Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-12 / 266. szám

Miif A AíRDSSZÁU (Vasárnap, 1916. november 12i A városi jövedelem szaporítása. Irta: Oál Miksa. Mar a múltkoriban, amikor a vizdij- és lakrészadó emelésének terve vettetett fel, rámutattunk arra, hogy jövedelemifokozás szempontjából mily .fontos volna a közlekedést és a .közvilágítást, azaz a villamos vasúti forgalmat, valamint a légszesz- és villanyfogyasztást városi adó alá .venni. Kétségtelen ugyanis, hogy a villamos forgalomnak valamely városba való bevezetése ennek a városnak oly fokú fejlődését jelenti, amely szükségessé teszi ezen közlekedési eszközt, valamint, .hogy az ilyen város további fejlődésével a forgalom fejlődése 'S lépést tart. Ha ez igy van, ha maga a város mint ilyen, fejlődése által elhatározó befolyással van a közlekedést lebonyolító Vállalat fejlődésére, illetve, ha az a vonzóerő, amelyet a város az idegenforgalom növekedésére és a belső forgalom emelésére gyakorol, megvan, a mely tehát a város mint ilyen által fejtetik ki, ugy csak természetes, hogy akkor, amikor bekövetkezik a város jövedelemfokozási időszaka, ebből a vállalatból is bizonyos mértékben hasznot kivan húzni, azaz, ha bizonyos kereteken belül jövedelme szaporításához szükséges összegeket az ezen vállalat által (lebonyolított közlekedésből is szeretne beszedni; a közlekedésből bizonyos százaléknyi jövedelmet kiván. mert hiszen maga, kifejtett vonzóereje által és utján járult hozzá első sorban a vállalat megteremtéséhez és járul hozzá annak fejlődéséhez. Epugy áll ez a világításra és a mesterséges hajtóerőre. A város fejlődésének fokát jelenti a gáz- a villamosfogyasztás ugy világításra, mint gyári műhelyek, szóval ipari vállalatok energiával való ellátása. Miután itt is a város mint ilyen jellegénél, fekvésénél, nagyságánál fogva érezteti befolyását minderre, ismét indokolt volna, ha ezek után a fogyasztási cikkek" után is kivetne bizonyos százaléknyi adót, fokozott szükségletéi innen is iparkodnék fedezni. A háború megmutatta nekünk, hogy szerződésileg nem maximált és forgalmi árral rendelkező áruk árát részben a beszerzés természetes drágasága folytán, részben azonban mesterségesen, az úgynevezett konjunktúrák ügyes kihasználása által mi'lv óriási százalékkal hajtották fel. A gyertya és nyersolaj soha sem hitt árakat értek el; evvel szemben pedig a város, mint szerződő fél által annak idején eszközölt szerződési .kikötése folytán maximált világitási és ipari energiafogyasztás nem tudott — mert nem engedtetett — emelkedni. A nyersolaj fogyasztása sokkal drágább lett a mesterséges energiafogyasztásnál és utóbbi megszűnt luxuscikk lenni. Miután igy a város mindaddig, amíg polgárai értéke és — mert maga a város a polgárság összességének kifejezője, tehát a maga értéke — megkívánta, joggal akadályozta meg azt, hogy a háború alatt és által többet kelljen a világítás- és energiafogyasztásért fizetni, csak helyeselni lehetne ugyané város azon törekvését, hogy ha — data occasione — maga kívánja a meg nem drágított, mert meg nem drágíthatott energia megadóztatásával, tehát megdrágításával jövedelmeit fokozni. Mert evvel ismét összpolgárai, igy tehát saját értékeit tartja szem előtt. * Az adóztatás mikéntjének kezdése ugy a közlekedésnél, mint a közvilágításnál, a doíog természeténél fogva csakis az illető társaságokkal együtt és karöltve, tudtuic és hozzájárulásukkal oldható meg. Más ugyanis itt a város, mint egyben szerződő fél ha. lásköre és más az államé. Utóbbi egyszeriie,. megadóztatná a jegyekét, vagy a fogyasztás bektowattját és bekövetelné azt a társaságoktól, nem törődve ennek szerződésével és avval, hogy ez mikép szedi, vagy ne;n szedi be a pluszt. A város helyzete itt más. Mert amint a társaságok a várossal való szerződéses viszonynál fogva egyoldalulag nem emelhetik fel tarifájukat, épugy nem emeltetheti azt a város sem egyoldalulag a társaság akarata ellenére, önálló adóztatási jogá pedig nincs. Tudnunk kell most már, hogy tarifaemeléseknél a társaságok az első, átmeneti időben arra vannak elkészülve, hogy a forgalom, a fogyasztás esetleg csökkenni fog. Addig a netáni visszaesés pénzbeli minuszéríéke a társaságokat éri és ez esetben a tarifaemelés sem egyenlíti azt ki, mert hiszen az emelés adózás esetén nem a társaságok, illetve nem kizárólag a társaságok, hanem a város pénztárába folyik. Csak ha a felemelt tételek normálisakká válnak és a köztudatba átmentek már, a forgalom, a fogyasztás tehát ismét eléri régi nívóját, kezdik a társaságok is az emelés hátrányait többé nem érezni. A karöltve haladás szükségszerű kényszerűségét azonban még más is indokolja. Amidőn ugyanis a társaságok, mint például •i háborúban is ép az ez által okozott általános anyag- és munkaerő drágasága folytán és erre hivatkozva a díjtételek felemeléséi kérik a várostól és ez viszont, hivatkozva szerződéseire, ridegen az elutasítás álláspontjára helyezkedik, mert polgárai érdekeit védi és mert a szerződéses viszony'ép arra való, ily időkben is megkímélni a közönséget a drágítástól, akkor az esetben ha közérdekből most már maga a város kiván a szerződéses megállapodástól eltérően dijtáel-emelést keresztül vitetni, a társaságok is a rideg elutasítás álláspontjára helyezkedhetnek. És ezen változtatni csakis a karöltve való baladás és eljárás segíthet. Mielőtt a tarifaemelés iránti tárgyalásokba a város belefogna, kutatná ós megállapítaná azt, hogy mily jövedelmet biztosithatna magának az emelés által. Mert ha csak nagy emelés utján tudna megfelelő jövedeleinszaporultra .szert tenni, vagy ha az emelés jelentéktelen bevételt eredményezne, ugy e miatt egy szerződésbontásba maga sem megy bele, mert az első esetben polgáraira tulnagy terhet rakna, a második esetben pedig a szerződésbontás nem nyújt elegendő aequivalcnst. De az adatok megállapításának mily módon való végrehajtása is fontos, ha nem akarunk hiu reményeket kelteni és végül konstatálni, hogy az emelés megvan, de a jövedelem csak papiroson van meg. Igy pl. a villamos forgalomnál, laikus szemmel nézve kétségtelen emelést észlelünk, anélkül, hogy pontos adatok rendelkezésünkre állanának. Ha azonban kutatjuk az emelkedés okát, ugy rájövünk, hogy a mai emelkedett forgalom egyedül nem lehet alapja bármily számadásnak. Mert történetesen összeesik a tarifa leszállítása (szakaszonkint 20%-al) a háború kitörésével. Már egymagában véve a tarifa leszállítása bizonyos fokban emelte a forgalmat, de elhatározó befolyással annak emelkedésére kétségtelenül maga a háború volt. Annyi különféle katonai intézmény és intézkedés történt a háborúval kapcsolatban Szegeden is, amely roppant százalékban fokozta ezen város vonzóerejét, illetve ugy az idegen-, mint a belforgalmat. A sokiféle nyugállomás, a barakktáborok, a kórházak, a felülvizsgálások, az idegen helyről magát kiegészítő katonai idehelyezések, némi intézkedéseknek ide való összpontosítása, a liáziezrednek más helyre való áthelyezése stb., hogy ezek mind roppant mértékben fejlesztették a közúti vasút forgalmát. A szállítási alkalmatosság hiánya, vagy elégtelen volta szintén a villamos vasút előnyére vált. De előnyére vált a munkabérek emelése, a behozott élelmicikk hihetetlen megdrágítása, mert a. több bérből és a nagyobb árból a munkás maga és a vidéki parasztság szivesebben veszi igénybe a villamos közlekedést, mert hiszen most már nagyobb keresetekből tehetik azt. Mindezeket az átmeneti körülményeket figyelembe kell vennünk egy reális alap felállításánál, amely alapból fogjuk majd kiszámíthatni azt az összeget, mely a közlekedés megadóztatásánál a város pénztárába a közúti pénztára utján befolyhat. S miután már fent kifejtettük, hogy a város a társasággal csak karöltve haladhat jövedelme iíymódu fokozása törekvésében, természetesnek véljük, hogyha az adóztatást magában foglaló emelés egyben a társaság értékében keresztülvittnek is látszik. A világitási vállalatnál szintén különféle szempontok veendők figyelembe. Maga a társaság — mert a város visszaváltási joga 4 év mulya uyili'k meg szerződésileg — minden erejéből forgalmát fokozni, minél többet nyereségként kimutatni akar. mert hiszen ez lesz majd a visszaváltási összeg kiszámításának az alapja. Itt — szerintünk — a város már nem fog tudni oly szabadon mozogni, mint a forgalom megadóztatásánál. A forgalomnál rámutathat egyszerűen arra, hogy a fokozott igény ek kielégi illetése szempontjából szüksége van — mondjuk — a háború előtti tarifa visszaállítására. De a gázgyárral más a helyzet. Egyrészt maga a társaság — háborús konjunktúrák miatt — már kérte ,a tarifaemelést, amelyet a város szerződéses jogánál fogva elutasított, másrészt már korábbi időkből eredőleg nincs meg az a-jó viszony a szerződő felek közt, amelyre a tervbe vett akció keresztülvitele érdekében szükség volna. A társaság kissé rideg, nem keresi az áthidalás, hanem az összeütközés pontjait, amelyek aztán a viszony javulására nem igen alkalmasak. Egyébként pedig mindkét szerződő fél erősen elfogult, mert a közeli megváltás gondolata az által, hogy az egyiket bántja, a másikat meg izgatja egy harmonikus összmiiködésre nem nagyon alkalmas. Az adózás kérdésénél a város minden esetre a társaság jóindulatára utalva volna; sajnosan kell azonban megemlékeznünk itt arról, hogy az első lépés, az adatok megismerése egyelőre a társaság rideg magatartásán meghiúsult. Ha a két szerződő fél az arany középutat megtalálni nem fogja tudni, ugy — habár látszólag vészit mellette — a város érdeke megkívánná, egyelőre itt az adóztatást teljesen elejteni és csakis a forgalom adóztatásának gondolatával foglakozni és azt kiépíteni. Erre vonatkozólag legközelebb részletes kiszámítási módozatokat is fogunk bemutatni. ?A 1 f ! 4 A szellemek vonata. MOZGÓ SZÍNHÁZ. Vasárnap, november 12-én Szenzáció! Fantasztikus dráma 5 felv. Szenzáció I s I | Előadás d. u. 2. órától kezdve. — Gyermek^jegyek csak az első előadásokra érvényesek )