. Macedón arcvonal: Korea vidékén oldalosztagaink és a francia gyalogság és lovasság közt ujabb csatározásokra került a sor. Az antant-csapatok támadása a monasztiri síkon és a Csernától északra tovább tart; a harc még nem ért véget. LUDENDORFF, első főszáHásmester, (Közli a minisztereÍRöki saltóosztáhr J BUDAPEST, november 14*. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: Lényeges esemény nem történt. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A német repülők fölénye. — 104 ellenséges repülőgép pusztult el októberben. — BERLIN, november 14. A nagy főhadiszállás jelenti: Repülőcsapatunk október havában is igen nagy sikerrel oldotta meg feladatait, amelyek főleg a nyugati harctéren voltak nehezek és sokoldalúak. Elismerés és hála illeti különösen a tüzérség és gyalogság megfigyelő repülőit; az ö hatásos védelmüket harci repülőink, amelyek külön feladataikat is fényesen teljesítették és elhárító ágyúink tüzelésükkel teljesen biztosították. Amíg mi 17 repülőgépet vesztettünk, addig ellenfeleink nyugaton, keleten és a Balkánon 104 repülőgépet vesztettek el. Ebből 83-at légi harcban semmisítettünk meg, 15-öt alulról lőttünk le, 6 vonalaink mögött volt kénytelen leszállani. 66 ellenséges repülőgép birtokunkban van, mig az ellenség vonalán tul 44 repülőgépet láttunk lezuhanni. LUDENDORFF, első föszállásmester. (Közli a mmiszterelnöfci sajtóosztály^ Az olasz fronton nincs esemény. BUDAPEST, november 14. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harctéren jelentősebb esemény nem történt. HÖFER altábornagy, Szerda, 1916. november 15. BERLIN, november 14. Az United Press jelentése szerint Hughes arra kérte a republikánus pártot, hogy Wilson megválasztása ellen ne adjon be petíciót. Változás Amerika külpolitikájában. Rotterdam, november 14. A Nieuwe Courent londoni jelentése szerint a Morning Post Washingtonból ,12-iki kelettel arról értesül, Lágy a legközelebbi héten az Egyesült-Államoknak a háború további tárltamára követendő külpolitikai irányáról dönteni fognak, Az elnök tanácskozni fog a kabinet tagjaival és pártjának kiváló kongresszusi vezéreivel és ehhez mérten fogja jövendő politikáját meghatározni. A tudósitó jeleníti továbbá, hogy az Egyesült-Államok kormányának egyik tagja a következőket mondotta neki: — Kezünk a küszöbön állott választások és az azokkal járó bizonytalanságok miatlt pár hónaipig meg volt kötve. Lehetetlen volt sokat tennünk. Most ismét szabad kezünk' van és zavartalanid megtehetjük további lépéseinket, A tudósitó közli, Ihogy még semmi jel nem mutat arra, milyen lesz az Egyeslüt-Államok uj 'politikája. Vele tudatták, bogy a tárgyalásokat ugy Németországgal, mint Angliával erélyesebben fogják folytatni. Valószínűleg első sorban a Németország és az Egyesült-Államok között függőben levő kérdések kerülnek tárgyalásra. A Times tudósítója jelenti, lliogy az elnök most valószínűleg Németországgal szemben a búvárba jó-kérdésben erélyesebben fog fellépni. (MTI.) „A béke minden pillanatban itt lehet." Bern, november 14. A Petit Párisién hosszú idő múlva ismét a békével foglalkozik és cikkében a többi közt a következőket mondja: — Leihetetlen elmenni azok mellett a jelenségek mellett, melyek a béke közelségéről beszélnek. A bék,e a lelkekben már megvan. A gyülöletbÓlp amely azelőtt ur volt a lelkeken, ma már semmi sincs meg. Elmúlt, eltűnt és ma már a háború legélesebb fanatikusai is tudják, hogy a béke minden pillanatban itt lehet. Természetes dolog, hogy a békeközleményekben senki sem bizik, mert tultengenek bennük a nemzeti követelések, de azért ma már ott tartunk, hogy a békéről beszélni nem hazaárulás. Mindamellett mindenki kötelességszerűen a maga békéjéről beszél: a németek német békét akarnak, mi pedig franciát, bár csak egyféle béke van: az emberi béke. A dobrudzsai orosz-román offenzíva. Bern, november 14. A Temps katonai kritikusa bukaresti távirat alapján jelenti: — Ugylátszik, a dobrudzsai orosz-román seregek Szacharov parancsnoksága alatt megkezdték az offenzívát. Az oroszromán támadás a legjobb mód arra, hogY a németek és bolgárok ne kelhessen át a Dunán,