Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-12 / 266. szám

Vasárnap, 1916. november 12. DÉLMA G YARORSZÁG 6 3sort zo~frontunk áttörtjetetlenségénet^ rejtélye• Reir táVitetkaP' nök269. Kleinsehmidt , F. 'C„ az északamerikai tengerészet kapitánya, aki az 1891-iki chilei forradalomban Balmaceda oldalán vett részt, majd tizenöt esztendeig csaknem megszakítás nélkül Labrador és Szibéria jégmezőin tartózkodott mint vadász és 'kutató s a pittsburgi Carnegie-muzeum megbízásából gyűjtéseket eszközölt, 1915 májusában megjelent a császári és királyi sajtóhadiszálláson, liogy valamit lásson a háborúból. Látta a gorlicei ütközetet, ott volt Belgrád ostrománál és két hónapot töltött az olasz frontunkon. Onnan való visszatérte után Roda Rodávpl, a neves haditudósítóval folytatott beszélgetést és a következőket mondta az .Isonzó rejtélyéről. — Miért nem tudnak itt az olaszok áttörni? Voltam Báfomcs tábornoknál, aki azt mondotta nékem: — 1915. május óta vagyok itt parancsnok és azóta szilárdan tartjuk kezünkben az állásainkat. Ezt nem szabad félreérteni — mintha Ausztria-Magyarországnak egyéb dolga sem volna itt, mint az ellenséget egy szilárd fal rettenetesen erős őrségével szétmorzsolni. Pedig ép ellenkezőleg,: ti osztrákok és magyarok Oroszországban, Keletgaliciában és a Balkánon vagytok elfoglalva, mozsárütegeitek Belgiumban és a Dardanelláknál voltak — a legegyszerűbb számítás szerint is az olaszok egyszer, talán már holnap, háromszor-négyszer annyi tüzérséggel jöhetnek ellenetek s háromszor annyi csapattal, mint amennyit ti küldtetek ide. — Honnan van tehát, hogy az olaszok eddig nem tudtak áttörni? És a jövöbm sem lesznek atta képesek. Németek, osztrákok és magyarok 1915. májusában csekély túlerővel törték át a frontot Görbéénél és különb akadályokat győztek le Belgrádnál. — Az Isonzo-fronton egy hónapot töltöttem cl a .különböző törzskaroknál és a legelülső lövészárkokban. Az Isonzo-front előttem már nem rejtély. A vezérkari térképek tele vannak piros jelzésekkel, amelyek az ellenséges ütegeket jelölik, ugyanazokba a térképekbe bele vannak rajzolva a császári és királyi ütegek bordóképességeinek a határai is. A ti sikereitek első nagy titka tehát tüzérségiek felhasználása. A ti ágyúitoknak és mozsaraitoknak, hála az iigyes elosztásnak, akkora ia Iwíádfi és Hízható körlete, hogy minden eső háromszorosan érvényesül. Minden távolság pontosan ki van mérve. Amely pillanatban az olaszok támadásba mennek, a távbeszélőn egy rövid parancs megy és öt percen belül egy-egy szakasz valamennyi ágyuja egy ponton, a legvesze delmesebb ponton, egyesül. Ez a ti győzelmeitek egyik oka. A második a ti nagyszerű gyalogság fok. Tanuja voltam és elfogott ellenséges t'sztek csak megerősítették, az olaszok térdei csak ugy remegnek, ellenben az osztrák és magyar csapatok — magyarok, németek, tiroliak, horvátok, románok — megmérkőztek már minden ellenséggel és az ő félelemnélkiiliségiik a közkatonának ama nagy, egyetlen hadi tapasztalatán alapul: „Minél nyugodtabb vagyok, minél biztosabban lövök, minél vakmerőbben használom végső esetben a szuronyomat, annál nagyobb a kilátásom, hogy megsemmisítsem az ellenségemet én meg megmaradok ép bőrrel." Erre felhozok két példát: Egy magasrangu tábornoknál voltam vacsorán, amikor egy vezérkari százados a következő jelentést hozta: „Oslavijánál elfoglalta az ellenség állásainkat." Hát nem volt ez hióbhir? Nem kellett volna erre az uraknak kétségbeesetten fölugrálniok? Oslavijából oldaltiizbe kapható a Podgora-magora-magaslat és Görz már holnap az olaszoké ... De egy hangos szó nem esett. A kegyelmes ur néhány rendelkezést súgott a vezérkari főnök fülébe — mi tovább vacsorálunk — és másnap délután 5 órakor ötszáz ohSzt fényképeztem le, akik Ostüv íjánál ejstek fogságba. Oslaviju vissZahóditám ezzel szemben a császári és királyi cdapat ólénak két, mondd kettő emberébe került. Ezen aztán van mit gondolkodni. A másik eset egy olyan hadosztálynál játszódott le, amelyet már az orosz harctérről ismerek. A hadosztály egyik ezrede - ugy gondolom dalmátok voltak — sok napon át feküdt a lövészárkokban, amig fölváltották és visszatért a frontról: kimerül len, agyagréteggel boritva és lőporfüsttől kormosán. Délben az olaszok megtámadták a felváltó csapatokat és kivetik állásaikból. Ezt biriil viszik a .kimerült dalmátoknak, akik még egy pillanatig sem pihentek és ép az ebédjük elfogyasztásához láttak. Egy kettőre talpon voltak és végigfutott soraikon: „Az olaszok bent vannak az árkainkban! Bosszút, bosszút!" Visszasiettek és két-három ór)a múlva az olaszok megint kint voltak az árkokból. A második titok tehát: gyalogságotok de* réksége és — diihe. A. ti felsőbb rétegeitek becsülik Dante, Michelangelo és Palestriní kultúráját, de tudják azt is, hogy az érzelmi politika rossz politika és hogy a jó politika jó üzlet is. Az egyszerű nép azonban egyszerűen és egyenesebben gondolkodik: „Te olasz az asztalomnál iiltél és engem, a barátodat, orvul le akartál szúrni!" Minden egyes bakátok minden egyes olaszban árulót lát, gazembert, önmagát pedig.az örök igazság végrehajtójának tekinti. Az erkölcsi fölény megkétszerezi katonáitok erejét. Ugyanezt az erőt a ti tisztjeitek a tö.rténe lemből merítik, amely feljegyezte Mortara és Novera nevét. Az olasz katona ellenben a dajkája szájából ismeri a rettenetes horvátot és tudja, hogy Olaszország legjobbjainak a vére hasztalan folyik az Isonzo-fronton. Talán hallott valamit a hármasszövetségről és ennek felbontásáról is ... Vájjon nem az Isten büntetését látja az olasz sorezredek elpusztulásában? Fiatal évjárataik megsemmisültek, még pedig hasztalan, s most az öreg rezervistákra kerül a sor. fin nem akaro-í állást foglalni sem az olasz mellett, sem ellene és ítéletet sem akarok mondani az olaszok magatartásáról, én csak az egyszerű ember logikáját próbálom megvilágítani... A ti szellemetek: düh az ellenséggel szemben s hadi tapasztalatokon alapuló haálmegvetés. Az olaszok pedig még mindig tapasztalatlanok és katonaságuk szine-virága elhullott. A sommei offenzíva összeomloft. Berlin, november lil. (Wól ff-ügynökség.) Illetékes katonai oldalról jelentik: Az angolok ós franciák november 5-én megkezdett offenzívája rettenetes veszteségek közt összeomlott. Sorsnál hat angol és ötödfél francia hadtestet küldtek vágóhidra. A franciák csak is a iSommetől délre értek el jelenték,telen helyi sikert. November 8-án Pressoirenál és Pierre de Vaastnál eredménytelen áttörési kísérletek voltaik. Azóta az ellenség pergőtüzet. indított a német állások ellen, de már általános támadásra nem birt összevonni nagy erőket, azért aztán az offenzíva heves részlettúmadásokra aprozódott, amelyek szintén belefulladtak tüzérségünk és gyalogságunk tüzébe. Joffre nem vár döntést a Sommenál. Hága, november. 11. Joffre generalisszimusz egy amerikai újságíró előtt kijelentette, hogy a Somme-offenzivát, amely a rossz időjárás miatt megakadt, rendszeresen folytatni fogják. Döntést egyelőre nem szabad várni, mert oktalanság azt hinni, hogy olyan nagy hadsereget, mint amekkora a német, sikerülni fog rövid-esen megsemmisíteni. A francia hadvezetőség azonban számadatok alapján körülbelül tudja, mikor lehet elérni a németek ellenállásának végső határát. Hivatalos angol jelentés. London, november 11. (Hivatalos jelentés.) A tüzérség az Ancre két partján különböző arcvonalszakaszokon éjszaka jelentős tevékenységet fejtett ki. A németek sokat használták gázlövedékeiket. FesthuberttSől északkeletre német lövészáro'kmozsarakat tüzérségünk és futóárokmozsaraink elnémítottak. <(M. T. I.) Levegőbe repült francia ágyúgyár Párís, november 11. A Temps jelentése szerint a sévresi ágyúgyár robbanás következtében teljesen elpusztult. (M. T. I.) Lloyd George fokozotf áldozatokat emleget. London, november 11. A Reuter-ügynökség jelenti: Lloyd George a Cardiffban tartott politikai gyűléshez táviratot intézett, ámelyben azt hangoztatja, hogy a legközelebbi jövő fokozott áldozatokat igényel.