Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-10 / 264. szám

2 MLMAGYAItGRSZÁG Péntek, 1916. november 10. város érdekében kell használnunk, amelyet- lességiink mindig és mindenhol oda mutatni, sok gonddal és szeretettel, nap-nap utáa ahol akár ennek a gondnak és szeretetnek* gyarapodó tudással és kiapadhatatlan mun- akár a tudásnak és munkakedvnek hiányát kakedvvel kell fejlesztenünk. Bizony köte- I látjuk. Németország nem annektálja Belgiumot. — Bethmann-Hollweg válasza Greg beszédére. — A kulisszák mögött. Gyakran szolgál sok értékes tapasztalattal az, ha az embernek bepillantást engednek a kulisszák mögé. Azokban a szobákban, amelyek egyikében ezek a sorok Íródnak, nincsenek kulisszák. Ha mi ilyen képletes szinpadi építmények közé világítunk a nyilvánosság erős fényével, a kulissza mindig másé és amiket ott láttatunk, mindenek épülésére szolgálnak. Nyitott ajtót döngetnénk, ha azokra az értékben felbecsülhetetlen szolgálatokra hívnánk föl a figyelmet, amelyeket a szegedi sajtó azzal teljesít, hogy a városi ügyekkel behatóan és kritikai hangon foglalkozik. Ennek a munkának végzése — tessék elhinni — sokszor ró kinos feladatokat a hivatásos újságíróra. Mi tudjuk legjobban, hogy a legjelentéktelenebb ember is milyen természetesnek találja, hogy neki a legcsekélyebb érdemért is — ami talán nem is érdem — a legnagyobb dicséret .iárjon ki. Nincs azonban az az ici-pici közéleti faktor, aki meg tudná bocsájtani, ha legféktelenebb baklövését a komoly és az ügybe elmélyedő kritika legenyhébb, szinte becéző hangjával illetik. A legtöbb ember — a színésztől a, városháza kapusáig — hajlamos erre a merő igazságtalanságra. Ilyen érzések ronthatták meg azok látását, akik a városházán az ügyek vezetésére hivatottak. Ujabban egyre gyakrabban beszélik a kulisszák mögött, hogy itt komoly, mesterségüket értő és megbecsülő újságírók elől is mesterségesen zárják el a hírforrásokat. Hogy enyhén szóljunk: érthetetlen eljárás. Mit méltóztatnak gondolni: kinek kell az a hir, az újságírónak, vagy a közönségnek? Az újságíró sohasem a maga számára kíváncsi. Talán egy példa megsegít bennünket. Osztják a cukorjegyeket. Hétfőn az A, kedden a B kerül sorra és igy tovább. A hatóság nagyon jól tudta, hogy a lapokban meg kéli jelentetni, hogy mely napon mely betűk kerülnek sorra, hiszen az ilyen közleményeket egyenesen kérte a szerkesztőktől. Tessék csak a dolgok mélyére tekinteni: ugyanígy kel\ megjelenni a lapokban minden más olyan hirnek, amely közigazgatási életünkre hátrányos, fontos, jellemző, még akkor is, ha "nem szolgálja a közönségével együtt a hatóság érdekeit is. A hatóság érdeke nem mindig azonos a város érdekeivel és ha a kettő között választani kell, bizony minden becsületes újságíró az utóbbi mellé áll. Hirejnk például titkos tanácsülésekről, ügyek fölöslegesen és szabályellenesen bizalmas megbeszéléséről is szólnak. Mi ez ellen óvást emelünk. A város minden polgárának joga van tudni, hogy mit, hogyan és mikor intéznek a városházán. Az a munka, amelyet a hatóság végez, a polgárságot is érinti és talán némi joggal érdekelheti is. Sorsa: anyagi gyarapodása, egészsége, vagyonának és életének biztonsága minden nap kereszteződhetik attól az úttól is. amelyen a város ügyeit intézők kívánnak haladni. Nem vagyunk elfogultak, a jóhiszemű tévedés ép oly elkerülhetetlen az újságírói pályán is, mint ahogy kiküszöbölhetetlen a visszaélés. Ha ilyent tapasztal a hatóság, álljon elő, ne higyje egy pillanatig sem, hogy a sajtó szolidaritása a méltatlannal lesz. De ép oly kevéssé általánosítsa az ilyen ok miatt, ha egyáltalán fennáll, mintahogy ne a közönségen vegyen magánakelégtételt, amiért szerinte sérelem érte. A hatóság és a sajtó — ha teljesen más eszközökkel is — a polgárság szolgálatában állanak. Nagy tévedés azt hinni, Tiogy a sajtó akkor teljesíti hivatását, ha a várost elválaszthatatlanul ^ azonosítja a hatóság minden egyes tagjával és ha a városa irágt való szeretetének azzal ad kifejezést, hogy Jelkendezve tapsol a hatóság minden baklövésének. Ellenkezőleg áll a dolog. A kritikai hangot a hatósággal szemben is ép a BERLIN, november 9. A birodalmi gyűlés főbizottságának mai ülésén BethmannHollweg birodalmi kancellár a következő beszédet tartotta: — Grey azt mondotta, nem lehet elég gyakran visszatérni a háború okára, mert ennek az okinak befolyása van a békefeltétele'k megállapítására. Ha igy lenne, mondotta Grey, hogy Németországra rákényszeritették a háborút, akkor logikus lenne, hogy Németország biztosítékot követel a jövőben bekövetkezhető támadásokkal szem ben. — Ez már figyelemreméltó vallomás — mondotta a kancellár — csakhogy ezután következik mindjárt az az állitás, hogy a háború okáról való német megállapításnak az ellenkezője igaz. Nem Németországra erőszakolták rá a háborút — mondotta Grey — hanem Németország kényszeritette bele Európát. — Az a cselekedet, amely a háborút elkerülhetetlenné tette — folytatta a kancellár — az orosz általános mozgósítás volt, amelyet 1914 julius 31-ikére virradó éjszaka rendeltek el. Oroszország, Anglia, Franciaország és az egész világ tudta, hogy ez a lépés a tovább való várakozást lehetetlenné tetite és hogy ez a lépés hadüzenetet jelentett. A világháborúról Anglia egyik legkiválóbb tudósa ezt irta: „Sok ember gondolkoznék másképen a háború végéről, ha helyes Ítélete lenne a kezdetéről; különösen pedig az orosz mozgósításról." — Oroszország csak akkor mozgósított — mondja Grey, — mikor Németországban már megjelent a hir, hogy a német kormány elrendelte a mozgósítást és ezt a hint Péter-várra megtáviratozták. Az orosz kormány csak rövid néhány percnyi ideig lehetett abban a tévhitben, hogy Németország elrendelte az általános mozgósítást. A Lokalanzeiger erre vonatkozó hamis hirét maga a Lokalanzeiger cáfolta meg elsősorban. A hamis -hir helyreigazítása mindéit esetre előbb történt, mintsem az orosz kormány az általános mozgósítást elrendelhette volna. Nékünk nem kell félni semmiféle itélöszéktöl; azt is megállapíthatom, hogy a háború okának uj magyarázata kizárólag Grey kitalálása. A cár még julius 31-ikén délután két órakor is azit táviratozta a béke megóvására hozzá intézett felhívásunkba, hogy „technikai okokból lehetetlen készületünket abba hagyni, mert Ausztria és Magyarország mozgósítása szükségessé tette azokat" Egy szó sincs ebben a Lokálanzeiger hiréről, egy szó sincs a német mozgósításról. A cárnak az állítólagos osztrák-magyar mozgósítás sem adhatott okot az általános mozgósítás elrendelésére. Ausztria és Magyarországnak abban az órában, amilkor Oroszországban az általános mozgósítást elrendelték, mindössze nyolc hadtesite volt harcrakészen a Szerbiával való összeütközés miatt. Oroszország erre az intézkedésre már julius 29-én 13 hadtest mozgósításával felelt. A kancellár hosszasan fejtegette még, hogy a háború kitörésért tulajdonképen Oroszország magatartása idézte elő és az antant régi bekeritési tervét akarta ezúttal megvalósítani. Majd igy folytatta nagyérdekü beszédét; A jogos és szabad fejlődés elvét nemcsak a szárazföldön, hanem a tengereken is érvényre kell juttatni; erről Grey nem beszélt. Megbiz-ható forrásból tudjuk, hogy Anglia és Franciaország már 19í54)en biztosította Oroszországnak Konstantinápoly, a Boszporusz és a Dardanellák nyugati partjának territoriális uralmát a mögöttes országrésszel együtt és Kis-Ázsiát szétosztotta az antant-hatalmak között. Hozzá kell vennünk Elzász-Lotharingiát is, holott én háborús céljaink tárgyalásánál sohasem említettem Belgium annektálását, mint szándékunkat. A nemzetközi viszonynak választott biróság utján való fejlődéséihez és az ellentétek békés kiegyenlítéséhez első feltétel az, hogy n.e alakulhasson tovább támadó szándékú hatalmi csoportosulás. Németország mindenkor hajlandó olyan négyesszövetséghez csatlakozni, sőt olyan négyesszövetség élére állni, amely féken tartja a béke háborftólt. Nem a porosz militarizmus árnyékában élt a világ a háború előtt, hanem a bekeritő politikának árnyékában, amely Németországot le akarta nyűgözni. Ez ellen a politika ellen, amely a diplomáciai nyelven bekerítés, katonai nyelven megsemmisítés, gazdasági nyelven világszerte való bojkott kezdettől fogva védekeztünk. A német népnek ez a háború védekező háború nemzeti létének, szabad fejlődésének biztosítására. Sohase mondtunk és sohase akartunk egyebet. Az ellenség háborus kedvének makacsságával szemben, amely katonailag és anyagilag az egész világ segítő erőit szolgálatába hajtotta, a mi ellenfálló erőinkre egyre keményebb feladatok hárulnak. Akármilyen erőket von még bele Anglia a háboruba, az ö hatalmának is vannak határa? és bizonyos, hogy az élethez valÖ akaratunkon minden támadása meg hiiisul. Ez az akarat legyőzhetetlen és kiirthatatlan. Hogy mikor jutnak ellenségeink ennek a megismerésére, azt bizalommal várjuk, mert ennek az időnek el kell jönnie. ,